Somogyi Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-11 / 59. szám
11 2015. MÁRCIUS 11., SZERDA OLVASÓINK ÍRJÁK r ......................................................................... A karaván tovább halad... vélemény A magyar választópolgár a karizma nélkülire rá se bagózik Sok magyar ember úgy gondolja: leszavazott, s ha csalódott is azóta, őt hagyják békén a politikával Bár irtóztunk tőlük, mégis megmentettük a siklókat Nem hétköznapi eset, és elég hihetetlen is, de megtörtént velünk. Talán azért, hogy megtanuljam belőle: nem csak nekünk van szükségünk a környezetünkben élőkre, emberekre, növényekre, állatokra, hanem nekik is ránk. A baromfiudvar kerítésén keletkezett rést egy darab madárhálóval foltoztam be, ideiglenesen. - Majd holnap megjavítom - gondoltam ráérősen. A madárháló erős anyagból készül, körülbelül négyszer-négyes lyukakkal. Reggel arra lettem figyelmes, hogy izeg-mozog a háló. Jobban megnéztem, és bizony kicsit meg is ijedtem attól, amit láttam. Két sikló tekergőzött benne, minden pillanattal jobban és jobban belegabalyodva. Riasztottam szeretett páromat, de az arcán látszott: sokkal jobban irtózik tőlük, mint én. Tudjuk mindketten, hogy ártalmatlan a sikló, nincs méregfoga, nem árthat nekünk, ráadásul nagyon hasznos. Minden rágcsáló ádáz ellensége, nagyobb rovarok fogyasztója, mégis... De bajban vannak, tenni kell valamit! - Hozz valami ollót, kaszát, kapát, vagy valamit! - kértem a párom. Jánosom bármire hajlandó volt, két méter távolságból. Hozott egy ollót. A két állat - a nagyobbik úgy százötven centi hosszú - mintha kissé nyugodtabbá vált volna. Elkezdtem a testük körül vagdosni a hálót. A vékonyabb szabadult ki először, a testesebb legvastagabb részén rajta maradt egy darab, teljesen rászorulva. Magával vitte. Másnap reggel a konyhával szemben álló farakás tetején zörögni kezdett a fóliatakarás, amikor mentem a pipikéimet etetni. Valami van ott, talán a cicám. Nem ő volt, hanem a nagyobbik sikló. Csak a derekát lehetett látni, a rajta maradt hálódarabbal. - Papa! Gyorsan hozd az ollót! - kiabáltam. A második kiabálást hallotta meg, de akkor már hozta is az ollót. A hegyét be kellett dugjam a bőre és a fonál közé. Tűrte mozdulatlanul. Szinte úgy pattant le róla a bilincs, olyan erősen körbefogta. Nem sietve, de eltűnt a fák között. A párommal ültünk egy darabig egymás mellett csendben. DOMBI ZSUZSA Nyugdíjasként a folyamatos háttér tv-nézés mellett napilap olvasó is lettem, igyekszem a magam szűkre szabott életterén túl látni. Ettől nem lettem polihisztor, de az aktív dolgozóknál több időm és lehetőségem nyílik különböző megnyilatkozások összehasonlítására. A méltányos ítéletalkotás alapfeltétele, hogy hallgassuk meg a másik felet is. A kormányzati propagandát magyar halandó el sem tudja kerülni. (Ha Kádárék csak töredékét költötték volna önreklámra, még ma is szocializmus lenne.) Milliárdok mennek semmitmondó hirdetésekre, „kommunikációs szakemberek” zsíros fizetéseket tesznek zsebre havonta, ráadásul olyan szánalmasan silány munkáért, melynél egy csomagküldő cég is különbet, esztétikusabbat, változatosabbat produkál, több szellemi tőkét fordít reménybeli fogyasztója megnyerésére. Helyettük szégyellem magam. Csodák csodája, hogy évek óta először rászánta magát egy baloldalinak nem nevezhető európai parlamenti képviselő, Szájer József, hogy valós nevén nevezze a világválságot és - mint aki a belpolitikát bizonyos távolságból nézheti - az Európai Uniót is helyén értékeli. Ez a fehér holló ad némi reményt arra, hogy személyes példáját követve mások is a saját józan ítélőképességükre, erkölcsi érzékükre hallgatnak, és veszik a bátorságot aszerint szólni és cselekedni. Lássuk az ellenzéki pártokat! Nemrég láttam A köny- nyűlovasság támadása című filmet, ami a krími háborúban az angoloknak a cári oroszoktól elszenvedett totális vereségéről szólt, melynek oka a parancsnokok rivalizálása, az együttműködésre való teljes képtelenség volt. Az öntelt, ostoba főrendi parancsnoknak fontosabb volt lágy tojása elfogyasztása és az, hogy ki pöf- feszkedhet parancsnokként, mint a hadi helyzet felmérése, a katonák élete. A nagy tolongásban nálunk is a „ki lovagoljon legelöl” volt a központi kérdés. A közmédiában megszokott az ellenzékieket mint változásra képteleneket, tudatos rosszakarókat beállítani, akik boldogan lövetik ki a polgárok szemét. Lám a FI- DESZ-KDNP igazi demokrataként tűri, hogy a polgárok tüntessenek. Vonulgassanak, ácsorogjanak csak a népek, ha nekik úgy tetszik, ha nem fázik a lábuk. (Úgy kell nekik, miért nem a vadpörköltes békemenettel tartanak). Majdcsak megunják. Nem kell velük törődni, hiszen szónokaik nem vettek részt kommunikációs tréningen, nincs beszédírójuk, fogalmuk sincs a hatásvadászat fortélyairól, amivel tartósan leköthetnék a hallgatóság figyelmét. Lehet, hogy igazuk van, de karizmájuk az nincs. Márpedig a karizma az fontos, talán a legfontosabb. A magyar választásra jogosult polgár karizma nélkülire rá sem bagózik, hiszen annak mondanivalója igénybe veszi. Egyszer már szavazott, de csalódott, hát egye fene az egészet, őt hagyják békén a politikával. Bárki megmondhatja, leírhatja a tutit, az igazat, a kutya sem figyeli. ■ Ha Kádárék csak a töredékét költötték volna önreklámra, mint most már évek óta a Fidesz, akkor talán még ma is szocializmus lenne Ha már a kutyánál tartunk: Orbán Viktor egy régebbi tüntetés alkalmával feltett hogyan tovább kérdésre a címadó fél mondattal válaszolt: „A karaván halad”. Akár tetszhetne is ez a céltudatos válasz ha nem ismerném a teljes szólásmondást, ami így hangzik: „A kutya ugat, a karaván halad.” (Vagyis hiába ugatsz, oda megyek, ahová akarok.) Ezek szerint a mai Magyarországon egymás kutyába vétele már igen elharapódzott. Minapi hír (lásd Czene Attila 2015. 01. 19i jegyzetét), hogy négy jeles, meg nem nevezett személyiség a kerékasztal megbeszélések, tárgyalások felélesztésére tett felhívást. Óriási szükség van arra, hogy újra nyílt eszmecsere legyen, megszűnjön a mára oly jellemző egymást teljesen elutasító, fojtogató légkör. Örömöm nem maradéktalan, mivel a felhívást az értelmiségnek címezték. Ismertem diplomás ostobákat, és léteznek bölcs közélet iránt érdeklődők, minden papír nélkül. Ideje lenne önvizsgálatot tartani, kinyitni az elefántcsonttorony ajtaját annak az értelmiségnek, amelyik tevékeny részese vagy közömbös szemlélője volt a mai állapotok kialakulásának. Ahogy Virág elvtárs mondaná: több szerénységet! (Felbőszít, ha hülyének nézik az egyszerű embert.) A jegyzet így zárul: drukkolunk nekik. Szerintem az kevés lesz. Csapatjátékosok kellenek, mert - legyenek bármilyen nevesek - ha magukra maradnak, kiszolgáltatottá válhatnak.... Szomorú, hogy ma már mindenki fél valamitől. (Én sem vagyok nyugodt.) J. Rauzsa Mátyás!- kiabálta Freddy a klubban, ahol kutyafüleim lettek Azon a délutánon is szorgalmasan dolgoztak a lányok és a fiuk a szállodában. Az exclusiv klubot szervezték, klubkártyákat adtak el. A főnöknő, a holland Freddy most is jókedvű volt. Mindenki telefonvonált, a húszfős csapat túlkiabálta még a zenét is. Egyszer csak Freddy felült az asztalra, és elkurjantotta magát: - Rauzsa Mátyás. Mindenki ráborult az asztalra, és úgy nevetett magán kívül. Freddy látva nagy sikerét, újból elkurjantotta magát: Rauzsa Mátyás, Rauzsa Mátyás! Mindha csak a nagy magyar Alfóldön lettünk volna. Máskor az egyik menedzser lány arról számolt be nekünk, hogy bár őt Hajninak hívják, az egyik klubtagunk mégis rendszeresen Olgának nevezte. Akkoriban szép félhosszú, szőke hajam volt, s a fodrásznő uszkárszerű kutyafüleket kreált belőle. Főnököm, egy fiatalember ha rám nézett, nevetőgörcsöt kapott. Én ilyenkor hevesen megráztam a fejem a kutyafülekkel. Ő nem bírt magával, és rájött a nevetés. Hát így teltek a napok a klubunkban. ANTALFFY ZS. ERZSÉBET Hiányoznak a parkokból a madarak Nyugdíjasként gyakran sétálok Kaposvár parkjaiban. Hiányoznak az énekes madarak. Sehol sem látok kihelyezve odút, madárfészkeknek alkalmas ládikókat. Mindezek megteremtéséhez akarat és a természet szeretete kell. A madarak a gondoskodást meghálálnák a kártevők pusztításával, vagy „csupán” énekükkel, madárfüttyel. Évről-évre egyre kevesebb a madár, például a fecske is. Ez ellen azonban sajnos keveset teszünk. Pedig ezt a világot unokáinknak tartogatjuk, kicserélni sem a Marssal, sem mással nem tudjuk. A nagymamámtól hallottam kisgyermek koromban: „Ahol a madár nem tud megélni, ott az ember is ki fog pusztulni.” BAKONYI ISTVÁNNÉ Tavaly legalább tizennégyszer jelentettem be meghibásodást szolgáltatás Sajnos volt olyan, hogy az ígért pár perc várakozási idő egy óra tizenöt percre emelkedett, ez nem ügyfélbarát Felháborodásomat szeretném megosztani. A cég otthoni szolgáltatását saját szentba- lázsi háztartásomban 2001-től igénybe veszem, mert a mesz- szebb élő idősebb családtagjaimmal így tudok rendszeres kapcsolatot tartani. 2014 évben szinte havonta jelentettem meghibásodást, melyet az évvégén már annyira meguntam, hogy többször felvetődött, más szolgáltatóval nem jár- nánk-e jobban, de végül megmaradtunk. 2014. december 24-től 2015. január 5-ig ismét nem volt szolgáltatás háztartásunkban, de most már felháborodásomat többször is szóvá tettem, hol telefonos bejelentés kapcsán, hol pedig ügyfél szolgálaton. A mobiltelefonos szolgáltatást másik cégtől veszem, így azzal sok gondom nincs, azon jelentem be ahibát vagy érdeklődök a javítás után. Emiatt a januárban fizetendő számlám a „kék szám” hívása miatt 5634 forinttal emelkedett. Sajnos volt olyan, hogy az ígért pár perc várakozási idő 1 óra 15 percre emelkedett, s mivel nem azonos a szolgáltató, ezért helyi hívás díját számítják fel. Ezt jeleztem a kaposvári Széchenyi téri ügyfélszolgálaton, ahol tájékoztattak arról, hogy vezetőt nem tudnak adni (aki érdemben tudna intézkedni ügyemben), de most telefonon keresztül tudom az ügyemet intézni. Másnap (2015.01.06-án) már a rendes telefonvonalról jeleztem a problémámat és nagy lelkű felajánlásként 7000 forint jóváírást ígértek, de jelezték, hogy nem küldenek róla értesítést levélben csak sms-ben. Sem levélben sem sms-ben nem értesítettek. Én nyugodt voltam, mivel a december 24- ig fizetendő számlámat (4742 forintot) ez az összeg bőven fedezte, valamint a januári számlám egy része is belefér. Ezért a február 7-ig fizetendő csekket 1792 forint értékben vártam, helyette viszont kaptam egy 4825 forintról szóló számlát, mely tartalmazott 775 forint felszólítási díjat és csatolták a decemberben fizetendő 4742 forintot összesen 9567 forint összegben. Felháborodásomban ismét hívtam (2015. 01. 30-án) mo- bilomról az ügyfélszolgálatot, ahol tájékoztattak, hogy majd a március elején fizetendő számlámban írják jóvá a 7.000 forintot. Kértem visszahívást vezető részéről, akinél panaszt tehetek, mert nem tartom elfogadhatónak, hogy én a januárban fizetendő mobilszámlámban megfizettem a kék számuk hívása miatti többletet és az én pénzemet a cégük kamatoztatja, illetve felszólítási díjat számol valamint várhatóan a szerintük két havi díjtartozás miatt majd hamarosan egyírányu- sítja a vonalat és a visszakapcsolásért is biztosan felszámít jó pár ezer forintot. Megígérték a visszahívást aminek egy hete, de azóta engem senki nem hívott tőlük. 2015. 02. 04-én felkerestem az egyik kaposvári hipermarket üzletsorán található ügyfélszolgálatot. Ott az ügyintézőtől vezetőt kértem, aki nem értette mit akarok és kérte, hogy ismertessem problémámat - elmondtam a fent leírtakat. Megnézte a számítógépben, de ő a 7000 forintos jóváírást nem látta, ezért telefonált. Vele is közölték, hogy majd a következő számlában történik a jóváírás. Az ügyintéző felszólított, hogy „vegyek vissza”. Biztos nem tetszett neki, hogy én ott három ügyfél előtt háborogtam a szolgáltatásuk minőségéről, de akkor sem beszélhet így az ügyféllel! Vagy talán meg kellett volna köszönöm, hogy 2014-ben legalább tizennégy alkalommal jelenthettem meghibásodást, az évváltáskor nem működött a szolgáltatásuk, miközben a tévécsatornákon sokat ígérő reklámjukat nézhettem... TUKORÁNÉS. ANIKÓ, SZENT8ALÁZS
