Somogyi Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)
2015-05-16 / 114. szám
14 BALLAGAS DIAKSZEMMEL 2015. MÁJUS 16.. SZOMBAT Búcsú a Mátyás Király Gimnáziumtól végzős diákok Mernek nagyokat álmodni, amelyeket a Fonyódon töltött évek alapoztak meg sok élménnyel A ballagás kifejezés a latin eredetű „valetans” („búcsúzó”) szóból származik, a szokás a felvidéki Selmecbányáról, ahol az 1870-es években az erdészeti és bányászati akadémia hagyományaként a hallgatók a „Ballag már a vén diák” kezdetű dal éneklésével búcsúztak el iskolájuktól. Ezek után minden iskolatípusban elterjedt ez a szokás, és a 20. század elejére országszerte általánossá vált. Ahogy már megszokhattuk, a fonyódi Mátyás Király Gimnáziumban is április utolsó heteiben kerül sor erre az eseményre. A negyedikesek számolják vissza a napokat, szerenádot adnak az őket tanító tanároknak, még gyorsan beszereznek egy történelematlaszt vagy egy függvénytáblát, és készülnek az érettségire. Tavaly ők díszítették a? osztálytermeket, a folyosókat, gyűjtötték a virágot, és várták a legjobban, mikor mehetnek végre haza. Most itt vagyunk újra, de ők vannak díszben, virágok, ajándékok között, és mi díszítjük a termeket, gyűjtjük a virágokat. Nekik szól a ballagási dal, értük öltöztünk ünneplő ruhába, és teszünk meg mindent, hogy a ballagás emlékezetes, megható mégis vidám legyen számukra. Négy végzős osztálytól vettünk búcsút. Azok a tanulók, akik a négy év alatt kimagasló munkát végeztek, plakettet kaptak, könyvjutalomban részesültek. Voltak köztük, akik mindvégig kitűnő- vagy jeles tanulmányi eredménnyel büszkélkedhettek, másokat zenei, kulturális, sportbeli, vagy közösségi tevékenységükért jutalmaztak. A 12. A osztályból (osztályfőnök Bognárné Huzsvai Cecília tanárnő) hatan - Fülöp Amanda, Fülöp Anita, Flalász Ágnes, Pernecz Réka Nikolett, Proity Luca, és Tóth Leona - igazgatói jutalmat, öten - láger Kinga Lilla, Kocsis Krisztina, Markos Martina, Molnár Nóra és Varga Liza - igazgatói dicsérő okleve- . let vehetett át. A 12. B osztály (osztályfőnök Göncz Attila tanár úr) igazgatói díjazottjai Bárdió Luca, Bujdosó Ferenc Sámuel, Posza Flenrietta, Szabó Cseke Benedek, Túróczy Tímea, Vig Beatrix, oklevelet Keserű Liza, Sípos Bence és Szabó Olivér kaptak. A 12. C osztályban (osztályfőnök Mátrainé Janity Zita tanárnő) Bojtos Richárd, Farkas Bence, Frantal Ádám, Kerék László, Pártái Kristóf, Szalay Eszter és Szendrődy Csobán könyvet vagy plakettet, Berta Árpád, Gulyás Dorottyáivá, Kanik Edina, Kasztl Ágnes és Sinka Boglárka osztályfőnöküktől dicsérő oklevelet vehettek át. A 12. D osztályból (osztályfőnök Németh Krisztina tanárnő) Hideg Bernadett és Kiss Borbála kaptak jutalmat. Szintén könyvet, és oklevelet kaptak. Proity Lucát, Keserű Lizát, Farkas Bencét, és Hideg Bernadettet kérdeztem az itt eltöltött pár év emlékeiről. Proity Luca, 12. A:- Milyen emlékeket kaptál a négy év során?- Nulladikas voltam, öt év volt, és itt kaptam a legtöbbet: új barátokat, új élményeket, új dolgokat tanultam meg, és sok biztatást kaptam a tanáraimtól.- Melyek voltak a legjobb, és a kevésbé jó pillanatok?- Legjobb pillanataim közé mindenképp a helikoni győzelmek, a sikeres előrehozott érettségik, a sikeres nyelvvizsgáim és a sikeres szereplések tartoznak. A legrosszabb talán az volt, amikor magányosan vártam a vonatot az aulában, és néha nem akart elmúlni az idő néhány tanórán.- Van, amit másképp csinálnál?- Semmin sem változtatnék, minden így volt jó.- Mi foga legjobban hiányozni, mi az, amit szívesen hagysz itt?- Hiányozni fognak a barátaim, a tanárok és az órák. Hiányozni fog a menza és a pizzáskifli, a korai kelés es a reáltantárgyak viszont nem.- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?- A sikeres érettségi, a sikeres felvételi, és az egyetem sikeres elvégzése. Keserű Liza, 12. B:- Milyen emlékeket kaptál a négy év során?- Nekem öt év, mert ugye nulladikas voltam, sok emléket kaptam. Nagyon szerettem a 24 órás vetélkedőt. Háromszor volt rá lehetőségem, hogy ott lehessek, nagyon jó érzés volt az iskola diákjaival összefogva 24 órát eltölteni. Ezek a pillanatok örökre meg fognak maradni. Úgy gondolom, a tanáraimmal is jó kapcsolatot ápoltam, és ez azért jó, mert így a diák is sokkal pozitívabban áll hozzá a tanuláshoz és más dolgokhoz is.- Melyek voltak a legjobb, és a kevésbé jó pillanatok?- Legjobb pillanataim közé sorolnám az osztálykirándulásokat, az elsős és a negyedikes szecskahetet, a barátaimmal töltött időt. Legkevésbé jó pillanatot nem tudok, próbáltam minden helyzetből a legjobbat kihozni.- Van, amit másképp csinálnál?- Talán a tanulásban, de semmit nem csinálnék másképp. zös programokat. Rossz pillanatok akkor születtek, ha nagy volt az egyet nem értés az osztályon belül, illetve amikor a „Na, hogy megy a suli?” kérdésre inkább csak félrebiccentettük a fejünket és vállat vontunk.- Van esetleg olyan, amit másképp csinálnál?- Amit esetleg másképp csinálnék, az az, hogy többet tanulnék, mert ezeket az éveket már sosem lehet visszahozni. Ezen kívül nem változtatnék semmin, ha újrajárhatnám a gimnáziumot, hiszen mindany- nyiunk viselkedése és életfelfogása sokat változott - szerintem jó irányba -, és ezt az eddigi lépéseinknek és tetteinknek köszönhetjük.- Mi fog a legjobban hiányozni, és mi az, amit szívesen hagysz itt?- Ami pedig a legjobban fog hiányozni az itt hagyott barátok és inspiráló tanárok után, az maga az iskola hangulata. A tudat, hogy tartozol egy közösséghez. Viszont másrészről szívesen hagyom itt mindezt, mert tudom, hogy csak úgy léphetsz be egy új ajtón, ha a mögötted lévőt bezárod.- Milyen terveid vannak?- Mindannyian vágyunk az újra, a jövő megismerésére, ehhez az kell, hogy ne féljünk hátrahagyni a régi dolgokat, és merjünk nagyokat álmodni. Ez a legfőbb tervem most, és persze belépni a nagybetűs Életbe, ennek kezdeteként először is továbbtanulni. Mióta elballagtak, láthatóan üresebb lett az iskola. Kevesebben jönnek reggelente a vonatokkal, nem látjuk őket az aulában, a karzatokon beszélgetni vagy zenét hallgatni, és már senki nem áll be elénk a büfé- vagy a menzasorba. Hiányoznak. Az élet viszont megy tovább: jönnek az érettségik, a főiskolákra, egyetemekre való bejutás izgalmai, a lakáskeresés, majd pedig a nagybetűs Élet. Mi őrizzük a diákhét és a szecskanapok emlékeit, a szalagavató pillanatait, és szurkolunk nekik, hogy terveiket valóra válthassák. Perusza Eszter, 10. A- Nehéz szétválasztani a kettőt, vagyis a kérdés pontatlan, mert egy jó pillanat csakis a legjobbak polcára kerülhet, azonban voltak rosszak is. A jók a közösségben történtek, amikor valamely csapatmunkának, illetve közös élménynek köszönhetően egy jót mosolyogtunk egymásra, vagy amikor minden reggel üdvözlésképpen megszoríthattam a barátaim kezét. Nem kell fontos eseménynek lennie ahhoz, hogy boldogan gondoljak visz- sza rá. Akadtak persze rosszak is, de ezek kevésbé függnek az iskolához, mind nagyon szubjektív történések egy tinédzser hullámzó életéből.- Van esetleg olyan, amit másképp csinálnál?- Először majdnem rávágtam, szokás - a négy évem alatt kiismertem minden termet, folyosót, akár csukott szemmel végigsétáltam volna az egész épületen. Ami nem fog hiányozni, az a pár „kamuszemélyiség”, amelyet létrehoztam, hogy mindenkinek pozitív értéke legyek, a végére ezeket már nagyon untam. Szerencsére alig, de azért volt belőle. Na meg a reggel háromnegyed hat órai kelés... a végére már kínszenvedésnek éreztem.- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?- Ha felvesznek, és sikerül elvégeznem, akkor mérnökinformatikus lennék, eddig még ott tartok, hogy ez álmaim hivatása. Majd meglátjuk. Szeretek előretervezni, de nem fogadnék a jövőbeli életemre egy garassal sem. Amit körülbelül elképzeltem, ahhoz tartom magam - ezt javasolom is mindenkinek -, aztán majd meglátjuk. Először is fel kellene fognom, hogy felnőtt lettem. Hideg Bernadett, 12. D:- Milyen emlékeket kaptál a négy év során?- Úgy gondolom, hogy nagyon sok emlék maradandó lesz ebből a négy évből. Ezek között vannak jók és rosszak is, de állítólag a rossz emlékek is megszépülnek az idő múlásával.- Melyek voltak a legjobb, és a kevésbé jó pillanatok? —- Jók között lehet említeni a vicces tanórákat és szüneteket, az osztálykirándulásokat és a kö- Mi foga legjobban hiányozni, mi az, amit szívesen hagysz itt?- A barátaim fognak hiányozni és az, hogy nap mint nap nem lesznek részesei az életemnek. Szerettem ezt a négy évet, minden jó vagy kevésbé jó dologgal együtt. Nem is az fog hiányozni, hogy itt hagyom ezt, de öt év után kicsit jó lesz más közegben lenni és új dolgokkal találkozni, kicsit önállósodni és elkezdeni a „saját életemet".- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?- Mindig több tervem volt. Célom, hogy felvegyenek a Budapesti Gazdasági Főiskolára. Ha elvégeztem, konkrét tervem nincs még, de érdekel a gazdaság világa, és a vendéglátás is. Aztán majd kiderül, hogy mi lesz velem, öt év múlva biztos konkrétabb választ tudok majd adni. Farkas Bence, 12. C:- Milyen emlékeket kaptál a négy év során?- Őszintén kijelenthetem, hogy rengeteg pozitív élménynyel gazdagodtam, amelyeket sohasem fogok elfelejteni. Egy hatalmas valaminek voltam a része, megfogalmazhatatlan, és úgy gondolom, hogy azonos arányban adtam és kaptam. Remek barátságok szövődtek, amelyek - véleményem szerint- ki fogják állni a távolság és az idő próbáját, tehát mi sohasem búcsúzunk el, mert együtt maradunk örökké.- Melyek voltak a legjobb, és a kevésbé jó pillanatok? hogy természetesen van, de meggondoltam magam. Persze, érettebb fejjel átgondolva pár dolgon szinte nevetnem kell, viszont butaság lenne újraírni őket, mert akkor, az adott pillanatban ezek mind-mind sorsdöntő események voltak, amelyek közül nem bántam meg semmit, hiszen azzá tettek, ami most vagyok. Boldogan hagyom hátra az elkövetkező generációknak a gondolatot, hogy mi nem egy regény írói, hanem maga a regény vagyunk, tele rejtelmekkel, előre megírt bekezdésekkel, és a sorsunk a jellemfejlődésünk mozgatórugója.- Mi fog a legjobban hiányozni, és mi az, amit szívesen hagysz itt?- A legjobban a barátaim, akiket itt szereztem. Furcsa lesz újrakezdeni egy más, idegen környezetben, hiányozni fog a meg
