Somogyi Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 12. szám
2015. MÁRCIUS 29., VASARNAP 8 INTERJÚ nógrádi györgy A délszláv konfliktus idején kapta fel a média, azóta ő nyilatkozik, ha bármi rossz történik a világban. Szerinte a terrorizmust kizárólag toleranciával és integrációval lehetne csak legyőzni. „A BIZTONSÁG KISZÁMÍTHATATLAN” Nógrádi György a hazai média első számú biztonságpolitikai szakértője. Szereti a munkáját is, az ismertséget is, de nem tartja igazi profinak magát. Aki profi, szerinte a titkos- szolgálatoknál dolgozik. Úgy hiszi: az Iszlám Állam legyőzése nehéz, ők mást akarnak, mint a „régebbi” terroristák. Magyarország biztonságát egyelőre nem félti. Fábos Erika- Amikor értesült a German- wings tragédiájáról, megfordult a fejében, hogy egy újabb terror- támadás történt?- Ez minden normális embernek megfordult a fejében. 2011. szeptember 11-e óta egy olyan új világ van, amelyben ez egy teljesen természetes reakció. Igaz, már első ránézésre is volt, ami ellene szólt, hiszen ez egy rövid járat és a német légitársaság gépei ilyen szempontból is elég biztonságosak, de még a legnagyobb hírügynökségek sem zárták ki a terrortámadás lehetőségét a katasztrófa után közvetlenül.- Az FBI is gyorsan felajánlotta minden segítségét. Mi az, amiben Németországnak vagy Franciaországnak egy ilyen helyzetben segíthetne az FBI, ha ez egy terrortámadás lett volna?- A világon öt hatalom képes a tökéletes lehallgatásra, az egyik Amerika. Európa egyetlen országa sem tartozik ezek közé. Márpedig egy éles helyzetben szükség van a terroristák lehallgatására, az USA-nak pedig hírszerzési kapacitás terén jelenleg nincs konkurense, az FBI olyan műholdas hírszerzéssel is rendelkezik, amivel bármire képes.- Azt, hogy műholdas hírszerzés, hogyan képzeljük el, mire képes egy ilyen helyzetben?- Olyan magasságból, ami a földről felfedezhetetlen, követni tudnak minden információt, és pontos adatokkal rendelkeznek a célszemélyek mozgásáról.- Az mondta, szeptember 11-e óta egy új világ épült, de mintha az elmúlt egy-két évben, az Iszlám Állam ténykedése óta egy még újabb, még félelmetesebb világ lenne kialakulóban. Vagy ez csak Európából tűnik így?- Nem, ez valóban így van. jelenleg az al-Kaida és az Iszlám Állam között élet-halál küzdelem zajlik, amelynek tétje az, ki fogja irányítani a nemzetközi terrorizmust.- Úgy tűnik, mintha ez nem csupán egy terrorszervezet lenne.- 2001 óta jelen van az iraki belpolitikában, alapvető stratégiai célja pedig a nyugat elleni harc, és egy Iszlám Állam létrehozása Irak és „Nagy-Szíria” területén, távlatokban pedig Marokkótól Indonézia keleti partjáig. Abban tehát mindenképpen különbözik minden terrorszervezettől, hogy területi törekvései vannak és saját államhatalmat építenek, ahogy abban is, hogy utánpótlásuk kifogyhatatlannak tekinthető, annyira behálózták az egész világot.- Az akcióiban is különbözik az al-Kaidától. Mintha a brutalitás mellett a megbotránkoztatás is a céljuk lenne.- Igen. A CIA főigazgatója szerint 90 országból 20 ezer ember csatlakozott már a terrorszervezethez és tömegek állnak az interneten napi kapcsolatban a dzsihádistákkal. Olyan tettekre van tehát szükségük, • amelyek bekerülhetnek a hírek közé.- Csak a párizsi merénylet miatt, a közelség okán érezzük úgy, vagy valóban kimondhatjuk, hogy globális fenyegetettséget jelentenek?- Mindenképpen. A francia miniszterelnök azt mondta, nem az a kérdés, lesznek-e még terrortámadások Európában, hanem csak az, hogy mikor. Németországban 850 fővel bővítették a titkosszolgálat létszámát, arra való hivatkozással, hogy napi terrorveszély van. Mindezzel együtt az elmúlt tizenöt évben három merényletet sikerült végrehajtaniuk a nyugati világban. És inkább az elrettentés, a kiszámíthatatlan félelemkeltés a céljuk. Az eredményesség érdekében azonban puha célpontokat keresnek. A Tunéziában végrehajtott merényletet is egy olyan múzeumban követték el, ahol elvben négy biztonsági őr ellenállásával kellett számolniuk, de a gyakorlatban még ennyivel sem.- Hazánk szerepvállalásáról az Iszlám Állam elleni fellépésben megoszlanak a vélemények. Ön mit gondol erről?- Azt, hogy elkerülhetetlen. Ha hazánk részt venne ebben a katonai koalícióban, azzal javulnának a kapcsolataink szövetségeseinkkel: az Egyesült Államokkal és az európai országokkal is.- De nem jelent ez veszélyt hazánkra nézve?- Érdemben nem. A Nyugat egyelőre azt vállalta, hogy Irakban segíti a helyi erők kiképzését, Magyarország ezen belül száz emberrel őrizne két objektumot Irak északi részén, ötvenen pedig itthonról támogatnák az akciót. Tehát nem harcoló alakulatot küldenénk ki, és hatvan országgal együtt tesszük ezt, olyan államokkal, amelyek inkább a terrorizmus érdeklődésének középpontjában állnak, mint mi.- Mondják, hogy hazánk terrorfenyegetettsége elhanyagolható. De lehet ezt mondani akkor, amikor az Iszlám Állam egyik „fegyvere” éppen a kiszámíthatatlanság?- Egon Bahr német biztonság- politikai szakértő nagyon pontosan megfogalmazta: „a biztonság mindig a múltban abszolút, a jelenben relatív, a jövőben kiszámíthatatlan”. Persze, vannak azért indikátorai. Ebben az esetben számít, hogy Magyar- országon nagyon kicsi az iszlám közösség. Az itt élő muzulmánok döntő része beilleszkedett a társadalomba. Sok a vegyes házasság, sok közöttük az orvos, a mérnök, az üzletember: a társadalom felső középrétegéhez tartoznak. Közöttük is vannak nyüván elégedetlenek, de ez nem tömeges jelenség.- Le lehet győzni az Iszlám Államot?- Igen, habár a szerepvállalás még csak körvonalazódik, és az is látszik, hogy a nyugati részről arra nincs és nem is várható szándék, hogy harcoló alakulatokkal vegyenek részt ebben az akcióban.- Azt olvastam, hogy egy év alatt 2300 légicsapást mértek rájuk és még mindig nem történt semmi.- Csak légierővel még sehol nem nyertek háborút. A Nyugat viszont nem akar halottakat, fél az áldozatoktól, ezért nem küld harcoló alakulatokat. A légicsapásokon kívül azonban képes olyan logisztikai, műszaki, hírszerzési és egyéb támogató katonai segítséget nyújtani, ami az iraki és kurd hadsereg és az iráni önkéntesek számára felbecsülhetetlen támogatást jelent.- És ez elég?- Nem lehet tudni. Attól függ, mi a cél. Az Iszlám Államot ki lehet vele verni Irakból. De túl jól azért nem állunk. Eddig ahol a nyugat beavatkozott, mindenütt teljes káoszt hagyott maga után. Elveszítettük Afganisztánt, Ira- kot működésképtelenné tettük, a polgárháború aligha felszámolható, Líbiában három kormány van, Szíriában Amerika célja az volt, hogy létrehozzon egy mérsékelt szíriai ellenállást, akiknek a helyét a szélsőséges dzsihádis- ták vették át. A 2011-es arab tavasz óta a célokból semmi nem valósult meg, egyre növekszik a csalódottság és a kilátástalanság az egész térségben és ez mindig kedvez a szélsőségeknek.- Ráadásul ön is hangsúlyozta, hogy folyamatos utánpótlása van a szélsőségeseknek a muzulmánok közül és a kiábrándult nyugati társadalmakból. Mi oldódik akkor meg?- Valóban sok az illúziónk. Nagy-Britanniában egy felmérés szerint az ott élő muzulmánok döntő többsége támogatta a francia terroristák céljait. Francia- országban az ország 8 százaléka muzulmán, akiknek a 74 százaléka a francia nyomorszint alatt él. A svédeknél a lakosság 4 százaléka muszlim, viszont a köztörvényes bűncselekmények 80 százalékát muszlimok követik el. Ezek elképesztő számok. Európa most azt mondja, felfegyverezzük az egyiptomi és a líbiai haditengerészetet, hogy a migránsokat állítsák meg és vigyék vissza, de a megoldás nem ez. Főleg azért nem, mert nem az Európába bevándorlók jelentik a veszélyt, sokkal inkább az itt élő 2-3 generációs migránsok reménytelen tömegei. Ezért a legfontosabb megtalálni a megoldást az Európában élő iszlámok integrálására, különben a konfliktusok csak tovább gyűrűznek. Ez a folyamat viszont költséges és nehéz.- De mintha nemcsak abban a térségben, hanem alapvetően a Névjegy KÜL- És biztonságpolitikai szakértő. 1949. május 22-én született Budapesten. 1972-BEN VÉGZETT a Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1975 óta tanít a felsőoktatásban. 1997 óta tanszékvezető egyetemi tanára Budapesti Corvinus Egyetemen. több európai intézményvezetője, például a bécsi Európa Akadémia elnöke és a 2011-től működő osztrák Európa Egyetem rektorhelyettese. eddig is könyvet írt és több mint 500 publikációja jelent meg. Nős, egy lánya van, aki állatorvos. geopolitikában is nagyüzem lenne az elmúlt években.- Azért, mert egy teljesen új világpolitikai helyzet van kialakulóban. A Közel-Keletről már beszéltünk. Amerika veszített vezető szerepéből, Kína közben globális hatalommá válik. Gazdaságilag már most is az: a vüág valutatartalékának harmada náluk van és a 10-12 év múlva a bruttó GDP-ben is lehagyják Amerikát. Erre válaszul az USA a Csendes-óceáni térségre koncentrál, és próbál stratégiai szövetséget kiépíteni Kína ellenében. Európa már nem játszik globális szerepet. Oroszország pedig nem tett le nagyhatalmi ambícióiról, aminek a következményeit éppen az orosz-ukrán konfliktusban láthatjuk.- Amerika és az európai hatalmak egészen másként gondolkodnak az ukrán helyzetről. Ön szerint katonai, vagy politikai megoldása lehet ennek a konfliktusnak?- Ezt előre lehetetlen megmondani. Tőlünk nézve, európai agy- gyal gondolkodva, csak a politikai megoldás az értelmes. A minszki megállapodás az egyetlen esély, különben évekig eltarthat és bárhova fejlődhet ez a konfliktus. Tekintettel arra, hogy Ukrajna a szomszédunk, magyarlakta területekkel, a kőolaj, a földgáz, Paks és a keleti nyitás gazdasági kapcsolatai miatt is az az érdekünk, hogy mielőbb vége legyen.- A szomszédunkban zajlanak ezek az események. Politikusok például megkérdezik önt, kérik a segítségét?- Rendszeresen, igen. Az elmúlt kormányok mindegyike különböző mértékben, rendszerint informálisan, de igényelte ezt.- Azt hallottam, Angéla Merkellel személyes kapcsolata van.- Ez nem igaz, a félreértés abból lehet, hogy Németországban valóban jó kapcsolataim vannak. Az első tíz német politikussal személyes kapcsolatokat ápolok és évtizedek óta vendége vagyok a német védelmi miniszter éves értékelőjének, ahogyan az osztrák védelmi miniszter tudományos tanácsadó testületének is több mint tíz éve tagja vagyok. Félreértés ne essék, a magyar honvédelmi minisztériumnak is dolgoztam nyolc évig.- Hogyan lesz valakiből biztonságpolitikai szakértő?- Belőlem úgy lett, hogy reggeltől estig tájékozódtam, mi történt a világban. Olyan az időbeosztásom, hogy bele kell férjenek a legnagyobb hírügynökségek fontosabb anyagai. Igyekszem percre kész lenni. Persze akik igazán értenek a biztonságpolitikához, azok nem szerepelhetnek. A profik a titkosszolgálatoknál dolgoznak. Akik híreket magyarázhatnak, azok többségében kutatóként, vagy egyetemi tanárként érdemelték ki ezt a titulust, ahogy én is. Ezt megtisztelőnek tartom, és cserébe mindig igyekszem a csúcson lenni. Amúgy közgazdász vagyok: nemzetközi kapcsolatok szakon végeztem, tehát diplomáciát tanultam és ezen a területen is képeztem magam, idestova pedig negyven éve tanítok. Imádom, hogy az elmélet és a gyakorlat így ötvöződhet az életemben.- A médiakarrierje hogyan kezdődött?- Ezt a szerencsének köszönhetem, és tényleg hálás vagyok, hogy a nyilvánosság része a munkámnak. Úgy kezdődött, hogy 1990 körül, még a jugoszláv válság kapcsán behívtak a Kossuth Rádióba, mint szakértőt és mivel gyorsan kiderült, hogy képes vagyok hétköznapi nyelven beszélni arról, amihez értek, ott ragadtam. A televízióban 2001. szeptember 11-e óta vagyok rendszeresen a képernyőn. Azóta teljes a nagyüzem. Az eddigi rekordom az volt, amikor a maláj gép lelövése után 24 óra alatt 25 interjút adtam, gyakorlatilag aznap nem is beszéltem mással, csak újságírókkal.- Ahogy hallgatom, toleráns egy családja lehet...- Valóban így van. A feleségem békésen tűri és támogatja a szerepléseimet, a lányom pedig büszke az apjára. Megszokták, hogy nem vagyok egy könnyű pali, volt olyan szakasza is az életemnek, amikor hat hónapot folyamatosan úton voltam: konferenciák, biztonsági testületek és különböző egyetemek között a világban.- Még szerencse, hogy szeret utazni.- Nem is hobbinak mondanám, ez a szenvedélyem. Nemcsak a munka miatt, a magánéletemben is, ha tehetem, útnak indulok. Szinte az egész világot beutaztam már.- Van kedvenc helye a világban?- Bárhol vagyok, jól érzem magam, de Kína, Németország és az Adria a szívem közepében vannak.- Mikor pingpongozott utoljára?- Régen, és manapság már nagyon ritkán fordul elő, pedig egy ideig nagyon komolyan játszottam. Olyannyira, hogy volt egy pont, amikor döntenem kellett, hogy a sportra vagy a tudományra teszem fel az életem. 17-18 évesen, a korosztályomban budapesti második-harmadik voltam asztali- teniszben. Később aztán teniszre váltottam, de jó ideje nincs időm a sportra, nagy öröm, ha igen ritkán eljutok úszni.-Akkor mi marad, feltöltődésnek?- Az, amikor távol lehetek, amikor utazom, ha nyugodtan olvasgathatok és az alvás.
