Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 49. szám

4 A HÉT TEMAJA 2014. DECEMBER 21., VASARNAP • • karácsony Öröm, bánat, hit, szeretet, veszekedés, vásárlás, rohanás, zabálás, stressz. Mindennek megvan az oka, egyik sem baj, mert lehet tenni ellene. Egyszerűsítsen és tervezzen, mielőtt belerohan a sűrűjébe! UNNEPVARO TUDOMÁNY Azt hiszi, hogy valamit rosszul csinál, azért nem találta el idén sem az aján­dékokat? Úgy gondolja, meg lehet úszni az ünne­pet plusz kilók nélkül? Vagy azt hiszi, csak azért eszik sok édességet, mert így szokás? Nem, nem! Mindenre van valami ma­gyarázat a karácsony esti veszekedéstől, az ünnepi túlköltekezésig. Inkább dőljön hátra nyugodtan, és ne hagyja, hogy a karácso­nyi mítoszok elrontsák az ünnep hangulatát. Fábos Erika kodást, a döntéseink gyorsab­bak és ösztönösebbek lesznek. Az andalító karácsonyi ze­néktől közelebb érezzük ma­gunkhoz, akiket szeretünk, és könnyebben veszünk még egy ajándékot. Az illatok is tudat alatt hatnak ránk, nem vélet­lenül használnak ilyenkor a karácsonyra jellemző fahéj-, szegfűszeg- és vaníliaillatokat az üzletekben. Meglepetés és öröm A közvélekedés szerint a meglepetés, a „vajon mit ka­pok” izgalma az egész aján­dékozás lényege. Egy friss ku­tatás szerint azonban az em­berek valójában nem szeretik annyira a meglepetéseket, ha ajándékról van szó. A Jour­nal of Experimental Social Psychology című szaklapban megjelent tanulmány öt kí­sérlet eredményeit összegzi, és arra jutott: jobban örülünk annak, amire vágyunk, mint egy meglepetésnek. Ha tehát tudjuk, hogy valaki mit sze­retne kapni, vagy célozgat rá, minek örülne, nem érdemes kreatívkodni és csak a megle­petés kedvéért mást kitalálni. Jobban fog örülni, ha teljesül az álma. Egyre lehangoltabb? Akik félnek a karácsony­tól, gyakran félreértelmezik az ünnepet. Nem csoda, hi­szen a fogyasztói kultúra azt sugallja számukra, hogy az ünnep középpontjában az ajándékozás áll. Ebből az­tán könnyen lesz rivalizálás, hogy ki, kinek, mennyit vett, ami nyomasztó és ettől való­ban teher lehet az ünnep. Az is természetes, hogy ilyenkor görcsösen jót és jól akarnak tenni az em­berek, ezért pedig köny- nyen megijedhetnek a kudarctól. Mások az év végén összegeznek és értékelnek, ami ugyan­csak lehangoló lehet, ha valaki arra figyel, mi nem sikerül neki az idén. Szóval ne essen kétségbe, inkább figyel­jen rá, és keresse má­sok társaságát, inkább a sikereket és azt ve­gye számba, ami jó volt, úgy könnyebb elkerülni a kedvetlen és lehangolt napokat az év végén. Az ajándékkrízis okai Nehezen találja ki az aján­dékot? Ez is jót jelent. A pszi­chológusok szerint éppen azért aggodalmaskodik az ember a tökéletes ajándék ki­választásán, és azért nem tű­nik semmi elég jónak, mert a megajándékozandóhoz fű­ződő kapcsolatát nagyon fon­tosnak tartja. „Minél inkább fontosnak érezzük a másik személyt, annál inkább azt szeretnénk, hogy az ajándé­kunk kifejezze ezt az erős kötődést. Azért szorongunk az ajándék kiválasztásakor, mert attól félünk, hogy az ajándék túl gyenge szimbó­luma lesz annak, hogy mi­lyen sokat jelent számunkra a megajándékozott” - mondta a Time magazinnak az ajándé­kozás pszichológiájával fog­lalkozó szakértő. Nem muszáj elhízni! Ha csak karácsony idején eszik többet, at­tól még nem fog elhíz­ni. De ha karácsonytól újévig folyamatosan, úgy már igen. A diete­tikusok szerint segít­het, ha ilyenkor is ötször étkezik, de vigyázzon, ha csak egy szaloncukrot, vagy egy sze­let bejglit maj­szol el, már az is • étkezésnek számít. A Ma­gyar Dieteti­kusok Orszá­gos Szövetségének tanácsai között szerepel az is, hogy a kiadós étkezések között iktas­sunk be bármilyen mozgást, akár csak egy nagyobb sétát. Csodaszer lehet a kalcium is, ez az ásványi anyag ugyan­is kedvezően befolyásolja a zsíranyagcserét. Ha ünnepek idején többet fogyaszt belőle, kicsit bátrabban bűnözhet. A legstresszesebb este Az ünnepi hajsza frusztrál. Ha mindent egy estébe próbál belesűríteni, vagy azt akar­ja, hogy legalább ez a pár nap tökéletes legyen, túlzottan a teljesítményre koncentrál, ebből lesz a veszekedés. Ettől ugyanis az ember egy stresz- szes, beszorult tehetetlenségi állapotba kerül, aminek az a vége, hogy felteszi a kezét: nem bírom tovább. A legki­sebb hibára is nagyobb vehe­menciával reagál. Érzékenyebb lesz a kritiká­ra, ami vitát okozhat. Mindez pedig kedvetlenséghez vezet. A pszichológu­sok szerint jobb, ha úgy gondolja: ma este bárhogy jó lesz, hiszen együtt vagyunk, így megszabadulhat a teljesítmény­kényszertől és attól a stressztől amit okoz Nem tehet róla! Bagdy Emőke pszichológus sze­rint az édes íz tudat alatt a szeretetet je­lenti. „Mind- annyian úgy kezdjük az életet hogy édesanyánk tes­téből táplálkozunk. Bizonyos ízeket már akkor megtapasz­talunk. Magzat­vizet nyelünk, a magzatvíz pedig édeskés. Sőt, az anyatej is az. Az édes íz és a sze­retet ugyan­azt jelenti. Az édes íz maga a szeretet. Amikor úgy érezzük, hogy senki sem szeret igazán, el­kezdjük önmagunkat kényez­tetni.” Persze van egy friss tudo­mányos magyarázat is: a lon­doni Imperial College kutatói patkánykísérletekben fedez­tek fel egy enzimet, amely azt érzékeli, mennyi glükóz, vagyis szőlőcukor érkezik az agyba, és hiány esetén arra készteti az állatot, fogyasszon több édes ételt. „Agyunk leginkább a glü­kózból nyeri az energiát, ám evolúciós múltunkban nehéz lehetett hozzájutni az édes ételekhez. Ezért mélyen gyö­kerezik a cukor- és keményí­tőtartalmú ételek iránti pre­ferenciánk” - mondta James Gardiner, a kutatás vezetője, aki az eredményeket a Jour­nal of Clinical Investigation című szaklapban tette közzé. Összevissza vásárol? A bevásárlóközpontok ka­rácsonyi forgataga tudo­mányos alapossággal van megtervezve a bevétel maximalizálására. A fő támadási felületet az ér­zékszerveink jelen­tik. A színek pél­dául becsapják az agyunkat: a karácsony szí­neként hasz­nált vörös sti­mulál, bátorít és energizál. Ha vöröset látunk, az gyengíti a higgadt, analitikus gondol­Peru - ünnepi bunyó PERU HEGYI RÉSZEIN dívik Td- kanakuy ünnepe, amely kará­csony első napjára esik. Ilyen­kor a helyiek egy nagy összné­pi fieszta keretében felpofozzák egymást, hogy aztán az új évet mindenki szeretetben kezdhes­se. A verekedni készülők színes maskarába öltöznek, és a zsú­folt főtéren megnevezik, kit akarnak megverni. Az általá­ban elfogadja a kihívást, és a falubeliek alkotta körben indul­hat a pofongyár. Pár pofon után véget is ér az ünnepi bu­nyó, majd a küzdők végül meg­ölelik egymást, és a haragnak vége. Japán - együnk csirkét japánban a népesség kevesebb mint egy százaléka vallja ma­gát kereszténynek, így a kará­csonynak nincs hagyománya. Ám az egyik gyorsétterem még a hetvenes években készített egy karácsonyi reklámot, ami - bár eredetileg a japánban élő amerikaiaknak szánták - any- nyira sikeres volt, hogy hagyo­mánnyá vált ezen a napon rán­tott csirkét enni. A cég azóta minden évben többféle karácso­nyi menüt dob piacra, az elő­rendeléseket nem árt már októ­berben elintézni, ha az ember biztosan nem akar lemaradni róla. Svédország - Donald grincs? Reszkessetek betörők? Ugyan! Svédországban a közszol­gálati tévé 1959 óta minden egyes december 24-én délután három órakor leadja a Kalle An- ka och hans vanner önskar God Jul (Donald kacsa és barátai bol­dog karácsonyt kívánnak) című Disney-rajzfilm-összeállítást, aminek a megtekintése gyakorla­tilag kötelező családi program mindenki számára. A nézettsége 3,5-4,5 millió, vagyis minden második svéd ezt nézi. Hogy mi­ért és hogyan vált fél évszázad alatt svéd nemzeti tradícióvá a karácsonyi donaldkacsázás, iga­zán senki nem tudja. Finnország - szauna A finnek minden helyzetben, tehát karácsonykor is szaunáz- nak. Pontos koreográfia sze­rint zajlik ilyenkor ez a szer­tartás, általában a könnyű ebéd után, (vagy helyette) kö­vetkezik. aranyszabály, hogy csakis a délutáni szaunázás után jöhet a nagy karácsonyi lakoma és az ajándékozás. Finnország­ban hagyomány az is, hogy mindezeket követően a csalá­dok kimennek a temetőbe gyer­tyát gyújtani azok emlékére, akik már nem lehetnek velük, majd innen egyenesen az éjféli misére vezet az út. Mexikó - faragott retek Mexikóban a nyugati ünnepe­ket általában saját képükre for­málják, igya karácsonyt is. Oa- xaca tartományban azzal kez­dődik, hogy a városok teljes la­kossága beburkol egy adag bu- nuelost (fánkszerű, olajban ki­sütött édesség), majd a tányért, amiről ették, a templom falához csapják, az összetört tányérral jelképezve az év lezárását. Ez­után jön a Noche de Rábanos, vagyis a retek éjszakája, ami­kor a külön karácsonyra ter­mesztett óriási (2-3 kilós, 50 centi átmérőjű) retkekből kifa­ragott szobrokat mutatják be a város főterén. Ukrajna - pókháló EGY RÉGI UKRÁN MESÉBEN egy szegény özvegyasszony és a lánya nem tudott még kará­csonyfát sem venni, ám egy­szer csak nőtt egy fenyő a ker­tükben. Ám akkor díszekre nem futotta, ezért a pókok ka­rácsony reggelére teleszőtték hálóval, amit a felkelő nap el­ső sugarai mind ezüstté és arannyá változtattak. A mese nyomán máig tradíció a pók­háló alakú karácsonyfadísz elrejtése a fán, amit a gyere­keknek kell megkeresni. A ha­gyomány szerint, aki először talál rá, arra bizony jó szeren­cse vár az új évben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom