Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-04 / 256. szám
4 2014. NOVEMBER 4., KEDD Csombárdon talált új életcélt és otthont sorsok Információhoz jutás, tanulás nélkül nem emelkedhet föl a vidék, pedig Bálint Ferencnek ez a szerelme Volt huszonkét fejőstehén, száz birka és harminc disznó, mára a három ló maradt meg a nagyállatok közül Információhoz jutás, tanítás nélkül nem emelkedhet föl a vidék - mondta meggyőződéssel Bálint Ferenc. - Olyan nem volt 30-40 évvel ezelőtt, hogy a tanító nem vette észre, ha valamelyik gyerek nem tudja'helyesen kifejezni magát magyarul. Most meg? Egy fiatal kis cigányasszony panaszkodott nekem nemrég: elkapták a rendőrök, amikor biciklin tolta, földesúton a tüzelőnek összegyűjtött rozsét, és megbüntették 10 ezer forintra, mert nem volt rajta lámpa. Gondoltam megfellebbezzük, mert nincs 10 ezer forintja, és szerintem amúgy is teljesen méltánytalan volt ez a büntetés. Diktáltam volna neki, de nem tudott írni. Kiderült, hogy járt iskolába, de a tanítóné- ni azt nem értette amit ő mondott, ő meg azt, amit a tanítónéni. Mert csak cigányul tudott. A 3. osztályba járt, amikor kivették az iskolából, akkor ló éves lehetett. Szült egy gyereket valakinek, de máshoz ment férjhez. Kész regény az élete. ■ 10 ezer forintra büntették, mert a biciklin, amin a földúton rozsét tolt, nem volt lámpa. Kész regény a cigány asszony élete A férje jól dolgozik, gyakran jön hozzám, hogy van-e munka, s ha adok neki fél napra valót, egy óra alatt elvégzi, és jön az új feladatért. Nincs miatta egy csepp nyugalmam se. Szóval élnek ezen a vidéken szorgalmas emberek is. Egyébként én már mindenkit kipróbáltam a környéken. Amikor nagyobb munka adódik, elmegyek Kaposfő- re meg Rinyakovácsiba, az ottaniak váltak be a legjobban. Én is beállók a munkába, s akkor nem akarnak lemaradni, csinálják. Tisztességesen megfizetem őket. Csombárdon azon az egyen kívül nincs emberem, mert aki tud dolgozni, annak van munkahelye. Aki meg munkanélküli, az azért az, mert nem tud vagy nem akar dolgozni. A kocsmában üldögél. Egyébként az első körben elvesztettük a fellebbezést, mert ugyan én beírtam, hogy vannak szemtanúk, de óvatosságból kijavíttatták valakivel arra, hogy aki akarta, láthatta, hogy mi történt. Hogy mennyire vagyunk egyedül a falu szélén? Ahhoz, hogy jobban a partnereim legyenek, nagyobb társasági életet kellene élnem. A választásokon a polgármestert támogattam, aki nem is akart indulni. A falunapokon részt veszek, mert nagyon jó falunapok vannak Csombárdon. Attól jók, hogy Só- tonyi Mónika szervezi. Zseniális kislány. A polgármester gyermeke, a korábbi polgármester unokája. Színdarabokat szervez, betanítja, de ő maga is fellép, szaval, táncol. Nagyon ért a fiatalokhoz, s amikor elkezdik a próbákat, akkor már a többiek is akarják. Férjhezmenetel miatt Veszprémbe költözött, de szerencsére nyáron hazajött a falunap miatt. Én 1996-ban találtam ide. Kárpótláskor vettem a földeket, mert a gyerekeim akkor már a mező- gazdaság felé mozdultak, úgy láttam, kellenek a földek, amiből megélünk. Vágytam is erre, ráadásul az alapvégzettségem mezőgazdasági technikus. Meg azt is láttam, hogy valamerre mozdulnom kell. Abban az időben a Somogy Megyei Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője voltam. Kövér László, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának vezetője és a tag Ilkei Csaba eljöttek hozzám és tisztességgel elmondták: nem bíznak bennem, mert az előző rendszerben is vezető voltam, de a szakértelmemre szükség van. Azt válaszoltam: rendben van, amíg szükség van rám maradok, amikor úgy érzik, hogy nem, szóljanak és föl- állok. Szóval jövőképre szükségem volt, mert előre látszott, hogy ki fognak rúgni. Egy kicsit fájt, hogy nem magamtól távozhattam, de igyekeztem elfelejteni a sérelmeimet. S nekiálltam a kétkezi munkának. Emeletes házban laktunk Kaposváron, és mindig szerettem a természetet. Amennyiért a megyeszékhelyen kaptam volna egy építési telket, azon majdnem fölépítettem ezt a házat Csombárdon. Napi 24 órát dolgoztam. Nekem itt minden téglához, minden kőhöz, minden fához közöm van. Az építkezés fázisait a vakolástól a csempézésig megtanultam. Gatteroztam, a melléképületek ácsmunkáját magam végeztem. Felépítettem egy kis birodalmat itt. Nem vagyok egyedül, nagyon jó társam a feleségem, a gyerekeim, unokáim látogatnak. ■ Nagyra épült a ház, de a gyerekeimet nem tudtam itt tartani. 50 forintért állították elő a tej literjét, 31 forintért vették át Nagyra épült a ház, hogy mindannyian kényelmesen elférjünk, de a lányom és a fiam nem tudtam itt tartani. Csak kis ideig gazdálkodtak velem. A lányom állattenyésztő mérnök, a fiam agrármérnök. Megvolt a háttér, a földek és a legalapvetőbb gépek is. Volt huszonkét fejős tehenünk és szaporodtak, három ló, mert a lányom lovagolt, száz birka és harminc disznó. De a tejet 50 forintért állították elő és mindössze 31 forintért tudták eladni. Nem várható el húszévesektől, hogy évi 365 napot dolgozzanak, és ne keressenek, hanem ráfizessenek, már ha van miből ráfizetni. Mindegyikük más szakmát választott: a lányom a jogi egyetemet végezte el, az összes szakvizsgája megvan és él is ezzel. A fiam akit nógatni kellett, hogy tanuljon a középiskolában és utána is, magától elvégezte a közgazdaságit, és nagyon jó munkahelye van. Mi gyakorlatilag a nyugdíjunkból élünk. A teheneket, birkákat eladtam, csak a tyúkok maradtak és a lovak, néha Van disznónk. 150 hektárt betelepítettem tölgyfával. Maradt 30 hektár a ház körül, amiben dolgozni kell. Attól hobbi, hogy már negyedik éve ráfizetéses: volt egy esős évünk, a terményt elvitte az eső, aztán jött három aszályos év. Idén talán nullára kifutunk, de ehhez még be kell takarítani a kukoricát és el kell tudni adni. Ez így nem nagy buli, csak hát szerelem. Szeretünk itt lenni, jól vagyunk, elfoglaljuk magunkat. Nem irritál engem, hogy föl kell ülnöm a traktorra, a kombájntól pedig már nem leszek olajos, mert azt is eladtam. Volt egy év kitérőm, mert az ÁPV Rt. felkért a Lábod Zrt. vezérigazgatójának és elvállaltam. Mezőgazdasággal és vad- gazdálkodással foglalkoztak, évi 100 millió forint volt a veszteségük, amikor átvettem ezt az állami céget. Gyorsan átláttam, hol megy el a pénz, voltak terveim is, például hogy közvetlenül külföldi éttermeknek szállítsuk a feldolgozott vadhúst, de föntebb többen nem örültek ennek, ezért elváltak az útjaink. Talán ha any- nyi fizetést kaptam, ami pótolta, hogy nem gazdálkodók a házam körül. ■ A génfertőzéssel megbolondították a fiatalokat. Mennyivel jobb az, ha méreggel permetezzük le a kukoricabogarat? A spájz most is a saját termékeinkkel van tele. Tavaly három disznót vágtunk, de a gyerekeimet az élet és a divat leszoktatta a házikosztról, disznózsírt sem esznek. Mondta a fiam: papa tartsál inkább borjút, jobb az. Jól van fiam, reggel és este kijössz, megabrakolod, ellátod, akkor tartunk borjút, mert abból a réten csak csont és bőr lesz. Van gyümölcsösünk, rengeteg aszalt gyömölcsöt készítünk, főképp birsből, almából. Nálunk tényleg száz százalékos a préselt almaié. Volt két hektár kaszáló a birkáknak, amióta nincsenek tele terem csibegombával, azt is ösz- szeszedjük és megszárítjuk. Mi tényleg tanyasi csirkét eszünk. No meg vadászom is, néha vad is jut az asztalra. A vadnál bióbb nem lehet semmi. Sajnos a génfertőzéses históriával meg vannak bolondítva a fiatalok. Az USA-ban csak génkezelt gabonát termesztenek, s a szója is génkezelt, amit az állatokkal megetetünk. A génkezelt kukoricából több és jobb érik náluk, a miénkkel nem vagyunk versenyképesek. A génkezelt el- lenállóbb a betegségekkel, nem kell permetezni, nem penészedig nem kapják el a gombabetegséget, mi meg a kukoricabogár ellen méregdrága mérgekkel permetezün, így mérgezzük magunkat. Ez mennyivel jobb? Át kéne ezt gondolni országosan, ha lenne olyan vezetés, amely átgondolja. Mennyi rengeteg kukoricát kivágattak két esztendeje, mert génkezelt volt a vetőmag, óriási veszteség keletkezett! A tervem az, hogy a párommal szépen megélünk itt, Csombárdon. S ha odaadják az unokákat, akkor ellátjuk, neveljük őket. Kettőnknek négy van, a párom gyerekei Amerikában élnek, ott van kettő, meg nekem kettő itthon. De egymás gyerekei, unokái a másikunké is, nagyon jól összejöttünk. Az amerikaiakat sajnos ritkán látjuk, persze segít a szkájp; amíg nem vezetik be az internetadót. Szofi- ka öt éves, két esztendeje járt nálunk, akkor szépen beszélt magyarul. Otthon ugyan magyarul beszélnek, de most már látom, hogy zavarban van, keresi a magyar szavakat. Olivér három éves, ő mindent ért magyarul, de angolul válaszul. Ez nekem nagyon fájdalmas, hogy elvesztik Amerikában a magyarságukat. Él kinn egy unokaöcsém is, ő már elvesztette. A szülei angol iskolákba járatták itthon, aztán az USA-ban íratták egyetemre. Megvettem neki Sütő András trilógiáját, mert ennél szebbet nem lehet olvasni magyarul. Az apja azt mondta: nem fogja elolvasni, mert nem érti meg. Igaza lett, anyámnál találkoztam a könyvekkel, mert neki adta. Azt mondja: világpolgár lett. Nem tudom, ez kinek a bűne? Lejegyezte: Czene Attila Az 1956-os forradalom kaposvári krónikája napról napra november 4. A szovjet agresszióval megkezdődött a megtorlás évekig és a megtévesztés évtizedekig tartó korszaka i Pálfy Jenő egykori ' fotós képeit, melyeket egykor el- ! ásott, az Együd | Árpád központ ' bontásakor fordította ki egy mun- I kagép a földből. A tejesüvegben I megtalált negatív- i bői fia, Pálfy Vik- * tor hívta elő édes- ; apja fotóit Reggel a Taszárt korábban már elfoglaló szovjet páncélosszázad benyomult Kaposvárra. A szovjet intervenciónak a megyei pártbizottság épületénél három nemzetőr (Köbl József, Somogyi Antal, Vigh Jenő), valamint három járókelő (Fehér Imre, Kará- di Lajos, Kovács Rezső) esett áldozatul. Az egyik túlélő, Nagy József utóbb így mesélte el a történteket: „Az orosz katonák ütöttek és fasisztáztak bennünket, és lökdösve állítottak a fal mellé. A harckocsi a parkon jött keresztül, fel-alá járkált, és az egész parkot géppuskatűzben tartotta. így halt meg három férfi, akik pont akkor dolgozni mentek, és találat érte őket. Feküdtünk a saját vérünkben, és igen féltünk, hogy a páncélos végigmegy rajtunk. Az oroszok gépkarabéllyal lőttek, és robbanó tölténnyel. Ezt mutatta ki a sérülésem. Oroszok lőttek, orosz vezényszóra, de egy fő ÁVH-s tiszt „magyar” is jelen volt...” A szovjetek megszállták Kaposvár főbb pontjait, és leszerelték a magyar katonai egységeket. A szovjet városparancsnokság, amely a volt Nemzeti Kaszinó Bajcsy-Zsiünszky utcai épületében rendezkedett be, röplapokon kijárási tilalmat rendelt el, továbbá felszólított a fegyverek leadására és a munka felvételére. Pihtunov alezredes, Kaposvár szovjet katonai parancsnoka „ellenforradalmi felkelésről” és „fasiszta rendszer” létrehozásának kísérletéről szólt fellúvásában. A kommunista párt megyei végrehajtó bizottsága hasonló hangvételű röplapot bocsátott ki az „ellenforradalmi-fasiszta” lázadás leveréséről. A Somogy Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a sztrájk beszüntetésére szólította fel a lakosságot. A szovjet csapatok az 5608. számú kaposvári lövészezred Budapesten tartózkodó egységeit is lefegyverezték. A katonák többsége szétszóródott az országban, egy részük a tisztekkel Kaposvárra indult. Közben segédrendőmek állt kommunisták közreműködésével a megyeszékhelyen is megkezdődött a forradalom résztvevőinek őrizetbe vétele. Az ÁVH szervezetét is helyreállították. „Csak aki átélte, ismerheti azoknak a napoknak mélységesen elkeseredett hangulatát - emlékezik az akkor 24 éves Pogány András kaposvári mérnök. - A forradalom nagyszerű napjaiban is mindvégig, még a legszebb remények közepette is tartottunk a leveretés, a szovjet beavatkozás lehetőségétől. November 4. hajnala mégis váratlan katasztrófaként szakadt ránk. A tragikus fordulat teljesnek és véglegesnek tűnt. Ráadásul koromnál fogva nagyon naiv voltam. Úgy képzeltem, az, hogy ezt a tényleg össznépi szabadság- mozgalmat külhatalom fegyverrel verte le, legalább azzal a haszonnal jár, hogy most egységre jutottunk. Most aztán véglegesen és mindenki számára tisztázódott, hová tartozik...” a sorozatot írta: Nagy Zoltán MEGYEI KÖRKÉP