Somogyi Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-13 / 137. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. JUNIUS 13., SZOMBAT A Rákóczi igazgatójának ítélték Az év együttnevelő pedagógusa díjat Segítségre szorulók marasztalták KAPOSVÁR Azt mondja magáról, valahogy mindig megtalálták azok, akiknek segítségre volt szükségük. Talán éppen azért, mert azt is mondja, soha semmi nem vonzotta pályája során annyira, mint amikor segíthetett. S alighanem e szerencsés egybeesés eredményezte, hogy Kulcsárné Galetics Ibolya, a kaposvári Rákóczi Tagiskola igazgatója kapta nyolc jelölt közül Az év együttnevelő pedagógusa elismerést. Márkus Kata kata.markus@mediaworks.hu- Azt értem, hogy pedagógus, de együttnevelő?- Olyan pedagógusokra gondoltak a díj kiírói, akik normál iskolában foglalkoznak segítségre szorulókkal is, akik integráltan nevelnek-oktatnak sajátos nevelési igényű gyermekeket. Ahol elfogadó, befogadó a légkör, s a segítségre szoruló, nehezebben tanuló gyerekek megkapják a megfelelő segítséget. A Bár- czi Gusztáv Módszertani Központ jelöltjeként kaptam a díjat, ám ez a tantestület díja is. Egyedül ugyanis nem mentem volna semmire, mert lehet a vezetőnek mindenféle elképzelése, ha nincs mellette, aki segít.- Nyilván az a 41 év is sokat számított, amit eltöltött abban az isN évjegy Kulcsárné Galetics Ibolya 1952-ben született Diósvisz- lón. Siklóson érettségizett, majd 1974-ben diplomázott a kaposvári Tanítóképző Főiskolán. Pályakezdőként került alsós tanító néninek all. Rákóczi Ferenc iskolába, azóta, 41 éve ott dolgozik. Először igazgatóhelyettes, majd 1996 óta igazgató. Férje, három felnőtt gyereke, és egy két és féléves unokája van. kólában, ahova annak idején kezdő pedagógusként érkezett. Mi marasztalta négy évtizeden át?- Az életem során legtöbbször nem ésszel, hanem sokkal inkább szívvel döntöttem. Amikor a Gyakorló iskola megépült, hívtak, de nem mentem. Maradtam a kollégáimmal együtt. Azokkal a kollégákkal, akik ugyanolyan szemlélettel bírnak, mint én. Ebbe az iskolába mindig nagyon sok szociálisan hátrányos helyzetű gyerek járt. S mindig voltak olyan élettörténetek, események, sorsok, akiknek a szereplőitől nem tudtam elszakadni. Szóval, mivel az én hozzáállásom is olyan, amilyen az iskola szellemisége, így hozta az élet. Végigkísérte az iskola történetét a gyengék felkarolása, s az integráció is ezért talált meg bennünket.- Annak idején hogy kezdődött a munka, amit most elismertek?- Tizenévvel ezelőtt felkeresték polgármester urat olyan szülők, akiknek a gyermekei valamiféle fogyatékkal éltek, s Pesten, illetve más, messzi iskolákba tudtak csak az állapotuknak megfelelő fejlesztést kapni. Ugyanis azt vették észre, hogy nem fejlődtek megfelelő ütemben a gyerekek, mert visszavetette őket, hogy távol vannak a családjuktól. S kérték, segítsen megoldást találni a problémájukra, legyen Kaposváron egy olyan iskola, amelyik befogadja, fejleszti ezeket a gyerekeket. Több iskola is szóba jött, aztán alapos vizsgálat után a Rákóczira esett a választás, éppen a kifejezetten befogadó szemlélet miatt. Jelen pillanatban 320 tanulónk van, közülük négy autista, ami egy komoly, új feladatot jelent a tantestületnek. Az idei tanévben 16 integrálható enyhe értelmi fogyatékos gyereket is oktatunk. Összesen 43 sajátos nevelési igényű és rajtuk kívül még negyven beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarral küzdő gyerekünk van. Mi neveljük-oktatjuk őket, a Bárczi Gusztáv Módszertani Központ pedig szakképezett utazó gyógypedagógusokkal segíti a munkánkat.- Az évtizedek alatt több lett a segítségre szoruló gyerek?- Egyre többen vannak. Úgy érezzük, hogy a gyerekek életében nincs állandóság, kiszámíthatóság, hogy minden történés - munkanélküliség, válás- érezhető a gyerekeken. A családok szociális helyzete sokszor súlyos, és komoly lelki problémákat hurcolnak magukkal a gyerekek. Ezeket a problémákat behozzák az iskolába, mi pedig megpróbálunk érzelmi biztonságot, elfogadást, szeretetet adni nekik.- Lelkileg nagyon meggyötri egy-egy eset?- Azért nem gyötör meg, mert nagyon szeretem, amit csinálok. S azt gondolom, mindent megadunk nekik, amit tudunk. Meg azért sem gyötör meg, mert nem vagyok egyedül a problémával, hasonló gondolkodású családom, kollégáim vannak.- Az iskolában lehet hagyni a problémákat?- Nem, persze hazaviszi az ember. Sokat dolgozom otthon is, de nem úgy, hogy nyomasztana. Ismerik a mondást: „Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell majd dolgoznod az életedben.” Az ösz- szes gyerek kicsit az enyém is lesz, amikor ide kerül. Kicsit talán bolond módon szeretem őket, de ez számomra így természetes. A gyerekek is befogadók Az igazgatónő szerint a Rá kócziban befogadók a gyerekek. - Alighanem sokat szá mit, hogy látják rajtunk, mi is azok vagyunk - mondta. - így hát spontán segítik társaikat. Annyi azonban bizonyos, hogy nem lehet ilyen szempontból sem túlterhelni egy közösséget, meg kell találni az egészséges arányt az osztályokon belül. A gyerek annyit segít, amennyit jónak lát, erőltetni nem kell és nem is szabad őket. így lesz az tán az integrálás valamennyi- ükre pozitív hatással. Újabb kihívások „Természetes, hogy külön kell foglalkozni a normál képességű és a segítségre szoruló gyerekekkel. Mindig jön új feladat is. Sok gyerek jár hozzánk az anyaotthonból, s az ő sorsuk nagyon nehéz. Számunkra azért nagy kihívás ez, mert gyakran előfordul, hogy mire valamit sikerül elérni a gyerekkel, addigra a bántalmazott anya visszatér bántalmazójá- hoz a gyerekkel...” A jövő? Előminősített referenciaiskola a Rákóczi, s vélhetően őszszel meg is kapja a minősítést. A labdarúgás mellett elindul az asztalitenisz és a sakk oktatás az iskolában, de az egyetem részéről is érkezett megkeresés ködésre. - Vannak tehát tervek, s ez így van rendjén. Mer egy idő után beérik a tisztesnem csak magamra értem, hanem a tantestületre is. Szokták mondani, hogy az mellé pártol a szerencse, aki megdolgozík érte - mondta az igazgatónő. Szirénázó mentő vitte Bécsig, de transzplantáció nélkül még mindig veszélyben az élete Új tüdőre vár a tizenhárom éves lány MAGYAREGRES Tüdőbeültetésre vár egy nagybeteg magyaregresi kislány. Az életét csak egy bécsi kórházban tudják megmenteni. A műtét azonban nagyon veszélyes, mégis ez az egyetlen esély a 13 éves lánynak a gyógyulásra.- Minden telefonhívásra ösz- szeszorul a gyomrom, mert akármelyik pillanatban jöhet a riasztás. Egy bőröndben ösz- szekészítettük a holmit, ha azonnal menni kell - mondta a gondterhelt édesanya, Somo- gyiné Horváth Viktória. A magyaregresi kislánynál négy hónapos korában derült ki egy génvizsgálaton, hogy cisztás fibrózisa van, mert sokat köhögött. 13 éves korára már több időt töltött kórházban, mint otthon.- Ennyi év alatt már mindent megtanultunk erről a betegségről. A váladék tönkreteheti a tüdejét, folyton felülfertőződhet a bacilusoktól. Az utolsó életmentő lehetőség a számára a műtét, amelyet egy bécsi kórházban végeznének el - mondta az édesanya. Jelenleg Somogyi Dominika bal tüdeje 86 százalékon teljesít, a jobb csupán 14 százalékon. A kislány nem jár iskolába, magántanuló, hogy a többi gyermektől ne kapjon el egy náthát sem. Nem terhelhető, már egy egyszerű lépcsőzéstől kifullad, oxigént kell kapnia, ahogy oxigénmaszkban tud aludni is. Tizenhárom fajta gyógyszert szed. Nagyon várja már a műtétet, hogy normális életet élhessen, játszhasson, végre barátai lehessenek.- Egy szem barátnője van, akivel a mosdósi kórházban találkoztak, mert az volt a második otthonunk. Ránk van utalva, naphosszat kénytelen otthon ülni, olvas, a laptop és az internet, ami kitölti a napjait. Hazudnánk, ha azt mondaSomogyi Dominika jobb tüdeje csupán tizennégy százalékon teljesít nánk, hogy nem félünk a műtéttől, mert nagyon kockázatos - folytatta Somogyi né Horváth Viktória. Az utolsó húsz elvégzett tü- dőátültetésbőí két beteg nem élte túl, tudtuk meg a kislány kezelőorvosától a budapesti Semmelweis Egyetem Egyes Számú Gyermekklinikán. Öt-hat órás beavatkozásról van szó, a donor tüdejét ki kell venni, betenni a betegbe, és összevarrni. Az új szerveket a szervezetnek bé kell fogadnia. A kilökődés veszélye azonban a gyógyszeres kezelés ellenére is fennállhat. Évente csak egy-két gyerek jut fel a transzplantációs listára, köztük van Dominika.- Már első nap riasztottak bennünket, azt mondják ez nagyon ritka. Szirénázó rohammentő vitt Bécsig, de a kórházban kiderült, hogy mégsem végzik el a beavatkozást, mert kicsi volt a donor tüdeje. Átlag három-hat hónapot kell várni egy megfelelő tüdőre, addig teljes bizonytalanságban vagyunk - mondta a harminckilenc éves édesanya. A műtét és az utána jelentkező kiadások a végletekig megterhelik a családi kasszát. Az édesanyának mindössze ápolási segély és családi pótlék a jövedelme. A férjével külön élnek, van egy 18 éves fiúk is, aki még tanul. Azt sem tudják, miből tud majd a műtét alatt kint tartózkodni az anya, kap-e szállást Bécsben. Hazatérve át kell alakítani a lakást, a fürdőszobát. Naponta új ágyneműt kell adni a lábadozó kislánynak, a fogkeféjét hetente kell cserélni, hogy elkerüljék a fertőzésveszélyt. A házban egy gombaölő festést is el kell végezni. Egyelőre erre nem jut a szűkös családi kasszából, ezért várják segítőkész emberek támogatását. Kovács Gábor CIKKÜNK NYOMÁN Tévedésből lefoglalva: kié az autó? NAGYATÁD Egy bolhási férfi azt állítja: vitatott tulajdonjogú az a személyautó, amelyet egy nagyatádi mozgássérülttől tévedésből foglalt le a rendőrség, aki emiatt panaszt tett, és lapunkhoz fordult segítségért, mert súlyos állapota miatt nem tudott közlekedni a jármű nélkül. - Kezdetben a mozgássérült úr lízingelte a kocsit, amelynek a bank volt a tulajdonosa, aztán én kaptam meg az üzembentartói engedélyt, mert közben ugyanis egy szerződést kötöttünk a férfival, hogy végül én kapom meg az autót, ha fizetem a törlesztő részleteket, havi több mint 26 ezer forintot. Összesen 1 millió 339 ezer forintot fektettem be a járműbe, s álltam a tetemes javítási költségeket. Végül a mozgássérült úr nélkülem végtörleszetett a banknál - állította a bolhási férfi. Elmondása szerint iratokkal tudja bizonyítani igazát. Bírósághoz fordult, hogy eldöntsék, kinek van igaza. K.G.
