Somogyi Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

2015-03-14 / 62. szám

5 2015. MÁRCIUS 14., SZOMBAT MÁRCIUS 15. Iparos javasolta a Kossuth-szobrot vita Nehezen gyűlt össze a pénz, politikai viták kereszttüzébe került az ügy Kertész Manó javasolta a ka­posvári iparosok körének 1902. március 15-i emlékünnepélyén, hogy a városban emeljenek szob­rot Kossuth Lajosnak. Az adako­zók sorában ő volt az első 50 ko­ronával, a gyűjtés ezer koronát eredményezett.- Még két évnek kellett eltel­nie ahhoz, hogy Kaposvár ha­zafias közönsége rádöbbenjen, hogy a jobbágyság fölszabadító- ja, a rendiség megdöntője, a ha­ladás apostola és a nemzeti ön­érzet hőse emlékének tiszteleté­re valóban emléket kell emelni - idézte föl Gáspár Ferenc helytör­ténetkutató (aki szintúgy a vá­ros díszpolgára, mint Kossuth Lajos). - A 48-as szabadságharc évfordulói mindig az aktuális lelkesedés napjai, de megjegy­zem, már tíz esztendővel ezelőtt, 1894-ben felállították a világ el­ső Kossuth szobrát a Somogy me­gyei, jelenleg Balatonszabadihoz tartozó Siómaroson, a megye- székhely tehát jelentős lemara­dásban volt. Az 1904-es emlékünnep elő­estéjén tehát aktualizálták a két évvel korábban felvetett gondo­latot, s ösztönzésül nyilvános­ságra hozták az addigi adako­zók névsorát és felajánlásaik ösz- szegét. - A legnagyobb összeg­gel, 5000 koronával Kaposvár város szállt be, s Németh István polgármester is betett a közös­be 200 koronát - mondta Gás­pár Ferenc. - Összesen 5610 ko­rona gyűlt össze. De a tizenöt ta­gú gyűjtőbizottság egyre ritkáb­ban és kisebb létszámmal ülése­zett. Fia a Kossuth-szobor meg­valósulásának folyamatát jelle­mezni kívánnánk, a „rövid, he­ves nekibuzdulások, hoszzú tét­lenségek” megállapítás lenne a helyénvaló. Négy esztendő múlva, 1908- ban azonban felavatták Pécsen Horvay János Kossuth-szobrát, és a fényes ünnepségről a kaposvá­ri lapok is beszámoltak. - Felbor­zolta a helyiek önérzetét az eset, hiszen a két város rivalizált egy­mással - mondta Gáspár Ferenc. - Ezért rövid időn belül megje­Fiatalok takarítják Kopits János 1911-ben felavatott Kossuth-szobrát, melyet megkedveltek a városlakók Három szobrászt kért föl a bizottság 1909-ben Három alkotót kértek föl vázla­taik bemutatására. kallós endre már közismert volt köztéri alkotásairól: Kölcsey szobra állt Nagykárolyban, Kos­suth Makón, Vörösmarty Buda­pesten, s ő készítette az Ország­ház déli végfalának és nyugati homlokzatának szobrait. kopits János a jáki templom szobrainak restaurálásával sze­rezte ismertségét. Önálló mun­kái: a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegy- ház szobrai, Hőgyes Endre sír­emléke. vedres mark ebben az idő­szakban főleg az itáliai Firenzé­ben élt, és az újklasszicizmus szellemében alkotta kisméretű (a legnagyobb sem érte el az öt­ven centiméteres nagyságot), klasszikus szerkezetű, életvi­dámságot sughárzó figuráit. lent egy felhívás Somogyvárme- gye és Kaposvár hazafias közön­ségéhez szólva. Tekintélyes tiszt­ségviselők, a főispán, alispán, s a polgármester is aláírták. Azt fo­gadták: a nép filléreiből és a te­hetősök summás adományaiból rövid időn belül nálunk is állni fog Kossuth szobra, kinek emlé­ke minden hálás magyar ember szívében élni fog örökké. Néhány nappal később a So­mogyi Hírlap arról tudósított, hogy a lelkes hangulatú városi közgyűlésen a városatyák egyé­ni hozzájárulásként 1655 koro­nát adtak össze. A főcím kiemel­te: „Nem pótadóból lesz a szobor.” Korábban ez is szóba jött, de a ja­vaslat nem kapott támogatást. Az év végére a város azzal szembesült, hogy másutt mint­egy 30.000 koronába került a Kossuth-szobor fölállítása, te­hát ennyi kiadással kell számol­ni. Ekkor 12.166 korona állt ren­delkezésre. Heves vitákat kö­vetően, 46 igen és 23 nem sza­vazattal az a döntés született, hogy a hiányzó összeget a vá­ros különféle alapjaiból kell elő­teremteni. Ugyanakkor egyhan­gúan választották meg a hat ta­gú szoborbizottságot, melybe be­került Bereczk Sándor főépítész és Rippl-Rónai József festőmű­vész is. ■ Három újság írt rendsze­resen a Kossuth-szobor- ral kapcsolatos esemé­nyekről. A Somogyi Hír­lap általában a 48-as esz­me támogatójaként jelent meg, a Kaposvári Hírlap közvetlenebbül szolgálta a helyi hatalmat, a So- mogyvármegye a történet elején ellenzéki, majd a parlamenti választások után, ahol váltás történt, kormánypártivá vált Gáspár Ferenc helytörténet-kutató- A városháza ellenzékének nem tetszett ez a megoldás, a Somogyvármegye című lap he­lyet adott az elégedetlenségnek - idézte föl Gáspár Ferenc. - Azt írták: „A nyakig koalíciós és füg­getlenségi Somogybán megtör­tént a nemzeti nagy fólbuzdulás idején az a szégyen, hogyhosz- szú hat esztendő alatt nyomorult 7000 koronát tudtak csak a ma­gyar függetlenség messiásának: Kossuth Lajos kaposvári szobrá­ra előteremteni...” A szoborbizottság 1909-ben egyhangúan elfogadta, hogy a szobor a Széchenyi téren álljon, ahol a háborúban elesett 44-es bakák emlékoszlopa volt, mert ez a legszebb hely Kaposváron. Úgy rendelkeztek, hogy a szobor bronzból, építészeti része elsőren­dű haraszti kőből készüljön el. A tervezéssel három művészt bíz­tak meg. Az átadást 1910. szep­tember 15-re, Kossuth születésé­ül 1-ben avatták föl Kapos­váron a Kossuth- szobrot. Kilenc évig tartott a huzavo­na, lökést az adott az ügynek, hogy időközben Pécsen elké­szült a Kossuth- szobor. így volt ez egyébként a színház esetében is... Czene Attila nek 108. évfordulójára tűzték ki. A hiányzó 15.000 koronát a város kezelése alatt álló Esterházy-alap- ból kívánták kölcsönvenni, majd tíz év alatt visszafizetni. A szoborterveket 1:5 méretben kellett elkészíteni, mindegyiket kiállították a városházán, azokat díjtalanul megtekinthette bárki. Ekkor már vádaskodásnak is ta­núi lehettek a kaposváriak: a So­mogyvármegye azt írta, hogy a zsűriben négyen is az egyik pá­lyázó, Kopits János rokonai...- A zsűri több kiváló fővárosi szobrászt és műépítészt meghí­vott Kaposvárra, hogy meghall­gassa a véleményüket, majd Ko­pits János tervének megvalósítá­sa mellett döntött - ismertette Gáspár Ferenc. - A Somogyi Hír­lap megírta, hogy négy rokona közül hárman nem vettek részt a döntésben, a polgármester a szoborbizottság elnökeként nem kérhetett felmentést. Kopitstól módosításokat kértek, amit el­végzett, s előlegként 15.000 ko­ronát kapott. Kallós Endre min­táját ezer koronával jutalmazták. Az 1910-es parlamenti válasz­tások előtt Fekete Gyula ügyvéd a szobor ügyét beemelte lejára­tó kampányába. Nem sokkal ké­sőbb a pályázaton alulmart Ved­res Márk újabb elbírálást köve­telt. Ezután még két támadás in­dult a döntés ellen, de a bronz ön­tödébe került, a szobor elkészül­tét már nem lehetett megakadá­lyozni. A szobrot 1911. szeptem­ber 3-án adták át. Kallós Endre ezt követően szá­mos Kossuth-szobrot készített. Vedres Márk soha többé nem nyúlt e témához, bár megrende­lése lehetett volna, mert kétszer is megkapta a Kossuth-díjat. Azokban az 1911-es napok­ban rengeteg jeles esemény tör­tént Kaposváron. Augusztus vé­gén adták át a Turul Fogadót, a mostani Dorottyát. Szeptember elején nyüt a Felső Kereskedel­mi Középiskola, a mai Noszlo- py szakközépiskola. Szeptem­ber 2-án avatták a Csiky Gergely Színházat, 3-án a szobrot. A hó­nap második felében a szíve el­vitte a legendás polgármestert, Németh Istvánt. Amikor Németh Istvánnak szobrot akartak állítani Kapos­váron, Fekete György ügyvéd Kopits János szobrászművészt ajánlotta, mert ő készítette az or­szág egyik legjobb Kossuth-szob­rát Kaposvárra... - A mai város­lakók elsöprő többsége egyetért ezzel a megállapítással - szögez­te le Gáspár Ferenc. Nem csak a Kossuth Lajost ábrázoló alkotásnak jutott hányatott sors osztályrészül a somogyi megyeszékhelyen az 1721-ben készült s a Ró- ma-hegy tövében álló barokk „Gu- gyulóJézus”-szobor túlélte csak­nem három évszázad viszontag­ságait, 2003. június 4-ére virradó­ra azonban ellopták. A rendőrség még abban a hónapban előkerí­tette, de a szobor másolatának szintén lába kelt 2006februárjá­ban. (Hamarosan ezt is megtalál­ták.) A fából készült jellegzetes kis szobor most a városháza lép­csőpihenőjében látható. a város védőszentjét formázó, 1742-ből származó Nepomuki Szent János-szobor 1802-ben ki volt téve a nevezetes kaposvári tűzvész pusztításának (szerencsé­re kőből faragták, így megmene­kült), 1869 nyarán pedig lopva be­festette egy Kaposi Illés nevű úr. Ferenc József mellszobra, mely az uralkodó nevét viselő Irányi Dániel utcai szálloda bejáratánál állt, nem úszta meg ennyivel: 1905. március 15-ének éjszaká­ján ismeretlenek leemelték az áll­ványáról, és darabokra törték. zala györgy, a kor egyik legjobb képzőművésze Ferenc Józseffel együtt a királynét, Erzsébetet is megmintázta 1897-ben. A két mellszobrot az 1900-as párizsi világkiállításon is bemutatták, mielőtt Somogy tulajdonába és a kaposvári vármegyeház földszint­jére kerültek. Az 1940-es évek vé­gén azonban Mikére száműzték a szobrokat. Répay Gábor kadarkú­ti gyógyszerész mentette meg a királyi pár szobrait a pusztulás­tól, amelyek kalandos útjuk vé­gén visszakerültek eredeti helyük­re, a kaposi vármegyeházára. a 2. világháború után Nagyatá­di Szabó István egykori miniszter szobrát, Szentgyörgyi István alko­tását is méltatlan körülmények között távolították el a mai Petőfi térről, mint ahogy Csik Ferenc olimpiai bajnokunk Lányi Dezső által megformázott szobrát is le- döntötték ebben az időben. A két szobrot eredetileg 1934-ben, illet­ve 1936-ban állították fel. Az úszó­bajnokét a színház gondnoka el­rejtette a pincében, az utóbb resta­urált mű 1960-ban Csik Ferenc keszthelyi sírjánál kapott helyet. (A másolatot Dénes Sándor ama­tőr szobrász készítette el, ezt is 1960-ban, az eredeti talapzaton, a Színház parkban avatták fel.) 1936 SZEPTEMBERÉBEN egy má­sik Lányi-művet is felállítottak Ka­posváron: Rippl-Rónai József mellszobra a Teleki parkba (a ké­sőbbi Rippl-Rónai térre) került. 1947-ben innen helyezték át a nagy festőművész sírjához, a Ke­leti temetőbe, hogy helyét 1952- ben Medgyessy Ferenc szobrász- művész Rippl-Rónai Józsefet ábrá­zoló alkotása foglalhassa el. a 2009 májusában felavatott sétá­lóutcái Rippl-szobor, Trischler Fe­renc pécsi művész„csacsifogatos” alkotása is meglehetős (politikai) viharokat kavart felállítása előtt. A diktatúrát jelképező politiku­sok szobrainak vissza kellett vo­nulniuk a közterületekről a rend­szerváltozás után. Latinca Sán­dor, az 1919-es kormányzótanácsi biztos szobra, Konyorcsik János műve harminc évet töltött az ak­kor még Latincáról elnevezett té­ren, a mai Európa parkban, amíg 1991-ben el nem távolították. a varga imre által készített hét­alakos szoborcsoportot, Lenintés a Tanácsköztársaság somogyi mártírjait 1985. április 4-én, a „felszabadulás” 40. évfordulóján állítottak fel a Forradalmárok te­rén (a mai Szent Imre utcában). 1990-ben becsomagolták a ka­posvári szabad demokraták: a szobrokra húzott műanyag zsáko­kat a récski munkatáborba cí­mezték (másnapra virradóra is­meretlenek kicsomagolták az al­kotásokat). 1991-ben a kaposvári közgyűlés határozatára elszállí­tották őket a térről, nagy Zoltán Mi kérdezünk legnagyobb nemzeti ünne­pünk március 15. A márciu­si ifjak 1848-ban 12 pontban fogalmazták meg követelése­iket, legelsőként ez szerepelt: Sajtó szabadság a censura el­törlésével. Fontosabbnak gon-, dolták ezt annál is, hogy le­gyen felelős minisztérium Bu- da-Pesten, unió Erdéllyel, s alapíthassanak nemzeti őr­sereget. Ezért is cinizmusnak gondolom, hogy éppen márci­us 15-én indulnak az új álla­mi tévécsatornák, melyek fel­adata a tömény kormánypro­paganda lesz. A „köztévé” eddig sem kér­dezett, a kétharmados parla­menti többséget megszüntető veszprémi időközi parlamen­ti képviselő választás eredmé­nyét az Ml híradójában csak a 17. blokkban közölték, meg­előzte még az orrszívó por­szívó gyártásáról szóló hír is. A „köztévé” egy másik, gaz­dag és boldog országot mu­tat, amelynek lakóit irigyel­heti a hanyatló Nyugat-Euró- pa... 80 milliárd forint köz­pénzt költenek erre a hamis­ságra évente. A miniszterelnök és környe­zete úgy gondolhatja: mivel amit döntenek, az mind hibát­lan, s ha mégis felerősödnek a kritikák, s utcára vonul tün­tetni a nép, akkor a kommu­nikációval lehet gond. Tény­leg nincs más tennivaló? Ol­vasónk nemrég azt írta: „Ha Kádárék annyi pénzt költöt­tek volna önreklámra, mint a Fidesz, talán még mindig szo­cializmus lenne...” jellemzőnek tartom a gazda­sági és morális helyzet rom­lására, hogy az Emberi Erő­források Minisztériumában elvárják a munkatársaktól, hogy ne mondják ki többek között ezeket a szavakat: sze­génység, esélyegyenlőség, stadion. Nyilván azért, mert van szegénység, nincs esély- egyenlőség, s az ország teher­bíró képességéhez képest túl sok stadion épül, de szavazat- maximálási okokból úgy kell tenni, mintha minden rend­ben lenne. PEDIG az állampolgárnak alapvető joga, hogy hiteles in­formációkhoz jusson, ami a mindennapokban segíthetné a döntéshozatalban. Ha a kor­mányzat ezt magától nem ad­ja, akkor kérdezni kell. Ez a sajtó feladata, amit egyre ne­hezedő körülmények között próbál teljesíteni. ha minden rendben, akkor a kormányzat miért nem enge­di, hogy az apparátusból az il­letékes válaszoljon, miért úgy kell a közérdekű adatokat ki­perelni? Miért titkosítanak pi­ti ügyektől kezdve Paks fej­lesztéséig egyre több dolgot? a viselkedés ragadós. De hosszabb távon tévednek a vi­déki települések hatalmasai is, akik azt hiszik: elég az ön- kormányzat és a pályázaton nyertes cégek pénzéből saját lakájmédiát fönntartani, akik csak a sikereiket szajkózzák. Egyszer mindennel el kell számolni. Mi addig is kérde­zünk. Ma is, holnap is. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom