Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-06 / 284. szám
14 KÖRKÉP 2014. DECEMBER 6., SZOMBAT mmmmHMMgMHHHHHNMMMmMMNMMMMíHNHHHMMMMNMK A SOMOGYI HÍRLAP MESÉJE írta: Apáti Kovács Béla KICSI ESŐCSEPP Sötét felhők mélyén lakott az esőcsalád. Ide-oda utazgattak az égen, amerre fújta őket a szél. Sokszor hetekre eltűntek, és senki nem tudta, merre járnak, de olyan is előfordult, ha megérkeztek valahová, onnan nem dkartak elmenni. Csodás egy életük volt, mert a magasból mindent láttak, ami a földön történt. Gyakran kiültek a felhők szélére, és onnan szemlélték az embereket. Volt egy kicsi esőcsepp, akit minden érdekelt. Állandóan nézelődött, szüleit nyaggatta, hogy meséljenek neki a hatalmas sivatagról, ahol szinte soha sem esik az eső.- Te gyerek, miért érdekel annyira a sivatag? Egy kicsi esőcsepp, főleg, ha gyerek, kerülje el, mert ott még mielőtt leérne a földre, elpárologna a nagy forróságtól. Jobb, ha nem kívánkozol oda Somogyból. Tanuld meg, egy folyókkal, tavakkal teli vidéknél nincs kellemesebb hely nekünk, esőcseppeknek. Ha eljön az ideje, szépen lehullunk, ki ide, ki oda. Megmártózunk a folyóban vagy a tóban, és amikor már eleget lubickoltunk, a napsugarak segítségével újból a felhőkbe szádunk. Nincs is ennél jobb világ. Ám a sivatagokat elkerüljük, mert onnan nincs visszaút. A hallottak nem tudták eltéríteni álmaitól az esőcsepp gyerkőcöt. Továbbra is nagyon érdekelte a sivatag, és minden vágya az volt, hogy egyszer eljusson oda. Sokáig kellett várnia erre az utazásra, mert a Szél úrfi mindig más irányba fújta őket, de az egyik nap jött egy kóbor szellőkisasszony és a felhőt a sivatag fölé repítette. A kicsi esőcsepp nagyon boldog volt, amikor meglátta lent, a hatalmas sivatagot. Mindenhol homok és homok. Gyönyörű látvány volt, valósággal elkápráztatta. A Nap izzott, és forró, száraz levegő áramlott felfelé, a vastag, puha felhő közé. Az esőcseppek mindnyájan azon ri- mánkodtak, hogy csak ne poty- tyanjanak le ebbe a pokoli forróságba, mert akkor odavesznek. A kis gézengúz addig - addig settenkedett, amíg egészen A rajzokat a kaposvári Petőfi óvoda Cica csoportjának kisgyermekei készítették a meséhez. Rajzolta: Pete Dominik, Pete Fanni, Kardos Lili és Szíva Zalán Rajzolta: Pete Fanni Rajzolta Kardos Lili a felfő szélére került, és akkor egy óvatlan pillanatban, amikor a többiek nem figyeltek oda, leugrott. Szélsebesen zuhant lefelé. Eleinte minden nagyon csodás volt. A zuhanás a szabadság érzését sugallta neki, de egy idő után a Nap perzselő sugarai megtalálták, és mindenáron azon voltak, hogy elpusztítsák, mielőtt eléri a sivatag homokját. Iszonyatos küzdelem kezdődött a kicsi esőcsepp, és a napsugarak között. A többi esőcsepp kétségbe esve nézte a harcot. Nem akarták elveszíteni testvérüket, ezért közülük a legidősebb ezt mondta a társainak:- Menjünk, segítsünk neki! Ugorjunk le egyszerre mindnyájan, és öleljük át szegénykét! Talán így megmenthetjük a perzselő napsugaraktól. A testvérek közül senki sem ellenezte a javaslatot, és habo-. zás nélkül levetették magukat a mélységbe. Igyekezniük kellett, hogy utolérjék a kicsi esőcseppet. Igyekezetük nem volt hiábavaló, sikerült elérniük, és szorosan átölelték, hogy megvédjék a szegény testvérkéjüket. A napsugarak, amikor látták a hatalmas víztömeget, feladták, hogy elpusztítsák a kicsi esőcseppet. Villámgyorsan elmenekültek, mert a sötét felhő már szinte egészen eltakarta az eget. Az esőcseppek nagyot huppanva lepottyantak a sivatag kellős közepére, ahol egy tó keletkezett. Nem telt bele sok idő, a tó partján csodálatos virágok és nővények bújtak elő a homokból. Egyik szebb volt, mint a másik. Hamarosan pálmafák is megjelentek a tó körül. Megszületett az oázis, amely sok sivatagi vándor életét mentette meg, akik arra tévedtek. Az oázis híre gyorsan elterjedt a sivatagban, és a karavánok mind arrafelé vették útjukat, hogy megpihenjenek a tó partján. Mindenki áldotta az életet adó vizet. Büszke is volt a kicsi esőcsepp, és elégedetten nézett széjjel a birodalmában. Ha véletlenül arra tévedt egy felhő, és rajta esőcseppek utaztak, mindig lelkesen integetett, hogy ugorjának le hozzá, mert az élet az oázisban gyönyörű. Liciten veheti meg Pécs a buszokat és a pályaudvart PÉCS Licitre bocsáthatják januárban az uránvárosi busz- végállomást és a kertvárosi buszpályaudvar felépítményét a Pécsi Közlekedési (PK) Zrt. felszámolási eljárásában, így a pécsi önkormányzatnak ezeket liciten kell megszereznie - írta csütörtökön a PécsMa.hu. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a buszközlekedés biztosításához viszont elengedhetetlenek lehetnek, ahogy a korábbi buszpark járművei is, amely vagyon szintén nincs Pécs tulajdonában. A PK Zrt.-nek 1,6 milliárdos NAV-tartozása van (a buszok kiszervezési ügylete miatt), ezt próbálják behajtani. A helyzet fonákja, hogy például a kertvárosi buszpályaudvart 720 millió forintból, részben önkormányzati pénzből építették. Korábban már két ingatlant, a PK volt irodaházát és egy többhektáros telket már megpályáztattak, de nem volt rájuk érdeklődő. A pécsi önkormányzattól azt kérdeztük, van-e elővásárlási joguk, vagy bárki másnak. Dr. Szalay Ferenc ügyvéd, a Tüke Busz jogi képviselője azt mondta, nincs ilyen joguk, s tudomásuk szerint másnak sincs. A másik két PK Zrt. ingatlanra nem licitált a város, a kiírás hiányában pedig arra szerinte nem lehet érdemleges választ adni, kívánnak-e licitálni a buszokra és a buszállomásra. ■ B. A. Megújult a fiókkönyvtár. A felújítása után újranyitott Pécsett a Honvéd téren a Csorba Győző Megyei Könyvtár Kertvárosi Fiókkönyvtára. A felújítás során új polcokat, szőnyeget és új műanyag padlót is kapott az intézmény. A könyvek újrakategorizálása után várják a régi és új olvasókat Diákok, hajléktalanok is építik majd a betlehemet MOHÁCS Újra felállítja karácsonyra a katolikus plébánia és a Veled Tartok Egyesület a Széchenyi téren az életnagyságú betlehemet. Idén december húszadikán építik fel az egyesület tagjai, az önkéntes munkát végző középiskolás diákok, valamint mások mellett a hajléktalanszálló lakói. A gimnazisták és szakközépiskolások az előkészületekben is részt vettek, illetve közreműködtek a figurák újrakötésében is. Az egyesület mindazonáltal a mohácsiak segítségére is számít, szívesen vesznek hosszabb fenyőágakat a díszítéshez. A gallyakért, ha szükséges, el is mennek. A Fogadalmi Emléktemplom mellett a négy esztendővel ezelőtti karácsonykor építették fel először a betlehemi jászolt, korábban sosem volt látható Mohácson hasonló léptékű. Az egyesület és a mohácsi belvárosi római katolikus plébánia ezzel a gesztussal is meg kívánta idézni a karácsony misztériumát, Jézus születését. A szükséges anyagokat részben közadakozásból gyűjtötték össze a szervezők. Azóta - akárcsak a mindenki karácsonyfája -, az év végi ünnepekhez kapcsolódó, kedvelt és megszokott látványossággá vált, amit nagyon sok család keres fel egy-egy belvárosi séta alkalmával. ■ M. B.
