Somogyi Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)

2015-05-11 / 109. szám

2015. MÁJUS 11., HÉTFŐ 4 MEGYEI KÖRKÉP Uj világ tárult fél a gyermekeknek együttlét Diák-művész találkozót tartottak a zselickislaki alkotótáborban, festeni tanultak az ifjak A zselici dombok között Bene János festőművész műteremházánál gyerekek és neves művészek vették birtokba a kertet, árnyas fák alá vonultak, hogy egymás világával ismer­kedjenek. A közös alkotás óriási élmény volt a fiatalok számára. K. G.- A találkozó alkalmat ad a személyes kapcsolatra. Kimoz­dítjuk a gyerekeket a modern világból, felkelnek a számító­gép mellől, és új, más minő­ségű élet nyílik meg előttük - mondta a házigazda. A találko­zóra a kaposvári Kinizsi Tagis­kolából és a Zichy Iparművé­szeti Szakképző Iskolából jöt­tek a legtöbben.- Sárkányt rajzoltam. Na­gyon tetszik, hogy a szabad le­vegőn vagyunk, de a műterem­ben is lehet dolgozni - mondta a 14 éves Szalóczy Tünde. - Ké­sőbb szeretnék majd képzőmű­vészettel foglalkozni. Csakúgy, mint a 17 éves so- mogyjádi Szász Lívia, aki táj­képeket és portrékat fest, a te­hetséges lányt sokan biztatják az alkotásra. Ficzere Mátyás népi ipar­művész albumokat mutatott a gyerekeknek, Sélley Miklós fo­tóművésszel együtt készíthet­tek fényképeket. Nemes István a kút köré támasztotta a fest­ményeit, hozzá is sokan csatla­koztak. Jónás Péter képzőmű­vész és Rajs Júlia grafikusmű­vész tanácsot adott, dombor- nyomatot, linómetszetet is ké­szíthettek.- A gyerekek lelkesedése át­ragad ránk - mondta Nemes Az első ecsetvonások. A művészet egy új életformát kínál, az élmények kiragadják a gyermekeket a számítógépek mellől, hogy alkothassanak István somogyfajszi festőmű­vész. - Bennünket inspirál, de mi is adunk nekik lendületet, bátorságot. Néhány óra telt el, de már fogott rajtuk a tanács. Hagyjuk, hogy a saját világu­kat hozzák, csak egy kis segít­ség kell, hogyan kezeljék a fe­lületet, a szerszámot, amivel alkotnak. Meg kell nyitni a lel­kűket, hogy maguk is észreve­gyék, mi rejlik bennük. ■ Bene János festőművész zselickislaki műteremhá­za a kortárs képzőművé­szek, művészek kedvelt találkahelye Bene János hozzátette: a zse­lickislaki alkotótábort hivatá­sos művészeknek tartják min­den nyáron, immár a kilence­dik alkalommal. Az augusztus első hetében lezajló összejöve­telt szeretnék elnyújtani, mert közben a művészek megszeret­ték egymást. Alkalmazhatóbb, sokrétűbb tudást ad a művészeti oktatás: negyven ifjú, kreatív alkotó az országos csepeli döntőn az előzetes pályázatok ered­ményeként a 367 képző- és iparművészettel foglalkozó alapfokú művészeti iskola kö­zül mindössze 40 küldhetett növendékeket a VI. Országos Festészetversenyre, melyet Bu­dapesten a csepeli Nagy Imre Alapfokú Művészeti Iskola ren­dezhetett a hétvégén. A felhí­vásra beérkező 634 pályamun­ka közül a legjobb 122-őt vá­lasztotta ki a szakértői zsűri. A kétnapos országos döntőn hat korcsoportban teljesítették a feladatokat a festőecsettel igen jó kapcsolatot ápoló diá­kok. Somogyot a kaposvári Ko­dály Zoltán Központi Általános Iskola harmadik osztályos ta­nulója, Kun Anna képviselhet­te, aki ezúttal az őt felkészítő Elek Annamária irányításával az Együd Árpád Alapfokú Mű­vészeti Iskola növendékeként pályázott. A beküldött Rande­vú című festménye győzte meg a zsűrit, hogy az egyik legfia- talabbként is ott a helye a má­sodik korcsoport országos szinten legjobbnak ítélt 28 ta­nulója között. az első napon kötelező fel­adatként egy zenemű alapján keletkező hangulatot kellett megjeleníteni. Emellett a te­remben kiállított tárgyakat is befoglalva egy tűzfal, haszná­lati tárgy, vagy jármű illusztrá­ciós tervét festették meg a dön­tősök. Másnap a szabadon vá­lasztott munkák kerültek elő­térbe. A festőművészt, egyete­mi szaktanárt, tankönyvszerző rajztanárt is felvonultató szak­értői zsűri közel két és fél órás tanácskozást követően hirde­tett végeredményt. a döntőn rendezett szakmai be­szélgetések során Baranyai Zol­tánná zsűri elnök elmondta: fő célként arra sarkallták a gyer­mekeket, hogy az iskolában megszerzett tudást komfortzóná­jukból kimozdítva is minél érde­kesebben, kreatívabban adják át. Ezt az adott feladatokkal si­került is elérni. A stresszhelyzet ellenére a pályamunkákhoz ké­pest többségében frissebb, job­Kun Anna képviselte Somogyot bán sikerült alkotások születtek, ez próbára tette a problémameg­oldó képességet is. Az eredmény- hirdetéskor hozzátette: nemcsak a díjazottak tűntek ki. Az orszá­gos döntőn részt vevő valameny- nyi gyermek nyertesnek érezheti magát, mert olyan önkifejező tu­dási birtokolnak, amely egész életük során hasznukra válhat. Chilf Mária festőművész hozzá­tette: egy 2011 óta zajló angliai felmérés bizonyította, azok a gyermekek, akik művészeti okta­tásban is részesülnek jobb tanul­mányi eredményt érnek el a tár­saiknál. A sokrétűbb, alkalmaz­hatóbb tudásanyaggal később is sokkal jobban megállják a he­lyüket a világban. Világhírű a bőszénfai szarvas, Új-Zélandon is ismerik szelídítés Három évtizedes jubileumát ünnepelte a szarvasfarm, tudósok emlékeztek a megalapításának körülményeire Valamennyien összegyűltek, akik a világhírű sikert kivív­ták: megalapításának 30. évfor­dulóját ünnepelte a bőszénfai Vadgazdálkodási Tájközpont. A Kaposvári Egyetem részeként hazánk egyetlen nyitott vad­gazdasága, amely több, mint egy vadaskertekből és vadász­tatásból álló létesítmény. Meg­található itt a vadgazdálkodás teljes termelési folyamata: a nö­vénytermesztés, az erdőgazdál­kodás, a tenyészállat értékesí­tés, és a vadhúsfeldolgozás. Az érdeklődők bepillanthatnak a vadászok és a nagyvadak vilá­gába is. Az oktatási, kutatási és bemutatási célból tartott állatok száma meghaladja a 2200 egye- det, ezek 33 fajhoz, illetve fajtá­hoz tartoznak. Szávai Ferenc rektor köszön­tőjében kiemelte: azon kell dol­gozni, hogy még méltóbb helyet vívjon ki az oktatásban és a ku­tatásban a szarvasfarm, amely akár egy duális képzési köz­pont része is lehetne. A tervek­ről a Kaposvári Egyetem kan­cellárja, Borbás Zoltán tartott előadást. Negyven éve kezdődött, tett még hozzá egy évtizedet az el­telt évekhez Horn Péter aka­démikus. 1975-ben Váncsa Je­nő miniszterhelyettes küldte őt Új-Zélandra. Az ottaniak ma­gyar agrárszakemberrel akar­tak együttműködni, mert Nyu- gat-Európa mezőgazdaságát operettnek tartották. Horn Pé­ter a Lincoln Egyetemen ismer­kedett meg a szarvas háziasítá­sának sikereivel. 1850-ben Skó­ciából hoztak be szarvasokat Új-Zélandra, amelyek addigra annyira elszaporodtak, hogy már helikopterről irtották őket, évente 200 ezer példányt ejtet­tek el, mégsem csökkent a szá­muk. Az új-zélandi kormány ekkor teljesen leírhatóvá tette az adóból a a szarvastartás költ­ségeit, az ágazat ezután fellen­dült. A SEFAG segítségével 120 somogyi szarvast szállítottak a szigetországba, ezzel javítva fel a vadállományt. Az új-zélandi ismeretek bir­tokában kezdtek farmszarvas tenyésztésbe Somogybán. Gá- losfán újszülött borjakat fogtak be, hálóval a honvédség segítsé­gével egyetlen éjszaka akár 70 szarvast. Kézből nevelve szelí­dítették meg őket. Zomborszky Zoltán docens és Sugár László professzor teremtették meg a TBC-mentes állományt. Kinőt­Lámát is láthatnak. A szarvasfarm turisztikai célpont és fontos vadgazdasági s vadászati központja a vidéknek ték Gálosfát, és a bőszénfai té- esztől vettek 1500 hektár föl­det a szarvastartásra. Páratlan vadbiológiai kutatások indul­tak meg, világhírig jutott közü­lük nem egy, például hogyan le­het kilőtt bikából spermát nyer­ni, most pedig a szarvas genom projekt fut. Sokszor ellenszél­ben kellett vitorlázni, de lelki erővel és okos támogatókkal megvalósítottuk a célt, fejezte be előadását Horn Péter. A bőszénfai szarvasfarm ké­sőbb a Pannon Lovasakadémi­ához tartozott, Hafner József igazgató emlékezett vissza a tu­risztikai programok indítására és a vadfeldolgozó átadására. Később a vadgazdálkodási táj­központ az egészségügyi cent­rum része lett, erről Répa Imre beszélt, aki szerint külföldről hoztunk haza egy őshonos ága­zatot, amely jelenleg is „húz­za” a Kaposvári Egyetemet. Ré­pa Imre ötlete volt egyébként a gímszarvas anatómiai atlaszá­nak összeállítása, amely szin­tén világhírű lett, hangzott el a múltidézésen. Nagy János, a tájközpont igaz­gatója szerint a csírázó mag 30 évnyi tanulópénz után hozott olyan eredményt, amely alap­ján már el lehet dönteni, mely területeket érdemes fejleszte­ni. Bár a gazdasági haszna még nem olyan számottevő, mint más állattenyésztési ágazaté, a minőségi vadhús iránt egyre nő a kereslet. A jubileumi ünnepségen a látogatók fotókiállítást és tró­feagyűjteményt csodálhattak meg. A gyermekeket állatsimo­gató, szamaragolás és játszó­ház várta, és fogatos, traktoros túrák is indultak a szarvasok­hoz. ■ K. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom