Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-12 / 289. szám

4 2014. DECEMBER 12., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP Grönlandiéi Tanzániáig jutott az igali vadász puskavégen Az se baj, ha nincs trófea, a somogyi cégvezetőnek a természet jelenti az igazi feltöltődési Az igazi vadász nemcsak űzi, hanem óvja is a vadat, gondoskodik róla. Ezt vallja Galántai János, aki már Afri­kában, Ázsiában és az ame­rikai földrészen is többször megfordult. Fenyő Gábor- Nem nagyon ismerek olyan embert, aki gyermekkorában ne vett volna a kezébe legalább egy­szer pecabotot.- Én sem... - mondta Galán­tai János, az igali székhelyű Pek-Snack Kft. ügyvezető-tu­lajdonosa, egyben az Igal-Rák- si Vadásztársaság elnöke. - Sőt, még most is előfordul, hogy ki­ülök a vízpartra. Csak hát az a nagy igazság, hogy (eddig) elke­rült a szerencse.- így lesz a horgászból vadász?- Véletlenül lett belőlem va­dász. Egy szép tavaszi napon- ennek már jó 15 éve - rávet­tek, hogy vegyek részt egy sza­lonkavadászaton. Akkor épp egy nehezebb időszakomat él­tem, s egyik pillanatról a má­sikra egy teljesen más világba pottyantam bele. A tavaszi esti madárcsicsergés azonnal meg­fogott. Jó volt kint lenni a ter­mészetben... Széchenyi Zsig- mond mondta: a vadászat vad- űzés és erdőzúgás, de több er­dőzúgás. Én is ezt vallom: az er­dőt járva feltöltődöm, s egyben megnyugvással tölt el.- Akárcsak a víz...- A vitorlázásba is az egyik barátom lévén szerettem be­le. A Dolfin-hajóosztályban va­gyunk érdekeltek: maga a ha­jótest 28 láb, azaz nem egészen kilenc méter hosszú, a verse­nyeken pedig minimum három fős személyzetet kell nevezni. Az ősszel Balatonfüreden ren­dezett országos bajnokságon a Kitörölhetetlen élményt jelentett számára a kutyaszános vadászat Afrikai éjszakában. A tűznél középen Galántai János ii M Tanzánia valós arcát is megismerte Tanzániai életképek Kutyaszánon hajtották a pézsmatulkot a grönlandi hóban középmezőnyben zártunk. Ez egyébként tökéletesen meg is felel a mi csapatunknak, hi­szen számunkra nem az ered­mény, sokkal inkább a részvé­tel a fontos.- Az első külföldi vadászút?- Grönlandon pézsmatulok­ra vadásztunk, s kitörölhetet­len élményt jelentett a kutya­szános vadászat. Egy héten át fókabőrből készített eszkimó­ruhában éltünk. Sátorban töl­töttük az éjszakákat, s általá­ban mínusz 20,30 fok a hőmér­séklet. Amikor kint voltunk, a leghidegebb napon mínusz 32 fokot mértünk. A kísérőnk se­gítségével eljutottunk az északi sarkkörre is, ahol megkerestük a fémdobozt, s mi is beírtuk a nevünket, hogy itt jártunk.- Afrikában viszont aligha fá­zott...- Ötször jártam a fekete kon­tinensen. Namíbiában - ahová kétszer is eljutottam -, Tanzá­niában és Burkina-Faso-ban bé­kés állatokra, antilopfélékre va­dásztam. Most nyáron Zimbawé- ben viszont ragadozóra mentem, és sikerült elejtenem egy hím oroszlánt. A helyiek segítségé­vel egy kellően megtépett és vé­res állattetemet akasztottunk fel egy fára, s a közelben alakítottuk ki a vadászhelyünket. A negye­dik nap este aztán eljött a nagy pillanat. Jól célzott lövés volt, a golyó azonnal végzett vele.- S ha csak megsebesíti?- Akkor lehet, hogy most nem beszélgetnénk egymás­sal... Alig 40-50 méterre vol­tunk az oroszlántól szabad te­rületen, vagyis nem lett volna hová menekülni. Amúgy meg tévhit, hogy a vadállatok azért támadnak az emberre (persze vannak kivételek), mert éhe­sek. Egyszerűen csak veszély­ben érzik magukat - pláne ha a kölykükről van szó -, s így pró­bálnak védekezni.- Gondolom, arrafelé Is nagyon szigorú fettételek kötik a vadá­szokat.- Olyannyira, hogy Tanzá­niában például éjjel-nappal ve­lünk volt egy helyi természet- védelmi őr. Még véletlenül sem tudtunk volna olyat csinálni, amit nem szabad.- A világ számos pontján járt már - többek között Kanadában, Kamcsatkán és Mongóliában is vadászott -, ám nem mindigjárt sikerrel. Nincs ilyenkor Önben né­mi hiányérzet?- Abszolút nincs, hiszen a táj, a környezet mindenért kár­pótol. Amúgy sem az a lényeg, Pek-Snack és sport 2011 Óta a Pek-Snack a névadó főszponzora a hagyományos Balaton-átúszásnak. A kapcso­lat nem új keletű, hiszen már előtte is vagy tíz éven át támo­gatták az Európában egyedülál­ló nagy nyári szabadidő­sport-rendezvényt. ugyancsak 20H-BEN karolták fel a kaposvári Mézga Fociovi és Focisuli Clubot. amikor megkerestek bennün­ket Mézgáék, nagyon komoly pénzügyi gondjaik voltak. Rá­adásul sok nehéz sorsú, hátrá­nyos helyzetű gyermek terelgeti náluk a labdát, megérdemlik hát a támogatást - mondta Ga­lántai János. hogy mindenáron lőj valamit. Hosszan sorolhatnám, hogy hol milyen élményekkel gazdagod­tam. Azt mondják, hogy amíg nem látod élőben a Viktória-víz- esést, fel sem tudod fogni, hogy mennyire csodálatos, magával ragadó látvány. Tényleg az...- A február közepén Budapesten esedékes legnagyobb hazai fegy- ver-horgász-vadász kiállításon, a FeHoVa-n a nagyérdemű is meg­ismerheti az egyik trófeáját.- Még Erdélyben ejtettem el azt a kárpáti barnamedvét, amelyet a szervezők kiállíta­nak majd.- Milyen az igazi vadász?- Aki nemcsak cserkészi és űzi a vadat, hanem óvja is; ilyen­kor télen például gondoskodik az etetésükről az élőhelyükön. Mi is több tonnányi élelmet vi­szünk ki évről évre. A vadkáro­kat így lehet a leginkább meg­előzni; ha tudja a vad, hogy az élőhelyén talál magának megfe­lelő mennyiségű eleséget, akkor kevés fog a mezőgazdasági terü­leteken élelem után kutatni. Énekek lélektől lélekig: kórusok és hangszeresek Szívből jövő énekek a templomban advent Hitből-szívből jövő éne­kek, zeneművek, a lélek mélyéig érve - ezt élte át a hallgatóság a több mint 10 éves múltra vissza­tekintő adventi koncerten a ka­posvári evangélikus templom­ban. Műsort adott az evangéli­kus kórus, a Liszt Ferenc Zene­iskola klarinét és cselló együtte­se, a somogyvámosi és magyar- atádi vegyeskar, a Vox Unitatis és a miklósfai katolikus temp­lom kórusa. ■ G. A. Nyel-vész-kedő egy örök magyartanárral olvasnivaló Kaposvárról Tizenkét kötettel az igényességért és az igazságért Emlékest: József Attila utolsó éjszakája Örökös magyartanárságra ítél­tetett, fogalmazza meg magáról Mihályfalvi László, a kaposvá­ri Táncsics Mihály Gimnázium egykori igazgatója, akinek a ti­zenkettedik kötete jelent meg a napokban Nyelv-ész-kedő cím­mel.- Hivatásbéli ártalom, hogy bánt minden helytelen, rossz megnyilatkozás, pedig jobb volna, ha észre sem venném, de nem tudok elmenni mellet­tük. Számomra bűn úgy tenni, mintha minden rendben volna nyelvi kultúránkkal, erkölcsi normáinkkal, viselkedési min­táinkkal. A „ volna ” szó egyéb­ként szinte már kihalt a magyar nyelvből, sokan helytelenül a „ lennét ” használják helyette. A nyelvi igénytelenség összefügg a társadalom más színterein is egyre több tért hódító igényte­lenséggel. A könyveimmel azt szeretném elérni, hogy végül az igényesség győzedelmesked­jen, de ez nehéz feladat, a taná­rok és a szülők felelőssége is kell hozzá. írok, mert ha eljutsz odáig, hogy hibátlanul és vá­lasztékosán beszélsz és írsz ma­Mihályfalvi Lászlót népes hallgatóság várta a könyvbemutatón gyárul, akkor mindössze egyet­len lépést kell megtenned, hogy ,. az igazat mondd, ne csak a va­lódit.” - idézte a szerző. Mihályfalvi László már igaz­gatóként is publikált, de ekkor még sokkal kevesebb ideje ju­tott erre. Nyugdíjba vonulása után alkotta könyveit zömét, a kötetek között van olyan is, aminek nem a nyelvtan a témá­ja. A legutóbbi művével viszont az élő nyelvtanórái hangulatát idézi vissza, melyek életköze­liek és humorral teliek voltak, hiszen elmondása szerint soha­sem a száraz, szabályokat be­biflázó teljesítményt várta el diákjaitól. Az ifjú és a koroso­dó tanítványok, továbbá a peda­gógus kollégák közül nagyon- sokan eljöttek a rendhagyó könyvbemutatójára a kaposvá­ri TIT székházába, és hallgat­ták végig szenvedélyes bemuta­tóját, amelyhez zenei aláfestést is kapott. A zsúfolásig megtelt terem látványa és az érdeklődés bizo­nyára jólesett a tanár úrnak, és nem jól esett, mint egy focista... ■ K. G. előadás Turek Miklós szín­művész „Nappal hold kél ben­nem...” című versszínházi mo­nodrámája a költő mély embe­ri, lelkivilágába engedett be­pillantást. József Attila elkép­zelt utolsó éjjele tárult a kö­zönség elé egy meg nem írt búcsúlevél története alapján. A tragikus sorsú költő halálá­nak 77. évfordulóján tartották az emlékestet a kiüti reformá­tusok közösségi házában. - E levél egyfajta összegzés, ma­gyarázat az utókornak a dön­téseiről. Döntés, avagy sze­rencsétlen véletlen? A vonat, amely „pontot tett” földi életé­re, örökre elvitte a megoldást, a magyarázatot - mondta Bo- zsoki-Sólyom János lelkipász­tor. - A felcsendült sorokban talán mégis megtalálhattuk a válaszokat... Turek Miklós egy évtize­de indította útjára versszínhá­zi vállalkozását azzal a céllal, hogy a közönség fölfedezze magyar anyanyelvűnk egye­dülálló gondolat és érzelemvi­lágát közvetítő páratlan érté­keit. ■ Gamos A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom