Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-12 / 9. szám

4 megyei körkép 2015. JANUAR 12., HÉTFŐ Hatvan, nagy titokban eljátszott szerep dómján EDiT-Dú Nyári Szilvia nem primadonnának, színésznek jött a Csikybe, s végigjárta a szamárlétrát Tehetséges, fiatal, vidéken játszó színésznők kaphatják meg a Dómján Edit-díjat: az évente odaítélt elismerést 2014-ben Nyári Szilvia, a Csiky művésze vehette át. Vas András- Dómján Editről először...- ...a hangja jut eszembe - vág­ja rá Nyári Szilvia, - Az a senki­hez sem hasonlítható, csicsergő hang. Egy csodálatos orgánum, mely óriási előny ezen a pályán. És persze gyönyörűszép nő volt olyan kisugárzással, mely nem tanulható. Emellett varázslatos egyéniség. Sajnos, színpadon, élő­ben sohasem láthattam.- Akkor a róla elnevezett díj...- Egy pillanatra megállított: át­gondoltam, miért is kaptam. Mu­sicalosztályban végeztem, a több­ség elfoglalta a két fővárosi zenés színházat, az operettet és a Madá- chot, csak hárman kerültünk vi­dékre: mellettem Kuthy Patrícia és Szirbik Bernadett.- És mára mindannyian Dómján Edit-díjasok. Melynek alapfeltétele a vidéki lét. Nem hiányzik a főváros és a zenés karrier?- Nem engedtem el teljesen őket, lakásunk van Budapesten, s még ma is játszom a Madáchban.- Egykori osztályfőnöke, Szirtes Ta­más miatt?- Annak idején az Ódry Szín­padon a Chicago volt a végzős vizsgaelőadásunk, s a darab a Madách repertoárjába is beke­rült. Ahogy az Anna Kareni- na is. Utóbbit harmadévesen ját­szottuk, s az akkori direktor, Ke- rényi Imre látott benne, s hívott. Már, ha elenged Babarczy Lász­ló, ugyanis akkor már a Csiky- hez tartoztam. Mehettem. Mint ahogyan a Macskákba is beugró­nak. Óriási élmény volt: tízévesen láttam először, s levelet írtam Al- mási Évának, küldje el nekem a Memory dalszövegét. Tizenöt év­vel később pedig belebújhattam a bársonykabátjába és eljátszhat­tam Grizabella szerepét...- Futott a szekere Pesten, miért ragaszkodott Kaposvárhoz?- Ahol ráadásul Babarczy az érkezésemkor közölte: nehéz dol­gom lesz, ugyanis a színház nem bű el két primadonnát, s akkor szerződött ide Bállá Eszter is, aki az osztálytársam volt a főiskolán.- Mégis felvette a kesztyűt...- Nem primadonnának jöttem, hanem színésznek. Végig kellett járnom a szamárlétrát, Babarczy nem dobott egyből a mélyvízbe. S igaza volt, még nem voltam min­denre kész. Azt hiszem, ezt bizo­nyította a főiskola is: csak negyed- szerre vettek fel, ám ha korábban kerülök be, szerintem kirostáltak volna menet közben. Kaposváron sem duzzogtam, hanem tudomá­sul vettem, itt többféle stílust kell megtanulnom, sokféle ízlés léte­zik, s csak egy zenés darab fut évadonként. Amiben vagy ját­szottam, vagy nem...- Babarczy, vagy a férje, Nyári Osz­kár miatt vágyott a Csikybe?- A színház miatt jöttem, de Őszi volt a kapocs a várossal. Megismerkedésünk előtt csak té­vében láttam kaposvári előadá­sokat. Amikor először leutaztam előadást nézni, majdnem elkés­tem. Korábban nem jártam erre­felé, s a balatoni útról lekanyarod­va állandóan megálltam nézelőd­ni, annyira lenyűgözött a táj. Ősz volt, s azok a színek...- Hányszor tette már meg az utat?- Bő másfél évtized alatt heten­te legalább egyszer. A fizetésem egy komoly része benzinre megy.- Azért kell valami negatívum is, hogy az ember értékelje a jót...- Azon az első látogatáson el­dőlt a sorsom. A második este lát­tam a Bezerédi Zoltán-féle Üveg­cipőt, s ott valami történt velem. Pesten a Radnóti Színház volt a kedvencem, de itt megláttam a híres csoportlétet: egy-két mon­datos szerepeket, melyeket még­is érdemes három órán át nézni. Onnantól mindenképpen ide sze­rettem volna kerülni.- És akkor hívta Ascher Tamás...- Én jelentkeztem nála, hogy segítsen, és ő hívott a Sweeney Toddba, harmadévesen. A követ­kező évben pedig a János vitézbe jöhettem Iluskának.- Annak ellenére, hogy későn érő típusnak mondja magát, hamar megkapta a lehetőségeket. És nemcsak itt, hiszen ugyanakkor a- Meddig próbálkozott volna még?- Az volt az utolsó esély, így is kicsit túlkorosnak számítottam.- Kellett erőltetnie Kaposvárt...- A lehető legjobb dolog történt velem, amikor először autóba ül­Nyári Szilvia 1973-ban született Budapes­ten Kovács Szilvia néven. 1996- ban játszotta első szere­pét a Thália Színházban a Fa- me-ben. 1997- ben vették fel a színmű- vészeti egyetemre. 2000- ben ment férjhez Nyári Oszkár színészhez. 2001- BEN DIPLOMÁZOTT, S azonnal a kaposvári Csiky Gergely Színházba szerződött. 2006-BAN MEGKAPTA a Ko- mor-gyűrűt, a társulat legnay- obb elismerését. 2011-ben És 2012-ben közön­ségdíjasként az év színésznője a Csikyben. 2014-ben dómján Edit-díjat ka­pott. JELENLEG KAPOSVÁRON négy darabban szerepel (A király beszéde, Bányavakság, Ma­gyar Elektra, Bál a Savoyban), emellett még két premiere lesz ebben az évadban, s játszik a Nemzetiben (Egerek-Lidi ma­ma) - és a Madáchban (Anna Karenina). tem, hogy idejöjjek! S ma is nagy­szerű szerepeket, bizalmat és kí­váncsiságot kapok a vezetéstől. Amíg ez így van, nincs miért el­vágynom innét.- A művészi részét értem. Ám nem hiszem, hogy emberként könnyen hagyta ott a fővárost.- Ma is pesti vagyok! Panelgye­rek Rákoskeresztúrról. De van bennem egy kapcsológomb, s ez kattan, ha elindulok...- Nem fárasztó ennyit utazni?- Fészekfüggő vagyok, kell, hogy lássam a családom egy-más- fél hetente. Egy kívülálló számá­ra szabadnap után vagyok a legel- gyötörtebb, noha ilyenkor rendkí­vül fel is töltődöm. Viszont 18 éve távol vagyok a szeretteimtől, s bi­zony sok mindenről lemaradok.- Lehet, egyszerűbb lenne, ha nem sikerül a negyedik felvételi... . - Tényleg nem volt B-terv! A cukrászat érdekelt, s dolgozgat­tam kertészként, s önkormány­zatnál, semmire sem alkalmas kávéfőző, teddide-teddoda lány­ként. Közben Toldy Mária musi­calstúdiójába jártam. Ja, ő sem vett fel először...- Még rögösebbnek tűnik a kezdet.- A családom sokáig nem is hit­te, valóra válhat az álmom, de a kitartásomat tisztelték. Harma­dik gimiben két magyar óra kö­zött találtam ki: énekelni aka­rok. Aztán beleszerettem a musi­calekbe, majd a színházba. Utób­bi a nővéremnek köszönhető, akit mindenben utánoztam. S ő nem diszkóba járt, hanem színházba, én pedig ráakaszkodtam. Belőle is színházi ember lett, a szerve­zésben dolgozik. Mindig azon iz­gulok a legjobban, ő mit szól egy alakításomhoz: boldog voltam, amikor már el tudta választani a testvért a színésznőtől.- A Barátok közthöz mit szólt?- Őszintén? Semmit. Számom­ra pedig egy izgalmas-érdekes három hónapot jelentett. Főis­kolásként vettem részt a castin- gon, s évekkel később kerestek meg. Babarczy elengedett, mert a forgatás nagyobb része a nyár­ra esett. Belekóstolhattam egy is­meretlen világba: érdekelt, mert még most sem látok sok esélyt, hogy filmezzek. Jött a lehetőség, belevágtam. Tudom, sokan lené­zik ezt a műfajt, noha ez is ugyan­olyan szerep, mint egy színházi.- Csak, mondjuk, kétszázszor any- nyian látják...- Fura volt megállítottak az ut­cán, azonosítottak a szerepem­mel, s nagyon utáltak... De hosz- szú távon nem vállalnám. A szín­házat nem adnám fel, s a kettő pe­dig megy együtt.- Mi fér a színpad mellé?- A tehetséges, hátrányos hely­zetű roma fiatalokat felkaroló Ka­raván Művészeti Alapítvány, me­lyet Őszi talált ki és vezet, min­denképpen. Eleinte csak a biztos otthoni hátteret adtam támoga­tásként, s szándékosan nem ját­szottam, manapság már fel is lé­pek velük. A körülmények per­sze mások, nincs állandó appa­rátus, külön kell szakembereket keresni, akik nemcsak szakmai­lag, de emberileg is megfelelnek. Mert az ember ilyen esetekben akkor tud megfelelően dolgozni, ha teljesen azonosulni tud az ügy- gyei. Hiszem, hogy mindenkinek van feladata a hétköznapok során is, akár egészen egyszerű helyze­tekben. Ez jelenthet egy bögre for­ró teát, egy tányér levest, de adott esetben néhány biztató szót... Rangos díjjal ismerték el Nyári Szilvia, a kaposvári művész munkáját Szegedi Szabadtéri Játékokon az Evita főszerepét is eljátszhatta.- Lehet, hihetetlen, de hét-nyolc éve tudtam a szerepet. Megtanul­tam, mert éreztem, szükség lesz rá. A klasszikus szerepálom.- Végzősként... Négyezer ember előtt a Dóm téren. Majd jött Kapos­várra, vissza a tanulópadba...- Az első évben egyetlen stú­diódarabban, a Bezerédi rendez­te Störr kapitányban kaptam sze­repet. Kilenc előadást élt meg...- Más bedobta volna a törülközőt.- A színészethez erősnek kell lenni. És elhivatottnak. Mind­kettő megvan bennem, ha érzem a kiegyensúlyozottságot. Óriási szükségem van a harmóniára, ha valahol nem stimmel valami, fel­borul bennem az egyensúly. Ez történt a felvételiken is: három­szor ki is estem az első rostán.- Pedig addig bárki eljuthat... Nem gondolta, hogy elég, ennyi volt?- Nem volt B-terv. És negyedik­re bekerültem.- Mi változott egy év alatt?- Megismertem Őszit, aki so­kat segített, hogyan nyíljak meg, mutassam meg magam. Emellett addigra már sok kaposvári elő­adást láttam, s többet tanultam belőlük egy-egy alkalommal, mint később hosszú hetek során a főiskolán. Huszonnyolcán vol­tunk az osztályban, túl sokan, kevés idő jutott egy-egy emberre.- Látványos a különbség egy-egy osztálytársa sorsát látva. Sokan ko­moly pályát futottak be, mint Be- reczki Zoltán, Gallusz Niki vagy Oroszlán Szonja, mások viszont...- Pályaelhagyók is akadnak. Többen külföldön tudtak csak boldogulni, például hajón énekel­nek. Mert ez egy vízfejű ország: ami nem Pesten van, az igazából nincs is. Ezért is fontos a Dómján Edit-díj: elismeri azokat, akik a fővároson kívül dolgoznak. Mert rengetegen állnak estéről-estére színpadra vidéki színházakbap. Én is azt szoktam mondani ma­gamról: nagy titokban eljátszot­tam vagy hatvan szerepet... Doni áttörés: jogunk és kötelességünk emlékezni gyászünnepség A nemzeti tragédia 72. évfordulójára emlékeztek, a hősök előtt tisztelegtek Kis-Balaton: exportra is aratják a nádat ► Folytatás az 1. oldalról- Emlékezni és emlékeztetni kö­zös dolgunk - emelte ki az alpol­gármester. - Ezt ma könnyű ki­mondani, mert ma jogunk és kö­telességünk emlékezni elesett hőseinkre. A rendszerváltás előtt azonban apáinktól, nagy­apáinktól ezt a jogot is elvették. Napjaink hősi emlékművei nem csak mementók, hanem egyút­tal a kegyelet, az emlékezés és a tisztelgés színterei is. Borhi Zsombor hangsúlyozta: az országnak, a hazának szük­sége volt rájuk, az erejükre, ki­tartásukra, s ők tudták ezt. En­nek szellemében cselekedtek, ami a vérükbe, az életükbe ke­rült. - Lehet és kell is tudatni je­lenlétüket a Don-kanyarban, ka­tonai esküjük szerint helytállá­suk, emberi nagyságuk függet­len a politikai és katonai körül­ményektől - mondta. - A ma­gyar hadsereg tragikus veszte­ségeket szenvedett a Donnál, 45- 50 ezer katona esett el, és tízez­rek sebesültek meg vagy kerül­tek fogságba. A második hadse­reg több mint fele hiányzott az 1943 február-márciusi jelenté­sek szerint. A vasárnap délelőtti szentmi­sét és gyászünnepséget követő­en a tisztelet virágait helyezték el az emlékezők a Mártírok és hősök emlékművénél. ■ Márkus Kata Tisztelgés a hősök előtt A doni áttörés évfordulójára emlékeztek Kaposváron alapanyag Az elmúlt öt esz­tendő legjobb minőségű nádját arathatják le az idén a Kis-Ba- latonon. Jelenleg hatszáz hek­táron végzik a betakarítást és amennyiben az időjárás is megengedi és nem lesz sok eső, akkor egy hektárról akár ezer-ezerkétszáz kévényi ná­dat is learatnak február végé­ig a nádasokban dolgozók. A kévékbe kötött nád egy részé­ből nádszövet készül majd, a többiből pedig nádtető. A ter­vek szerint jut majd belőle ex­portra is. A nádat azonban nemcsak gazdasági haszna miatt arat­ják, hanem természetvédelmi szempontok miatt is. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom