Somogyi Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

2015-03-07 / 56. szám

2015. MÁRCIUS 7., SZOMBAT RIPORT 11 A ’60-as, ’70-es évek legsár- mosabb magyar táncdaléne- kese, Szécsi Pál mindössze 30 évet élt. Az élet mostohán bánt gyermekként a későbbi bálvánnyal. Az ifjú legény­ke lelkének mentsvára egy Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei mezőváros volt. Palika az ’50-es években több évet élt és tanulgatott Mezőtúron. Mészáros Géza Szécsi Pál keserűen végződő sorsa talán már a születése időpontjával kezdődött - a né­metek magyarországi megszál­lásának napján, 1944. március 19-én jött a világra. Az újszü­lött a második világháború borzalmai közepette érkezett meg. Ráadásul a zsidó szár­mazású szülei (Szécsi Ferenc 1905-1945; Szemere Klára 1916-2004), illetve két nővére (Mária 1938- és Katalin 1941- 2012) mellett nem egy nyugodt családi otthonba, hanem üldö­zöttként, azonnal egy ember­telen hajtóvadászat kellős kö­zepébe csöppent bele. Palika még egyéves sem volt, amikor a nyilasok a nyelvésztudós, író apát 1945. január 6-án agyon­lőtték. A Szécsi Család apa nél­kül maradt, s a három gyermek gondozása az anyára hárult.- Amikor anyám megözve­gyült, a csonka család először a szintén magának való anyai nagyanyám fővárosi, Rákóczi téri lakásában húzta meg ma­gát - emlékezett vissza a Zenész­ballada című, Szécsi Pálról szóló könyvben a fiatalabbik nővér, Katalin. - A második világégés vége előtt anyám a két lányát, Marit és engem a Vöröskereszt­re bízott, de hamarosan Oros­házán találtuk magunkat, ahol libát őriztünk. A pár hónapos Palika akkor még anyámmal élt Budapesten, egy akkoriban fillé­rekből vett Attila utcai lelakott öröklakásban. Családunk­nak régebbről volt egy há­za Mezőtúron is, az ottani vasútállomáshoz közeli Eper utcában. Amikor az írásai miatt csendre és nyugalomra volt szük­sége, apánk ide utazott le dolgozni. Egyébként pedig a szomszédra bíz­ta annak gondozását. (A történet ezen pont­ján ellentmondásos, hogy míg a „Zenész­ballada” szerint F-éket, illetve Fehéréket em­lít Katalin, valamint ugyanebben a kiad­ványban Fabó János is szomszédként és nevelőként, addig a mezőtúri Kossuth Úti Általános Iskola histó- riás könyvében az Eper utca sar­kán található Andrássy utca 25. szám alatt lakó Bakcsi Zoltánt nevezik meg, mint Szécsi Pál ne­velőszülőjét - a szerző).- E mezőtúri szomszédok 1945 tavaszán megtudták, hogy hová kerültünk, ezért eljöttek értünk Orosházára és magukhoz vettek bennünket. Apám bátyja Temes­Sándorné 2. b osztályába Buda­pestről. Nevelőszülőknél (Bakcsi Zoltán) lakott az Andrássy út 25. számú házban. 1956. szeptember 10-én knratkozott az iskolából, és ismét Budapestre távozott, az Állami Arany János Oktatási és Nevelő Intézetbe. Az 1955/56-os tanévben az iskola legjobb tanu­lója kitüntetést nyerte el. Gya­kori szereplője volt a különböző kulturális és irodalmi műsorok­nak.” Az írás alatt egy fotó talál­ható a 15 fős iskolai színkörről: az 1956. május 5-i „Furulyás Jancsi” darab fellépőiről, s a szö­veg megjegyezi a középen álló Szécsi Pálról, hogy „főszereplő”. Palit az anyja egyébként ké- nye-kedve szerint rángatta Me­zőtúrról Budapestre és vissza. Az apa 1945-ös halála után az anya még háromszor házasodott és vált el az ’56-os disszidálásáig (később, az Egyesült Államok­ban is még ötször ment férjhez). Az anya sűrűn depresszióba esett. Akad időszak, amikor 1-2 hétre maga mellett akarta tud­ni gyermekeit, de néhány nap múltán már gyorsan szabadult is tőlük. A mezőtúri iskolák egy­kori osztálynaplói szerint Szécsi Palika legalább hat évet tanult Mezőtúron. A fentebb említett dokumen­tumok szerint négy évig biztos, hogy a Kossuth Úti Általános Iskolában. Aztán 12 évesen az anyja ismét visszavitte Buda­pestre, aki néhány hónap múl­va, hátrahagyva gyermekeit (Pesten Palit és Katit, Bécsben pedig Marit) disszidált. Palika az Állami Arany János Oktatá­si és Nevelő Intézetbe került és a fővárosi Revicky utcai diák­otthonban lakott. Ám vissza­vágyott, majd vissza is kéredz- kedett Mezőtúrra. A patinás, nagyhírű nagykunsági refor­mátus gimnáziumba, az akkori Állami Dózsa György Általános Gimnáziumba vették fel, s ott tanult 1959. április 8-tól 1960. február 3-ig. Az iskola kollé­giumában szállásol­ták el, de a tanítási időt általában ko­rábbi nevelőszü­leinél „lógta el”. Az 1959/60-as tanév­ben a 4-es maga­tartásán kívül - néhány kivételtől eltekintve - csu­pa 1-es osztályzat sorakozott a neve mellett a szintén II/b-s osztály- naplóban. Hi­ányzásai is egy­re csak gyűl­tek, s miután elment a kedve a tanulástól, 16 évesen otthagyta a mezőtúri gimnáziumot, majd 1960 áprilisában végleg felköl­tözött Budapestre. Segédmun­kás lett, majd modell, később pedig sikeres táncdalénekes. Az édesanyja után vágyódó kis­fiú ifjúkori lelki sérülésekkel, illetve mezőtúri diákéveinek többnyire kedves élményekkel teli tarisznyáját haláláig cipelte magával... Nyolcadik öngyilkos- sági kísérlete tragikus sikerrel végződött 1974. április 30-án. Bodorik Sándor, a mezőtúri református gimnázium könyvtárosa az 1959-60-as tanév ll/b-s osztálynaplóját mutatja, melyben Szécsi Pál neve is szerepel Gyakran gipszágyban töltötte a napokat dr. latorcai János padtársa volt Szécsi Pálnak. Az ország- gyűlés alelnöke végig kitűnő tanulóként érettségizett le a Dó­zsa gimnáziumban, míg Pali­nak akkorra már meggyűlt a baja az iskolával.- a középső sor közepe táján ültünk a padban, Pali az én bal oldalamon. Sokszor hiányzott, de nagyon sokszor volt oka. A kamaszkori hirtelen növeke­déstől nyúlánk, az alultápláltság miatt vékony fiú gerincproblé­mával küszködött, s ezért gyak­ran kényelmetlen gipszágyban töltötte a napokat. Ez a mozdu­latlanság egy örökmozgó fiatal­embernek óriási trauma, Pali­nak is az volt. Egy másik emlék: a gimnáziummal szemben ma is ott áll a régi tisztiklub, ahol az egyik alkalommal Hollós Ilona és Németh Lehel volt a sztárven­dég. A legtöbb diákot hidegen hagyta az esemény, de Pali már hetekkel korábban lázban égett, miként tudná megnézni az ak­kori bálványokat. Furcsa, né­hány év múlva már őt bálvá­nyozta az ország. Mindig ked­ves, rendes srác volt. Kár, hogy már több mint 40 éve múlt idő­ben kell beszélnünk róla. „Ilyen hanggal csak brekegni lehet!” az egykori Református Gimná­zium főigazgatója, Árvái Gyula néhány évvel Szécsi Pál felett járt az akkori Dózsa gimnázi­umban.- számomra örök anekdota marad, hogy az ország egyik legnépszerűbb énekese hogyan nem került be egy vidéki kisvá­ros kórusába. Történt, hogy ab­ban az időben a gimnáziumnak híres énekkara volt, műsoraival járta az országot. A kórusvezető az elballagó diákok miatt min­den évben tagtoborzót tartott. 1959-ben Pali sem kerülhette el a meghallgatást. Minden újonc­nak ugyanazt a gyermekdalt kellett elénekelnie, mégpedig a „Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol”-t. Ami­kor Palira került a sor, s neki­kezdett, a kórusvezető azonnal leállította, kizavarta a terem­ből, s utána kiáltott: „Nehogy bármikor közelébe kerüljön az énekkarnak, mert ilyen hang­gal csak brekegni lehet!”. Mi megijedtünk a kiabálástól, de Pali csak mosolygott, vélem azért, mert nem akart kórustag lenni, ezért szándékosan éne­kelt torz, hamis hangon - me­sélte az esetet Árvái Gyula. modellként is dolgozott varra akarta kimenekíteni a mara­dék Szécsi családot. De akkor már olyanok voltak a viszonyok, hogy az egész család nemigen tudott volna átmenni. Az volt a döntés, hogy akkor legalább egy gyermeket átvisz. Rám esett a választás, így én 1945. május 9-én megérkeztem Temesvár­ra, ahol 1954-ig éltem. Anyám Táncdalénekesként szerzett magának hírnevet Palikával Pesten, Mari pedig egy ideig Mezőtúron maradt. Aztán, amíg én kint éltem Temesvárott, itthon felcserélődött Mari és Pali­ka „otthona” - mondta tollba em­lékeit Katalin. A könyv szerint az akkor Me­zőtúron élt Fabó János he­lyenként többet tud Szécsi Pál ’50-es évek­beli életéről, mint Kati, aki ezt az időszakot Romániában élte át.- Úgy négy-öt éves körüli lehe­tett Palika, amikor az anyjuk a két gyermekét „lecserélte": Palit elhozta Fehérékhez, Marit meg felvitte magához Pestre. A neve­lőszülők szigorúan, de nagy sze- retetben nevelték. Amikor elérte a kort, Palit beíratták Mezőtúron az egyik általános iskolába - be­szélte el Fabó János. A Kossuth Úti Általános Iskola emlékköny­vében ekképp jegyezték le az eseményt: „Szécsi Pál 1952. áp­rilis 2-án iratkozott be Pásztor * $ 4 t I * szécsi pál Nem volt egyéves, amikor agyonlőtték az édesapját, és tizenkettő, mikor édesanyja disszidált. Egy nagykunsági mezővárosban nevelkedett, ahol legalább szerették. Általános iskolában még jó tanuló volt, a gimnáziumot viszont otthagyta. MEZŐTÚR VOLT AZ ÉNEKES MENTSVÁRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom