Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-09 / 7. szám

2015. JANUAR 9., PENTEK 5 MEGYEI KÖRKÉP Hiába demonstráltak a tabi doktornőért betegpanasz Három évig bírta; a város polgármesterét is felkeresték az orvos felháborodott páciensei ► Folytatás az 1. oldalról A betegek egy csoportja csü­törtök reggelre bejelentkezett Schmidt Jenő tabi polgármester­hez Honos Anasztázia távozásá­nak ügyében. - Három és fél évig bírta, nyilván föladta a harcot - vélekedett egy tabi hölgybetege.- Sajnáljuk és föl vagyunk há­borodva, hogy egy lelkiismere­tes orvost így ki lehet túrni, csak mert valakiknek nem tetszik. Utána lehet nézni, az évek során egyre többen jelentkeztek át hoz­zá Tabról és a közeli községekből. Ha olyan rossz orvos, akkor mi­ért? Engem évekig idegrendszeri problémákkal kezeltek, Anasz­tázia azonban fül-orr-gégészhez küldött, aki azt kérdezte: maga hol volt eddig?- Nekem „csak” az életemet mentette meg - toldotta meg egy bajuszos férfi.- Én Siófokról járok hozzá - kapcsolódott be egy fiatal hölgy.- Szívritmuszavarom van, rá­fogták hogy asztmám is, de a doktornő segítségével kiderült, hogy szó sincs erről.- Nem elég, hogy Tabon nem lehet maradása, úgy hallottuk, Székesfehérvárra, ahová pályá­zott, szintén „utána nyúltak” és el akarják érni, hogy ott se alkal­mazzák - állította egy középko­rú asszony. - Hát hol élünk? Ami­kor egy éve demonstrálni meré­szeltünk mellette, utána többün­ket is beidéztek a siófoki rend­őrkapitányságra. Kérdeztük ott, hogy milyen alapon, a rendőrnő azt felelte, hogy nyilatkoztunk a sajtónak, ezért. Hát már azért is feljelentik az embert, ha valami­ről véleménye van? Csoda, hogy Éppen egy éve tartottak csendes demonstrációt Tabon, a kistérségi járóbeteg-ellátó központ előtt tabiak, somogymeggyesiek, kapolyiak és tengődjek már nem merjük adni a nevün­ket?- Én aztán nem bánom, ha elmegy, úgy hallottam, nem ment ki ügyeletben egy beteg­hez, azért jelentették föl - mon­dott ellent az előtte szólóknak egy fejkendős nő. A többi sorá­ra váró azonban lehurrogta, va­laki azt vetette oda neki, hogy szabad orvosválasztás van...- Az volt a baj a doktornővel, hogy nem volt képes beillesz­kedni, nem akarta tudomásul venni a „tabi hierarchiát” - fej­tegette egy férfi. - Ő csak gyó­gyítani akart, de ez kevés. Kre­áltak ellene feljelentő leveleket, egymást érték a szakfelügyele­ti vizsgálatok, de soha nem ma­rasztalták el. Már megkérdezték tőle, hogy mikor költözik, mert kell a bérlakása, valakinek a va­lakijének... ■ Fónai Imre Nincs visszaút- honos Anasztázia kezdemé­nyezte, hogy szűnjön mega tabi praxisa, közös megegyezéssel- mondta Schmidt Jenő tabi pol­gármester, amikora doktornő betegeinek csütörtök reggeli láto­gatásáról kérdeztük.- úgy döntöttünk, hogy elme­het. Úgy tudjuk, hogy ahová menni szeretett volna, az a hely nem jött össze neki és a betegei többek között azt szerették volna tudni: az önkormányzat kész-e visszavonni a praxis megszünte­tését? ELMONDTAM: NEM, elköszöntünk egymástól, sok sikert kívánva, aki távozni akar, azt nem ma­rasztaljuk. Benedek nyomán Büszke arra, hogy a betegei az „általános magyarországi apá­tia közepette” is ki mertek állni mellette, s arra is, hogy többen is jelölték egy-egy esetüket, gyó­gyulásukat leírva „Az év praxi­sa a Kárpát-medencében” díjra. Honos Anasztázia csütörtökön más egyebet nem kívánt mon­dani lapunknak. „A betegeimet sajnálom itt­hagyni, azokat az egyszerű, ámde mégis csodálatos néniket és bácsikat, akik bearanyozták itt töltött napjaimat” - írta ki rendelője ajtajára, s egy Szent Benedek-idézetet: „A betegekről kell mindenekelőtt és minde- nekfelett gondoskodni”. Távozott a doktornő Tabról. Közel félezer aláírást gyűjtöttek érte Csak bérbeadó honos Anasztázia betegei tartják magukat egy évvél ez­előtti véleményükhöz: a doktor­nő leginkább Szabó Jánossal, az egészségfejlesztő központ vezetőjével nem jött ki. A főor­vos 2014. januárjában azt mondta: a szakfelügyeleti vizs­gálat betegpanaszok nyomán indult, ő intézményvezetőként csak mint bérbeadó áll kapcso­latban a háziorvosokkal, így Honos Anasztáziával is. „Azt nem lehet mondani, hogy bará­tok lennénk; mérsékelten hű­vös, kollegiális" -felelte Szabó egy éve arra a kérdésünkre, hogy milyen a viszonya a dok­tornővel. Jussunk vég/v egyről a kettőre! roma ösztöndíj Huszonnégy kaposvári fiatalt támogatnak Betörés után jött a tortúra java panasz A biztosító cserbenhagyta, a rendőrség gyanúba fogta 25 millió forinttal támogatják azokat a fiatalokat, akik rászolgálnak erre Jussunk egyről a kettőre! - ez volt Szita Károly polgármes­ter üzenete azon a Városházán tartott ünnepségen, ahol tehet­séges és ambiciózus kaposvári roma fiatalok vehették át a vá­ros ösztöndíját.- A város közel 25 millió fo­rinttal támogatja azokat a fia­talokat, akik rászolgálnak er­re. Ebből kétmilliót a roma fia­talok kapnak, az ösztöndíj felté­tele pedig a 4,5-es tanulmányi átlag - mondta. - Hogy miért érdemes tanulni? Mert nyolc ál­talánossal meglehetősen nehéz elhelyezkedni, munkát találni. Szakmával a kézben már lénye­gesen könnyebb a feladat, dip­lomával pedig még könnyebb. Az ösztöndíj nemcsak az ál­talános iskolai időszakra vonat­kozik. A középiskolai tanulmá­nyokra is érvényes, feltéve per­sze, ha az átlag 3,8 fölött van. A város havi négyezertől 15 ezer forintig terjedő összeggel támo­gatja az arra érdemes fiatalokat, s azt szeretnék, ha a tanulmá­nyaik végeztével a somogyi me­gyeszékhelyen helyezkednének el. Azokat, aki az egészségügy­ben, a pedagógus pályán, az ál­lamigazgatásban vagy a közbiz­Roma fiatalokat segít a város tonságban szeretnének dolgoz­ni, kiemelten támogatják.- Azoknak a roma fiatalok­nak, akiknek komoly terve­ik vannak a jövőt és a tovább tanulást illetően, szívesen és örömmel segítünk. Az ösztön­díj (mindig) jól jön, ám van en­nél sokkal fontosabb is, mégpe­dig a rendezett családi háttér - mondta amolyan zárszóként a polgármester. A csütörtöki ünnepségen - ahol a Pécsi utcai Tagiskola di­ákjai adtak rövid műsort - 24 kaposvári roma fiatal vehette át az ösztöndíját. ■ Fenyő Gábor Hosszas kórházi kezelésre szo­rult egy Nagyatád környéki férfi. Miközben az ágyat nyom­ta, feltörték és kifosztották az otthonát. A kellemetlen meg­lepetéseknek azonban még csak ezután kezdődtek: a biz­tosító elutasította kárigényét, és amikor segíteni próbált a rendőröknek, hogy visszasze­rezze értékeit, önbíráskodás­sal gyanúsították meg.- Békésen éldegéltem egy so­mogyi kis faluban. Az egészsé­gi állapotom megromlása mi­att kórházba kerültem, majd a családtagjaimnál töltöttem a lábadozás időszakát. Másfél hónapot voltam távol az ott­honomtól. Mire visszatértem, szorgos kezek kirámolták há­zamból értékeimet, közel fél­millió forint értékben - mond­ta el történetét lapunknak a férfi. - Egy internetes biztosító társaságnál volt teljes körű la­kásbiztosításom, így a szomo­rúságban annyi vigaszom ma­radt, hogy a biztosító legalább a károm egy részét megtéríti. Ebben csalódnom kellett: a cég tudatta velem, hogy „ a szerző­dő köteles a bekövetkezéstől számított nyolc napon belül a biztosítónak írásban bejelente­ni minden, az ajánlaton feltün­tetett körülmény módosulá­sát.... és a biztosítás nem terjed ki arra az ingatlanra, amely­ben nem laknak életvitelsze­rűen, állandó jelleggel”. Egyes biztosítók világosan fogalmaz­nak a szerződési feltételekben: csak a 30 napnál hosszabb tá­voliét után minősítik az épüle­tet lakatlanná, mely esetben a biztosítottnak pótdíjat kell fi­zetnie. Én a szerződési feltéte­leim között hasonlót azonban nem találtam. A fenti biztosító társaság, miután kárbejelenté­semet megkapta, mégis egy hó­napos felmondással felmondta a biztosítási szerződést, és az ■ Felfüggesztették az eljá­rást a betörővel szemben is, mert a kiléte nem volt megállapítható általam addig befizetett össze­get visszautalta. A károsult férfi a távollé­te idején is megpróbált min­dent megtenni, hogy óvja a há­zát, telefonos riasztót, érzéke­lőt szerelt fel, gondosan bezár­ta az ajtókat, a szomszédokat is megkérte, hogy figyeljenek oda. A betegsége miatti kórhá­zi alatt azonban érthetően nem a biztosító felé fennálló beje­lentési kötelezettsége volt a legfontosabb számára. Ezután arra koncentrált, hogy vissza­kapja azt, amit elloptak tőle.- A rendőröket úgy akartam segíteni, hogy felhívást tettem közzé. Ebben az állt, hogy az eltűnt értékeimet sérülésmen­tesen visszavásárolnám, vagy a nyomravezetőnek magas ju­talmat adok - folytatta a fér­fi. - A felhívásomra jelentkez­tek informátorok, akik a nevü­ket és a kilétüket nem kíván­ták felfedni. Az általuk betörő­ként megjelölt személyeknek a végső elkeseredésemben leve­let írtam. Az egyik levelet ka­pott családtag ezért feljelen­tett, annak ellenére, hogy a ro­kona éppen előzetes letartózta­tásban volt. A levelemben írtakat min­den bizonnyal félreértették. A rendőrség ezután három alka­lommal kihallgatott, majd bün­tetlen előéletem ellenére rabo- sított. Nagyon kellemetlen volt mindezt átélni, közben pedig attól rettegtem, hogy mikor jár újabb betörő a házamban. Az önbíráskodás miatt ellenem indított eljárást három hónap után megszüntette az ügyész­ség, mivel megítélésük szerint bűncselekmény nem valósult meg. A rendőrség azóta felfüg­gesztette az eljárást a betörő­vel szemben is, mert az elköve­tő kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható. Az ügyről a Somogy Megyei Rendőr-fő­kapitányság sajtószolgálatától megtudtuk: itt is, mint minden olyan esetben, ahol kritika ér­heti a rendőrség munkáját, el­lenőrzést rendeltek el. ■ K. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom