Somogyi Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

2014-10-28 / 252. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. OKTÓBER 28., KEDD Cikkünk nyomán: Petőfi Sándor is verselt a Balatonról Olcsóbban szólhat a zene a kávéhoz szerzői jogdíjak Ötödével csökkentené a vendéglátók költségeit az Artisjus „Lánggal égő teremtettel/Nagy a harag a szívembe/Úgy hábor­gók, úgy hánykodom/Mintha volnék a Balaton” - idézte Petőfit siófoki olvasónk, Brachna János annak kapcsán, hogy nemrég Bihari Puhl Levente siófoki fes­tőművész kiállítása nyomán azt írtuk: Petőfi, Ady és Arany nem írt verset a Balatonról. Matyikó Sebestyén József, a közelmúltban elhunyt múzeum- igazgató-helytörténész írására is felhívta a figyelmet olvasónk. | Ebben áll: „A belváros egyik leg­értékesebb, barokk stílusú épü­lete a régi térképeken Vendég Fogadó, Vendég Ház, postahiva­tal. A18. században készült tor- nácos, nyitott folyosós épület ké­sőbbi neve Fogas, majd Borha­rapó lett. Csokonai az articsó- kás és spárgás ételeket kedvelte, amikor Pálóczi Horváth Ádámot meglátogatta Szántódon. Pálóczi is gyakori vendég volt itt. Pető­fi Sándor is járt itt többek között. Mint a népi emlékezet is meg­őrizte, az egykori országúton gyalogolt - kezében a göcsörtös bot, vállán a legendás felleghaj- tó, oldalán a sokat emlegetett ta­risznya, a vászonbakó”. Az egykori helytörténész gyűjtéséből tudható az is: Petőfi Pestről jövet járt Füreden, majd átkelt a Balatonon és Somogy­ba, Tolnába, mégpedig Ozorára ment; 1842-ben levélben számolt be barátjának erről az útról, ek­kor tért be a mai Borharapóba is. Jókai is gyakorta megfordult a vendégfogadóban - írja Matyi­kó. „A nagy mesemondó, ha Fü­redre utazott, Siófokon szinte minden alkalommal fölkereste, hiszen 1863 után a Déli Vasút el­készültével ez volt a leggyorsabb út Balatonfüredre. Jókai imádta a bográcsos ételeket. Közismert finomsága volt a füstölt malackö­röm babba főzve. Ady Endre sze­rette a puliszka minden formá­ját, még desszertnek is. A kap­ros-túrós palacsinta is a kedven­cei közé tartozott. Krúdy Gyula gyakori vendége volt a híres sió­foki lóversenyeknek, a borozá­sok alkalmával sokszor fogyasz­tott ecetes parizert hagymával. Fennmaradt az is: Tersánszky Józsi Jenő 1932-ben szilvásdere- lyét evett, József Attila, Berda Jó­zsef, és Kodolányi János társasá­gában. Kálmán Imre és osztály­társai itt ünnepelték Rónai Adolf zsidó igazgató tanító ünnepi ju­bileumát, az akkor már világhí­res Kálmán Imre fizette az év­forduló teljes költségét, ahogy nagyapám elmesélte. Kálmán a badacsonyi szürkebarátot és a csopaki rizlinget ihlető bornak emlegette, akár csak a zamár- di Kőhegyen termő és lesajtolt, üvegbe mentett fürtöket.” ■ F. I. Filc és ceruza: fiatal alkotó bogiári tárlata művek „Amikor úgy érzem, te­le van a fejem mindenfélével, ke­zembe veszem az ecsetet, és a világ elcsendesedik" - mondja a 21 éves Fekete Ágota, aki egy kis szlovákiai faluban él és raj­zaiból nyílt kiállítás Balatonbog- láron, a Helyiérték Egyesület szervezésében. Filccel és ceruzá­val dolgozik, imád elmerülni a vonalak világában. ■ F. I. I Ötödével csökkenti jövőre a vendéglátóhelyek zenei jogdí­jait az Artisjus. A mérséklés­től azt várják, hogy segít az ágazat talpra állásában. Vas András Kocsma, diszkó vagy szezoná­lis balatoni vendéglő: a besoro­lás mindegy, közös bennük, ha a háttérből szól a rádió, vagy va­lamilyen hanghordozóról, rádi­óból, televízióból zene szól, fi­zetnie kell az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesü­letnek, mely a művek felhasz­nálásaira a szerzők megbízá­sából szerzői jogi engedélyt ad. Főként, hogy az egyesület ta­valyi felmérése szerint a ven­déglátóhelyeken, ahol volt va­lamilyen zenei szolgáltatás, az alapvető termékek - kávé, sör - ára markánsan magasabb, mint ott, ahol ez nem volt elér­hető. Vagyis a presszóknak, ká­vézóknak, bároknak plusz be­vételt jelent, ha valamiféle hát­térzenét biztosítanak vendége­iknek. Cserében viszont éves szinten sokmilliárdot fizetnek be az irodának. A vendéglátósok persze tisz­tában vannak vele, fizetni kell a háttérzenéért, ám túlságosan magasnak találják a jogdíjakat.- Tavaly negyedévente 86 ezer forintot fizettünk - mond­ta Ellenberger Csilla, a kapos­vári Rotonda Café egyik tulaj­donosa -, vagyis évente csak­nem 350 ezer forintba került, hogy cédéről háttérzenét ad­tunk, s van két tévénk, melyen amúgy elenyésző kivételtől elte­Muzsikusok, szerzők, jogdíjak. Az eddiginél lényegesen kevesebbet kell majd kifizetniük a felhasználóknak kintve sportot néznek a vendé­gek. Méltányossági alapon kér­tük az összeg mérséklését, le­vitték 77 600 forintra, vagyis valamivel több mint 310 ezerre. Ami még mindig rengeteg­nek tűnik. A jogdíj nagysága amúgy megannyi tényezőtől, többek között az üzlet helyétől - kiemelt üdülőhelyen, nagy-, avagy kisvárosban található-e, s a településen belüli elhelyez­kedés is számít -, az egység osztályszerű besorolásától és funkciójától, a befogadóképes­ségtől, a nyitvatartási idő hosz- szától függ. S egy frekventál­tabb helyen lévő kisebb üzlet esetében bőven meghaladhat­ja mondjuk a fűtési vagy a vil­lanyszámlát... Egy dél-balatoni vendéglős­nek havi 36 ezer forintjába ke­rül, vagyis évente 432 ezré­be került eddig, hogy gépzenét hallgassanak a vendégei, ad­dig a sógorának Bajorország­ban egy hasonló nagyságú és adottságú étteremben 240 eu- rót, vagyis nagyjából 75 ezer forintot kell fizetnie a zenéért - évente... Éppen ezért örülhetnek a vendéglátósok, az Artisjus ugyanis átlagosan 19,5 száza­lékkal csökkenti az egységek zenei jogdíjait 2015-ben, leg­alábbis a szervezet ezirányú díjszabás-tervezetet nyújtott be a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hi­vatalához. Emellett jelentősen egyszerűsödik a tarifarend­szer is, megszűnik az eddigi közigazgatási alapú besorolás, s csökken a meghosszabbított nyitvatartási idő súlya is, ezzel szemben az adott település lé­lekszámút veszik figyelembe. A szerzői jogvédő iroda közlemé­nye szerint a mérséklés hátteré­ben egy általuk készített felmé­rés eredményei állnak: a ven­déglátóiparból származó díjbe­vételek folyamatosan csökken­tek az elmúlt években. Szinger András, az Artisjus főigazgató­ja szerint fontos volt, hogy be­azonosítsák a lemorzsolódással leginkább érintett szektorokat, és így differenciált csökkentés­re tudjanak javaslatot tenni.- A csökkenések oka könnye­dén belátható - mondta Gál Pál Zoltán, a Turisztikai és Vendég­látó Munkaadók Országos Szö­vetsége (VIMOSZ) elnöke -, hi­szen a gazdasági válság hatá­sára az ágazat teljesítménye 18 százalékkal mérséklődött, s ez tömeges bezárásokban nyil­vánult meg. Tavaly aztán meg­indult a vendégszám- és forga­lomnövekedés, így megfelelő adózási háttér, versenyképes marketing háttérmunka mel­lett 2017-től normalizálódhat az érintett a vállalkozások gazdál­kodása. Ebben segíthet a csök­kentett szerzői jogdíj is. Az Artisjus arra számít, hogy a jogdíjcsökkenés következté­ben több vendéglátóhely dönt majd a nyilvános zenefelhasz­nálás mellett, s ez közép- vagy hosszabb távon képes lehet el­lensúlyozni a díjcsökkentés ha­tását. A díjcsökkentés - mely­ben a végső döntés az igazság­ügyi és közigazgatási minisz­ter hatáskörébe tartozik, s de­cemberre várható jóváhagyás az ügyben - a szállodai szo­bákban történő zeneszolgálta­tást nem érinti, mivel tavaly két évre rögzítették csillagka­tegóriánként az országos szo­bakihasználtságon alapuló ta­rifákat. Hatvanöt év fotóival ünnepel a Somogy kiállítás Jubileumi tárlat mutatja be a határokon túl is elismert táncegyüttest Bajnokok: somogyi ízék és cukrászok kiugró sikere Hatvanöt esztendővel ezelőtt egy balatoni nyári táborozás so­rán merült fel az ötlet: szükség lenne egy énekkarra, mely nép­dalokat dolgoz fel. Az ideát tett követte, bírósági és tanácsi dol­gozókból megalakult a kórus, s vele jött az újabb igény, a dalo­kat tánccal is össze lehetne köt­ni. így alakult meg a Somogy megyei Népi Együttes, melyből aztán 1961-ben önállósodott - szakszervezeti másra - a So­mogy Táncegyüttes. Az együt­tes a jubileumot programsoro­zattal ünnepli, ennek első ren­dezvényeként EmlékKépek címmel nyílt az Agórában kiál­lítás, mely az elmúlt hat és fél évtized legfontosabb eseménye­it idézi meg.- Próbáltunk minden korsza­kot bemutatni, a legrégebbi fo­tók az ötvenes évekből valók, egykori táncosáink magángyűj­teményeiből - mondta Csikvár Gábor, az együttes alapítványá­nak vezetője. - A hely nagysága befolyásolta a tárlatot, ha min­dent és mindenkit meg akar­tunk volna jeleníteni, a Kossuth térig állnának a tablók. így jel­lemzően egy-egy koreográfia, illetve csoportkép mutat be egy adott korszakot. A kiállítást hétfő délután Sza­bados Péter, Kaposvár rendszer- váltás utáni első polgármestere nyitotta meg, aki 1961-től maga is az együttesben táncolt. ■ A. V. Az együttes a jubileumot programsorozattal ünnepli, ennek első rendezvényeként nyílt meg a kiállítás Fotókon a Somogy Táncegyüttes Nagy öregek és nagy pillanatok. Hatvanöt éves az együttes VERSENY Hatott az újdonság: íz­világában pazar élményt jelen­tett a tökös-mákos rétes, a son- kás-sajtos-póréhagymás és a tú- rós-szilvás-piskótás sikere to­vábbi pontokat hozott, az iha- rosberényi gesztenyetorta pe­dig megkoronázta a mester­munkát. Puska Renáta és Szabó Alexandra, a kaposvári Széche­nyi István kereskedelmi és ven­déglátóipari szakközépiskola cukrásztanulói első helyen vé­geztek a Krúdy Gyula gaszrto- nómiai versenyen. - Kiváló for­mában volt a csapat, már a felké­szülés során éreztem, hogy tisz­tességesen dolgoznak a lányok - hangsúlyozta Mihalovits Róbert mestercukrász, a győztes kapos­vári diákok felkészítő tanára. A rétes sikere egyértelmű volt, s a habbal és fényes kara­mell bevonattal megálmodott iharosberényi gesztenyetorta pedig a reméltnél is nagyobb sikert aratott. Külön ügyeltek arra, hogy a somogyi ízek, a helyi jellegzetességek markán­san megjelenjenek az édessé­gekben. A győztes duó teljesít­ményét Csiba Ágota igazgató is elégedetten nyugtázta. Miha­lovits Róbert szerint a szakma­ilag alaposan felkészült, gya­korlott, s az újdonságok iránt fogékony cukrászok neves ét­termekben, cukrászdákban vi­szonylag könnyen elhelyezked­hetnek. ■ Harsányi M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom