Somogyi Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-05 / 54. szám
2015. MÁRCIUS 5., CSÜTÖRTÖK 11 KÖRKÉP - POSTÁNKBÓL Allah hatalmas, Musztafa a király! bál a savoyban Egy szubrett születése és egy bonviván hanyatlása két felvonásban Csak rövid ideig enged át a zöld jelzés a kaposvári négysávos úton Kimagasló egyéni produkciók, remek koreográfiák, kevesebb prózai játék - a Bozsik Yvett-féle Bál a Savoyban az elmúlt évadok legnézhetőbb kaposvári zenés darabja. Vas András Vidéki színházi évad zenés darab nélkül olyasvalami, mint a pornófilm női szereplők híján: a közvélekedés szerint keveseket érdekel. A kaposvári Csiky Gergely Színházban az idén a Bál a Savoyban került terítékre: Ábrahám Pál operettje 1932-ben Berlinben indult világhódító útjára, s mára a műfaj egyik bölényének számít - magára valamit is adó társulat előbb-utóbb megpróbálkozik a bemutatásával. Főként, ha adottak az alapok, akad a nagy operetti négyes - bonviván, primadonna, szubrett, táncos-komikus - minden karakterére megfelelő színész. Utóbbi Kaposváron elvileg stimmel, más kérdés, hogy az utóbbi időben nemritkán idegenlégiósokkal próbálták felturbózni a zenés előadásokat - inkább kevesebb, mint több sikerrel...'Sajnos a Bál a Savoyban sem kivétel ebből a szempontból, a színlap René szerepében Karalyos Gábort ígéri, s a Török Ferenc-féle generációs klasszikus Moszkva tér Petyája nem igazolja, miért is kapott meghívót: legalábbis nem derül kk hogy ének-és tánctudása kiemelkedő lenne. Pedig az operett miatt előbbire, a Kossuth-díjas balettmű- vész-koreográfus-rendező Bozsik Yvette miatt utóbbira is komoly szüksége volt a szereplőknek: a laikus talán el sem tudja képzelni, mennyi munka áll a rengeteg összekötő, s egyes jeleneteknek önálló karaktert adó mozgásformákban, a színészek és a tánckar összehangolásában. Talán csak abból derül ki, hogy a hagyományos színházi rendezésre nem marad elég energia. Vagy idő. Szerencsére azonban egyes szereplők akkora pluszt tudnak a produkcióhoz tenni, hogy valamennyire sikerül kompenzálniuk a hi- átust. Mindezekkel együtt a Bál a Savoyban az elmúlt évek legnézhetőbb kaposvári zenés darabja. Itt most három pont köAbrahám Pál operettje Kaposváron is hatalmas siker: az évad egyik legjobban sikerült előadása lett vetkezne, de nem akartunk senki fülébe bolhát tenni... A történet egy operettnek megfelelően nem túl acélos, adott a két főhős, egy gyenge hazugságból kibontakozó hétköznapi bonyodalom, s persze a végén a happy end, azaz a műfajból adódóan senkit sem nyel el az örvény. Közben persze ármány és szerelem, csetlés és botlás, könnyek és mosolyok, néhol párhuzamos, máskor ösz- szegubancolódó történeti szálak, gégék, poénok, nagy slágerek - a közönség pedig fennhangon tetszést nyilvánít. A legtöbbször, szerencsére, az arra érdemesnek. Jelen esetben a táncos-komikus-szubrett kettősnek, azaz Sarkadi Kiss Jánosnak és Czene Zsófinak. Előbbivel, az ezúttal Musztafa bejt megjelenítő háromszoros Komor-gyűrűssel kapcsolatban szép lassan elpuffogtattuk az összes pozitív jelzőt, s ezúttal sem okoz csalódást. Mondhatni neki találták ki a léha, nőfaló, csak az élet napos oldalát ismerő, ám nagyszívű török karakterét - melyet még ruháival is kihangsúlyoz: török bugyogó frakkal még nem állt ilyen jól senkinek... -, s nemcsak a prózai szerepekben repíti az előadást, de a kifejezetten operetti etapokban is helytáll. Elhisszük neki, hogy Allah nagy, Mohamed hatalmas, s feleségei bemutatása - fél tucat asszony, OMG! -, Mr. Blue és Mrs. Bleu - azaz Blú és Blő -, az eljegyzés előtti duett - mind a produkció fénypontjai. Persze ehhez kell partnere, Czene Zsófia is. Akiről eddig kevesen tudták, szubrettvér folyik az ereiben. Korábbi szerepeiben többször is túlságosan nyersnek, vadnak, erőteljesnek, harsánynak, keménynek írtuk le, ezúttal viszont mindez dicsőségére válik. S cseppet sem mellékesen profikat sápasztóan mozog a színpadon: sztepptánca után többen állkötőért kiáltanak, Sarkadi Kiss Jánossal közös betétjeik pedig - lásd egy kissé fentebb... Pedig a muszta- fai leírással ellentétben hangja nem Maria Callas, s mozgása sem Josephine Baker - viszont tökéletes Daisynek bizonyul. Ahogyan Nyári Szilvia Made- leine-jét sem érheti kifogás, az ének tekintetében például abszolút a mezőny fölé nő, bár ezzel nem okoz különösebb meglepetést. Nem úgy ennek különbsége egyes pillanatokban. Henry szerepében Hüse Csaba például nem is látszik-hallatszik mellette, s bizony meglehetősen kínos, ha a bonviván és primadonna duettjéből csak utóbbi érvényesül. Hüse Csabának nem ez az első ilyetén vesszőfutása, a Szép Helénában az operaszoprán Kolonits Klára mellett tör- pült el... A prózaibb szakaszoknál persze javíthatna, ám úgy Sztepptánc terhesen FERGETEGES SZTEPP produkcióval rukkol elő a Bál a Savoyban kaposvári előadásain Czene Zsófia, felvéve a versenyt a kar profi táncosaival is. A fiatal színésznő szerint a közönség mindig hálás azért, ha a színészek megdolgoznak a tapsért.- nagy odafigyelést igényel, mert a próza mellett énekben és táncban is a legtöbbet kell nyújtanom. Két éven át tanultam szteppet Budapesten a tanulmányaim előtt, ez most szerencsésnek bizonyult, enélkiil bajban lettem volna, mert az egy hónap próba valószínűleg kevés lett volna elsajátítani - mondta Czene Zsófia. - Hihetetlen nagy ajándék ez a szerep a színháztól, és óriási élmény volt Bozsik Yvette-tel együtt dolgozni, és asszisztensével, Pap Csabával, aki sokat segített nekem. a színésznő az elkövetkező időszakról elárulta: kisbabát vár, így táncol a Bál a Savoyban-ban. Felidézte egykori szteppes tanárnőjét, Szikora Boglárkát, aki szerint ilyenkor sem ári ez a mozgás, hiszen amikor anyai örömök elé nézett, ő is hét hónapos terhesen ropta a színpadon. K.G. tűnik, valahogy az egész darabban nem találja a helyét, nem játszik, csak eljátssza, hogy játszik. Ami főként azokban a pillanatokban jelent komoly kontrasztot, amikor felszabadultabb kollégáival kerül közös jelenetbe. S emiatt elég gyakori a bonviváni halványulás, miután a mellék- szereplők nagy része is láthatóan élvezi a játékot. Varga Zsuzsa és Fábián Zsolt emelkedik ki közülük legjobban, előbbi Tangoli- taként igazi latin nagyasszony, utóbbi pedig hordárként és mixerként tulajdonképpen egy pillanatra sem kerül reflektorfénybe, ennek ellenére a hátsó traktusokból is valahogy mindig magára vonja a figyelmet. Ahogyan a tánckar tagjain is szívesen időzik a szem: a rendező koreográfushallgatói jelentős látványtöbbletet adnak az előadásnak: a két szólózó közül Krizsán Dániel lazán mosolygós kunszt- jai pedig azt is bizonyítják: a hip- hop és az operett nem is olyan távoli fogalmak, mint az sokan képzelik. Musztafa a király, yo, yo... Édesanyám! Nézd piros a lámpa! Nem szabad átmenni. Forduljunk vissza! A minap hallottam ezt egy óvodáskorú gyermek szájából, akivel édesanyja - szerencsére kézenfogva - igyekezett átjutni a zebrán, mögöttünk még néhány sietővei együtt. A gyermekeimet, unokáimat, én is így neveltem: „Csak a zebrán, és csak a zöld emberkénél szabad átmenni az úttesten!” Csak akkor használom én is Kaposváron a felüljárónál és a helyi buszállomásnál levő zebrát, ha elengedhetetlenül muszáj. Inkább kerülök a vasútállomásnál lévő gyalogos átjáróhoz, vagy megyek a felüljárón, és le a lépcsőkön, de nem mindig tehetem ezt sem. Sajnos lehetetlenül rövid ideig tart a szabad jelzés a gyalogos áthaladáshoz és sajnos nagy gyakorisággal nem is működik a biztonságos áthaladáshoz. Halottak Napja késő délelőttjén is itt kényszerültem átmenni a buszhoz. Tömeg várakozott. Az első sor egyik szélén várakoztam az indulásra, a másik szélen egy ember két bottal. A szabad jelzésnél sietve igyekezett mindenki. Ő is. Már majdnem átértem, amikor tilosra váltott a jelzőlámpa. Mögöttem is jöttek még. Önkéntelenül hátranéztem: Istenem, leghátul, kétségbeesett igyekezettel jött az ember, a két bottal, de lemaradva a fürgéktől! Visszamentem és mellette haladtam, míg a járdára értünk. Döbbent tömeg várt ránk, drukkolva nekünk. Ő megköszönte, hogy nem hagytam magára. Mire én azt válaszoltam: nekem nem kell megköszönnie. Jó szívvel tettem. A Mindenható Úristennek köszönje meg, meg az autósoknak, akik fegyelmezetten, türelemmel várakoztak szabad jelzésük ellenére is. A járdára érve hátrafordultam a még mindig álló, kocsisor felé, és főhajtással, kezemmel integetve, hangosan megköszöntem segítő türelmüket. Kedvesen visszaintegettek. Meddig tarthat még ez az áldatlan állapot? Míg nem történik tragédia? Persze, akkor a felelős a gyalogos vagy az autós... SÁRDI MÁRIA KAPOSVÁR Azok a boldog békeidők: négy évtizednyi folyamatos fejlődés história Magyarország az USA mögött a világ második legnagyobb lisztexportőrévé vált, Budapest világváros lett Nagyszüleink, dédszüleink nevezték boldog békeidőnek az első világháború előtti évtizedeket. Nosztalgikusan? Találóan?Tény: amit utána átéltek, abban nem volt sem béke, sem boldogság. A négyéves világháború nyomort, összeomlást, két forradalom zűrzavarát és az ország feldarabolását jelentette. A 1920-as évek rövid konszolidációja után jött a világgazdasági válság, majd a második világháború. Az 1800-as évek három utolsó és az 1900-as évek első évtizede valóban békés és nyugodt, sőt sok tekintetben a harmonikus fejlődés évtizedei voltak. Ezekben az évtizedekben Magyar- ország közelíteni kezdett Európa szerencsésebb sorsú országaihoz. A monarchia több, mint négy évtizeden át nem volt részese semmiféle fegyveres összecsapásnak. A Balkán ugyan forrongott, és az Oroszországgal való érdekütközés miatt nem egyszer válságosra fordult a helyzet, az összeugrást azonban minden alkalommal sikerült elkerülni. Csak a XX. század első évtizedének vége felé jelentkeztek nyugtalanító tünetek, de szinte senki sem gondolt arra, hogy Európa nemzetei a balkáni érdekszféráért és afrikai befolyási övezetért kardot rántanak egymás ellen. Az aránylag kiegyensúlyozott fejlődés feltételeit a politikai viszonyok rendezése megteremtette. A parlament meghozta a törvények sorozatát, amelyek a polgári, gazdasági, társadalmi viszonyok nélkülözhetetlen előfeltételeit jelentették. A tőkés fejlődéshez szükséges belső növekedéshez az egyre nagyobb meny- nyiségben érkező külföldi tőke megadta az első lökést, és a századfordulóra a magyar gazdaság már képessé vált arra, hogy saját erejéből tegye meg a további lépéseket. A századfordulóra az ország szinte minden részébe eljutott a vasút, a folyószabályozás és árvízmentesítés következtében megszűntek a rendszeres kiöntések és a használható földterület több, mint tíz százalékkal nagyobb lett. A gabona termésátlaga a századfordulóig közel megduplázódott és Magyarország az USA mögött a világ második legnagyobb liszt exporttőrévé vált. ■ A századfordulóra az ország szinte minden részébe eljutott a vasút, a folyószabályozás miatt tíz százalékkal nőtt a használható földterület A munkavállalók tömegei, akik korábban ősztől tavaszig tétlenségre kényszerültek, most munkát találtak a vasút- és gátépítéseken és az egyre gyarapodó gyárakban, üzemekben. Volt liszt és kenyér, a kenyérhez lassan szalonna is jutott. A jobb táplálkozás és a közegészség- ügyi ellátás javulása következtében már kevésbé kellett rettegni a pusztító járványoktól és a gyermekhalálozás is kezdett visszaszorulni. Az 1868-as népiskolai törvény szerint mindenkinek kötelező lett az elemi iskola elvégzése, a tudományos technikai fejlődés kiemelkedő eredményeket hozott. Budapest világvárossá emelkedett, helyszínt adott a millenniumi ünnepségeknek. Az ezeréves fennállását ünneplő ország fővárosában középületek egész sora készült el 1896-ra, köztük az új Operaház, az Iparművészeti Múzeum, a központ vásárcsarnok, kórházak, és iskolák. A kávéházba járás életforma lett. (Igaz nem mindenkinek). A Centrál Kávéházat művészek, írók, szolid polgáremberek is egyaránt szívesen látogatták. Az egészségtelen birtokszerkezet erősen akadályozta a magyar gazdaság és társadalom teljes modernizálását. De nem feledhetjük el, hogy ezek a növekedés velejárói voltak, és a további fejlődés előbb-utóbb mérsékelte volna őket. A világháborúval azonban megszakadt ez az organikus fejlődés és az ország a „boldog békeidőket” követően többnyire eredménytelenül rugaszkodott neki az újabb felzárkózásnak. KÁPLÁR ADOLF BARCS
