Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-08 / 260. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. NOVEMBER 8., SZOMBAT Egy balatoni tábortűz máig tartó hatásai jubileum Hat és fél évtizede alakult a Somogy megyei Népi Együttes, mai nevén a Somogy Táncegyüttes Hatvanöt esztendős az idén a kaposvári Somogy Táncegyüttes, mely a megyei tanács dolgozóinak dalköréből nőtte ki magát elismert együttessé. Vas András * 15 „1949 novemberében a Megyei Tanács tizenkét dolgozója vegyes kart alakított. Kevesen voltak, de ez fokozott munkára sarkalta a lelkes kis csapatot. Már az első évben több mint harminc ízben szerepeltek Kaposvárott illetve a somogyi falvakban. A kitartó, lelkes munkát bizonyítja az is, hogy ezalatt az egy év alatt ötvenkét kórusművet tanultak meg. Természetes, hogy a szép példa ösztönzően hatott a megyei tanács többi dolgozójára és a következő évben már harmincra emelkedett az együttes lélekszáma” - írta a Somogyi Néplap 1950-ben, egy esztendővel azután, hogy egy bélatelepi nyári tábor utózöngéjeként megalakult a Somogy megyei Népi Együttes.- A pontos dátumra sajnos senki sem emlékszik - meséli az idén 65 esztendős együttes jogutóda, a Somogy Táncegyüttes alapítványának vezetője, Csik- vár Gábor -, és sajnos dokumentum sem maradt fenn ezzel kapcsolatban. Csak az a biztos, hogy valamikor 1949 őszén alakult meg egy dalkör, melynek az ötlete az ominózus táborban fogant. Valahogy úgy tudom elképzelni, hogy esténként a tábortűznél énekelgettek az emberek, s innen forrta ki magát az énekcsoport ideája. Kanyar Józsi bácsi, a levéltár későbbi igazgatója volt az alapító, aki maga is szeret- te-ismerte a népdalokat, ugyanis gyerekkorában édesanyja rengeteget énekelt neki. Melyhez hamarosan egy 1215 fős cigányzenekar csatlakozott Tóky (Toki) József prímás vezetésével - az európai hírű hegedűs anno még Rippl-Rónai József villájában is rendszeresen húzta a talpalávalót, s zenélt több királyi udvarban is -, s kíséretükkel adták elő repertoárjukat, mely főleg somogyi dalokból állt. Ha- marost azonban felmerült az igény, a dalokat táncokkal is kísérjék, így 1955-re már tánccsoporttal lépett fel a dalkör.- Édesapám, Csíkvár József akkoriban került vissza a fővárosból, ahol elvégezte a színművészeti főiskolát, Kaposvárra, ahol több táncegyüttest irányított, többek között a textilművek dolgozóiét is - folytatta Csik- vár Gábor. - Eleinte jellemzően ők léptek fel a népi együttessel, a koreográfiákat apám és Együd Árpád készítették. Aztán a város többi táncközösségéből is jöttek táncosok, s így szép lassan kialakult egy állandó mag. A próbákat - miután a dalkör jellemzően tanácsi és bírósági dolgozókból állt - a megyeházán és a megyei bíróság épületében tartották, s akkortól datálódik a ma is érvényes keddi és pénteki próbanap hagyománya. Az együttes híre - noha évi 30 ezer forintos dotációja csak töredéke volt a nagy népi együttesekének - előbb a város, majd a megyehatárt is átlépte, így nem meglepő, hogy tízéves jubileu- mi díszelőadást már a zsúfolásig telt Csiky Gergely SzínházHatvanöt esztendő. Folyamatosan gyűjtik a somogyi dalokat, táncokat, melyeket aztán beépítenek a különféle produkciókba bán rendezték 1959. május 4-én. Ahol előbb László István, a megyei tanács vb elnökének ünnepi bevezetőjét, majd ének- és zenekari előadásban a Fel vörösök, proletárok! című összeállítást, aztán a Marseillaise Kodály-féle átiratát hallgathatta meg a nagyérdemű, s csak az ötödik programpontként léptek színpadra a táncosok - ennyit az ideológia és a művészet korabeli helyéről...- Kevés pénzből kellett gazdálkodni, s az állandó anyagi problémák miatt jelentősen lohadt a tagok kedve is - mondta erről az időszakról Csíkvár Gábor -, s nem lehet tudni, milyen lett volna a folytatás, ha a megye és a város mellé nem száll be harmadik támogatónak a szak- szervezet. Megépült a Kossuth Lajos utca végén a szakszervezetek Latinka művelődési háza, ahol végre állandó otthonra lelt az együttes. Csakhogy az érdekképviselet vezetői úgy döntöttek, a Somogy megyei Népi Együttesből nekik csak a táncosok kellenek, Fekete-fehér képeken a hőskor így 1962-ben - immáron szak- szervezeti fennhatóság alatt - megalakult a Somogy Tánc- együttes. Illetve egészen pontosan hivatalos nevén a Szakszervezetek Somogy Táncegyüttese. A cigányzenészekből álló kísérőzenekart a zeneiskola tanáraiból álló esztrádközösség váltotta fel - a korábbi zenészeket felszívta a vendéglátóipar -, az énekkar a Vikár Kórusba olvadt bele, a tánAz első harminc esztendő cosok pedig profi vezetőt kaptak Vida József személyében, aki az országos hírű Csepel Együttest is dirigálta, emellett a szakszervezet kis- és nagybuszt, népművelő-koordinátort biztosított számukra, és cseppet sem mellékesen fizetést is adott. A profibbá váló körülmények természetesen a produkciókon is éreztették hatásukat, 1968-ban például az országos Ki mit tud? elődöntőjébe került az együttes, mely egy évvel később Ilku Pál művelődési minisztertől átvehette a Kiváló együttes büszke címet is, 1970- ben pedig kéthetes nyugatnémet vendégszereplésen öregbítette a megye hírnevét, s megindult az utánpótlásképzés is a Táncsics gimnáziumban.- Vida József dupla elfoglaltsága miatt elhagyta az együttest, a helyére ideiglenesen édesapám került - mesélte tovább a Somogy történetét Csikvár Gábor -, aki aztán 1974-ben lehívta Budapestről Novák Ferenc, azaz Tata feleségét, a későbbi Kossuth-díjas koreográfus-rendezőt, Foltin Jolánt. A fővárosban ekkor már beindult a táncház mozgalom, egyre több valódi népzenész bukkant fel, ami lehetővé tette, hogy a produkciókat eredeti hangzású zenével kísérjék. A Somogy állandó kísérőzenekara a Vízöntő együttes lett, a koreográfiák-előadások pedig egyre autentikusabbá válták. A folyamat nem szakadt meg Foltin Jolán távozása után sem, utódai továbbvitték a művészi vonalat, mely Mosóczi István, azaz Bibus, az együttes korábbi tagja, aki ekkor a fővárosban profi táncosként dolgozott. Másfél évtizedes vezetése alatt tette le táncszínházi produkciók alapjait, előadásaikkal bejárták nemcsak az országot, de rengeteg helyen megfordultak külföldön is.- Bibus vezetésének idejére esett a rendszerváltás - jegyezte meg Csikvár Gábor, aki a nyolcvanas évek eleje óta zenészként kísérte a táncosokat -, mely alaposan megrendített bennünket, legalábbis gazdasági szempontból. A szakszervezet értelemszerűen kivonult az egyesület életéből, egy ideig maradt még a megye, illetve egyetlen azóta is állandó támogatóként Kaposvár, megszűnt az ingyenes próbahelyünk, elképesztő költségeket kellett kifizetnünk nemcsak erre, de a ruhákra, díszletekre, és akkor még a szakmai vezetésről nem is beszéltünk. Másfél éves adósságot halmoztunk fel, melyet úgy próbáltunk csökkenteni, hogy a táncosok eljártak répát egyelni, kukoricát címerezni, s a keresetüket beadták a közösbe. Ekkor jött az ötlet, hozzunk létre alapítványt, szerezzünk támogatókat, induljunk pályázatokon. Az önállósodás után sikerült is mecénásokat találni, nagyjából az évtized végéig megoldódtak az anyagi problémák - főként, amikor beindultak bérletes előadásaik -, ám 1998 óta minden évad nulláról indul, s maguknak kell kitermelni a produkciók és a fellépések költségeit, éves szinten 7-10 millió forintot... Érdekes egybeesés, hogy éppen az anyagilag bizonytalanabb időszakban lett újra országosan ismert és elismert a Somogy: alig egy évvel azután, hogy Merczel István átvette az együttes irányítását - és tért vissza az abszolút autentikus tánchoz -, 1995-ben megkereste őket a Republic menedzsere és együttműködést ajánlott. Több mint tíz éves közös munka lett a dologból, rengeteg fellépéssel, szakmai elismeréssel, turnékkal, s az együttes ismét az ország legjobbjai közé emelkedett. És oda tartozik ma is. Ez persze kötelezettségeket is ró a 2002 óta Túri Endre vezette So- mogyra, hiszen nem engedhet a művészi nívóból, meg kell felelnie egyfelől az autentikus elvárásoknak, ám a tánc népszerűsítése miatt a színpadi produkcióikat fogyaszthatóvá kell tenniük a laikus nagyközönség számára is. Mint például az István, a királyt feldolgozó A társulat című előadássorozatban, ahol az országos turnén ők kísérték a gigaprodukciót, de dolgoztak együtt Boban Markoviccsal is, s minden évben megmutatják magukat valamelyik nagy külföldi fesztiválon. Szigorúan olyan helyeken, ahová csak kiváló minősítéssel rendelkező együtteseket engednek fellépni a szervezők. Emellett folyamatosan gyűjtik a somogyi dalokat, táncokat, melyeket aztán beépítenek a különféle produkciókba. Éppen úgy, mint ahogyan hat és fél évtizeddel ezelőtt azon a bélatelepi estén az alapítók elhatározták...
