Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-10 / 261. szám
2014. NOVEMBER 10., HÉTFŐ RIPORT - GAZDASÁG 7 Rabszolgamunka vagy segítség? életút Egy érettségizett közmunkás őszinte vallomása a kilátástalanságról Devizahitelek: forintosítás átlagvagy a november 7-i árfolyamon Söprik az utcát. Nagyon sokan kilátástalannak találják a helyzetüket, mégis vállalják a közmunkát. Képünk illusztráció Magyarországon: csökkent a munkanélküliség, nőtt a foglalkoztatottak száma. Ez nagyrészt annak a programnak köszönhető, amely- lyel időszakonként 200 ezer embert is „kiközvetítettek” a munkaügyi központok. Ez nem más, mint az „áldott-át- kozott” közmunkaprogram. Géléi József Valóban ennyire rózsás lenne a helyzet? Tényleg javulóban van a foglalkoztatási mutató vagy csak egy ügyes húzással sikerült javítani a statisztikát? Pro és kontra hallani érveket, attól függően, az asztal melyik oldalán áll a válaszadó. Nem állapot, hogy amíg az átlagember megszakad a munkában, hogy képes legyen eltartani a családját, más egész nap a lábát lógatja és a különféle segélyeknek köszönhetően úgy él, mint Marci Hevesen. Igenis üdvözölendő a közmunka-program, sokkal tisztességesebb, hogy mindenkinek dolgozni kell a napi betevőért - hallani a támogatói oldalról. ■ Szép számmal akadnak, akik másként ítélik meg a helyzetet. Ez nem segítség, sokkal inkább kizsákmányolás vagy nevezhetném rabszolgamunkának is. Az mégsem állapot, hogy ugyanazért a munkáért, amelyet egy állásban lévő végez, többszörösét kapja, mint egy közmunkás - szajkózza az ellentábor. Az átlagemberek nagy részének azonban fogalma sincs, mit is jelent a közmunka-program. Jó esetben magáról a közmunka fogalmáról már hallottak a különféle filmekben - a legtöbbször közlekedési szabály- sértésért szabják ki büntetésképpen -, ám hogy a valóságban miként lesz valakiből közmunkás, elképzelésük sincs.- Harmincöt éves, érettségizett, egy gyermekét egyedül nevelő anyuka vagyok - kezdte neve elhallgatását kérő, fővárosi interjúalanyunk. - Létszám- leépítés miatt tavaly elveszítettem a munkahelyemet. Három hónapig kaptam a munkanélküli segélyt, annak lejárta után pedig a Munkaügyi Központ kiközvetített az illetékes kerületi közfoglalkoztatóba. Nyolc órás munkaviszonyban most bruttó 77 300 forintot, azaz nettó 50 200 forintot kapok kézbe. Az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. A hónap végére már egy fillérem sem marad. Ruhát nem is emlékszem, mikor vettem utoljára a gyereknek, örülök, ha élelmiszerre tellik. Még jó, hogy nem vagyok beteges, és nem kell gyógyszerre is költeni. Az eredeti három hónapos szerződést egyelőre folyamatosan hosszabbítják, de nem tudom, mi lesz, ha ennek véletlenül egy éven belül vége szakad, s nem találok „rendes” munkát. Akkor mehetek az ön- kormányzathoz „foglalkozást helyettesítő támogatásért”, ami havi 22 800 forint. De arra meg nem lennék jogosult, ugyanis vagyonnyilatkozat kell hozzá, s mivel saját ingatlanom van, a tapasztalat azt mutatja, elutasítanák a kérvényem, mondván, adjam el a lakásom, s abból megélek. Csak bízni tudok benne, hogy addig kihúzom itt, míg találok valami munkahelyed. Ám ennek ára van.- Ilyen rosszak a tapasztalatai?- Értelmes, normális, tisztességes nőnek tartom magam, nem gondoltam az iskolapadból kikerülve, hogy valaha is ilyen megalázó helyzetekbe kerülhetek, mint a közmunka-program során. Az, hogy kétkezi munkát kell végeznem, nem okoz problémát. Hogy érettségivel, nyelvvizsgával kivezényeltek az utcára söprögetni, már nem tett jót a lelkemnek. Ám ezeket az áldatlan körülményeket már nem veszi be a gyomrom, de sajnos nem tudok mit kezdeni. Mit ne mondjak, kijelölnek számomra egy, az irodától kilométerekre lévő utcát takarításra. Télen, nyáron, esőben, hóban gyalogoljak oda-vissza, mert buszra nincs pénzem, a szállításomat pedig nem oldják meg. Illemhely híján, ha nagyon sürgős, marad a bokor,már ha van a környéken. Ráadásul nemhogy munkaruhát, cipőt, de még vizet sem kapunk. Ennél még az is jobb volt, amikor isa kívülállók számára talán az egyik legszembetűnőbb visszásság az azonos munkakörben dolgozók fizetése közti különbség. Amennyiben valaki mondjuk, munka- vállalóként egy sportcsarnokban karbantartó, 150 ezer forint körül visz haza. Ha viszont ugyanoda, ugyanabba a munkakörbe közmunkolába kellett járnunk, pedig az azért röhejes volt.- Miért, gondolom azért tanultak valamit, a jövőben még hasznát veheti?- Érettségim, nyelvvizsgám van, enyhén szólva is megalázó volt a tananyag. Az alapkompetencia során, mint az óvodában a gyerekeket, úgy rajzoltatták a felnőtt, meglett emberekkel a napocskákat, felhőt, házat. A kulcskompetencia egy fokkal értelmesebbnek tűnt, hiszen abban már fellelhetőek voltak az általános iskolás olvasmányok. A szakképzés során elvileg gyorstalpalós formában lehetett valamit szakmát tanulni, azaz ennek lett volna értelme, csak éppen OKJ-s bizonyítvány hiányában sehol nem fogadták el az itteni bizonyítványt. Ráadásul ezekbe az iskolákba kásként közvetítik ki, alig 70 ezerrel számolhat csak hó végén. Ráadásul előbbi esetben a munkáltatót terhelik alkalmazottja után a közterhek, utóbbi esetében viszont a Munkaügyi Központ akár 60-80 százalékot is átvállalf- hat) a közteherből. csoda, ha kelendőek a közmunkások? megint csak utazni kellett heteken, hónapokon keresztül. Saját pénzből, ami ugye nincs. Akadt olyan „osztálytársam”, aki két hónappal később kapta csak meg az általa megelőlegezett 20 ezer forintos útiköltséget. Ha ezt levonjuk az ötvenez- res fizetésből, ön szerint miből élt meg addig?- Lát valami kiutat?- Nem. Úgy érzem, kilátástalan a helyzetem. Ha valóban munkát akarok szerezni, az nyolc órás munkavégzés mellett, az utcáról lehetetlen vállalkozás. Ha visszautasítom a közmunkát, és inkább azzal foglalkozom egész nap, hogy munkahelyet találjak, egy évig semmiféle segélyt, támogatást nem kaphatok. Ugyanakkor semmi biztosítéka nincs, hogy belátható időn belül valóban találok is munkát. Ördögi kör, melyből szinte lehetetlen kitörni. A programban résztvevők nagy része azonban minden rossz oldala ellenére inkább a közmunkát választja a segéllyel szemben, mert többet keres. Ha egy van egy kis szerencséje, akár még „rendes” munkahelyet is talál magának közben. Ha nem, csak reménykedik, hogy a következő időszakra is meghosszabbítják a szerződését. döntés A devizahitelek forintosítása a Kúria döntésének időpontja óta eltelt időszak átlagárfolyamán, vagy a 2014. november 7-én jegyzett napi MNB-árfolya- mon történik majd. A két érték közül a devizahiteles számára kedvezőbb árfolyamot köteles a bank alkalmazni - közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium az MTI-vel vasárnap. Felidézik: az NGM megállapodást írt alá a Magyar Bankszövetséggel a fogyasztói (deviza alapú és deviza) jelzáloghitelek forintosításáról. A megállapodás törvényi átvezetését, parlamenti képviseletét a kormány a fair bankokról szóló jogszabállyal együtt külön törvényben fogja végrehajtani. ■ A devizahitelesek számára a kedvezőbb árfolyamot köteles majd a bank alkalmazni az átváltásnál A forintosítás lebonyolításához szükséges deviza mennyiségét a Magyar Nemzeti Bank teljes egészében biztosítja. A , kormány bízik abban, hogy a devizahitelek kivezetését követően a bankok minden energiájukat és rendelkezésre álló forrásaikat a magyar gazdasági szereplők hitelezésére, a gazdaság növekedésének további előmozdítására fogják fordítani - írta az NGM. Á kabinet három lépésben' vezeti ki a devizahiteleket a piacról: elsőként a Kúria döntése után rögzítette az elszámoltatás módját, ezt követően a bankok elszámolnak az ügyfelekkel, majd harmadik lépésben megtörténik a devizahitelek kivezetése a piacról. A kormány a Kúria döntésének messzemenő figyelembevételével járt el, biztosítva a folyamat teljes jogszerűségét, ezért a forintosításra is a Kúria döntésének alapul vételével kerülhet sor. A bankok elszámoltatásának eredményeként az adósok terhei 25-30 százalékkal mérséklődnek. (November 7-én az euró árfolyama 308,97, a svájci franké 256,60, a japán jené pedig 2,163 forint volt a Nemzeti Bank honlapján közöltek szerint.) Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tegnap közölte, a devizahitelek kivezetése nélkül nincs gazdasági növekedés, de a forintosítás nem kötelező. ■ MTJ/MW Munkavállaló kontra közmunkás FHB-cégnél landol a szabad pénz OTSZ Demján megdöbbent - Ezermilliárdos állomány a Diófa Alapkezelőnek Semjén magabiztos: zárva lesznek a plázák vasárnap Az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) álláspontjának megkérdezése nélkül született meg az a döntés, hogy a takarékszövetkezetek ükvid forrásait a jövőben az FHB Jelzálogbank tulajdonában álló Diófa Alapkezelőnél fogja elhelyezni - derül ki abból a levélből, amelyet Demján Sándor, az OTSZ elnöke írt Lontai Dánielnek, a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete elnökének, és Sebestyén Istvánnak, a TakarékBank elnökének. A levél szerint az OTSZ megdöbbenéssel értesült arról, hogy a TakarékBankból kiszervezték a takarékok szabad likviditásának kezelését. Az OTSZ tagjai a TakarékBank által irányított alapkezelő tevékenységével és a pénzeszközök hasznosításával elégedettek voltak. Demján Sándor 10 pontban foglalta össze észrevételeit. Felveti például, hány alapkezelőtől kértek ajánlatot; miért nem volt nyilvános a pályázat, miért fordulhatott elő, hogy a Spéder Zoltán által vezetett FHB Jelzálogbank tulajdonában álló Diófa Alapkezelő pályáztatás nélkül hozzávetőleg ezer milliárd forintnyi betétet kezelhet. Az sem világos, hogy a beszolgáltatott szabad források után megkapják-e a bankközi kamatlábat... Kérdezik: a TakarékBank tulajdonosai megismerhetik-e a Diófa Alapkezelővel kötött szerződést? A levél leszögezi: az FHB etikátlan tulajdonszerzése után a szabad likviditás ezer milliárdja alapvetően nem az integrációt, a szövetkezeti csoporttulajdont erősíti, hanem azon kiválasztott magánszemélyeket, akik a külső befektető 400 milliárdos pályázati feltétele helyett nagyjából 9 milliárddal, a külső befektető árának 2,5 százalékáért jutottak a TakarékBank 55 százalékához. A dokumentum hiányolja a közgyűlési döntést is a kérdésben, s rákérdez: ez a lépés nem sérti-e a takarékszövetkezetek integrációjáról szóló törvényt. „Megdöbbentőnek tartom a történteket, és ezt a cinikus lépést nem lehet másként értékelni, mint hogy a veszteséges alapkezelőt a takarékok és betéteseik kárára kívánják nyereségessé tenni” - nyilatkozta lapunknak Varga Antal, az OTSZ ügyvezetője. ■ B. M. A Diófa Alapkezelő saját tőkéje (millió forint) 2010-2013 VG-GRAFIKA FORRÁS: OTSZ kdnp-javaslat Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes biztos benne, megvalósul a KDNP. szabad vasárnapról szóló kezdeményezése - bezárják a nagyobb plázákat. A Hír TV-nek azt mondta, erről nincs teljes nézetazonosság a kormányban. Varga Mihály miniszterként gazdasági szempontokat tart kizárólagosan szem előtt, de a kormány egészének a kérdést a maga teljességében kell néznie, aminek van társadalmi aspektusa is a családok vonatkozásában. „Az emberek nem fognak kevesebbet vásárolni hat nap alatt, ahogy Ausztriában és Németországban is. Ott sem történt katasztrófa, nem esett a gazdasági növekedés” - hangsúlyozta Semjén, aki ugyanígy bízik a családi magáncsődvédelem bevezetésében is. Eddig volt némi zűrzavar e javaslat kapcsán: a KDNP úgy kommunikálta, hogy a kormány mellszélességgel támogatja, de a kabinet és Orbán Viktor sem döntött erről, talán a héten várható a végleges válasz. Pozsony A szlovák parlament az üzletek vasárnapi és ünnepnapi zárva tartását szorgalmazó - szintén keresztény- demokrata - törvénymódosítást elutasította a napokban, pedig egy felmérés szerint a lakosok több mint a fele támogatta ezt a javaslatot. ■ MW
