Somogyi Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

2014-10-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 39. szám

SPORT 2014. OKTÓBER 12., VASÁRNAP 10 Bravúros döntetlen Bukarestben eb-selejtező Dzsudzsák Balázs góljával feledtette a csapat az északírek elleni fiaskót Dzsudzsák Balázs Bukarestben is többször megcsillantotta kivételes rúgótechnikáját. Az ő fantasztikus szabadrúgásával szereztünk egy pontot Kétszer olyan jó volt a magyar csapat ezúttal, mint a szlovák kézilabda A horvátokkal közös rendezésű decemberi Európa-bajnokságra készülő magyar női kézilabda-vá­logatott 46-23-ra legyőzte a szlovák csapatot a sziget- szentmiklósi Provident Kupa második fordulójában, szom­baton. Mivel mindkét csapat nyert az első fordulóban - a magya­rok könnyedén intézték el az osztrákokat, míg a szlovákok három másodperccel a vége előtt dobott góllal verték a cseheket -, a szombati győz­tes nagy lépést tett a torna­győzelem felé. A pénteken pihenők - Gör- bicz, Herr és 125. váloga­tottbeli mérkőzését ünneplő Tömöri - ezúttal Németh And­rás szövetségi kapitány ren­delkezésére álltak, a velük megerősödött csapat pedig a 6. percben már ó-l-re veze­tett. Időt kértek a szlovákok, de nem sokat változott a játék képe: emberelőnyben például egy kapura lövésük volt, de az sem ment be. Már a 20. percben a "közte tízet" ost­romolta a magyar együttes, ami kisvártatva - emberhát­rányban - be is következett (21. perc: 15-5). A szünetre 24-10 lett az állás, nem volt azonos súlycsoport­ban a két válogatott. A második félidőben sem tu­dott komolyabb ellenállást tanúsítani az ugyancsak Eb-résztvevő szlovák együt­tes, így kiütéses győzelem lett a vége. Amennyiben a csehek nem nyernek az osztrákok ellen, a magyar csapat a vasárnapi fordulótól függetlenül meg­nyeri a Provident Kupát. 2. forduló: Magyarország-Szlovákia 46- 23 (24-10). A magyar góldobók: Orbán 6, Tömöri 6, Erdősi 6, Triscsuk 4, Tóth 4/2, Kovacsicz 4, Sza- moránsky 3, Görbicz 3/1, Ma- yer 3, Szekerczés 2, Schatzl 2, Planéta 2, Klivinyi 1 A nap másik mérkőzésén: Ausztria-Csehország 24-22 (11-11). A vasárnapi program: Ausztria-Szlovákia 11.45, Magyarország-Csehország 14.00. Bravúros döntetlent ért el a második félidőre fel­javult magyar válogatott Bukarestben, Eb-selejtezőn. Ráadásul egy szabályos gó­lunkat nem adta meg a bíró. Dénes Tamás Király - Varga József, Juhász, Korcsmár, Kádár - Gera, Elek - Lovrencsics, Stieber, Dzsu­dzsák - Szalai. Ezzel a tizenegy­gyei vágott bele Dárdai Pál, az ideiglenes szövetségi kapitány a véresen komoly nagy kaland­nak, a bukaresti Eb-selejtező- nek. Alapvető változás: Pintér Attila a maga érájában első­sorban az OTP Bank Ligában szereplő játékosokra épített (az északírek elleni kezdőcsapa­tában mindössze négy légiós kapott helyet), Dárdai ellenben a külföldön játszókban bízik, csapata nagyobb felét ők alkot­ták. A magyar klubokból be- válogatottak is szereztek már korábban rutint külföldön. Tizenhárom hónappal ez­előtt, amikor Egervári Sándor válogatottja 3-0-ra kikapott Bukarestben, öten kezdtek a mostaniak közül, Lovrencsics pedig csereként beállt. Ahhoz a társasághoz képest elsősorban a védelemben váltott a kapi­tány: a Bogdán - Vanczák, Guz- mics, Lipták, Kádár négyesből csak a diósgyőri balhátvéd ma­radt. (Az akkor a középpályás sorba jelölt Varga József ezúttal Vanczák Vilmost helyettesítet­te a jobbhátvéd helyén.) Dárdai Pál szövetségi kapi­tány játékosként 61 meccset vívott a nemzeti tizenegyben, ezek közül ötöt (!) a románok ellen. Pontosan tudta hát, mi vár rá, illetve a játékosaira. Mindenki úgy számolt, alapve­tő fontosságú, hogy ne ijedjen meg a magyar csapat, s hogy átvészelje a mérkőzés elején minden bizonnyal tapasztalha­tó hangvihart, s rohamokat. A harmadik percben kerül­tek először helyzetbe a romá­nok, Korcsmár és Király men­tett nehéz helyzetben, egy, a jobbhátvéd helyéről belőtt lab­dát tisztázva. Az ötödik perc­ben cserélni kényszerült Pitur- ca, miután Goian megsérült. Florin Gardos, akit a Prosport, az ottani sportnapilap egyik híre szerint hajdanán Egervá­ri Sándor szeretett volna a ma­gyar válogatottba meghívni, beállt a helyére. Román me­zőnyfölénnyel telt a játék, de ők sem jutottak helyzetféleségig sem. Legveszélyesebb fegyve­rük a védők mögé üresbe betett labda volt, az egyik ilyennél Maxim a kapu fölé lőtt. Az első szép magyar jele­netnél Ovidiu Hóban sárgát érően állította meg Elek Ákost. Utána ismét a románok birto­kolták többet a labdát. Gera Zoltán másodszor ment lábra, ő is kapott egy sárgát, mi úgy éreztük, túl szigorúan. Gar­dos is kapott aztán egy sárgát, szerencsére ezek is eseményt jelentettek, nem volt öldöklő az iram. A hangulat sem tűnt félelmetesnek. A magyar tábor esetenként túlkiabálta a hazai szurkolókat, a rigmusok felér­tek némi történelemmagyará­zattal. Aztán a nagyon techni­kás Sanmartean megkeverte a magyar védelmet, Kádár és Korcsmár szögletre tudták sze­relni. A 39. percben Dzsudzsák Balázs szabadrúgása után Sza­lai Ádám a román kapuba fe­jelt. A játékvezető szerint les­ről. Határeset volt (a televíziós visszajátszás pedig eldöntötte: szabályos gól született), nagyon elcsendesült a stadion. Aztán a 44. percben meg fel­robbant: a Varga mögé betett labdát Sanmartean pontosan adta középre, s a középen üre­sen érkező Rusescu középről a hálóba lőtt. Elek Ákos, sajnos, lemaradt róla. Varga József sárga lapjá­val indult a folytatás, majd a Stieber helyére beállt Nemanja Nikolics indult meg Gera lab­dájával, Pintilii leszerelte a ti­zenhatoson belül. A következő tíz percben a magyar csapat a korábbiaknál többet birtokká a labdát, de helyzetig mi sem jutottunk. A bal oldalra átve­zényelt Lovrencsics különösen aktívnak tűnt. De csak addig, ameddig Dárdai Pál nem akart az ő posztján váltani: Simon Krisztiánt, az Újpest játékosát küldte be helyette. A kazahok ellen már bemutatkozott közép­pályás először játszott tétmér­kőzésen az A-csapatban. Majdnem megszerezték a ro­mánok a második gólt, Rusescu király kapujába fejelt, de sze­rencsére lesről. Ez tényleg les volt, ellentétben a magyar hely­zettel az első félidőben. A 82. percben Dzsudzsák Balázs igazolta Dárdai Pál a meccs előtti tirádáit: csodálatos szabadrúgás-gólt lőtt. Alkalma­sint ez éppen úgy része lesz a magyar futballfolklórnak, mint hajdanán Hrutka „Rudi" talála­ta. Nagy nehezen sikerült ki- bekkelni az utolsó perceket, sőt Nikolics óriási helyzetet ha­gyott ki, pedig ha a csereként- beált, üresen érkező Simon­nak passzol, akkor győzelmet ünnepelhetett volna az így is bravúros teljesítményt nyújtó magyar csapat. ROMÁNIA-M AGYAROR­SZÁG 1-1 (1-0) Bukarest, 51 000 néző. Játék­vezető: Collum (skót) Románia: Tatarusanu - Chi- riches, Goian (Gardos, 5.), Gri- gore, Rat - Pintilii, Hóban - Maxim, Chipciu, Sanmartean (Tanase, 67.) - Rusescu Magyarország: Király - Var­ga József, Juhász, Korcsmár, Kádár - Gera (Tőzsér, 80.), Elek - Lovrencsics (Simon K., 61., Stieber (Nikolics, 46.), Dzsu­dzsák - Szalai Gólszerző: Rusescu (44.), Dzsudzsák (82.) Egy vb-arany története: Szondynak nem két apródja volt öttusa Éppen hatvan esztendeje szerezte meg a csapat a magyar öttusasport első világbajnoki címét Budapesten „Régen volt... - sóhajtott a 89. évé­ben járó, jó egészségnek örvendő Szondy István, a győztes csapat egyik tagja. - A dac is hajtott bennünket, hiszen két eszten­dővel korábban, Helsinkiben, az olimpiai győzelmünkkel meg­szakítottuk az addigi svéd hege­móniát. Ám 1953-ban, Chilében noha Benedek Gábor, az olimpiai ezüstérmes helyről előbbre lépve megnyerte az egyénit, de a csa­patgyőzelmet elvették tőlünk. A svédek kezdeményezésére, egy megmagyarázatlan szabályra, egy zászló kihagyására hivatkoz­va utólag kizárták Tasnádi Kar­csit.” A viadal az akkori szabályok szerint 5000 méteres tereplovag­lással, kezdődött Örkényáborban, az egykori királyi lovagló főisko­lán. Tóth Béla, az egykori ludovi- kás tiszt csodálatos pályát jelölt ki és a tartalék versenyzőink segítségével tökéletesen felkész­tette a lovakat. Amint Pécsi Gá­bor, a szövetség korábbi főtitkára elmondta, Tóth Béla minderről, így a pálya építéséről és a lovak felkészítéséről kis füzetet állított össze, amely hosszú időn át útmu­tatást adott az utódoknak. A lovaglás Szondy sikerével végződött, de Benedek Gábor sé­rülése nehezítette a csapat hely­zetét. „A felkészülés során „Me­redek nevű lovammal buktam, a szegény négylábú kimúlt én pedig olyan súlyos vállsérülést A fűben a bajnokok: Kovácsi. Tasnádi, Szondy és Benedek szenvedtem, hogy alig bírtam fel­emelni a jobb karomat. A csapat érdekében azonban, saját felelős­ségemre, vállaltam az indulást - emlékezett Benedek Gábor. Minden jó, ha a vége jó: a csil­lebérci úttörőtábor környékén kijelölt 4000 méteres futótávot teljesítve győzött A Szondy, Bene­dek, Tasnádi összeállítású csapat. A svédek a 19 éves Björn Thofelt első helyével vigasztalódtak. „Hegyi Gyula bácsi, a magyar sport akkori vezetője nagyon megszeretett bennünket, ő ve­zette a gárdánkat egy évvel ko­rábban Chilébe. A Gundel étte­remben együtt ünnepelhettünk, majd az Emkébe mentünk, ahol későbbi feleségem, Ellike énekelt- elevenítette fel Szondy István. Hatvan éve, 1954-ben számos alkalma volt a magyar sportnak az ünneplésre. A kajak-kenu versenyzők a Maconban nyert 7 arannyal a vüág élmezőnyébe törtek előre. Az úszók Torinóban az Európa-bajnokságon arattak, egyetlen gyors úszószámban sem találtak legyőzőre, sőt a vízipóló­sok is folytatták a nagy soroza­tot. Az atléták a nemrég elhunyt akadályfutó, Rozsnyói Sándor, a 800-as Szentgáli Lajos, a távol­ugró Földessy Ödön és a Zarándi, Varasdi, Csányi, Goldoványi ösz- szeállítású váltó, a villámikrek révén négy Európa-bajnokságot nyertek. A labdarúgó-válogatott vb-ezüstérmet szerzett. ■ V. D. r * I * i »

Next

/
Oldalképek
Tartalom