Somogyi Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
2015-04-02 / 78. szám
14 2015. ÁPRILIS 2., CSÜTÖRTÖK UNNEPVARÓ - DIAKSZEMMEL A húsvétot megelőző napokban lázasan folyt a készülődés a nagyszüle im házában. Minden helyiséget alaposan kitakarítottak, mindent centiről centire átfényesítettek. A nagybácsiktól és nagynéniktől kapott édességek mind egy kis dobozkába kerültek - elvégre ez a böjt időszaka volt. A nagymama esténként, miközben a tojásokat festette és írta, történeteket mesélt a háborús évekből, az ő gyerekkoráról. János atya egy vidéki kisvárosban szolgált lelkészként. Az ünnepek előtt helyezték áta fővárosból, amikor az idős plébános hosszú betegeskedés után elhunyt. A húsvétvasárnapi misén történt, hogy egy nagy, üres és rozsdás kalitkával ment fel a szószékhez prédikálni. Az emberek csodálkozva néztek össze, nem értették, hogy mit keres János atya kezében az ütött-kopott kalitka. Ő pedig beszélni kezdett: „Tegnap, miközben a városban sétáltam, megláttam egy fiúcskát, amint egy kalitkát fogva a kezében felém közeledik. A kalitka aljában három kis madárka ült dideregve az ijedtségtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem: „Hát neked mid van, fiam?” „Csak néhány öreg madaram” - válaszolta. „És miért vannak kalitkában? Mit akarsz velük csinálni?" - kérdeztem meglepetten. „Hazaviszem őket, és szórakozni fogok velük. Ha unatkozom, kihúzogatom a tollaikat, és megvárom, amíg verekedni kezdenek egymással. Nagyon jó időtöltés lesz” - válaszolta. „Fiacskám, előbb-utóbb beleunsz majd a madaraidba. Utána mit csinálsz majd?” „Szerzek valami macskát” - válaszolta, majd így folytatta: „A macskák úgyis szeretik a madarakat, majd odaadom nekik.” A lelkész csöndben volt egy pillanatig, gondolkodott, majd így folytatta: „Mennyit kérsz azokért a madarakért, fiam?” A fiú megdöbbenten kérdezett vissza: „Tessék?! Miért? A lelkész gondolkodás nélkül nyúlt a zsebébe, kivette belőle a bankjegyeket, majd a kezébe tette. A fiú egy pillanat múlva már el is tűnt. János atya óvatosan felvette a kalitkát, majd elvitte az utca végébe, ahol egy kis füves terület volt, néhány fával. Letette a ketrecet, kinyitotta az ajtaját, és gyöngéden kocogtatva a rácsokat, rávette a madarakat, hogy kijöjjenek, szabaddá Ez megmagyarázta a szószékre felvitt üres kalitkát, de a plébános tovább folytatta történetet: „Egy nap az Ördög és Magának nem kellenek ezek a madarak. Teljesen értéktelenek. Nem énekelnek. Még csak nem Is szépek!” „Mennyi?” - kérdezte János atya újból. A fiúcska dühösen nézett rá, mintha azt akarná mondani, hogy nem normális, majd rávágta: „Háromszáz forint.” mmmmammmammmmmmai Jézus beszélgettek. Az Ördög éppen a Földről jött, és büszkén, dölyfösen pöffeszkedett: „Igen, Uram, megszereztem az összes embert ott lent. Felállítottam egy csapdát. Olyan csalit használtam, aminek tudtam, hogy lehetetlen ellenállni. És Uram! Az összesét megfogtam!” „ És? Most mit fogsz Velük csinálni?” - kérdezte Jézus. Az Ördög így válaszolt: „Megtanítom nekik, hogyan házasodjanak össze, és hogyan váljanak el egymástól; hogyan gyűlöljék és bántsák egymást; hogyan átkozódja- nak. Megtanítom nekik azt is, hogy hogyan kell fegyvereket és bombákat gyártani, és hogyan kell ölni. Hidd el, nagyon jól fogok szórakozni.” „És mit csinálsz majd velük, ha már készen vannak?” - kérdezte Jézus. „Ó, hát ezt nem nehéz kitalálni: megölöm őket” - mondta büszkén az Ördög. „Mennyit kérsz, mit akarsz értük?” - kérdezte Jézus. „Ő, Jézus, hidd el, neked nem kellenek ezek az emberek. Teljesen értéktelenek. Ha megveszed is őket, gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek majd.” „Mennyi?” - kérdezte, hajt- hatatlanul. Az Ördög gúnyosan Jézusra mosolygott és így szólt: „A véred, az összes könnyed és az egész életed.” Jézus így válaszolt: „Megegyeztünk”. Aztán kifizette az árát. János felemelte a kalitkát, kinyitotta a szószék ajtaját és lejött a pulpitusról, majd így szólt: „Ugye tudják, hogy mindannyian szabadok vagyunk?” PERUSZA ESZTER 10. A FONYÓDI MÁTYÁS KIRÁLY GIMNÁZIUM
