Somogyi Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

2014-10-27 / 251. szám

4 MEGYEI KORKÉP 2014. OKTÓBER 27., HÉTFŐ A nagygyűlés mutatta: Kaposvár a forradalom mellett áll október 26-27. Az 1956-os forradalom kaposvári krónikája napról napra Tantervben a vert csipke: jó gyakorlat kis iskola, nagy elismerés Balatonendréden azt keresik: hogyan lehetnek egyediek és vonzók A Szellemi Kulturális Örökség megőrzését szol­gáló jó gyakorlatok nemzeti nyilvántartásába került a balatonendrédi vert csipke hagyományának oktatása a helyi általános iskolában. Fónai Imre Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága a kezdeményező, Ba­log Zoltán miniszter az aláíró - mutatja már a balatonendrédi is­kola aulájában Késmárki Tibor- né igazgató legújabb büszkesé­güket, az oklevelet, melynek hi­vatalos, ünnepélyes átadási ce­remóniája is lesz nemsokára. - Visszaigazolása ez annak, amit 1996-ban kezdtünk el, akkor ha­tároztuk el: egyre fogynak a fa­luban azok, akik még átörökíthe­tik az endrédi vert csipke hagyo­mányát, ezért felvállalja ezt az is­kola; azóta a helyi tanterv része - magyarázza az igazgatónő. Amerre nézünk, csipke a fa­lakon az aulában. Tanárok, diá­kok munkái, hagyomány, hogy a végzős nyolcadikos lányok itt hagyják egy-egy szép csipkéjü­ket, ezzel folyamatosan bővül a kiállított anyag. Helyi családok is idehozzák csipkéiket, olya­nok például, ahol kihaltak azok, akik még őrizték a régi öregek munkáit. így jutottak hozzá ah­hoz a fotóhoz is, mely a legelső endrédi csipkeverőket örökítet­te meg 1908-ból; az akkori re­formátus gyülekezeti tagokat, - A tanterv mindig hagyott any- nyi szabadságot, hogy a tech­nika órák keretében csaknem húsz éve folyamatosan oktatni tudjuk a csipkeverést a lányok­nak és délutáni szakkörön is van további gyakorlási lehető­ség - így Késmárki Tiborné. - 1996-ban egy nyár alatt megta­nulta a tantestület a fortélyokat Késmárki Károlynétól. Jelenleg öt kolléga tudja tanítani a csip­keverést. Generációról generációra öröklődik, a felnövekvők látják ezt az elődöktől, azaz természe­tes számukra - az igazgató sze­rint emiatt is könnyen kaphatók a „mai fiatalok” arra, hogy ők is megtanulják. - Sikerélményük is akad bőven, sok helyen mu­tathatják be a munkáikat, End­rédre is sokan eljönnek megnéz­ni, ez a legújabb elismerés pedig újabb ösztönzőt, lendületet ad diáknak és tanárnak egyaránt. Örökségünk, Somogyország kincse; Minősített referencia- intézmény; Ökoiskola; a kapos­vári vásár nagydíja - olvassuk le sorban a falról az elismerése­ket. Az endrédi vert csipkéét és az endrédi kisiskoláét. - 1996- ban még nem láttuk, hogy hová jutunk, de éreztük, hogy ebbe az irányba kell lépnünk - ma­gyarázza Késmárki Tiborné. - Törekvő, az újra nyitott és a ha­gyományokat is fontosnak tartó tantestületünk volt mindig, azt kerestük, milyen lehetőségeink nyílnak, miképpen tehetünk a legtöbbet azért, hogy Balato- nendréd iskolája megmarad­jon. A képviselő-testület célja is mindig egybeesett a miénkkel (hiszen jól tudjuk, a falu jövő­je múlik azon, hogy van-e hely­ben iskolája), így aztán sosem az volt a fontos, hogy tagintéz­mény vagyunk-e, vagy hogy ép­pen hogyan hívnak bennünket. A elmúlt tíz év során huszon­egy nyerő pályázatot írtunk, s 68 millió forintot sikerült így elnyernünk, ami endrédi lép­tékkel nem kis összeg. A tanu­lói laptopok és interaktív táblák beszerzése terén az elsők között volt az endrédi kisiskola. Kisiskola: 120 diák tanul a fa­lai között, és nem csak helyiek, még Siófokról is hordják End­rédre a szülők a kicsiket, az au- tista gyerekek integrált oktatá­közeli halastavak megközelíté­sére Csipkebokor tanösvényt alakítottak ki. Az ökoprojekthez nemzetközi pályázat is kapcso­lódott, műszereket kaptak, hogy mérni tudják: van értelme az energiatakarékosságnak, kimu­tatható a spórolás. A program görögországi zárórendezvényén az endrédi iskola képviselte Ma­gyarországot. Minősített referenciaintéz­mény - hét általános iskola kapta ezt meg eddig, köztük az endrédi. Ezekben példaér­tékű, követendő pedagógiai fo­lyamatok zajlanak, szolgálta­tó iskolának számítanak, Bala­tonendréden az egyik „jó gya­korlat” éppen a csipkeverés ok­tatása a tanrendben. Késmár­ki Tiborné, aki maga is az is­kola falai között diákoskodott, azt hangsúlyozza: az, hogy egy iskola vállalja fel egy helyi ha­gyomány megőrzését, tovább­adását, a cím odaítélői szerint egyedi, különleges - hungari- kum, akár a vert csipke. sának híre például messze szállt tézményt, az igazgatónő szerint nemcsak a természetes, üde zöld a településről. Hogyan tudják folyton ezt keresik és ennek kö- környezetet jelenti, hanem a di- egyedivé, vonzóvá tenni az in- szönhető az ökoiskola cím is. Ez ákok szemléletformálását is. A Jó gyakorlat. Technikaórán sajátítják el a lányok a csipkeverés tudományát a balatonendrédi általános iskolában „Világhírű csipkeverők dolgoznak Endréden” (Balatoni Kurír, 1937) a szellemi kulturális örökség jó megőrzési gyakorlata lett ko­rábban a táncházmozgalom ma­gyar modellje és a Kassai-féle lovasíjászat. kájel endre református lelkész 1908-ban szervezte meg az első csipkeverő tanfolyamot Balato­nendréden, Stöckel Vilma taní­tónő szakmai irányításával. Ál­lástalan tanítónők sajátították el itt a technikát, majd későbbi működési helyeiken továbbad­ták. Kájel Endre belgiumi ta­pasztalatai alapján felismerte az európai igényt a finom csip­keholmik iránt, egyben a falu asszonyainak is munkát tudott adni a csipkeverés tanításával. A csipketelepen később ingyen adták tovább a fortélyokat, a csipke hamar piacképes termék Ökoiskola: nemcsak a zöld környezet a fontos, a diákok szemléletformálása is lett. A környező településeken fióktelepek jöttek létre, az end­rédi vette át a készterméket és forgalmazta bel-, és külföldön. A Balatoni Kurír 1937-ben azt írta: „Balatonendréden világhí­rű csipkeverők dolgoznak”. Az 1938-as berlini világkiállításon pillangós térítőjük nagydíjat nyert. A változások szemmel látható jelei közé tartozott, hogy szá­mos kaposvári középület tetejé­ről leszedték a vörös csillagot. Délelőtt tíz óra körül a városhá­za is sorra került, ahol nagy tö­meg volt a tanúja csillag lefűré- szelésének. A nap legjelentősebb esemé­nyének az a többezres tüntetés bizonyult, amelyen a város la­kossága kiállt a budapesti for­radalom nemzeti és demokrati­kus célkitűzései mellett. A for­radalom idején ez volt az első jelentős megmozdulás Kapos­váron; ünnepi hangulat ural­kodott a városban, az iskolák­ban is szünetelt a tanítás. „Az emberek, az üzletek, a hivata­lok dolgozói az utcán voltak és vártak” - jellemezte a tünte­tés előtti légkört másnap a he­lyi újság. A megyei pártbizott­ság nem is próbálta megakadá­lyozni az eseményeket, megelé­gedett azzal, hogy mérsékelje a forradalmi lendületet. E célból reggeltől fogva küldötteket me­nesztett a nagyobb kaposvári vállalatokhoz. Megjegyzendő, hogy egyes adatok szerint né­hány kaposvári üzemben már ezen a napon megalakultak az ideiglenes munkástanácsok. Az ipari üzemek munkásai­nak fegyelmezett felvonulása a Zrínyi Miklós Kör közreműkö­désével, a diákok és más polgá­rok csatlakozásával délben tö­meggyűléssé alakult át a Pető­fi téren, ahol beszédek hang­zottak el (még Tóth István, a megyei pártbizottság első tit­kára is felszólalt), Tordy Géza és Csurka László, a Csiky Ger­gely Színház két fiatal művé­sze pedig hazafias költemé­nyeket szavalt (Tordytól a Szó­zatot, Csurkától a Nemzeti dalt hallhatta a lelkes közönség). A gyűlést az egyre ismertebbé váló Kunszabó Ferenc újság­író vezette, aki utóbb úgy em­lékezett, hogy az ablakokban már a felvonulás idején is für­tökben lógtak az emberek, s a házakra lyukas zászlókat tűz­tek ki. A résztvevők elfogadták a fővárosi és a kaposvári ifjú­ság forradalmi követeléseit, s öttagú küldöttséget indítottak Nagy Imre miniszterelnökhöz. A küldöttség aztán csak Érdig jutott el, ahonnan a budapesti harcok miatt visszafordult. A Hazafias Népfront So­mogy Megyei Bizottságának Elnöksége egy forró hangula­tú értekezleten, amelyet dél­után tartottak az Arany Orosz­lán gyógyszertár épületének emeleti részén, kiáltványt állí­tott össze 16 pont címmel, bizo­nyítékául annak, hogy a helyi hatalom még megpróbálta kéz­ben tartani az eseményeket. A radikális követelések (egye­bek közt: függetlenség és tel­jes semlegesség, a szovjet csa­patok azonnali kivonása, a par­lament feloszlatása), valamint a „szabadsághős nemzet” és a „szent nemzeti hagyományok” emlegetése után megfogalmaz­ták, hogy „a Hazafias Népfront legyen a népi-nemzeti egység megtestesítője”, s minden so­mogyi dolgozónak a népfront mellé kell állnia... Október 27-én délelőtt Nachladel István - Balogh János igazgató utasítására - a Béke Szálló (ma Dorottya) tetejéről leverte a bádogból készült vörös csillagot „én ezt a saját vállalkozásom­ra is tettem - emlékezett utóbb -, mert ha nem engedi levenni a csillagot, akkor is megtettem volna... A csillag levételekor tüntetés volt az utcán, és a sok nép kiabált, hogy hová is dob­jam, hát pont a tető hajlatába esett. Innen, nagy taps közepet­te, az utcára került, ahol az em­berek sokáig rugdosták a bá­dogcsillagot.” számos kaposvári vállalatnál ezen a napon alakult meg a munkástanács. Délután az üze­mek és intézmények küldöttei a megyei pártbizottság és a Zrí­nyi Miklós Kör felhívására egy ideiglenes forradalmi szerv lét­rehozása céljából tartottak érte­kezletet a Pártoktatók házában (a korábbi iparosszékházban, a későbbi SMK-ban). „A terem zsúfolásig telve volt, pártveze­tők, párttagok és óvások is szép számmal megjelentek” - idézte fel a történteket Szigetvá­ri György építész. A tanácsko­zás rendkívül izgatott hangu­latban folyt le; Kunszabó Feren- cék azzal vádolták a pártbizott­ságot és Martics Pál ezredest, a helyőrség parancsnokát, hogy csak a jó alkalomra várnak, és vérbe akarják fojtani a forra­dalmat. Tóth István, a sokáig mindenhatónak látszó kommu­nista párt nagy hatalmú me­gyei első titkára a vita során rosszul lett és összeesett. An­nak ellenére, hogy a több száz fős gyűlést a heves vita után elhagyták a radikális változá­sok hívei, megalakult a Somogy Megyei Nemzeti Tanács. A gyű­lés legnagyobb eredménye azonban - Szalay István ügy­véd megfogalmazása szerint - az volt, hogy „az emberek ak­tivizálódtak, látták megingani a Hatalmat, és bátorságot merí­tettek a számonkéréshez”. közben AZ épület elé tüntetők érkeztek, akik a „Ruszkik, ha­za!” jelszó hangoztatása mellett a Székely Himnuszt is elénekel­ték. Nemsokára a küldöttgyű­lést elhagyó forradalmárok is csatlakoztak hozzájuk. A fő­ként üzemi munkásokból álló tüntetők a megyei börtönnél a politikai foglyok szabadon bo­csátását követelték, majd a Sza­badság - a mai Berzsenyi - parkban megkísérelték ledönte­ni az 1945-ben emelt szovjet emlékmű obeliszkjét. Az akció nem sikerült, mert a tüntető csoportnak ehhez csak néhány tűzoltóiéira állt a rendelkezésé­re. (Egy év múlva mégis öt ta­nulót és egy asszonyt ítélt el emiatt - izgatás és a társadal­mi tulajdon rongálásának vád­jával - a megyei bíróság.) A tö­meget végül katonasággal osz­latták szét. a kaposvári születésű har­mincéves gépészmérnököt, a Pofosz későbbi megalapítóját, Fónay Jenőt is ezen a napon vá­lasztották mega budapesti Szé­na téren harcoló felkelőcsoport helyettes parancsnokává.

Next

/
Oldalképek
Tartalom