Somogyi Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-28 / 50. szám

2015. FEBRUÁR 28., SZOMBAT A SOMOGYI HÍRLAP MESÉJE írta: Deák Gabriella Csodaszép volt az erdő, tele illa­tozó hárssal, akáccal, szelídgesz­tenyével, vadalmával. A vén töl­gyek messzire nyújtott fakarja­iról bőven szórták termésüket, a makkot. A sűrű bozóttá cse­peredett kökény mosolyogva kí­nálta kékre érlelt, hamvas gyü­mölcsét, karöltve a bordó bogyó- jú galagonyával. Volt ott minden, mi szem szájnak ingere. Még a gombák is oly sűrűn nőttek, hogy színes kalapjuk szinte egy­máshoz ért. Állatok is éltek az erdőben. Kicsit furcsa külsővel és termé­szettel áldotta meg őket a terem­tő. Leginkább a macskára hason­lítottak: puha selymes bunda, négy mancs, két fül, éber szem­pár, jó szaglású pisze orr. Nyugalomban, nagy egyetér­tésben teltek napjaik. Nem volt köztük irigy, rátarti, nagyotmon- dó, naplopó, csaló, s tolvaj sem. Az étkezést is közösen oldották meg: a tisztáson, hatalmas kon- dérban minden este együtt ké­szítették el vacsorájukat. Gyűj­töttek, daraboltak, hámoztak, magoztak, kavartak nagy lelke­sen. A munkából mindenki egy­formán, nyafogás nélkül kivette részét. A hosszú, békés időszaknak azonban hirtelen vége szakadt. Abban az évben kevés élelem­nek való termett. Mindezek elle­nére sokáig ragaszkodtak az es­ti főzőcskézéshez. Amíg kavar- gattak nem volt nagy baj, ám mi­dőn a porciózásra került a sor... Aki a fakanál nyelét fogta, magá­nak mérte a legnagyobb adagot. Ezen felháborodtak a többiek. A veszekedést hangos kiabálás, ve­rekedés követte. Mindenki a ma­ga igazáért ordított, lökdösődött, tülekedett, rúgott, karmolt, ha­rapott. Az erősebbnek, rafinál­tabbnak még akadt egy-egy fa­lat, ám a gyengébbek, elesetteb- bek egyre távolabb kerültek a kö­zös nagy fazéktól. A csetepaté pirkadatra véget ért. Csak a horpadt edény, a tö­rött fakanál árulkodott az es­te történtekről. Síri csend tele­pedett az erdőre. Az öreg tölgy odú-szája tátva maradt az álmél- kodástól. Szomorkodtak a fák, cserjék, hogy eztán nem lesz ér­telmes termést érlelniük, hisz nem lesz, ki elfogyassza azt. Nyárádi Ákos (6 éves), Ordacsehi Napsugár Óvoda Ágoston Noémi (6 éves), Ordacsehi Napsugár Óvoda De rosszul gondolták! Néhány nap elteltével visszatért az élet az erdőbe. No nem a rendes ke­rékvágásban: az eddig ott élő ál­latok visszatértek ugyan, de más külsővel és jellemmel felvértez­ve. Egyikük, akit zavart a han­gos acsarkodás, úgy döntött, gi­lisztaként a föld alatt, süketen fog tovább élni. Másikuk is a föld alól dugta ki apró fejét: ő volt a vakond, aki vakságra ítélte ma­gát, mert többé látni sem akar­ta az igazságtalan osztozkodást, társai durvaságát. Volt, aki ezer­nyi éles tüskét növesztett a hátá­ra, és úgy határozott, ha megtá­madják inkább összekuporodik, úgy védi meg magát. Sokan szár­nyat növesztettek, és magasan lévő élőhelyet kerestek utóda­ik számára. Ott biztonságosabb­nak tűnt, s bármikor, ha veszély közeledik, odébb lehet állni. Né- hányan medve és farkasbun­dát öltve északabbra költöztek. A szarvasok naivan azt gondol­ták, nagy testük erőt, ékes agan­csuk gazdagságot, méltóságot je­lent. Tévedtek, éppen emiatt ke­rülnek leginkább puskavégre. A vaddisznó képében tovább élők még ma is lelkesen túrják a sá­ros agyagot és senkit sem tűr­nek meg maguk között, csak sa­ját fajukat. Á mezei nyúl hiába öltötte magára rejtőzködő színét, néhai barátja rókaként így is rá­talál. A rókának sem lett köny- nyebb az élete, régi bűneiért bol­hák százaival hadakozik. Maradt a macska is és gyor­san szaporodott. Hamis dorom­bolásával kényelme érdekében behízelegte magát az embernél. Még azt képes volt elfedni, hogy valaha együtt élt a feketerigóval, akinek most lelkiismeret furda- lás nélkül képes kirabolni fész­két. A kutyák ellátásukért cseré­be hűséget fogadtak az emberek­nek, s ha szerencsések vagyunk, időnként még házainkat is őrzik. Viselkedésükben a régmúlt em­léke nyomokban még felfedezhe­tő. Gyakran tartanak kistérségi eb-találkozót. Termetre, nemre, színre, szőrhosszra való tekin­tet nélkül, boldog farok csóválás- sal iparkodnak ezekre a nosztal­gia összejövetelekre. Vajon miről diskurálnak? Lehet, hogy vissza­sírják az erdő idilli hangulatát? Aki kíváncsi rá, járjon utána! HIRDETÉS MESBBKEZTOM1K Kedves Olvasóink! Minden héten közöljük azoknak a gyermekeknek a nevét, akik a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház Szülészeti osztályán és a Marcali telephelyen születtek. és február 26. között születtek Dátum üj Súly Hossz Dátum Név SÉ Hossz DÉim Név Sűy Hossz Kaposvár Balázs 3760 gr 56 cm Márton 3160 gr 52 cm 02.20. Boróka Anna 3590 gr 56 cm °2-24- Izabella Mária 3000 gr 53 cm Bolond 2270 gr 46 cm 02.21. Dávid Leonidász 3200 gr 52 cm Csaba 33,0 9r 53 cm Balinl 3,30 v 54 c,n 02.22. Viktória Irma 3700 gr 54 cm °2-28- Medard 3390 «r 84 cm Marcali Dónál 3380 gr 53 cm Ger9d 3589 flr 54 Gm 02.20. Enikő Gabriella 2800 gr 51 cm 02.23. Zélény 3890 gr 53 cm 92-28- Mala 3570 8r 58 cm Szabolcs 3650 gr 56 cm Timon 3710 gr 53 cm 9avid 4389 Br 87 cm 02.22. Zsolt Ferenc 2200 gr 50 cm Árpád Péter 3630 gr 54 cm 9dra 3'89 ®r 82 cm 02.26. Réka Bíborka 2750 gr 56 cm Bese 3220 gr 52 cm 2a,r9< M9an 2839 8r 83 cm 02.27. Angelina Jázmin 2650 gr 55 cm Letícia Lizbett 2930 gr 51 cm '-ine,t 3,49 ör 5' cm HIRDETÉS Hatékony apróhirdetések alacsony áron! Több, mint 30 rovatban hirdethet akciósán, nagy kedvezménnyel! Megjelentetheti lapjainkban: Somogyi Hírlap, Vasárnapi Somogyi Hírlap, Grátisz és online felületünkön: www.sonline.hu Q. Bővebb információ: 82/528-168 A mi erdőnk 14 KÖRKÉP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom