Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-27 / 276. szám

2014. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK 11 OLVASÓINK ÍRJÁK Nyugdíj: emelik, de egyre kevesebbet ér megélhetés A mindennapi tapasztalat a boltok pénztárainál sajnos ellentmond a hivatalos statisztikának Az Orbán-kormány 2014. októ­ber 30-án beterjesztette az Or­szággyűlésnek Magyarország 2015. évi központi költségvetésé­ről szóló törvényjavaslatát. E sze­rint 2015. január 1-től a nyugdí­jak a tervezett infláció mértéké­vel, vagyis 1,8 százalékkal emel­kednek. A Somogy Hírlap ösz- szeállítása szerint („Fájós lábbal, magas vérnyomással Dublinig”, 2014. november 3.) a somogyi nyugdíjasok örülnek a 1,8 szá­zalékra apadt emelésnek, de ke­veslik is, és azt gondolják, hogy a nyugdíjak 2015-ben sem őrzik meg reálértéküket. A Fidesz a 2010-es választá­si kampányban a nyugdíjak re­álértékének megőrzését ígérte, és ezzel bizonyára nagyon sok nyugdíjas szavazatot szerzett meg. A nyugdíjak reálértékének megőrzése a gyakorlatban azt je­lenti, hogy a nyugdíjakat min­den évben a Központi Statiszti­kai Hivatal (KSH) által közzétett hivatalos nyugdíjas infláció mér­tékével kell emelni, amennyiben az magasabb, mint az általános fogyasztói árindex. Ez az ígéret, majd 2011-ben a nyugellátási törvény ennek megfelelő módo­sítása a korábbi szabályozáshoz képest semmi pluszt nem tartal­mazott! Sőt, a jövőre nézve rend­kívül hátrányos a nyugdíjasok számára, mivel „befagyasztotta” a nyugdíjak reálértékének növe­kedését: a gazdaság fellendülé­se, a reáljövedelmek növekedé­se esetén sem változna a nyugdí­jasok életszínvonala, s hosszabb távon ez relatív elszegényesedé- sükhez vezet. Fontos tudni, hogy a fogyasz­tói kosárban vannak elemek, amelyek a nyugdíjasok számá­ra kiemelkedően meghatározó­ak: így például míg a gyógysze­rek, gyógyáruk általában 3 szá­zalékos árarányt tesznek ki, a nyugdíjasoknál ez 6,1 százalék. Az egészségügyi szolgáltatások területén pedig a két arányszám 3.1 illetve 5,6 százalék! Tényszerűen megállapítha­tó, hogy 2012-től tudatosan (kö­zeledtek a 2014. évi választá­sok) növelték a nyugdíjak reál­értékét. Felhívom a figyelmet a 2013-as évre, amikor a reál­nyugdíjak 3,5 százalékkal, a tel­jes munkaidőben foglalkozta­tottak nettó reálkeresete pedig 3.2 százalékkal emelkedett. Ve­gyük észre a komoly makrogaz­dasági tervezési „hibát”! 2013- ban a tervezett infláció 5,2 szá­zalék, a tényleges pedig csak 1,7 százalék volt, ami több mint há­romszoros eltérést jelent! 2014 első tíz hónapjában a különbség már „csak” 2,5-szeres. Megjegy­zem, hogy ellenzékben a Fidesz a költségvetési előirányzatok és a tényleges teljesítések közötti eltérést csalásnak, a költségve­tési adatok durva meghamisítá­sának minősítette. A statisztikai átlagok mögött szélsőséges értékek, nehéz sor­sok, kilátástalan élethelyzetek is vannak. Bennem is állandó­an felvetődik a kérdés: vajon látszólag miért mond ellent a mindennapi tapasztalat a sta­tisztikának? Vajon miért nem érezzük a pénztárcánkon, mi­ért nem látjuk az árcédulákon az alacsony inflációt? Ennek számos oka van! Az első, és ta­lán legfontosabb, hogy itt a „bá­zis szemlélet” mechanikus al­kalmazása hamis helyzetérté­keléshez, és téves következteté­sekhez vezet. Hiábavaló ugyan­is az alacsony inflációs index, ha a háztartások bevételei már a bázis évben sem fedezték a ki­adásokat, ha a megélhetési költ­ségek már akkor is elviselhe­tetlenül magasak voltak a nettó keresetekhez és a nyugdíjakhoz képest. A Fidesz által oly sűrűn és büszkén hangoztatott „meg­őriztük a nyugdíjak reálérté­két” című öndicsérethez hozzá kéne tenniük, hogy ezzel meg­őriztük és konzerváltuk a múlt nyomorúságát! A gazdaságpszichológiából tudjuk, hogy a lakosság egy-két százalékos életszínvonal javu­lást szinte nem is érzékel. A nyugdíjas társadalom a nyug­díjak reálértékének megőrzé­sét igenis élethelyzetének rom­lásaként éli meg! A nyugdíjasok döntő többségének sorsélmé­nye, hogy egy hosszú, küzdel­mes munkás korszak után, nem a megnyugvás és a megérdemelt pihenés jön, hanem további le­mondás lesz az osztályrésze. El­ismerem, hogy ennek nem kizá­rólag az „elmúlt négy év” az oka! A probléma valóságos gyökere a régmúltban, az alacsony ma­gyar jövedelmekben, és a rend­kívül alacsony kezdő nyugdíjak­ban is keresendő. A hamis tudat kialakulásához nagyban hozzájárul az is, hogy Magyarországon egyszeri, a pi­acgazdaságtól idegen kormány­zati intézkedések rángatják az inflációt, és nem a gazdaság szerves működésének eredmé­nyeként alakul ki. Ennek egyik állatorvosi lova a Fidesz válasz­tási „csodafegyvere”, a rezsi­csökkentés. A távfűtés, az elekt­romos energia és a vezetékes gáz súlyaránya a nyugdíjas fogyasz­tói kosárban jelentős, közel 10,3 százalék. A hatósági árak önké­nyes csökkentésével a kormány mesterségesen alacsonyan tud­ja tartani az inflációt, miköz­ben a kisebb súlyarányű termé­kek százainak, ezreinek ára fo­lyamatosan emelkedik. A vásár­lók elsősorban ezt érzékelik nap, mint nap, ami sajnos erősíti a hi­vatalos statisztikával szembeni bizalmatlanságot. Holott itt nem a KSH manipulációjáról, hanem a kormány szakszerűtlen gazda­ságpolitikájáról van szó! A tisztánlátáshoz nagyon fon­tos tudni azt is, hogy az évről évre növekvő országos és he­lyi adók, a különféle járulékok, és egyes illetékek sem szerepel­nek a fogyasztói kosárban, mivel ezek fogalmilag nem vásárolt szolgáltatások. Ugyanakkor ter­mészetesen jelentős, és egyre nö­vekvő kiadást jelentenek a lakos­ságnak, és különösen a nyugdí­jasoknak. A kaposvári közgyű­lés a magánszemélyek kommu­nális adóját például 9,1 százalék­kal, évi 5.950 forintról 6.500 fo­rintra emelte. Szinte biztos, hogy az önkormányzatok a jövőben is kénytelenek lesznek évről év­re adót emelni, új adókat kivet­ni, hiszen a törvények ezt lehető­vé, a központi forráshiány pedig szükségessé teszi. Remélem, hogy a Fidesz helyi önkormányzati képviselői tud­ják, hogy a nyugdíjak reálérté­kének megőrzése elvileg még er­re a többlet kiadásra sem nyújt fedezetet! Vajon tudják e, hogy a nyugdíjas háztartások kiadási portfoliója évről évre hány ilyen, a fogyasztói kosárban nem sze­replő új tétellel bővül? Nem hi­szem! A nyugdíjasok kötelesség­tudata, és különösen fizetési kö­telezettségeik mindenáron va­ló teljesítése közismert! Ez utób­bihoz életszínvonaluk romlása árán is, ha kell közvetlen meg­élhetési költségeik visszafogásá­val is, de előteremtik a szüksé­ges pénzösszegeket. Életszínvo­nalunk legfőképpen a kormány gazdaságpolitikájától függ, a KSH adatszolgáltatása csak tü­kör! Kovács Bálint nyugdíjas, Kaposvár Kék neonhal és óvszer is van a kosárban A SZÉLESEBB KÖZVÉLEMÉNY nem ismeri a Központi Statiszti­kai Hivatal (KSH) részletes mód­szertanát, az egyes fogalmak pontos definícióját, tartalmát és terjedelmét. Azért, mert a min­dennapi megélhetésért folytatott küzdelem leköti minden idejét és energiáját, de joga van, joga len­ne tudni az igazságot! Nagyon fontos, hogy megértsük: a fo­gyasztói árindex a lakosság által saját felhasználásra vásárolt ter­mékek és szolgáltatások árának átlagos, időbeni változását mu­tatja. A reprezentánsok 2014 évben érvényes jegyzékében (reprezen­tánsok azok a konkrét termé­kek és szolgáltatások, amelyek­nek az árait a KSH kérdezőbiz­tosai figyelik) mindösszesen 932 termék és szolgáltatás sze­repel. Tehát a fogyasztói kosár egyrészt nem teljes, hiszen több tízezer termék és szolgáltatás­fajta létezik, másrészt valószí­nűleg nagyon sok olyan tétel is van a kosárban, amelyeket éle­tünk során talán sohasem vásá­rolunk, illetve amelyeknek az ára csökkent a vizsgált időszak­ban. CSAK NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG a fo­gyasztói kosárból: műanyag fu­rulya C-szoprán; kék neonhal akváriumi díszhal; teljes láb gyantázása bikini vonal nélkül; akupunktúrás kezelés; tattós szempillafestés; óvszer original classic 3 db/csomag; fazék fedő­vel rozsdamentes nemesacél 3 literes 20 centiméteres átmérő­vel. a háztartások kiadásai között sok olyan tétel is van, amit nem mér a statisztika, ami nem szere­pel a fogyasztói árindexben. Ilyen például a lakás- és ingatlan vásárlás, egyes természetbeni juttatások, de ilyen a deviza hite­lek törlesztő részlete is. A deviza hitelek magas aránya, és a tör­lesztő részletek drasztikus emel­kedése miatt a hiteltörlesztés az érintett háztartások számára az egyik legnagyobb kiadási tétel. A kamatkiadások figyelembevétele természetesen jelentősen befolyá­solná, növelné a magyar infláci­ót. Megkell jegyeznem, hogy a KSH ebben jogszerűen, a nemzet­közi gyakorlatnak megfelelően jár el. kovács b. Jankónak járna emléktábla életmű Kilitiben kezdte a balatoni néprajz kutatását Számos oka van annak, hogy az autókat nem szabad a benzinkutaknál parkolni Az egykori Kiüti nagyközség kiemelt jelentőségű a hazai et­nográfia történetében. Jankó János a 19-20. század fordulóján itt kezdte meg azon kutatását, aminek célja a Bala­ton melléki lakosság néprajzá­nak feldolgozása volt. Napokat töltött a faluban, beszélgetett az itt élő emberekkel, a határt lo­vas kocsival járta be. Műve harmincnégy eszten­dős korában, 1902-ben jelent meg, amikor ő éppen Székely­földön gyűjtött. Ez az évszám egyben váratlan halálának is időpontja. A balatoni települések nép­rajzi ismertetését Kiüti faluval kezdi (amely 1968 óta Siófok városrésze). Tájmonográfiájá­ban oldalakat szentel a telepü­lésnek, és egyedül erről a köz­ségről közöl térképet, melyen bemutatja annak helyneveit, gyűjtésének módszerét. ■ Sajnos lassan rommá vá­lik a műemléki jelentősé­gű épület, a város állag- megóvásra sem költött. Ez a valóban nagy tudású, fáradhatatlan fiatalember ku­tatott Angliától Szibériáig, és bejárta Észak-Afrikát, Tunézi­ában például barbara négerek között dolgozott. Gyűjtötte a magyar őshalá­szat és a sámánizmus emléke­it is. Sajnálatos tény, hogy a ma­gyarországi néprajzi muzeoló- gia tudományos igényű meg­alapozójának, az anyagi kultú­rában az összehasonlító kutatá­sok hazai megindítójának még egy emléktábla sem hirdeti a nevét a kiüti Tiszttartóház fa­lán, ahonnan Balaton melléki gyűjtése indult. Sőt, a műemlé­ki jelentőségű, több évszázados épület (mely az óvodával szem­beni játszótér mellett áll) év- ről-évre egyre rosszabb állapot­ba kerül, lassan rommá válik, a városvezetés ugyanis mind ez ideig nem tett semmit az állag- megóvás érdekében. Bakos Péter történész Leparkoltam a benzinkutam- nál, hisz közel a munkahelyem­hez, de a kútkezelő rám szólt, hogy foglalom a helyet. Mert a hely kell a vásárlóknak! A So­mogyi Hírlap cikkéből emeltem ki a „tüskét”, ami a polgár szívét nyomta. Summázva: a törzsvá­sárlói státusz semmit sem nyo­mott a latban a vásárláson túli parkolásnál - írta ő. Más forrásból tudom, hogy nem nálunk bántották meg, te­hát a probléma általános Kapos­váron. Szörnyű ez az elember- telenedett, kapitalista rendszer! Nincs - megint a panaszkodót fogom idézni - a szolgáltató és ügyfél között meghitt viszony. Miért nincs? Én is így tegyek: megállók a kocsimmal a bolt előtt, beme­gyek vásárolni, oszt otthagyom a kocsit egész nap a kicsi parko­lóban, mint öntudatos törzsvá­sárló, mások meg álljanak meg messzebb? A benzinkútnál parkolás pe­dig minimum két szempontból is aggályos: 1. Veszélyes üzem te­rülete nem szabad parkoló! (pél­dául a reptér csücske és az épí­tési területek sem parkolók, pe­dig milyen szép, kies területek). 2. Szabadon hagyott területek­re sem a kútkezelők uralkodá­si vágya miatt van szükség, ha­nem mert ők tudják, hogy hová érkezik áru, tanker, hol vannak a veszélyességi övezetek. Parkol­ni olyan autókat hagynak, ami­ket szükség- vagy veszély esetén elmozdítani tudnak. Természetes, hogy aki jön, megáll, vásárol vagy bármely szolgáltatást épp igénybe veszi és aztán távozik, annak a parko­lását a kútfejektől arrébb bizto­sítani kívánjuk (éppen mint egy postán, piacon, plázánál). Mert ahogy természetes, hogy példá­ul az OBI áruház kasszájánál fi­zetés után a vevők nem táboroz­nak le - még ha kemping cikket vettek is - éppúgy a benzinku­tak kasszáitól fizetés után távo­zó törzs- és nem törzsvásárlóktól mi is szívélyes búcsút veszünk, a mielőbbi viszontlátás reményé­ben. Egy öreg benzinkutas A legtöbb nyugdíjasnak meg kell gondolnia, hogy mire költ. Fotóillusztrációnk a kaposvári piacon készült

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom