Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-29 / 278. szám
INTERJÚ 11 2014. NOVEMBER 29., SZOMBAT Kiskora óta imádja az autókat a bajnok extrém Berki Krisztián: az ember ne változtasson a vezetési stílusán, mert sokkal több hülyeséget csinál az utakon Berki Krisztián biztos kézzel fogja a kápát a lovon, akárcsak az autóban a kormányt. Szenvedélyesen szeret vezetni, nem véletlenül mondott igent a felkérésre, hogy próbáljon ki egy autót a rázóköveken. Kovács Erika/ Nemzeti Sport- Hányszor pördült meg?- Téli gumikkal egyszer sem - válaszolta nevetve Berki Krisztián, aki az Újpesti Autósiskolában megtapasztalhatta, milyen az, amikor váratlan helyzet adódik az úton. - Az első két kört kísérővel tettem meg, aki ezek után megkérdezte, kipróbálom-e egyedül az akadálypályát. Egyből rávágtam, hogy igen, gondoltam, ha bármi baj van, legfeljebb lefékezek. Úgy 30- 40 kilométer/órás sebességgel kellett mennem egy rázópa- don, amely a hátsó kerekeket mindig elrántotta. Körülöttem vízsugarak voltak, amelyek a közút mellett található fákat, oszlopokat imitálták. Már az első alkalommal megfogtam az autót. Mivel az Újpesti tévé fel is vette a mutatványomat, kérték, legalább egyszer pör- düljek már meg, de nem sikerült, reflexből megfogtam az autót.- A jó reflexek a sportnak köszönhetők?- Szerintem igen. Később nagy mellénnyel mondtam, hadd próbáljam már meg a saját autómmal is ezt. Akkor még nyári gumi volt a kocsin, nem is tudtam egyszer sem megfogni a rázópadon... Háromszor próbáltam - egyszer sem sikerült. Érdekes és meglepő felfedezés volt. Amit sokan mondanak, bebizonyosodott: hihetetlenül nagy a különbség a téli és a nyári gumi között.- Honnan jön a vezetés, a száguldás iránt szenvedély?- Kiskorom óta szeretem az autókat. Bár ehhez képest végül későn szereztem meg a jogosítványt, hiszen húszévesen kezdtem el a tanfolyamot, és beletelt egy évbe, mire levizsgáztam. Aranyünnep a londoni nyári olimpiai játékokon. Berki Krisztián remekelt, nem úgy, mint amikor jogosítványt akart szerezni. Az csak harmadik nekifutásra sikerült- Megbukott?- Mit tagadjam? Egyébként az edzések miatt is elhúzódott a folyamat, de nem titok, az első két vizsgára nem készültem fel - nem is sikerültek. Ám harmadjára már igen, s akkor egyből vehettem egy autót, úgyhogy onnantól kezdve nyomom a gázpedált.- Óvatosabban vezet azóta, amióta megszületett a kislánya?- Azt mondják, hogy az embernek a vezetési stílusát nem szabad megváltoztatnia, mert akkor sokkal több hülyeséget csinál az utakon. Viszont január óta mégiscsak ott ül mögöttem Lia, ezért természetes, hogy még inkább figyelek, még óvatosabb vagyok. Legalábbis igyekszem - próbálok lassabban menni, ám az ösztöneim és a reflexeim sokszor nem ezt diktálják. Amikor még Kókán laktam a szüleimmel, de már autóval jártam az edzésekre, néha kipróbáltam, milyen az, ha mindenhol betartom a megengedett sebességet. Figyeltem magam vezetés közben, és tényleg sokkal több butaságot csináltam, mert a saját stílusomhoz képest az a vezetés any- nyira monoton volt.- Márpedig monotónia van az életében elég.- Igen, az edzések miatt van ez így, szerintem vezetés közben ebből próbálok kitörni.- Került extrém helyzetbe már az utakon?- Szerencsére még nem.- És egyébként?- Együtt repülhettem Besenyei Péterrel, azért az elég extrém, nem? Éhgyomorra, korán reggel, négy dimenzióban... A végén már nem voltam annyira jól.- Hogyan jött az ötlet, hogy beüljön a pilóta mellé? Irány a szénaboglya! talán jobb is, hogy a kezdeti próbálkozás után végül nem az igazi lóval, hanem a tornaszerrel kötött barátságot Berki Krisztián. Egyik lovaglása ugyanis nem volt túl sikeres. „ÉDESANYÁM NAGYBÁTYJA foglalkozott lovakkal, innen jött az- Az olimpia után megkérdezték tőlem, milyen kívánságok szerepelnek a listámon, én pedig azt mondtam, repülés Besenyei Péterrel. Péter látta az interjút, s ő maga keresett meg. Állítólag a felesége is azt tanácsolta neki, hogy ezt a kívánságot illene teljesíti. A rosz- szullétem ellenére is hatalmas élmény Volt az a repülés!- Mi szerepel még a listáján?- Talán Rio?- Talán?- Nem, nem talán, persze hogy ott van rajta.- Örül, hogy ezúttal csak egy szeren kell tornáznia jövőre a világ- bajnokságon a kvótáért? ötlet, hogy üljek fel az állatra. Meg is tettem, viszont a jószág meghallotta egy másik ló nyerítését a karámból, őrült vágtába kezdett, és végül a szénaboglyában landoltam. De úgy is fogalmazhatok, hogy szerencsére hamar leestem a lóról.”- Mondják sokan, könnyebb most a helyzet, mint négy évvel ezelőtt, hiszen akkor három szeren kellett bizonyítani.- Én nem mondtam, hogy köny- nyebb...- Az jó, hogy nekem, a lólengés specialistájának nem kell több szeren indulnom, ám azért lovon is ott kell lennem a dobogón, ha kvótát akarok szerezni. El tudnék képzelni másfajta kvalifikációs rendszert is.- Mondjuk azt, hogy a londoni győztesek indulási jogot kapjanak?- Nem feltétlenül. Bár ha jobban belegondolok, azt látom, a címvédők többsége továbbra is hozza az aranyakat a vébékről, szóval azt is mondhatom, hogy megérdemelnék az indulási jogot.- Azért az mégiscsak könnyebbség, hogy nem kell gyűrűgyakorlatot csinálnia, nem?- Rémálmaimban se jöjjön elő a kétezer-tizenegyes tokiói világbajnokság...! Nyújtón egészen jó gyakorlatot csináltam, majd lovon olyat, amellyel az első helyen kerültem a szeren- kénti döntőbe, utána pedig következett a gyűrű és a cirkuszi mutatványom. Megalázó volt.- Megalázó?- Igen, mert bohócot kellett csinálnom magamból, hiszen az egyértelmű volt, hogy lovasként nem tudok gyűrűn kifogástalan gyakorlatot bemutatni.- És mi lesz Rio után?- Nagyon szeretném, ha a vállam teljesen rendbe jönne. Azért is, mert nem csak Rióig gondolkozom. Nem szeretném, ha az olimpia lenne a végállomás - lehet, akkor még nagyobb teher lenne a vállamon, hogy jól zárjam pályafutásom utolsó versenyét. Szóval nézzünk inkább még távolabbra!- Már egy második gyermekkel?- A kislányom, Lia tíz hónapos, a feleségemmel, Marcsival úgy látjuk, nagyon igényli, hogy csak rá figyeljünk, úgyhogy egyelőre úgy gondoljuk, elég egy gyerek. Aztán lehet, hogy két-három év múlva már másként gondoljuk. Magaslati kalandok a világbajnok kenus Mike Róberttel BARANGOLÁS Egy sevillai edzőtáborozás óta utazásmániás - Bolíviában csak a sósivatagot nem látták Utazásmániás. Álmokat sző szép helyekről, ismeretlen vidékekről, különleges ízekről. Világbajnok kenusunk, Mike Róbert két helyszínre is elutazott az idény végeztével: egy őszi Egyesült Államokbeli túra után Dél-Ame- rikában járt, Chilében és Bolíviában töltött el több mint egy hetet feleségével. Mike Róbert szeretné megismerni a világot. A világ egyik legjobb kenusaként sokszor nyílik lehetősége az utazásra, bár többnyire ismert helyszíneken, Duisburgban, Poznanban, Brandenburgban, Belgrádban vagy Szegeden rendeznek világversenyeket. Az idei moszkvai világ- bajnokságon sem volt sok ideje körülnézni, hiszen egy verseny nem a turistáskodásról szól, így a világjárást az őszi hónapokra tartogatta a versenyző. „Valóban utazásmániás vagyok. Hogy mióta is? Egy sevillai edző- táborozás óta. Akkoriban a szövetség még nem adott annyi támogatást, hogy a szállásomra és a repülőjegyemre is elegendő legyen, így olyan honlapokat kerestem, amelyeken olcsón lehetett repülőjegyhez jutni. Ezeket az oldalakat gyakran böngészem, így akadtam rá egy hetvenötezer forintos chilei repjegyre, így nem volt kérdés számunkra, hogy irány Dél-Ame- rika - mesélte a versenyző, aki Berlin és Madrid érintésével érkezett meg Santiagóba. Mike Róbert imád külföldi tájakon is „lapátolni’’ „A fővárosból hamar továbbutaztunk a 2400 méteres magaslaton lévő Atacama sivatagba, ahol a San Pedróban, egy kis vályogházakból álló falucskában szálltunk meg. Minden vályogház egy kis hostel, ahol hat-nyolc ágyas szobában hátizsákos turisták szállnak meg. Szerettünk volna minél többet látni, így itt befizettünk egy négy napos bolíviai túrára is, és másnap már négyezerötszáz méteres magaslaton autóztunk. A semmi közepén vulkánok, fehér, zöld, rózsaszín színű lagúnák között barangoltunk, megfürödtünk egy gejzír melletti tavacskában is, ám figyelmeztettek bennünket: ne sokat fürdőz- zünk, mert sok energiát veszíthetünk és ránktörhet a magaslati betegség. Sajnos a rosszullétet nem úsztuk meg, hányinger, fejfájás gyötört bennünket, olyan érzés volt, mint egy borzasztó másnaposság, ami nem múlik, ezért úgy döntöttünk, megszakítjuk az utunkat és visszatérünk Chilébe. Bolíviában igazából csak a sósivatag maradt ki a repertoárunkból, de nem bánjuk, mert tényleg nagyon kellemetlen volt ez az érzés. Hogy mi a következő úticél? Nagyon szeretnénk eljutni Új-Zélandra, természetesen már a kisfiúnkkal együtt, és ha lesz rá lehetőségünk egy lakókocsival bebarangoljuk majd az egész szigetet.” ■ Lipiczky Ágnes/Nemzeti Sport
