Somogyi Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
2014-10-29 / 253. szám
2014. OKTÓBER 29., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP - OLVASÓINK ÍRJÁK 11 A boltokban már most karácsony van kereskedelem Különféle akciókkal buzdítanak vásárlásra, sokan félnek, hogy elfogynak a csokifigurák dél-dunántúl Már nem lepődünk meg, de még mindig bosszankodunk a korai karácsony miatt. Katus Eszter Már egy-két hete megjelentek az üzletekben a karácsonyi kellékek, a szaloncukor, a csoki Mikulás. A jelenség nem új, évek óta ez a tendencia. Bár igaz, akad olyan angol bolt, ahol júniusban, sőt, olyan is, ahol egész évben karácsonyi vásár van - sokak legnagyobb örömére. A vevők egy része ugyanis nem szívesen hagyja az utolsó pillanatokra a vásárlást, szeret jó előre tervezni. Ha pedig van olyan, aki már ősszel megvenné a karácsonyi ajándékokat, az üzleteknek ki kell őket szolgálniuk, amennyiben nem akarnak veszteséget elkönyvelni. Egyúttal persze azokat a családokat is elérik, akik ugyan még kivárnának, de attól való félelmükben, hogy minden elfogy decemberre, mégis idő előtt megveszik az ünnepi kellékeket. A vásárlást ráadásul akciókkal is ösztönzik a boltok. Mikuláscsoki. Már megjelent az üzletek polcain, jóllehet, még csak októbert írunk A kisgyermekeknek nehéz megmagyarázni, hogy mit keres a Mikulás a polcokon, későbbre várja tamás szilárd: Én butaságnak tartom a korai karácsonyozást. Még a halottak napi virág- és gyertyavásáron sincs túl az ember! Mindennek megvan az ideje, amit, ha betartanának, többek között nem kellene Valen- tin-napi szíveket nézegetni már szenteste előtt a boltok polcain. oláh ildikó: Szerintem teljesen felesleges bő két hónappal az esemény előtt karácsonyi vásárt tartani, hiszen az emberek döntő többségének még eszében sincs ilyenekkel foglalkozni. Valamint a bevásárlás hangulata sem olyan, mint a decemberinek. olárnyik Mónika: így, hogy hónapokkal előtte tukmálják ránk az üzletekben a sok kaca- tot, elvész a karácsonyi hangulat, mire odaér az ember. Szerintem mindenki meg tudná venni, amit szeretne decemberben is, nincs szükség arra, hogy már októberben ezzel foglalkozzunk. dallos Krisztina: A kislányomnak november közepén lesz a születésnapja, de már megvannak az ajándékok. De csak azért, hogy ne egyszerre terhelje meg a pénztárcánkat! Karácsony előtt hangoztatják, hogy minden olcsó, aztán az ünnepek után szinte mindent fél áron adnak. mácsai csaba: Minden addig jó, amíg nincs túladagolva. Ha valamiből sok van, az idővel terhessé, idegesítővé válik. Egy idő után pedig a legjámborabb ember is elkezdi forgatni a szemeit. Ez igaz a karácsonyi zenékre is, amit már most hallani a boltokban. kutas EVELIN: A gyerekeknek nehéz megmagyarázni, hogy miért van Mikulás a boltban, és ezzel a maradék illúzió is elveszik. De ettől eltekintve nem baj, ha már most elkezdhetjük tervezni, mit vegyünk karácsonyra, és tudjuk az árakat is. Legalább van idő spórolni az ajándékokra. Nem nyílik újra az uránbánya mecsek Leállította több magyarországi projektjét a vállalkozás Mesék angolul, diákok tollából szépkiejtés Szabadon választott és ismeretlen szöveg Barcson Leállította magyarországi urán- és szénprojektjeit az ausztrál Wildhorse Energy-értesült a Napúiul. A cég a kutatások felfüggesztésével igyekszik megőrizni készpénztartalékait. Komoly átszervezést hajtott végre az ausztrál Wildhorse Energy Ltd., ami a magyarországi érdekeltségeket sem hagyta érintetlenül - értesült a Napi.hu. A cég elvileg a Mecsekben kutat urán- és szén után, illetve belevágott egy föld alatti szénelgázosítási projektbe is. E tevékenységek az elmúlt hónapokban leálltak és van, ahonnan ki is vonulna a társaság, ha lenne vevő. Sokatmondó, hogy az urán- és a szénelgázosító projekt könyv szerinti értékét teljesen le is írták a múlt év során. A Dunántúli Napló augusztusban már írt róla, hogy elakadni látszanak a sokmilliárdos mecseki bányászati tervek. -Az Összefogás Pécsért Egyesület üdvözli, hogy lemondott uránbányanyitási elképzeléseiről az ausztrál tulajdonú Wildhorse cég - közölte Kővári János egyesületi alelnök. - Mint emlékezetes egyesületünk kezdettől fogva nem támogatta az uránbánya menyitását olyan feltételek mentén, ahol az alkalmazott technológia és a hulladékkezelés, környezetszennyező illetve emberi egészégre káros kockázatokat rejt. Emellett tiltakoztunk az ellen is hogy a döntés a pécsiek feje felett szülessen meg. ■ Első alkalommal szervezett Szépkiejtési és Meseíró Angol Nyelvi Versenyt a barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium helyi és környékbeli általános iskolásoknak: az 5-6. és a 7-8. osztályokból 22 versenyző mutatta be a szabadon választott történetét, meséjét. A selejtező után ismeretlen szöveget kellett felolvasniuk.- Egy Halloweennel kapcsolatos történetet választottunk, párbeszédekkel és kérdésekkel - tájékoztatott Palotai Zoltánná főszervező. - Úgy tűnt, hogy a diákok az első körben jobbnak bizonyultak, de voltak gyengébbek és nagyon jók a második fordulóban is. Hozzátette: nagyon örül, hogy ilyen sok tehetséges, jó nyelvérzékkel rendelkező általános iskolást találhatunk a térségben, mert a középiskolák sok jó diákot kapnak nyolcadik osztály után, így már tudnak haladó, középhaladó osztályt indítani, a tanulóknak is nagyobb az esélyük a további eredmény elérésére. A meseíró versenyre még várják a jelentkezést, ennek a határideje december 6-a, itt tíz megadott szót felhasználva kell egy mesét írniuk a gyerekeknek, melyet rajzzal is illusztrálhatnak. A legjobbakat kiállítják és díjazzák. ■ Jeki Gabriella Apám a hóhéijelöltjeivel is barátságos tudott maradni 1956 emlékezete Az ember szabadnak születik, de szabadságát azonnal korlátozzák az emberi társadalom beidegződései Évente október végén, míg mások ünnepelnek, velem a szabadság gondolata zsörtölődik. Nem értem, mitől lesz szabad az, aki elveszi mások szabadságát, netán életét. Érzésem szerint tettével gúzsba köti magát. Nem kellett Rousseaut, vagy az emberi jogok nyilatkozatát olvasnom ahhoz , hogy rájöjjek arra, mint annyian mások: én is szabadnak születtem. Öt éves koromban óvodába kényszerítettek, falusi óvodába, ahol, a szünetben az iskolások is ott voltak. A kötöttségek, a förtelmes zsibongás, harsányság zavart. Egy hét után felmondtam és kihajtottam a Heles nevű tehenünket a falutól távoli Geren- ce parti legelőre. Ismét szabadnak éreztem magam. Leterítettem a kötelességszerűen magammal hordott téli kabátomat a virágos rétre, azon heverészve hallgattam a pacsirták énekét, a fürjek fityfirittyét, és a bébicek visongását. Anyám azt mesélte a bébicekről, hogy elárulták Jézust. Ezért Isten arra büntette őket, hogy ne tudjanak magasra szállni és folyton azt visong- ják, hogy Jézus-Jézus. Én csak azt hallottam, hogy bébic-bébic. Igen az ember szabadnak születik, de a szabadságát azonnal korlátozzák az emberi társadalmi szokások, beidegződések. Az egyénnek megvannak a maga korlátái is, ez a korlát nem más, mint a tehetsége, ami megmutatja, hogy egy-egy témában mire képes. Tehát a tehetsége, vagy tehetetlensége, nem más mint a saját szabadsága korlátja. Az egyén egyébként megérkezésével, azzal, hogy teret követel, vagy foglal el magának, óhatatlanul sérti mások szabadságát is. Hat éves voltam, amikor szembesültem az 56-os eseményekkel. Egyik este kimentünk az utcára, mert skandálást hallottunk. Az emberek azt kiabálták, hogy „éljen a haza, a rusz- ki menjen haza!” Rendben van, gondoltam, haza mennek és akkor Bandi bácsi kitől veszi a benzint és a ruhaneműt, amivel kereskedett. Valamint mi gyerekek kitől kérjük a karandást. Mindannyian tudtuk, hogy úgy kell ceruzát kérni tőlük, hogy devej karandás. Miközben én morfondíroztam, a falu népe végigvonult a községen, elől az iskola igazgatója ment, kezében a nemzeti színű zászlóval. Egy idő után visszajöttek, s egyszer csak nem tudtunk róluk semmit. Másnap mindenki a rádiót hallgatta, ki a Kossuthot, ki a Szabad Európát. Vitték a híreket, kérdezgetve, hogy hallottad-hallottad? Este édesanyám kézen fogott és bementünk a faluba. A kocsma udvarán akkor már nagy csődület volt. Egy emelvényen a szónokok egymást váltották, azt rebesgették róluk, hogy Csepel teherautóval Budapestről jöttek. Zűrzavar és káosz volt. Tankó Pista bácsi, az egyik suszter időnként öblös hangján elkiáltotta magát, hogy „Kossuth címert, Kossuth címert!” A kul- túrház ajtajában állt két falum- beli fiatalember, vállukon vadászpuskával. Az egyik puska apámé volt, amit elvittek tőlünk. Anyám megkérdezte tőlünk, hogy „féltek gyerekek?” Igen féltek az emberek, hogy kitől és mitől, azt nem lehet tudni. Talán önmaguktól. A kocsma előtt másnap is nagy csődület volt, onnan nézték, hogy a tanácsházból hordják ki az adópapírokat és elégetik. Miért is lehetett az természetes, hogy a legszegényebb ember, aki soha nem adózott, az égette a papírokat, nem tudom. Öreganyám odavonszolt a katolikus paphoz, hogy csókoljak neki kezet. Kár volt a nagy igyekezet, addig sem, és azóta sem csókoltam kezet senkinek alázatosságból. A következő napokban hord- ták-vitték az emberek a híreket. A lincshangulatban azt a döntést hozták a falubeliek, hogy felakasztják a kommunistákat. A magyar dolgozók pártjának nálunk 19 tagja volt. Ez 19 halálos ítéletet jelentett, egycsapásra. Két szegény ember el is vállalta, hogy 100 forintért felakasztja darabját. Apám is tagja volt az MDP-nek. Többek közülük elbujdostak a füzesbe, mások fegyverért mentek a pápai repülőtér lokátor állomásán tartózkodó oroszokhoz. Nem kaptak. Apám otthon maradt. Édesanyám nagyon félt. Apám nem. Őt már egyszer a nyilasok halálra ítélték, hogy Töltették a deportáltakat szállító vonatra. Ahonnét megszökött. Apám este a bejárati ajtó mellé támasztotta a nagyfejszét, hogy aki eljön érte, azt azzal kettéhasítja. Egyik este kopogtak. Rémület volt rajtunk (két kisebb testvérem volt), apám kemény hangon megszólalt: tessék! A szomszéd jött. - Jóestét kívánok - mondta. Máskor úgy köszönt, „rétes ide rongyos, tyúk ide búbos”. Aztán békésen elbeszélgettek az ismert békétlenségről. Napközben apám a falut járta, mutatva, hogy ő nem fél, vagy ha félt is, legyűrte félelmét. Megtudtuk, hogy a család elől eltitkolva, egyik nagybátyám disszidált. Ez volt számomra a feszültség tetőpontja. Bementem az istállóba a Heteshez, lábait maga alá húzva feküdt és békésen ké- rődzött. Időnként a nagy barna szemeivel pislantott egyet-egyet, ezzel is nyugtatva engem. Egyszer aztán csak vége szakadt a nagy zűrzavarnak és a falu népe visszatért lassan, lassan a megszokott életéhez. Soha sem értettem, hogy apám mindent megbocsátott mindenkinek. A hóhér-jelöltjeivel is barátságos maradt. Lehet, hogy az ő viselkedése mutatja, hogy milyen is az emberi szabadság. Mindig is példaképem volt és marad örökké. Dr. Bálint Ferenc, Csombárd ■ Hiába akarta nagyanyám, nem csókoltam kezet a papnak. ■ Apám este a bejárati ajtó mellé támasztotta a nagyfejszét.
