Somogyi Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-06 / 131. szám

X MEGYEI KÖRKÉP 2015. JUNIUS 6., SZOMBAT A kínaiak számára fontos a vallás, a fiatalok is tisztelik és gyakorolják Az egyik életre szóló élmény: naplementekor a Xunliao-öböl Egy átlagos esős nap Yangjiang utcáin. Mintha mi sem történt volna... Hogy milyen lesz az európai ember szemével láttatott kép Kína harmadik legnépesebb metropoliszáról, abban óriá­si szerepe van lapunk fotósá­nak is. Baranyai Gerda ugyanis 11 másik európai ország fotó­sával 10 napot tölthetett a Gu- angdong tartománybeli Kanton városában. Márkus Kata kata.markus@mediaworks.hu A meghívók az európai ember szemével, pontosabban objek­tívén keresztül kívánták láttat­ni a világ egyik leggyorsabban fejlődő országát, legalábbis an­nak egy részét. Amikor az útról és az ott töltött időről kérdeztem, Baranyai Gerda előrebocsátotta: szavakkal kifejezhetetlen, amit ott látott, az elcsépelt „életre szó­ló élmény" kifejezés nem sokat ad vissza mindabból, amiben ré­sze volt. Azt mondta, csak fotók­kal - persze fotósként mi mással- tudja elmesélni élményeit.- Hogy kerültél a 12 kiválasztott közé egyedüli Magyarországon élő fotósként?- A guangdongi turisztikai hi­vatal és a China Pictorial szerve­zésében 12 európai fotóst utaz­tattak Kínába, hogy az ott ké­szült fotóikkal mutathassák az­tán be az ország déli részét. A lehetőséget a Somogyi Hírlapon keresztül a nagyatádi eM Soós György fotóművésznek köszön­hetem, aki számos országban járt már, Kínában 17-szer, s sze­rette volna, ha a mostani felkérés alkalmával somogyi fotós képvi­seli az országot. Amikor megér­keztünk Kantonba négy csoport­ra osztottak bennünket, én egy francia és egy olasz fotóssal a vízparti turisztikát kaptam fel­adatnak. A képeink Milánóban szerepelnek majd a Turisztikai Világkiállításon, majd utaznak tovább Berlinbe, Münchenbe és Rómába is, és kínai turisztikai katalógusokban jelennek meg.- Bármit fotózhattatok?- Igen. Igaz, annyira szoros volt a programunk, hogy a szer­vezett bejárásokon kívül nem nagyon volt időnk másra. Nyolc várost látogattunk meg, így uta­zással is sok idő elment. Fotóz­tunk épületeket, tájakat, embe­reket, városképet. Én három­ezer képet készítettem, ezek kö­zül kell kiválasztanom 80-100 darabot, s visszaküldenem Kí­nába.- A legnagyobb élményed?- Az egész. De ha mégis ki kell emelni valamit, akkor a Xuinliao Bay, ez egy gyönyörű öböl Huizhou-ban, ahol az egyik James Bond jelenetet is forgat­ták. De az is óriási élmény volt, amikor felajánlották, hogy lehet még képeket készíteni egy hegy tetejéről. Ugyan egy órás mene­telés volt felfelé, de érdekes volt például út közben a lépcsőfoko­kon szamárral cipekedő mun­kással találkozni; kicsit olyan volt, mintha visszamentem vol­na az időben. Felérve azonban a látvány kárpótolt mindenért, csodálatos városkép tárult a sze­mem elé. Tudom, hogy csak egy legnagyobb élményt kellett vol­na mondanom, és most már a harmadiknál tartok, de muszáj megemlítenem a yangjiang-i halászatot is. Itthon is fotóztam halászokat, de különleges volt, amikor megláttam az óriási ha­jókon tüsténkedő férfiakat és nőket, olyan volt, mintha zenére dolgoztak volna.- A kínaiak legfurcsább szoká­sa?- Óriási városaikban nyü­zsögnek, jönnek-mennek az em­berek, mégis nagy-nagy tiszta­Kikötőváros tizenkétmilliónyi lakóval Európában elterjedt nevén Kan­ton város Kína déli részén, Hongkongtól százhúsz kilo­méterre északra fekszik. Kan­ton Guangdong tartomány székhelye, kikötőváros, mely a Dél-kínai-tengerig hajózha­tó a Gyöngy-folyón. és Dél-Kína egyik kulcsfontosságú kereske­delmi kikötője. A 2000-es nép­számlálási adatok szerint hat­millió lakosa van, ám az elővá­rosaival együtt ez a szám csak­nem eléri a tizenkettő milliót. Ezzel a tartomány legnépesebb városa, és Kína harmadik leg­népesebb metropolisza. Éghaj­latára jellemző, hogy januárban 18. míg augusztusban 32 fok a maximum átlaghőmérséklet. ság van mindenfelé. Szemetet nemigen látni az utcán, ha még­is, pár percen belül egy munkás feltakarítja. Amúgy Kína egy ki­csit más világ is, meg nem is. A fiatalok ugyanolyanok, mint ná­lunk, de a kínai ember általá­nosságban sokkal rugalmasabb, pörgősebb, mint az európai. Nem tehetnek ugyanis mást, muszáj alkalmazkodniuk az óri­ási ütemű fejlődéshez, az ebből adódó kortünetekhez.- S ettől nem fásultak, kiégettek az emberek?- Egyáltalán nem. Sőt, én ha­tározottan elégedettnek láttam őket. Valahogy az volt az érzé­sem, hogy bárhogy is, de hagy­ják őket boldogulni. S ezzel él­nek is az emberek: ha nincs munkájuk, szednek gyümölcsöt és kiállnak az utcára árulni.- Tényleg rizst esznek rizzsel?- Egyáltalán nem. Elképesz­tő vendéglátásban volt részünk, aminek fontos eleme volt a gasztronómia is. Valamennyi városban, ahol jártunk, igyekez­tek megismertetni velünk a spe­cialitásokat. Én mindent meg­kóstoltam, olyasmiket is, amik­ről fogalmam sem volt, hogy mi­csoda. De nagy élmény volt az is, amikor olyan étteremben vacso­ráztunk, ahol a ház fele akvári­um volt, tele pingvinekkel. Szó­val a híresztelésekkel ellentét­ben nem esznek sok rizst a kína­iak. Egyáltalán, alig esznek kö­retet, inkább húst, halat és zöld­ségeket. Az általam megkóstolt ételek nagy része alig hasonlít az itthon kaphatókhoz.- Az árak megfizethetők?- Az alapvető élelmiszerek pon­tosan annyiba kerülnek, mint ná­lunk. Viszont a fizetések maga­sabbak, 200 ezer forint az átlag- fizetés, de egy jó titkárnő akár négyszázezret is kereshet. Az in­gatlanok átlagos helyen négyzet- méterenként 200 ezerért men­nek. A munkanélküliség nem jel­lemző náluk, igaz jó munkát ne­héz találni, de munka az van.- Visszamennél?- Úgy, mint fotós, vagy turis­ta, bármikor. De ott élni nem hi­szem, hogy tudnék. Más kultú­rában nőttem föl, s mi tagadás, az óriási város számomra idegen maradt. Csak vidáman, halászat közben is Operára készülve a színfal mögött

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom