Somogyi Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-13 / 137. szám

2015. JUNIUS 13., SZOMBAT INTERJÚ .11 Feke Pál idén István helyett Koppányt alakítja a klasszikus rockoperában. A sok élfoglaltság ellenére egyensúlyt tart munka és magánélet között. „Tudni kell megélni a pillanatokat” Májusban jegyezte el kedveset. Gyenesei Leilát, akiben igazi társra talált az énekes Feke Pál napjaink egyik leg­foglalkoztatottabb színésze, si­keres énekes és nem utolsó­sorban boldog vőlegény. Nem­csak az előtte álló munkás nyárról, de az eljegyzéséről és a jó párkapcsolat titkairól is beszélgettünk. Szűcs Anikó kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Augusztusban újra az István, a királyban lép színre, méghozzá a legendás ősbemutató helyszí­nén, a budapesti Királydombon. Ha valaki, ön már rutinos „istvá- nosként” jegyzi a népszerű rock­operát.- Az elmúlt években többfé­le rendezésben eljátszottam Ist­vánt: először 2008-ban, a 25 éves jubileumra összeállt Tár­sulattal, Szikora János rendezé­sében. Mondhatjuk, hogy a Tár­sulat című televíziós műsorral új időszámítás kezdődött az éle­temben. Ezt a produkciót több mint 300 ezer ember látta élő­ben az ország arénáiban, szabad­téri színpadain. Azután követke­zett a 30 éves évfordulóra készült előadás Alföldi Róbert koncep­ciójában. Nagy kihívás volt, és rengeteget tanultam a Robival való közös munkából. Félre kel­lett tennem mindazt, amit a da­rabról, a szerepről addig gondol­tam. Mindkét előadás mérföld­kő volt az életemben, és na­gyon büszke vagyok rá, hogy a részese lehettem ezeknek a bemutatóknak.- Mára a neve is teljesen összefonódott István ki­rályéval, most mégis vál­tani fog.- A pályám legfon­tosabb és legmeg­határozóbb szere­pe István, a király. Az, hogy ennyifé­le rendezésben, ju­bileumon eljátsz­hattam a rock­opera címsze­repét, óriási dolog. Sokan megfeledkez­nek arról, hogy miért is lehet­nek ott, ahol. Én sosem fe­lejtem el, hon­nan jöttem és miért lehe­tek részese ezek­Feke Pál színésznenekes 1981. JÚNIUS Ml született Budapesten. TIZENNYOLC ÉVES KORA ÓTA folyamatosan színpadon szere­pel. A Magyarországon megkapha­tó szakmai és közönségdíjak nagy részét a magáénak tudhatja. Több mint 40 musical és rockopera fő­szereplője, az ország szinte min­den kőszínházában és szabadtéri színpadán játszott már. Televíziós show-műsorok állandó fellépője, az év elején a TV2 Rising Star című tehetségkutatójának zsűritagja­ként is láthattuk. Több mint 25 nagylemezen működött közre, ed­dig négy szólólemeze jelent meg. Jelenleg a Budapesti Operettszín­ház és a Madách Színház állandó művésze, valamint számos vidéki színház vendégművésze. nek a sikerprodukcióknak. Rosta Mari minden szempontból a leg­nagyobb zenés színházi produ­cer, akitől rengeteget tanulok és akinek rengeteget köszönhetek magán- és színpadi emberként is. Nagy büszkeség, hogy most, több mint 30 évvel a ’83-as ősbe­mutató után Koppányként léphe­tek színpadra az eredeti előadás legendás szereplőivel. Több ge­neráció ül majd a nézőtéren, so­kan nosztalgiázni jönnek, má­sok a gyerekeiket és az unokái­kat hozzák majd el a Királydomb­ra. Nem kell és nem is lehet egy több mint 30 évvel ezelőtt szü letett produkciót reprodukál­ni, de remélem, az új előadás is maradandó élmény lesz számukra.- Az idei évben „kijutottak” önnek a nagy ellenfelek, hi­szen A nyomorultakban Jean Valjean után most Javert fel­ügyelőt formálja meg.- Valóban, idén elértek ezek az antagonista szerepek, de egyáltalán nincs ellenemre, hogy negatív főhősöket formál­jak meg. Sőt kifejezetten örü­lök, hogy Szirtes tanár úr (Szir­tes Tamás, a musical rendezője - a szerk.) erre a feladatra kért fel: jó lesz most egy picit átállni a má­sik oldalra.- Játszik több budapesti és vidé­ki teátrumban, televíziós mun­kát is vállalt, közben a saját zene­karával koncertezik. Fáradhatat­lan, vagy ennyire gyönyörködteti a változatosság?- Kiváltságos helyzet, hogy ennyiféle műfajban kipróbálha­tom magam, és most nem a fel­adatok mennyiségére gondo­lok, hanem a milyenségére és persze a minőségére. A zeneka­rommal ismert dalokat, musical­részleteket, valamint magyar és külföldi slágereket játszunk, di­namikus, rockos hangszerelés­ben. Most állítottam össze egy új műsort, aminek a címe: Feke Pál Live Tour 2015, nagyon sze­retjük ezt a produkciót, és öröm­mel adjuk elő mindenhol, ahová meghívást kapunk. Ami a lel­kesedésemet illeti, azt szoktam mondani, hogy addig szeretnék színpadra állni, ameddig a szín­ház iránti odaadásom nem hagy alább, illetve amíg kitart az az erő és energia, amit ebből a va­rázslatos közegből merítek.- Sosem érezte úgy, hogy túl ko­rán jöttek a nagy sikerek, vagy hogy idő előtt beteljesülnek a sze­repálmai? Feke Pál szerencsésnek tartja magát, hogy azt csinálhatja,* amire gyerekként vágyott. A munka és a magánélet közötti egyensúlyra azonban kényesen ügyel, mert csak így tudja örömmel megélni a dolgokat, amik történnek vele.- Az igazat megvallva min­dig is érettebb voltam a korom­nál, így az alkatomnál, a habi­tusomnál és a hangi adottsága­imnál fogva is sokkal hamarabb elértek bizonyos szerepek. Na­gyon sok korombeli színésznek most, harmincéves kora után jönnek el azok a feladatok, ami­ket én már huszonévesen meg­kaptam. Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, és a legkevésbé sem gyötrődöm azon, hogy vajon mi jöhet még, mert hiszem, hogy mindig lesznek olyan lehetősé­gek - a színház világában és a zenében is -, amelye ken keresztül új oldala­mat mutathatom meg. PiiAf. Junior Prí­ma Díj (2010); Artisjus-díj (2010) , „A vá­ros kedvence"- Kecskeméti Ka­tona József Színház (2011) ; Művészek Ma­gyarországért Díj - Az év könnyűzenei előadója (2009); Csillag-díj: Az év musicalszínésze - (2012).- Nemrég a TV2 Rising Star című tehetségku­tatójában zsűrizett. Miért vállalta el a képernyős feladatot?- Komoly szakmai elismerés­nek tartom, hogy felkértek er­re a munkára. A zsűrizés hatal­mas kihívást jelentett, iszonya­tosan nehéz feladat várt rám, de igyekeztem minden helyzetben önmagamat adni, minden eset­ben őszinte véleményt alkotni az adott produkcióról, és jó szán­dékú, építő kritikával segíteni a versenyzőket. A legfontosabb a személyiség. Szoktam monda­ni, hogy hiába tudja valaki ki- énekfelni a magas C-t, ha nem hordoz a személyisége valami magával ragadó őszintesé­get, valamit, amivel elér az emberek szívéhez. A tehet­ségkutatók korát éljük, és ha valaki, hát én pontosan tudom, hogy milyen ott állni a zsűri és az ország előtt. Mégis az a legfon­tosabb, hogy olyan elő­adókat találjunk, akik 20- 30 év múlva is dolgozó, is­mert művészek lesznek:- Ugyanakkor mégis a színház az első számú szerelme. Vagy tévedek?- Nem téved, de gyorsan hozzáteszem, hogy ezzel együtt sem vagyok afféle fanatikus színhá­zi ember, aki szá­mára nincs élet a hivatásán túl. Na­gyon nyitott va­gyok, és sok minden érde­kel. Az, hogy ott­hon a kertemben tevékenykedem, ugyanúgy hozzátar­tozik a mindennap­jaimhoz, mint az, hogy szerepet tanulok, vagy hogy este előadásom van. Az is fontos, hogy magamra is szánjak időt, különben nem tudom megélni azt, ami ve­lem történik. Márpedig az embernek tudnia kell megélni a pillanatokat: ezt nekem is fo­lyamatosan sulykolnom kell ma­gamba, mert néha még mindig hajlamos vagyok megfeledkez­ni róla.- Másfél éve boldog párkapcsolat­ban él Gyenesei Leila olimpikon, világ- és Európa-bajnok öttusázó­val, mi több, májusban eljegyezték egymást. Ezek szerint megtalálta az igazit?- Igen, megtaláltam a nagy­betűs Társamat: Leilával együtt nevetünk és együtt sírunk, igaz barátok va­gyunk, miköz­ben teljes szí­vünkből sze­retjük egymást. Mostanra nagyon sokat ta­nultam arról, hogy mi mindent kell megtenni ahhoz, hogy egy párkapcsolat jól működjön. Az egyik legfontosabb utravalót Lei­la csaknem kilencvenéves nagy­mamájától kaptam, aki az első találkozásunkkor azt tanácsol­ta nekünk: „Soha ne mondjátok egymásnak azt, hogy nem!” Eh­hez az intelméhez azóta is tar­tom magam. Ha Leilával időn­ként vitatkozunk valamin, vagy ha előáll egy konfliktushelyzet, és már majdnem kiszalad a szá­mon egy jókora „nem”, abban a pillanatban eszembe jut, hogy mi ketten nem azért jöttünk össze, hogy nemeket mondjunk egy­másnak, hanem azért, hogy egy­más társai legyünk, hogy kitart­sunk a másik mellett minden­ben, és hogy kölcsönösen tisztel­jük egymást. Felnézek a kedve­semre mindazért, amit eddig el­ért az életében, és tudom, hogy ő is nagyon büszke az én sikere­imre. Mindent megbeszélünk, és kölcsönösen tiszteljük egymást, szerintem ez a legfontosabb, kü­lönösen a mai világban. És ha már az eljegyzésünket említette: pont úgy történt, ahogy az a kap­csolatunkhoz méltó. Egy liliomfa ültetése közben kértem meg Lei­la kezét. Mivel a Föld napja volt, nem tudhatta, hogy egy kis do­bozt fog találni ásás közben. Iga­zán romantikus pillanat volt.- Az élete minden területén igazán jól alakulnak a dolgai. Egyetért velem?- Azt hiszem, így van. Szá­momra nagyon fontos a har­mónia a munkámban és a ma­gánéletemben is. Akkor műkö­döm jól, ha mindkét téren teljes az összhang. Amikor belépek a Madách vagy az operettszínhá­zi öltözőmbe, ahol ki van írva a nevem és ahol olyan színészek öltöztek, mint Haumann Péter, Huszti Péter vagy Darvas Iván, akkor nagyon boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amire már gyerekként is vágytam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom