Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-30 / 302. szám

2014. DECEMBER 30., KEDD KÖRKÉP - SPORT 11 laiiiiiiMiiiii swwagwüBiiKiniiüii nn m£$m $ $ A kaposváriak minden hadat túléltek ostromlajstrom A török, szerb, horvát, német, osztrák, orosz és magyar támadások krónikája Hagyományőrző katonaegyletek találkoztak Kaposváron, a Meistro Lovastanyán. Ők csak játékból harcoltak A napokban múlt hetven esz­tendeje, hogy az évtizedeken át dicsőségesnek hirdetett Vörös Hadsereg elfoglalta (a „felszabadítás” szót akkor még a szovjetek sem hasz­nálták) Kaposvár városát. Az évforduló alkalmából azt vesszük számba vázlatosan, hogy a múltban hányszor érte katonai támadás Kaposvárt, illetőleg mikor szenvedett el idegen megszállást. Az első nagyobb ostrommal a 15. század végén nézett szembe az akkor már jó másfél száz eszten­deje álló Kapós menti vár. Az ese­mények háttérben Újlaki Lőrinc herceg - egyebek közt Kaposúj- vár birtokosa - és II. Ulászló ki­rály ellentétei álltak. Az erődít­mény bevétele kemény diónak bi­zonyult a Drágffy Bertalan erdé­lyi vajda vezette királyi sereg szá­mára, hiszen Dombói Dávid vár­kapitány egy éjszakai rajtaütés­sel alaposan megtépázta a sorai­kat. A magát megemberelő Drágf­fy azonban harmadnap döntő ro­hamra indult. Az ostrom során felrobbant a vár lőporkészlete, kigyulladt az erőd, végül a kapi­tuláló védősereg - a szabad elvo­nulás jogát megkapva - elhagyta Kaposújvárt. Mindez nem hozott maradandó változást: a várúr ke­gyelemben részesült, s a Kapós menti erősség ismét az Újlakiak egyik birtokközpontja lett. A következő támadók 60 év múlva félholdas zászlók alatt ér­keztek. A Szigetvár várát bekerí­teni igyekvő Tojgun budai beg- lerbég 5-10 ezres, ágyúkkal fel­szerelt hada 1555-ben, többnapi heves ostrom után foglalta el a kaposi várat. A török előbb hosz- szasan törette a falakat, és elve­zette a várat védelmező mocsár vizét. Végül a belső várba szorult védők - ismét a szabad elvonulás fejében - megadták magukat; a harcot túlélő hajdúkat Pethő Já­nos keszthelyi kapitány fogadta be. Ezzel a Kapós partján is meg­kezdődött a hódoltság időszaka. 1556-ban, a Ferdinánd főherceg által indított támadás hírére a tö­rökök ugyan kiürítették a kaposi várat, de a magyarok csak rövid időre foglalták azt vissza. Mivel a keresztény erők inkább Babó- csa megszerzését tartották fon­tosnak, a török néhány hét múl­va újra megszállta, helyreállítot­ta, és őrséggel rakta meg Kapós üresen álló várát. A hódoltság végéig csak egy­szer történt komoly kísérlet a vár felszabadítására: 1599-ben. Az Adolf von Schwarzenberg győri végvidéki és Nádasdy Ferenc du­nántúli kerületi főkapitány ve­zette sereg ágyúi azonban kevés kárt tettek a földdel megerősített palánkfalban, s a kemény tél is akadályozta az ostromot. Nem akadályozta viszont 1686-ban. A Lajos bádeni őrgróf parancsnoksága alatt álló szö­vetséges csapatok ugyanis Sik­lós, Simontornya és Pécs elfogla­lása után még az ősszel megér­keztek Kaposvár alá, és nyom­ban hozzákezdtek a vár megví­vásához. A huszonnégy ágyú­val keményen védekező török őrség november 12-én szüntette be az ellenállást, ezúttal is a sza­bad elvonulás feltételével. Kapos­várt Loy vezérőrnagy hadosztá­lyának katonái - nagyrészt gróf Batthyány Ádám főgenerális hu­szárjai és hajdúi - szállták meg. A Rákóczi-szabadságharc be- és kivonulásokkal, utcai harcok­kal és tűzvészekkel gazdagította a kaposvári hadtörténetet, és so­dorta a pusztulás szélére a török idők után lassan már éledezni kezdő települést. A történészek ellentmondó adatokat közölnek a 18. század eleji dúlásokról, az biztosnak látszik, hogy 1704 ta­vaszán a császári szolgálatban álló rác (szerb) katonák gyújtot­ták fel a kurucok által kiürített Kaposvárt és a város környéki falvakat. Egyesek szerint - dél­szláv és magyar hajdúk össze­csapásának következtében - 1705-ben is leégett a település, amely 1708-ban, Bottyán János kuruc generális seregének visz- szavonulásakor is utcai harcok színterévé vált, mások Nehen osztrák tábornokot teszik fele­lőssé a tűzvészért, aki 1706-ban Szigetvárról Kaposváron keresz­tül vonult hadaival Igalba. ■ A kaposvári vár védői számos esetben szabadon elvonulhattak, ha fölad­ták állásaikat. A belviszályok, illetőleg a sa­ját csapatok még évtizedek múl­tán is fenyegetést jelentettek az immár megyeszékhelyként szá­mon tartott Kaposvárra nézve: az 1766-ban kitört jobbágyláza- dást az Esterházy-uradalom haj­dúi és a város polgárai fojtották el (a parasztok már a tiszttartó házát is meg akarták támadni), 1800 novemberében pedig a Na­póleon elleni hadjárathoz kiállí­tott újoncok készültek arra, hogy kirabolják Kaposvárt, amit csak némi szerencsével sikerült elke­rülni. A Tapsonyban fellázadt in- szurgens gyalogosokat a megye- székhely nyugati határánál bír­ták megadásra - főleg békés esz­közökkel. A Kaposvár mellett el­fogott kétszáz lázadót a város keleti részén felállított táborba gyűjtötték, több vezetőjüket ki­végezték. A 19. század nagy szabadság- harcának hullámverése egy­más után többször is elborítot­ta Kaposvárt. 1848. szeptember 22-én Jellasics seregének egyik alakulata (335 lovas és mintegy 700 gyalogos) harc nélkül száll­ta meg a várost. A császáriak feldúlták a nagytemplomot és a vármegyeházát, majd - helyőr­ség hátrahagyása nélkül - To- ponár felé elvonultak. 1849 ele­jén azonban visszatértek az új uralkodó, Ferenc József csapatai, sokkal megfontoltabban és szer­vezettebben, mint azt a horvát bán seregei tették az előző ősz­szel. 1849. január 23-án Czinde- ry László császári biztos volt az, aki kétszázadnyi katonaság tá­mogatásával ellenállás nélkül át­vette a hatalmat Kaposváron. A középületekre császárhű plaká­tok kerültek, betiltották a hírla­pokat, érvénytelennek nyilvání­tották a Kossuth-bankót, a klu­bokat bezárták. Az újabb fordulat mégsem vá­ratott magára sokáig. Miután a császári csapatok megszáll­ták a megyét, Noszlopy Gáspár, a fiatal szolgabíró hamis papí­rokkal, kalandos körülmények között Debrecenbe, a kormány új székhelyére menekült. Báty­jával, Antallal együtt hamaro­san tervet dolgozott ki a Dél-Du- nántúl felszabadítására, amelyet Kossuth Lajossal, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöké­vel, is ismertetett. 1849. március 19-én Kossuth a cibakházi tábor­ban megbízólevelet adott Noszlo­py Gáspárnak, hogy az a magyar kormány nevében felszabadító harcot kezdjen Somogy megyé­ben. Noszlopy csupán 35 társá­val kelt át a Dunántúlra, április végén viszont már 15 ezer nép­felkelővel zárta körül Kaposvárt. A magyar csapatok közeledtére a két század császári katona és az udvarhű hivatalnokok sietve el­hagyták a megyeszékhelyt, s 1849. május 1-jén a népfelkelők akadálytalanul vonulhattak be Kaposvárra. Július végéig Nosz­lopy innen irányította az ellenőr­zése alá vont területeket. A szabadságharc fő hadszín­terein bekövetkező katonai ve­reség természetesen Kaposvá­ron is újabb hatalomváltáshoz vezetett. Noszlopy Gáspár ha- zabocsátotta a város határában összegyűlt rosszul felfegyver­zett felkelőket, s egy kiképzés alatt álló egységgel előbb Szek- szárd, majd a komáromi vár fe­lé indult. A világosi fegyverle­tétel hírére végül feloszlatta se­regét. 1849. július 31-én aztán jött Johann Burits császári al­tábornagy másfél ezer lovassal, kétezer gyalogossal és tizenegy ágyúval; 1848 szeptembere óta ez volt a negyedik alkalom, ami­kor hosszabb-rövidebb időre po­litikai fordulatot hozott, illetőleg követett egy katonai megszállás Kaposváron. A város szerencsé­re ezúttal sem vált hadszíntérré. Nem úgy az 1918. december 12-ére virradó éjszakán, amikor részeg katonák a hozzájuk csat­lakozó civil csőcselékkel együtt kifosztották Kaposvárt: feltörték és felgyújtották az üzleteket, s több magánlakást is kiraboltak. „Egy hosszú éjszakán keresztül, tíz órán át fegyver ropogott, gép­puska szólott és kézigránát rob­bant szakadatlanul a kaposvári utcákban” - írta az egyik helyi lap. Reggelre a füstös, kormos, lőporszagú belváros valósággal csatatérhez hasonlított. A rend helyreállítására egy matrózkü­lönítményt indítottak útnak a fő­városból, de kis híján a szerbek is bevonultak Kaposvárra, szin­tén a rendteremtés jelszavával. Bár az első világháború ütköze­tei elkerülték a várost, a fegyver- szünetbe, úgy látszik, kis híján belepusztult... ■ A második világháború idején az amerikaiak kilenc bombát dobtak le Kaposvárra. A második világháború per­sze Kaposváron is végigrobo­gott. 1944. március 19-én délben 1400 német katona masírozott be a városba, s hamarosan a Ges­tapo emberei is bekvártélyozták magukat. Reggel ugyan riadóz­tatták a kaposvári 6. honvéd gya­logezredet, de a pécsi hadtestpa­rancsnokság megtiltotta a meg­szállókkal szembeni ellenállást. Két nappal azelőtt érte Kapos­várt az első légitámadás: ekkor amerikai repülőgépek kilenc bombát dobtak a városra. A leg­nagyobb károkat az 1944. június 30-i bombázás okozta, amikor tizenöt kaposvári lelte halálát a vasútállomás és a Sétatér kör­nyékén. A várost támadó repülő­gépek közül egy Liberátort a ka­posvári illetőségű Fábián István őrmester, a 101. „Puma” vadász­ezred pilótája lőtt le Messersch- mitt 109-es vadászgépével. A pol­gári sebesülteket másnap Mind- szenty József veszprémi megyés püspök is meglátogatta a kapos­vári kórházban. Október 12-e is szomorúan emlékezetes dátum: ekkor mind a cukorgyárat, mind a taszári repülőteret angolszász légitámadás érte. Nemsokára megérkezett a Sa- rohin altábornagy parancsnok­sága alatt álló, Sásd és Gödre irá­nyából előrenyomuló 57. szovjet hadsereg. 1944. december 2-án hajnalban Petruhin ezredes 10. gárdahadosztálya foglalta el Ka­posvárt. A négy polgári áldoza­tot is követelő harcok során 41 német, olasz és magyar katona esett el a városban és határában, de a megyeszékhely nem szen­vedett nagyobb károkat. A Vö­rös Hadsereg közeledtére a hon­védcsapatok és a nagyobb német egységek is elvonultak. De még nem ért véget a hábo­rú, hiszen 1945. március 6-án a Nagybajom körzetében gyü­lekező 2. német páncéloshadse­reg Kaposvár irányában indítot­ta meg támadását a Tavaszi ébre­dés fedőnevű hadművelet kere­tében. Bár a németek már Kapos- főt is elérték, néhány nap múlva kifulladt az offenzíva. 1956 őszén újabb szovjet meg­szállás következett. A magyar forradalmat leverni iparkodó „baráti” tankok november 1-jén a taszári repülőteret, november 4-én Kaposvárt is elfoglalták, s az intervenciónak több nem­zetőr és járókelő esett áldoza­tul a városban. A szovjet csapa­tok birtokba vették a megyeszék­hely főbb pontjait, és leszerelték a magyar katonai egységeket - felelevenítve a lényegében Toj­gun beglerbég idején megalapo­zott és Burits tábornok által ki­teljesített hagyományokat. Mégsem szabad elfelednünk, hogy a Kaposvárt időről időre megszálló hadak - a tisztek és a katonák - mindig (vagy majd­nem mindig...) parancsot teljesí­tettek, s nemegyszer maguk is áldozatul estek a viharnak, ame­lyet felkavartak. Mint ahogy ar­ra is emlékeznünk kell, hogy a kaposvári katonák ugyanakkor messze idegenben, Königgrátz- től Sabácig, a Piavétói a Donig hullatták a vérüket. Kaposvár ugyan nem volt az ország sorsát eldöntő összecsa­pások helyszíne, a történelem mégis gyakran terelte a hadak útjára - egyebek közt túlélésre is megtanítva az ittenieket, akik minden válság után képesek vol­tak újrakezdeni. Nagy Zoltán A Vác elleni hazai meccsei zár a Siófok kézilabda nb i., nők Európa-bajnokság után egymás ellen játszik Erdősi és Bíró Kupacsatákkal kezdik az új évet az öregfiúk Harminchét nap után újra pá­lyán a Siófok KC-Galerius Für­dő, mely az év utolsó bajnokiján a 10. Ipress Center Vácot fogad­ja december 30-án, 19 órakor a Duna TV kamerái előtt. A hosz- szú szünet az Európa-bajnokság- nak volt köszönhető. A házigaz­da magyar együttes hatodikként zárt a siófoki szélsővel, Erdősi Il­dikóval. A válogatott első öt mér­kőzésén 108 percet töltött a pá­lyán és 13 kísérletből 5 gólt szer­zett. Az utolsó két találkozón - a norvégok, illetve az ötödik he­lyért zajló franciák ellenin - már nem számított rá Német András. A Vác is adott játékost a nemze­ti csapatnak Bíró Blanka szemé­lyében, aki remekül teljesített a Bajnokok Ligája győztes Herrt is kiszorítva a kapuból. Bíró mel­lett is akad azért még kiváló ké­zilabdázója a Vácnak elég csak a sérüléséből visszatérő Homyák- ra, vagy Farkasra gondolni, te­hát a papírforma érvényesítésé­hez vélhetően meg kell dolgoz­ni az edzőváltáson átesett Vác ellen, ahol Konkoly Csabát ok­tóberben Ottó Katalin váltotta. Az eredmények a csere ellenére még váratnak magukra, hisz Ot­tóval például kétszer is kikaptak a nem túl acélos MTK-tól, egy­szer bajnoki meccsen idegenben (23-25), egyszer pedig Magyar Kupa találkozón otthon (25-29). Legutóbb elpáholták otthon a Szegedet (27-19), ám ahogy Ottó is mondta, ezt s sikert nem sza­bad túlértékelni. A balatoniak 26 bajnoki meccset játszottak eddig idén, melyeken 12 győzelem, há­rom döntetlen és tizenegy vere­ség a mérleg. A Váciak elleni év­záron az idei 13. sikerüket zse­belhetik be Orbánék, amivel to­vább őriznék a harmadik he­lyüket a tabellán a rendkívül fontos Dunaújváros, Érd elleni rangadók előtt. ■ Keszthelyi Z. TEREMLABDARÚGÁSTizenegye- dik alkalommal rendezik meg az MLSZ-Somogy Sportja Ku­pa öregfiúk teremlabdarúgó­tornát. A Magyar Labdarúgó Szö­vetség Somogy Megyei Igaz­gatóságának jóvoltából a hely­szín ezúttal a kaposvári városi sportcsarnok lesz. A január 3-i tornára hamar elkelt mind a 16 hely, így négy négyes csoport­ban folynak niajd a küzdelmek, amelyek reggel 8 órától egészen 18 óráig tartanak. A csoportok első illetve második helyeink végzettek kerültnek a negyed­döntőbe. A döntőre várhatóan 20.25 perctől kerül majd sor. A mezőnyben ott lesznek a leg­jobb kaposvári gárdák, így a többszörös dobogós Major Au­tó és Justina Cukrászda és a tavalyi bronzérmes Bombardi- er Pub, valamint meglepetést okozhat a Joker Sport Pub is. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom