Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám
5 2014. DECEMBER 14., VASÁRNAP SZTORI Hiába gyűjtik a temetési pénzt hagyaték Egy fillért sem kapnak az örökösök a hónapokig húzódó eljárás végéig Az örökösök sokszor nem férnek hozzá az örökséghez a hagyatéki eljárás végéig, így a közben esedékessé vált gyászszertartást saját zsebből fizetik Hónapokig húzódnak a hagyatéki eljárások Magyarországon, még abban az esetben is, ha „minden simán megy”. Az örökösök emiatt akár fél évig is várnak az elhunyt őket jogosan megillető vagyonára. Az idősek által gyűjtött temetési pénz helyett a végtisztesség lebonyolítása az örökösöket terheli, és gyakran gyorsköl- csönökből történik. Braunmüller Lajos Hiába gyűjtik az idősek öreg napjaikban a régóta jól ismert „temetési pénzt”, a hazai gyakorlatban a legtöbb esetben az örökösöknek kell megelőlegezniük a végtisztesség költségeit. „ Az elhunyt halálakor minden § ingó és ingatlan vagyona, így | az otthonában tartott készpénz, J vagy a bankszámla is a hagyaték részét képezi. Az örökösök ezekhez a vagyonelemekhez nem férnek hozzá a hagyatéki eljárás végéig, így a közben esedékessé vált gyászszertartást saját zsebből kell kifizetniük. Természetesen az örökléssel később pénzhez jutnak, addig azonban már gyakorta gyorsan elérhető kölcsönt vettek fel - sokszor kifejezetten előnytelen feltételekkel. „Azon esetekben, amelyekben részt vettem sokszor három-négy hónap eltelt, míg megszületett a jogerős végzés a hagyatéki eljárásban” - nyilatkozta lapunknak Baráth Attila János ügyvéd. A hagyatéki eljárásokban tapasztaltnak számító szakember hozzátette: ez akkor igaz, ha minden problémamentesen megy. Amennyiben vita alakul ki az örökösök között, akár beláthatatlan ideig, évekig elhúzódhat az eljárás. „Például jelenleg van egy olyan eljárás ahol az örökös eseti gondnoka vagyok már 2011-től, és mivel az örökhagyó első házasságból való gyermekei nem nézik jó szemmel a kiskorú létezését, három peres eljárás van folyamatban közöttük” - ismertet szélsőséges példát az ügyvéd.- Ha megvan a hagyaték átadásáról szóló végzés, akkor gyakorlatilag már aznap lehet menni a pénzintézethez a készpénzt felszabadítani, amíg azonban az eljárás tart, az elhunyt vagyona elérhetetlen az örökösök számára - figyelmeztetett Baráth Attila János. Ha az örökös külföldön él, akkor a közjegyzőnek is más kézbesítési szabályai vannak,, ilyenkor a tárgyalási időköz is több hónap. Igaz, ilyen esetekben rendszerint szokott lenni jogi képviselő, akinek a segítsége megkönnyíti az eljárást. Magyarországon vidéken is általános, hogy a hagyatéki eljárás hónapokig tartó folyamat, a leterhelt fővárosban ez akár fél év is lehet még zökkenőmenEGYRE TERJEDŐ megoldás az alacsony összegű biztosítás kötése, amelynek célja az ilyen helyzetek megkönnyítése. Ezek a konstrukciók már nagyon kis összegektől elérhetőek, és általában nem követelmény az orvosi vizsgálat sem, a biztosítást lényegében bárki korlátozás nélkül megkötheti. Az ilyen jellegű biztosításokat valóban az időskori élethelyzet, és nem titkoltan az örökösök megsegítése hívta életre. országszerte, de különösen vidéken, a szegényebb falvakban ismert helyzet, hogy ha az örökösök nem tudtak részesülni a hosszú éveken át előrelátás esetekben is. A hosszabb időt igénybe vevő tárgyalásos rendezéstől a jogrend csak a legritkább esetben tekint el - például ha egy örökös van csupán, és az elhunyt semmilyen ingatlant, és csak minimális ingó vagyont hagyott hátra. Minden egyéb esetben tárgyalást kell kitűzni, márpedig amíg a hagyatéki eljárás végére pont nem kerül, addig senki nem kaphat egy fillért sem. Erre az időre ugyanakkor a temetés már szinte minden esetben rég lezajlott. A hazai tóan gyűjtögetett temetési pénzből, megtakarítás híján rossz, a családot megterhelő kölcsönöket kell felvenniük. A probléma megoldására a már alacsony összegektől elérhető időskori konstrukciókat választják egyre többen, a biztosítások ugyanis nem képezik a hagyatéki eljárás részét. A biztosítási összeg a kedvezményezettnek egy halotti anyakönyvi kivonat ellenében azonnal kiszolgáltatható. Ezzel tehát - miközben a jogi procedúra a maga rendjén zajlik - akkor érkezik a segítség az örökösöknek, amikor arra valóban szükség van. lakosság döntő része azonban nincs felkészülve váratlan kiadásokra, még a szerényebb temetések, hamvasztások, általában a végtisztesség költségeit az elhunyt hozzátartozói sokszor csak kölcsönből tudják fedezni. Mivel a pénz gyorsan kell, általában kifejezetten erre szakosodott kisebb összegeket nyújtó cégekhez fordulnak. Ezeknek a kölcsönöknek azonban általában meglehetősen előnytelen feltételei vannak. Természetesen elérhető az a lehetőség is, hogy az idős empolitikai és szakmai okok egyaránt szerepet játszanak abban, hogy másodszorra is elhalasztják a szociális temetés bevezetését - írta meg a Népszabadság. Az újabb haladékot a szakmai szervezetek arra használnák fel, hogy meggyőzzék a kabinetet: végleg tegyen le a Csináld magad! temetésről. A döntés körülményeiről sokat elárul, hogy még a temetőkért felelős helyhatóságok, illetve ön- kormányzati cégek is a sajtóból értesültek arról, hogy nem 2015, hanem 2016 januárjától lesz szociális temetés, amely során feladatot kell vállalnia a temetésen azoknak, akik az elhunyt berek még életükben elhalálozási rendelkezést adnak meg a bankszámlájukra nézve, vagyis haláluk esetén az örökösök közül a kedvezményezett a bemutatott halotti anyakönyvi kivonat alapján felvehet pénzt a számláról. Ezt a módszert azonban a legtöbben nem ismerik, és aki igen, az sem szívesen alkalmazza, hiszen ezzel a többi örökös úgy érezheti, hogy bizonytalan ideig ki van zárva jogaiból. Ez érthető módon akár vitához is vezethet az örökösök között. hozzátartozójukat nem tudják eltemettetni, a sír megásásával, a koporsó cipelésével, hantolással egyenlíthetik ki a számlát. A POLITIKAI okok mellett szakmai érvek is szóltak a bevezetés elnapolása mellett: a temetőtulajdonosok jó része nem volt felkészülve a szociális temetésre. puskás Béla, az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület egyik elnökségi tagja szerint a szakma továbbra is azon az állásponton van, hogy a szociális temetés helyett alanyi jogon járó állami temetési támogatást kellene bevezetni éppúgy, mint például Romániában vagy Lengyelországban. Jön a Manieggs, avagy itt az uj, magyaros „South Park” ELSŐSORBAN a 15-40 év közötti, a South Park és Family Guy típusú szókimondó, erős társadalomkritikát gyakorló sorozatokon nevelkedett közönséget célozza meg Mikló- sy Zoltán elsőfilmes rendező Manieggs - Egy kemény tojás bosszúja című, jövő év elején a magyar mozikba kerülő egész estés animációja. A történet szerint a két hét börtön után frissen szabadult főszereplő barátja segítségével kezd nyomozásba, hogy kiderítse, ki miatt kellett ártatlanul ülnie. A keménytojások a Kínai sárkány klánnal való összetűzéstől kezdve az illegális ketrecharcokon keresztül egészen a bankrablásig szám■ Az állami támogatás nélkül elkészített filmet februárban mutatják be Magyarországon. tálán rendkívüli kalandba keverednek a film során. Miklósy Zoltán, a film rendezője elmondta, hogy a szereplők megalkotásához olyan egyszerű, stilizált formát keresett, amely a közönség számára befogadhatóvá teszi a történetet és a karaktereket. így lettek a szereplők tojások. A 90 perces produkció a magyar animáció hagyományait és a nemzetközi trendek jellegzetességeit ötvözi, szarkasztikusán és humorral figurázza ki a kor társadalmát. „Az amerikai kasszasikerfilmeket akartuk kiparodizálni úgy, hogy a film mégis jellegzetesen európai és magyar maradjon” - hangsúlyozta a rendező. A Manieggs premierje a világhírű animációs fesztiválon, Annecyban volt az idén, emellett versenyben volt all. Jame- son Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon és a bukaresti Anim’est fesztiválon is. A komputer animáció technikával készült film állami támogatás nélkül, két év alatt született meg. Ahogy a rendező fogalmazott: munkatársai, barátai segítségével. A produkció társrendezője Herkó Attila, az animációs rendező Máli Csaba volt, producerei Mórá- di Gábor és Erdélyi Mihály voltak. A Vertigo Média által forgalmazott filmet 2015 februárjában mutatják be Magyar- országon. ■ Megoldás lehet akár a jó biztosítás is Szociális temetés: megint csak elhalasztva Díjháború HÁBOROG a közvélemény (egy része), rados virág hogy X helyett miért nem Y (szándékosan nem írok neveket, mert nem ez most a lényeg) kapta meg az irodalmi Príma Primissima díjat. Beleképzelve magamat X vagy Y helyébe, egyáltalán nem irigylem őket. Sem azt, akit díjaztak, sem azt, akit nem. Vajon milyen érzés lehet bármelyiküknek is ezt a vitát szemlélni? A NAGY angol író, G. B. Shaw azt mondta: „Kitüntetést visz- szautasítani nem lehet. Élj úgy, hogy ne kapd meg.” Nyilván arra utalt, súlyos átkot von a maga fejére, akinek a markát valamilyen díj üti. legjobb tehát szépen a háttérbe húzódni, és beleolvadni a tapétába. Igen ám, de az alkotó ember nem olvad bele a tapétába, hanem alkot, és műveit a többiek elé tárja. Ha ezt nem csinálná, nem volnának könyvek. Semmilyenek. Hogyan festene egy olyan világ? Azt gondolom, elég rosszul. Szóval a szerencsétlen író, költő publikál, jönnek a dicsérő kritikák, a szakmai elismerések, és egy szép napon észre sem veszi, máris megkapta a Nobel-, a Pulitzer-, a Goncourt-, a Kossuth-, a József Attila-díjat. Utasítsa vissza? Mondja azt, hogy a másik jobban megérdemli? Jelzem, X-nek és Y-nak már a mostani Príma Pri- missima-kiosztó előtt is szép számban volt mindenféle díja. Egyiküknek most eggyel több lett. Erre némelyek arról cikkeznek, kommentelnek, hogy nem járt az neki, a másiknak kellett volna odaítélni. Nem visszás ez egy kicsit? persze, mit várjon az ember? Amikor tizenegy évvel ezelőtt először a magyar irodalom történetében egy magyar írónak ítélték oda a Nobel-díjat, még csúnyább hőbörgés kezdődött Kertész Imre ellen. hogy a díjat nem érdemelte meg (ő sem, akárcsak a mostani Príma Primissimás), hogy nem is Magyarországon él, sőt, egyesek szégyenszemre a magyarságát is kétségbe vonták. AHELYETT, hogy büszkék lennénk egymás teljesítményére, leugatjuk a másikat. Az ember mellett, aki egy fejjel magasabb nálunk, nem lábujjhegyre állunk, hanem levágjuk a fejét. És amikor tíz év elteltével ugyanez a Kertész Imre megkapja a legmagasabb állami kitüntetést, megint pfujolni kezdünk. Hogy miért fogadta el egy ilyen-olyan kurzustól. Persze, ha a mostani ellenzék lett volna hatalmon, akkor a másik oldal méltatlankodott volna a dolog miatt. Ugyan már, engedjük meg, HOGY EGY Nobel-díjas írót a saját hazája is kitüntessen! Megkockáztatom, az utókor valószínűleg nem arra fog emlékezni, melyik párt színeiben tündökölt a közéleti személyiség, aki átadta a kitüntetést. De itt megy a mószerolás: az „egyik oldal” azon van kiakadva, hogy az író megkapta, a „másik" pedig azon, hogy elfogadta az érdemrendet. ismerősöm, É. kérdésére, mi a véleményem erről, azt merészeltem mondani: már miért ne fogadta volna el? A saját kompetenciája, apiit én nem vagyok hajlandó megkérdőjelezni. É. úgy nézett rám, mint a véres rongyra. Mintha legalábbis hazaáruló vagy mi volnék. Megpendítettem: fizikus sógorom tavasszal a Széchenyi-díjat kapta meg, és mi, a család nagyon büszkék vagyunk rá. „Az más!” - vágta rá É. Már miért volna más? Fizikusoknak szabad, íróknak nem? Vagy csak a család lehet büszke? Az egész nemzet nem? egyébként mások díját többnyire azok vitatják, akik nem kaptak még semmilyen elismerést, vagy ízlésük szerint nagyon keveset. Szeretnének közelebb kerülni a húsosfazékhoz, de sehogy sem megy nekik. Talán úgy vélik, ha felülnek a magas lóra, és onnan pocskondiázzák azt, akinek a füve szerintük zöldebb, magukra vonják a sikeresebbre háruló figyelmet.
