Somogyi Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

2015-03-21 / 68. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. MÁRCIUS 21., SZOMBAT Hot Jazz Bánd: dixie mosódeszkára Egy újra aktuális kéthatod siófoki Kossuth-díj sláger az örökzöldjeik között: A bankban nincsen betétem... Harminc éve alapította Bé- nyei Tamás a Hot Jazz Bánd együttest, melynek tagjai március 15-én megosztott Kossuth-díjat vehettek át. A zenekarvezető és Szabó Lóránt gitáros siófoki gyö­kerei révén „kéthatod Kos- suth-díj” Somogyba került. Fónai Imre- Kossuth-díj esetében nem tu­dom, lehet-e meglepetésről be­szélni, de megkockáztatom, hogy díjuk az idei március 15-e egyik (Somogy, Siófok számára kelle­mes) meglepetése. Nekem Lova- si András korábbi hasonló díja ju­tott eszembe. És önnek? - kér­deztük Bényei Tamás zenekarve­zető-alapítótól.- Számomra is meglepetés volt, mert a közelmúlt könnyű­zenei díjazottjai ellenére úgy gondoltam, hogy a Kossuth-díj inkább a magas művészetek, a komolyzene, irodalom, képző­művészet és tudományok jutal­ma - felelte Bényei Tamás. - A magyar zene történetében a Hot Jazz Bánd az első dzsessz- és di­xieland zenekar, amely a legma­gasabb állami elismerésben ré­szesül.- Ez a műfaj elismerése, feleme­lése is egyben?- A méltatás szerint „a páratla­nul sikeres, külföldön is nagyra értékelt, a tradicionális dzsessz autentikus, no megszólaltatására épülő előadóművészi tevékeny­ség, valamint a magyar köny- nyűzenei örökség ápolását szol­gáló, értékőrző művészi munka elismeréseként” kaptuk a díjat. Feltétlen reményünk, hogy rá­irányítjuk a figyelmet szeretett műfajunkra, sőt az egész hazai dzsesszéletre.- Mennyire népszerű ma a dixie­land, a dzsessz? A siófoki New Or- leans Jazz Fesztiválok minden­esetre sikeresek, van közönsé­gük...- Szeretik rétegzenének beál­lítani, de a popzene őse nem le­het rétegzene. A nagyvárosok embertömegének írt, első ipari mennyiségben termelt és eladott zenéje, ember százmilliók zené­je volt. Mai hátránya, hogy „mú­zeumi” minősítést kapott, ez ter­mészetes, hiszen száz éves, ám amint elkezdik játszani, azon­nal életre kel és a közönség sze­reti. Ezt bizonyítják a nyári sió­foki New Orleans Fesztiválok is.- Mely, ha nem tévedek, „saját ta­lálmány”...- Ittzés Tamás kecskeméti zenekarvezető barátommal és Apáti János tanár úr siófoki ze­nekarával indítottuk újtára a fesztivált. Az idei július 10-12 között lesz,- Ezen a nyáron alighanem re­kordközönség lesz, sokan akarják látni-hallani a siófoki Kossuth-dí- jasokat...- Harminchat éve élek Buda­pesten, de a mai napig siófoki­nak érzem magam, pedig ma már semmi sincs meg gyermek­korom rétjeiből, cseresznyefá­iból, pacsirtaszójából. Balaton- szabadiból a hatvanas évek vé­gén költöztünk Siófokra, Szaba­din még kútról húztuk a vizet, petróleum-lámpával világítot­tunk. Siófokon olyan társasház­A Kossuth-díjas felállás. Bényei Tamás zenekarvezető-alapító trombitával, Szabó Lóránt gitárral bán nőtfínk fel, ahol csupa ve­lem és a”|pstvéremmel (aki éve­kig szintén játszott a Hot Jazz Band-ben - a szerző) egykorú fiú testvérpárok laktak, Tatá­rék, Borbélyék, Stellerék. A suli­ban Salfay Dini és Popolics Laci voltak a barátaim. Kakas- és pa­csirtaszóra keltünk, esténként kutyaugatás hallatszott, mint egy Fekete István regény képei. A nagy focik, pecázások, bica­jozás, cseresznyefák, kitörölhe­tetlen emlékek, a siójuti kis sző­lőnkkel együtt.- Ha már siófoki, balatonszabadi gyökerek: Lovász Irén, a Balaton- szabadiból indult kiváló népdal­énekes mesélte egyszer lapunk­nak, hogy együtt jártak a siófoki zeneiskolába, majd jóval később egyszerre lettek az év énekesei...- Kicsi a világ. Szabó Lóri nő­vére, Dalma pedig rendszere­sen járt a koncertjeinkre Buda­pesten a kilencvenes évek köze­pén. Akkor még nem is tudtam, hogy Lóri létezik. Irén is gye­rekkori emlék, a siófoki fúvós- zenekarban klarinétozott. 2002- ben az eMeRTon díjátadón talál­koztunk, mindkettőnk életében Apáti tanár úr a közös pont.- Harminc éves a Hot Jazz Bánd. A nyolcvanas években könnyű volt zenekart alapítani?- Tizenegy éves korom óta dé­delgetettem a zenekar-alapítást, de a Kádár-rendszer merev Vi­lága nem kedvezett az efféle öt­leteknek. A „legyen egy rendes szakmád, fiam” jelszó jegyé­ben grafikus lettem. Zalaeger­szegen katonáskodtam, ott let­tem egy művészeti csoport gitá­rosa. A tagok ma elsőrangú szí­nészeink, többek közt Kautz- ky Armand, Haás Van Dér Pé­ter, Háda János, Kárpáthy Le­vente. Itt került elő egy musical miatt a trombita, és az alkalom, hogy dixielandet is játsszunk. Innentől kezdve a forgatóköny­vet az égiek írták. Hamar jött a szabad utcazene, a rendszer la­zulása, a kilencvenes évek. A fő­iskola mellett, amint lehetett, ut­cazenélni jártunk, már külföld­re is. Persze ehhez az élétmód- hoz nagy merészség kellett. De a vágy, hogy a saját zenémet játsz­hassam, mindennél erősebb volt bennem.- A harminc év alatt sokat alakult a zenekar, a szintén siófoki gyöke­rű gitáros, Szabó Lóránt „jókor” lé­pett be, a Kossuth-díj előtt nem sokkal...- Egy éve. Nyaranta a feszti­válon találkoztunk. Két éve dön­töttem el, hogy a gitáros posz­ton változtatok. Valójában ez volt az utolsó csiszolás a Hot Jazz Band-en. Fontos számom­ra, hogy akivel együtt dolgo­zom, értse, hallja, hogy mit sze­retnék, és alázatos legyen a ze­„Amikor Apáti János megmutatta a vadászkürtöt, azt mondtam: akkor inkább a trombita” VADASZKURTOZNI JELENTKEZETT Apáti János (az előtérben), a két siófoki Kossuth-díjas „elindítója” anno a siófoki zeneiskolába Bé­nyei Tamás. Megkerülhetetlen Apáti tanár úr neve, Apáti János volt az első tanára Bényei Tamás­nak, Szabó Lóránt pedig az Apáti Dixieland Band-ben zenélt együtt a tanár úrral.- sorsdöntő találkozás történt, amikor kilenc évesen egy csudá­latoszenei polihisztor, Apáti Já­nos növendéke lettem - emléke­zett Bényei Tamás. - A vadász­kürt nagyon tetszett, Robin Hood ugye... Tanár Úr kinyitotta a szekrényt és megpillantottam egy fertelmes nagy csőhalmazzal, meg billentyűkkel teli tölcsért, azt mondtam, akkor inkább a trombita... Apáti János Siófok iko- nikus alakja, a gyerekdixie, a Siófoki Volán Dixieland Bánd alapítója, a fúvószenekar, az Ifjú Olajbányász Fúvós Zenekar veze­tője, a Balaton Néptánc Együttes zenekarának tiszteletbeli “ci­gány” klarinétosa, művészeti ve­zetője, mindemellett zseniális dzsessz-zongorista. Nála hallot­tam először a dixielandet, ami eldöntötte későbbi sorsom. Egy­szer vásárolt a zenekar egy man- dolinbendzsót, tanár úr odaadta a gyerekeknek: aki megtanul raj­ta, beszállhat a dixie-be. Bátyám, Tibor hazahozta a bendzsót. Én meg elcsentem és 11 évesen már játszottam a Benkó Dixieland lemezein hallható összes ben- dzsószólót oda-vissza. Tizenhat éves koromra bátorságot vettem magamon, s benéztem a siófoki dixie próbájára. Apáti János meghallgatta a játékomat és azonnal tiszteletbeli, örökös tag­gá nevezett ki. szabó Lóránt tizenhét évet ját­szott Apátiéknál. -A tanár úr­nak egyértelműen nagyszerepe van a zenei érdeklődésünk alakí­tásában, ismereteinkben, sikere­inkben - így a JJot Jazz Bánd gi­tárosa. - A család, a barát és a kollégák mellett neki köszönjük, és ennek fényében remélem, Sió­fok őt is még jobban meg fogja becsülni. A gitáros elárulta: dédelgetett álma volt profi bandában játsza­ni. - Tamás ajánlatának nem lehetett nemet mondani. Maga­sak az elvárások, a harminc év során felhalmozott zenei anyag hatalmas, szeretem a kihíváso­kat. Ilyen az is, hogy megtanul­jak még jobban bendzsózni. A közös alkotómunkát nagyon él­vezem, számomra a zenélés egyik vonzereje éppen ez, a mi esetünkben már létező dalok új köntösbe bújtatása, újjászületé­se. Nagyon jó lesz a gyermekle­mezünk is, minden korosztály­nak szól majd. szabó Lóránt már a zenekarba kerülését is szakmai csúcspont­ként élte meg, a Kossuth-díjra természetesen legmerészebb ál­maiban sem gondolt. Úgy látja, nem jó irányoz, ami felé a világ könnyűzenéje tart. - A „kompo­zíciók” szakmai szemmel több­nyire silány és ötletszegény pró­bálkozások. A hangszeres, élő zene híveként nagy örömmel lát­nám az általunk képviselt irány­zat felemelkedését az azt megil­lető helyre. Hatszor az USA-ban a hazai zenekarok közül, sőt egész Európában az egyetlen klasszikus dzsesszt játszó zene­kar a Hot Jazz Bánd, mely négy év alatt négy nemzetközi ver­senyt nyert. A hazai zenekarok közül az egyetlen, amely Líra és Ezüst Életfa és két eMeRTon dí­jat kapott, és az egyetlen, amely hatszor járt a világ legnagyobb tradicionális dzsesszfesztivál- ján az Egyesült Államok-beli Sacramentóban. Az együttes Kossuth-díjas felállása: Bényei Tamás (ének, trombita, ben­dzsó), Bera Zsolt (harsona), Fo­dor László (klarinét, szaxofon), Szabó Lóránt (gitár, bendzsó), Juhász Zoltán (bőgő), Galbács István (dob). néhez. Lórit Sós Tibor, a siófoki Apáti Dixieland Bánd trombitá­sa ajánlotta. Mivel Lóri egy ide­je Pesten lakik, nem volt nehéz összejönni. Apáti tanár urat is megkérdeztem, „nekem adja-e”; mindketten tűzbe tették volna a kezüket érte. Nagy munka pár év alatt harminc év tudását, ru­tinját színpadra vinni, de ezek a mai fiatalok mindenre képe­sek...- A méltatásuknak is hangsú­lyos része a magyar könnyűze­nei örökség ápolása. Játsszák a húszas-negyvenes évek magyar örökzöldjeit: Az én babám egy fekte nő, Egy kis édes félhomály­ban, Odavagyok magáért, vagy a ma megint aktuális A bankban nincsen betétem... Tudatos volt a Kabos Gyula-, Karády Katalin-da- lok elővarázsolása?- Én például teljesen ösztönös zenész vagyok. Vagyis nem én választok, a zene választ engem, az utána következő lépések már tudatosak, tehát a magyar da­lok egyszerűen magukkal ra­gadtak. Nem volt tudatos a von­zalom, de az építkezés már igen. Sőt, majdnem tudományos szin­tű munka eredménye egy-egy lemezünk. Vannak emblema- tikus nóták, mint az Az én ba­bám egy fekete nő, vagy a Méz- ga Géza. A legjobbak mindig a legújabbak. Most gyermekda­lokon dolgozunk. Nyárra kész lesz a lemez.- Előkerül-e még a mosódeszka? Sok éve írtuk, hogy mekkora si­kert arattak a világ legnagyobb dzsesszfesztiválján, a sacramen- tóin, ahol amerikai hagyomány szerint mosódeszkát akasztottak a nyakukba, azon kopogtak...- Ma is előkerül a koncertje­inken, majdnem mindig. Fon­tos, hogy egy zenekar műso­ra legyen érdekes, főleg, ha egy elfeledett stílust mutat be a kö­zönségnek. A mi műfajunk ren­geteg lehetőséget hordoz. Most a gyermeklemezünk kapcsán sok ütőhangszer, effekthang- szer, síp, dob, duda, csengő ke­rül elő, az állatok hangutánzá­sától a szájharmonikáig bezáró­lag. Már a kezdetektől sok min­dent felsorakoztattunk, ami másnak még csak eszébe sem jutptt. Ilyen ötlet volt például a táncosok meghívása, amit a sió­foki közönség évről-évre megta­pasztalhat. A legfrissebb vállal­kozásunk egy nagyzenekar, és 2006 óta létezik egy repertoá­runk, amely szimfonikus zene­karral adható elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom