Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-23 / 19. szám
14 ELMENYEK DIAKSZEMMEL 2015. JANUÁR 23., PÉNTEK dette meg idén is a karácsonyi dobozgyűjtő akciót. Mindenki ismeri a szólást: „Jobb adni, mint kapni!” Ebben a szellemben éltek az ajándékozás lehetőségével iskolánk diákjai, a fonyódi Mátyás Király Gimnázium tanulói. Zen- tai Ildikó tanárnő irányításával - bár osztályonként csak két dobozra számítottunk - az akció végére 96 doboz gyűlt össze. A dobozok a barátihegyi, a balatonfenyveugyanakkor tudjuk, hogy hány és hány karácsonyfa alá nem telik ajándékra, és talán egy ilyen helyre kerül, amit készítettünk. Éppen ezért, a remélt öröm szerzésért csatlakozott a mozgalomhoz a Fo- nyód-Balatonfenyves Alapszolgáltatási Központ, és hirsi és a fonyódi gyerekekhez kerültek. Mivel ilyen sok dobozt hoztak a diákok, ezért nem csak a rászoruló, a nagy családokban élő gyerekeknek is örömet tudtak szerezni karácsonyra. Császár-Bíró I.enke Karola ll.b, fonyódi gimnáziumul ^ . A legenda szerint, sok száz évvel ezelőtt, Myra városában a város püspöke a szegény gyerekeket az éjszaka leple alatt a házaik ablakába odacsempészett ajándékokkal lepte meg. Ma úgy tudjuk, innen ered a Mikulás napi ajándékozás. Valamikor a múlt században egy angol nagymama talán ebből a mondából merített ihletet, amikor a háborúk következtében elszegényedett családok gyermekemilliók lesznek - nemzetközi nevén „Operations Christ- mas Child”, nálunk „cipősdo- boz akció” néven elhíresült - ajándékozási hullám résztvevői és részesei. Ebben bárki részt vehet, és a párszáz forintos, dobozba zárt ajándék a rászoruló gyermekek tízezreinek okoz örömet. Gondoljunk csak bele, mennyire meghitt dolog úgy adakozni, hogy nem is sejtjük, hogy kihez kerül az ajándékunk, i it és az árván maradt gyer- i mekeket cipős dobozba cso- [ magolt apróságokkal, játékokkal, édességekkel ajándékozta meg. Ahogy Myra i püspöke, úgy ez a nagymama sem sejthette, hogy tet- l te mozgalommá szélesedik. Késői követői, százak, ezrek, Örök Könyörögtem az idő gyógyír-erejének, Könnyel oltottam be, gyógyítottam emlékedet. Bíztam, hogy alakod a tükrömben megfakul, I Hogy nem állsz majd mögöttem oly feszesen. ( Gyermeki daccal eleresztettük egymást, s megyünk! Rejtve a hajdani szerelemdallam tüzes ritmusát, I Vagyunk egy fekete, csorbult, hamis hangjegy! Külön utakon együtt, Holdas életeken át Ma már mosollyal arcomon, büszkén idézlek. A takaróm csücskén sem a te illatod szunnyad. Ma már egésznek érződő a csorbult élet. Mégsem hihetek a magam köpött érzéseinek! I „Fiatalok voltunk, elfeledtelek, nem is szerettelek!” 1 Ott vigyázol a tükörben feszengve, karod a vállamon. Bársony-álmokat bontasz kiégett bódultságomból. Mindemrezdületben, minden másodperc töredékében, Élhetetlen álmokban és remegő, hazug csókjaimban... Veszélyesen szeretlek holtomiglan! Hegedűs Martin Munkácsy Mihály Gimnázium 12b./T A verset Juhász Gyula Anna örök című költeménye ihlette Képek és foltok egy lapon. Nem értem mit mond, milyen alapon Kellene megértenem egy rég halott Ember felavatott Festményét valahogy egy múzeumban Eldugott kis sarokban Mert ők sem értik mit Vagy éppen kit Akar elmondani egy régi Vászondarab égi Kiszakadt, kidomborodó darabja, Csak magunknak meghagyva Hisszük, értjük mit is akart Mondani a kicsavart Százszor kiállított festmény. Török Éva kaposvár Munkácsy Gimnázium, I2.b/J
