Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-10 / 8. szám
INTERJÚ 2015. JANUÁR 10., SZOMBAT 11 Pásztor Anna: „Az anyaság egy lázas tangó!” habitus A Rising Star elképesztő frizurájú zsűritagja nagyszerű édesanya Ki ez a nő, aki észvesztő maszkokban, elképesztő frizurákkal, különös ruhákban megőrül a színpadon, vagy éppen hevesen gesztikulálva zsűrizik a Rising Starban? Kapaszkodjanak meg: Pásztor Anna nagyszerű anya! Fái Zsuzsa/hotl-interjú- Tudod, mi veled kapcsolatban számomra a legmeglepőbb? Hogy Tóth Vera az egyik legjobb barátnőd!- Fura, mivel annyira ellentétes, amit képviselünk, mégis jól megértjük a másikat, még ha ez első ránézésre nem is jön át. Imádjuk egymás melóját - Verocs fantasztikus énekesnő!- Szoktatok együtt bulizni is?- Ha mulatok, akkor táncolok, mint az őrült. Mindenféle szeszes italok nélkül éjszakákat táncolok át. Amikor régebben bevetettem magam a Fészek Klubba, a tulajtól kezdve a pultosig mindenkivel táncoltam. Vera behozta a kocsijából a CD-gyűjteményét, és ő volt a DJ. Zseniálisan konferálta fel a dalokat. De az is emlékezetes sztori, amikor egyszer elmentünk együtt Tapolcára, és a nagymamája kis présházában aludtunk. Ültünk a szőlőlugasban, szalonnát sütöttünk, jóféle balatoni borokat ittunk. Vele jókat lehet hallgatni is...- Megváltozott a habitusod, amióta anya lettél?- Igen. Nem is vágyom diszkóba! Annál jobb szórakozást, mint hogy az ember a saját zenekarával (Anna and the Bar- bies - a szerk.) koncertet ad, nem tudok elképzelni.- Hogy éled meg ezt a számodra új szerepet?- Az anyaság olyan, mint egy lázas tangó, vagy mint egy tornádó: megérkezik a baba, és fe- nekestől felforgatja az életedet, és egyszerűen magával ragad. Legalább fél év telik el, mire ki tudsz kukkantani a fejedből. A szülés önmagában kevés ahhoz, hogy érezd magadban: anya vagy. Azt meg kell találnod magadban. Világra jön a kisbaba, de ahhoz, hogy az édesanya is „megszülessen", onnantól számítva még kell legalább hat hónap.- Egy igazi örökmozgó vagy. Mégis hogy bírtad a bezártságot?- Nekem isteni dolgom volt, mert nem voltam elzárva a világtól. Három hétig velem volt a párom, közösen fedeztünk fel mindent a babával kapcsolatban. A negyedik héten már mentem kétórás zenekari próbára a picivel. A szünetben szopizott, közben pedig az apja tologatta a babakocsiban. Hihetetlen energiát adott a zenélés, amit tovább tudtam vinni. Hat héttel a szülésem után már felléptünk. Egy csendes helyiségben volt a baba a nagypapával, a nagymamával, az apukájával és a legjobb barátnőmmel. A kedvesem szülei imádják a zenekart, boldogan jönnek velünk. Fiatalosak, nyitottak, szeretik a zenét és a szórakozást.- Az igaz, hogy amikor hazaköltöztél a tengerentúlról, egy mosókonyhában laktál?- Először különböző albérletekben laktam, aztán három és fél millió forintért - persze hitelből - megvettem azt a kilenc négyzetméteres mosókonyhát a hetedik kerületben. Az benne a jó, hogy galériás, vagyis majdnem plusz kilenc négyzetméter még tartozik hozzá. Egy embernek az bőven elég,- Akkoriban hol volt a kedvesed?- Építőmérnök a hivatása, és akkoriban éppen Duhajban dolgozott. Ha akkor vele megyek, nincs többé zenekar, ha ő marad, akkor viszont nincs pénz. Három-négy havonta kimentem hozzá, vagy ő jött haza.- Tényleg a gimnázium óta együtt vagytok?- Igen, de közben voltunk külön is. Amikor én New Yorkban voltam, ő itthon járt egyetemre. Amikor ő Sydney-be ment dolgozni, én voltam itthon egyetemen. Majd két évig tartottuk a kapcsolatot. Sosem láncoltuk le a másikat. Ismertem a barátnőjét, ő is az én barátomat. Aztán amikor éppen mindketten itthon és éppen egyedül voltunk, felhívtuk egymást, hogy menjünk már el moziba. Ez a kap„Annál jobb szórakozást, mint hogy az ember a saját zenekarával koncertet ad, nem tudok elképzelni” csolat huszonnégy éve tart, és ezt köszönöm a sorsnak.- Benji a pici lakásba született?- Oda egy babakád se fért volna be. Átköltöztünk egy ötven négyzetméteres albérletbe, és azonnal jött a baba. Akkor fogtuk magunkat, és odaköltöztünk a nagymamához. A kis lakást kiadtuk. Muszáj, mert svájcifrank alapú hitel van rajta, és a harmincötezer forintos törlesztőrészletünk százhuszonnégyezerre nőtt. Ez teljes patthelyzet. Két éve még azon is gondolkodtunk, hogy hol találunk nem fizetős parkolóhelyet. A zenekarnál teljes éhkopp van. Nekünk még nem volt olyan nagyszabású koncertünk, hogy degeszre kerestünk volna magunkat. Szinte minden pénzünk a színpadra, a látványra megy el, és nem gyűjtögetünk.- Jól értem, hogy négy generáció él együtt?- Igen. Egy családi házban élünk: mi a nagymama szobájában, ő pedig átköltözött a nappaliba. Gondolkodunk valami más megoldáson, de közben hiszek abban, hogy csak úgy tud igazán jól működni a család, ha generációk élnek együtt. A kilencvenhárom éves dédi például fényévekkel jobban van, amióta ott vagyunk. Hihetetlen vitalitás van benne; imádja a babát, tologatja, jár-kel vele.- Koncerteztél, szerepeltél a Sztárban sztárban, miközben már a Rising Starban is dolgoztál. Hogy bírtad ezt az egyéves babával?- Most is a kedvesem van otthon Benjivel. Abból keresek pénzt, ami a szenvedélyem és a hobbim egyszerre. Mindenkinek azt mondom, hogy ilyen hivatást válasszon, mert akkor is boldog lesz, ha már nincs más az életében, csak a munka. Kezdetben tizennyolc órákat forgattunk a Rising Starral; hazamentem, és éjszaka a fészerben gyakoroltam a Sztárban sztárra, mert a család már aludt. Ha volt két szabad perc forgatás közben, behozták a babát, hogy lássam. Hétvégén koncerteztünk, akkor a családdal utaztunk. Egy szabad másodpercem sem volt; azon is csodálkoztam, hogyan került zokni a lábamra...- Benji nyolchetes volt, amikor a zenekarral Hollandiába mentetek. Az sem lehetett könnyű...- Sokat utaztunk repülővel, vonattal, busszal, kocsival - a gyerek meg sem érezte. Mi viszont totál kivoltunk. Egy hétig tartott a turné, a baba az apukájával jött velünk mindenhová, beállásra, fellépésre. Néha rám volt kötve, olyankor békésen aludt. Két és fél, három óránként evett, közben napi tizenkét tárgyalást lebonyolítottam.- A párod beáldozta a munkáját azért, hogy te dolgozhass. Ezt mivel kompenzálod?- Nagyon szeret pókerezni, jól is megy neki, mert hihetetlen matekos agya van. Ebben támogatom, néha még Bécsbe is elmegyünk játszani. De akkor is jön velünk a nagymama! Ez amolyan húzd meg, ereszd meg. Most kicsit ő áldozza be a munkáját, aztán egyszer majd én teszem ugyanezt. Egy családban mindenki ad és kap. Gulliver és a betlik Németh András életében időtöltés A női kézilabdások szövetségi kapitánya nem győzi hangsúlyozni, hogy a kártyázás csak hobbi Húsz éve minden csütörtökön a barátoké, és a kártyáé a főszerep Németh András életében. A női kézilabda válogatott szövetségi kapitánya Vácon szokta kipihenni a fáradalmakat, ám szerencsére idén novemberre esett az utolsó parti. Karácsonyi jókívánságok november 20-án? Első hallásra furcsának tűnhet, ám Németh Andrásnak, a női kézilabda válogatott szövetségi kapitányának jó oka volt rá. „Már húsz éve minden csütörtök este a kártyázásé a főszerep, ám azon a novemberi estén elköszöntem a társaságtól, hiszen reméltem, hogy 2014-ben már nem találkozom velük - mesélte Németh András. - A decemberi parti ugyanis azt jelentette volna, hogy a válogatott nem jut tovább csoportjából a decemberi kézilabda Eb-n.” A baráti társaság mindig egy váci étteremben találkozik, az ultijátszmák közben pedig az ízletes vacsorák és a beszélgetések sem maradnak el. „A társaság jelentős része nem a kézilabdás közegből jött, orvost, vagy éppen polgármestert is találni köztük - folytatta a szövetségi kapitány. - Éppen ezért az összejöveteleken nem a kézilabda az elsődleges témánk, hiszen nekem is jól esik kiszakadni a mindennapos köNémeth András szövetségi kapitányként is szakít időt arra, hogy rendszeresen találkozzon a baráti társasággal zegemből. Már játékoskoromban is szerettem kártyázni, megvoltak az állandó párok, akkor még nem létezett mobil- telefon, meg laptop, amikkel elüthettük volna az időt.” A húsz év hosszát jól érzékelteti, hogy az étterem, ahova eleinte járt a társaság, már évekkel ezelőtt bezárt. A szövetségi kapitány azért hangsúlyozza, a kártyázás is csak hobbi, a személyét nem kell rögtön a paklikkal azonosítani. „Kellemes időtöltés, de semmi több. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert többen hajlamosak kicsit túlgondolni az ilyen helyzeteket.” ■ B. A. B./Nemzeti Sport
