Somogyi Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

2014-10-23 / 248. szám

14 OLVASÓINK ÍRJÁK 2014. OKTÓBER 22., SZERDA Az utasok véleménye nem lehet mellékes vasúti történetek Régen nem a felújítási munkát végző vállalkozások kényelme volt a fontosabb A Kossuth rádióban hosszabb műsor volt a MÁV-val kapcsola­tosan. Elhangzott többek között: a pályaépítés sok kellemetlensé­get okoz az utazóközönségnek, az építkezések folytán a vállal­kozók munkásai elvágják a ká­beleket, ezért a vonatok késnek. Mindenképpen el kell ismerni, hogy a jelenlegi vezetés súlyos örökséget vett át. Nincs irigylés­re méltó helyzetben. Az ütemes menetrend bevezetése az utazó- közönség felé viszonylagos stabi­litást sugall. A MÁV tönkretéte­lén sokan munkálódtak. Abban teljesen biztos vagyok: amikor 1998-ban nyugdíjba vo­nultam nem ilyen állapotok ural­kodtak. Azt is állíthatom, hogy a pályaépítés sem okozott mérhe­tetlenül nagy megpróbáltatást az utasoknak, ha a szervezők a helyzet magaslatán állnak. Okulásul az alábbi példákat hoznám fel. 1. Esztergomból a 17.01-kor induló vonattal utaztunk egy nyugdíjas csoporttal Dombóvár­ra. Esztergom állomáson és a vo­naton a jegyvizsgáló értesítet­te a csoportot, hogy Pilisvörös- vásáron át kell szállni. Amikor megérkeztünk Pilisvörösvár- ra leszálltunk a vonatról és az utasok részére kialakított kes­keny úton kigyalogoltunk az ál­lomás előtti térre. A téren tíz mé­terre állt egy autóbusz, amelyi­ken a középső ajtó nyitva volt. Az autóbuszon az első bezárt fel­járó ajtónál az ülésen ült egy fi­atal vasúti egyenruhát viselő hölgy, aki az okostelefonján ját­szott. Amikor az autóbusz meg­telt, s egyik utastársunk le akart ülni mellé, kissé ingerülten kö­zölte, hogy foglalt, mint szolgá­lati hely. Ezután tudatta velünk, hogy a tőlünk húsz méterre ál­ló két busz valamelyikére is fel- szállhattunk volna. Amikor er­re lett volna módja figyelmeztet­ni, akkor játszott a telefonnal, ké­sőbb meg ingerülten közölte ve­lünk, amit korábban kötelessé­ge lett volna. Tovább játszott a te­lefonnal. Amikor a jegyeket jött kezelni, akkor tudtuk meg, hogy valójában szolgálatban van. Lát­ta, hogy valamennyien nyugdí­jasok, vasutasok vagyunk. Korát tekintve nem régen fejezte be a jegyvizsgáló tanfolyamot. Vajon mire képezték ki? Tudja-e, hogy egy vasutas szolgálatban szolgá­latot teljesít? Múlt és jövő. A régi mozdony már nem pöfög sehová, de számos vonalon a modernebb mozdony sem gyorsabb ■ A kalauz az okostelefon­ján játszott, s bár egyedül volt, nem engedett a mel­lette lévő egyetlen szabad helyre leülni, merthogy az szolgálati hely 2. Budapest Keleti pályaudvar­ról a 11.45-kor induló IC-vel jöt­tünk Dombóvárra. A vonaton a jegyvizsgáló közölte, hogy Sár- bogárd-Dombóvár között vonat­pótló autóbuszokkal fogunk köz­lekedni. Sárbogárdon az állo­más előtti téren álltak az autó­buszok. Az utasokat két ügyele­tes tájékoztatta: melyik autóbusz megy Kaposvárra, melyik autó­busz tér be Pincehelyre. Beszál­lás után 13.05-kor indultunk el és 14.35-kor érkeztünk Dombó­várra. Mivel az autóbuszok a na­pon álltak, kellően elő voltak fűt­ve. Ilyen melegben az utas csak folyadékkal tud magán segíte­ni. Menetközben a forróság eny­hült. Ilyen hosszú távon az autó­buszon a szervezet szükséges bi­ológiai igényeit sem lehet kielé­gíteni. 3. A szerzett „élmények” után ismét felutaztam Budapestre. Visszaútban Budapest Keleti pá­lyaudvarról a 13.45-kor induló IC-vel jöttem. A korábbi tapasz­talatok birtokában már jobban figyelem. Sárbogárdon most is át kellett szállni. Amikor Pince­hely állomásra értünk, az állo­más előtti téren öt autóbusz tar­tózkodott, meg akartak fordulni, de egymást akadályozták. Pin­cehely és Tamási között még öt vonatpótló autóbusszal találkoz­tunk. Aki az ilyen hosszú autó­buszozást kitalálta, elkísérném Sárbogárdtól Kaposvárig és Döb- rököztől-Rétszilasig. Az ilyenfaj­ta megoldás enyhén szólva nem tekinthető utasbarátnak. Ekkor még nem tudtam, hol és milyen átépítési munkát végeznek. A szervezést bírálom, mert az uta­sok érdekeit nem vették figye­lembe. Meg kell jegyezni: Dom­bóvár és Pincehely között éjsza­ka 6-7 órányi személyvonat men­tes idő áll rendelkezésre. Valamikor kellő szakmai ta­pasztalattal és alázattal ennyi idő alatt kitérőt cseréltünk. Az utolsó és első vonatok, ha csök­kentett sebességgel haladnak is át a kitérőn, mégsem kell az uta­soknak átszállni. Számomra úgy tűnik az utas érdeke eltörpül a vállalkozók érdeke mellett. Korábban ha karbantartási munkák mindenképpen átszál- lásos vágányzárat igényeltek, az alábbi állomások jöttek számí­tásba: Sárbogárd, Simontomya, Pincehely és Kurd. Többszöri érdeklődésre sem kaptam használható választ, hol milyen munkálatokat végeznek, hogy ennek segítségével tudjam az utamat megszervezni. Visz- szafelé a szerelvény utolsó kocsi­jának homlokfalán láthattam az építkezési helyszíneket. Amikor még korábban vá­gányzári tárgyalás és nem köz- beszerzési eljáráson született döntés, a következő szakaszos megoldás mellett döntöttünk volna: 1. Simontornya állomás előtti és Simontomya-Tolnanémedi ál­lomások között folyó építés alatt Sárbogárd-pincehely között kel­lett volna csak autóbusz. 2. Amikor Pincehely-Sza- kály-Hőgyész között folytak a munkák, Pincehely-Dombóvár kö­zött lett volna szükség autóbuszra. ■ Valamikor kellő szakmai tapasztalattal és alázattal inkább kitérőt cserél­tünk, hogy ne kelljen az utasoknak buszokra át- szállniuk 3. Amikor Kurd-Döbrököz kö­zött folyt a munka, akkor Dom- bóvár-Kurd között lett volna szükség átszállásos közlekedés­re. Amikor utoljára utaztam, az összes átépített szakaszon még óránkénti hatvan kilométeres sebességkorlátozás volt. Külön kell szólni Baté és Ka­posvár között folyó átépítésről. Fonyód-Kaposvár járat: ez nem a 21. század! A kaposvár-fonyód vasútvo­nal mentén lévő Osztopán vasútállomásán látható, hogy az oda érkező és onnan távozó vonatok előtt és után a váltókezelő az állomás előtt és végén lévő váltókat kézzel, oda-vissza kerékpárra ülve állítja át. Szegény ember ha esik, ha fúj kénytelen ezt a műveletet naponta többször is megtenni. Ha rajtam múl­na szívesen odaállítanám azt a politikust aki anno kiötlöt- te, hogy a vasutat le kell épí­teni és nem fejleszteni. Ez a vonal amúgy megérdemelte volna már rég, hogy villamo­sítva legyen, és akkor Kapos­várott meg Fonyódon nem ké­ne mozdonyokat sem cserél­ni. Ezzel is g rövidebb lehetne a menetidő. K. 0. Kaposvár 1. Dombóvár-Gyékényes vo­nal átépítési terve 1990-ben 120 kilométeres sebességre készült. A beruházás költségeinek jelen­tős részét elnyelte a hodosi vo­nal felújítása. Korábban a vona­lat 1964-65-ben újították fel, a se­bességet 90 km/h-ról 100 km/h sebességre emelték. Az ívek kor­rekciója így lett kialakítva. Most az alépítményt ezen a nyomvo­nalon újították fel. Ezek szerint itt a 100 km/h sebesség ma­rad. Ha szükséges volt a felújí­tás, akkor miért a nyári forga­lom alatt kellett felújítani, ami­kor az utasok a Balatonra akar­nak eljutni? A Dombóvár-alsótól Batéig terjedő szakaszon nagyon sok ív van. Ezt hogyan építik át? Lehet: a nagy átépítés után már nem marad utas. A nem utasba­rát intézkedések egész sorát lát­juk ugyanis. A vasutas magazin szerint, ha elkészül Dombóvár-alsó-Ba- té szakasz felújítása, akkor nem tud majd a kerékpár versenyez­ni a vonattal a fenti vonalon. A magazinban nem esik szó arról, hogy az érintett szakasz erőlte­tett átépítésekor mi lesz a sor­sa Attala és Kapospula megál­lóhelynek. A felsőbbség vélemé­nye az, hogy a kevés személyvo­nat megállítását az utaslétszám nem indokolja. Akkor a több sze­mélyvonat megállítása utas nél­kül milyen megoldást jelent? Er­ről semmiféle egyeztetést senki sem kezdeményezett. A Dél-Dunántúlon a közleke­dés nem tartozik a sikeres meg­oldások közé. Szólni kell ezekről a dolgokról, mert az elmúlt idő­szakban a Dél-Dunántúlon az utazóközönség méltatlan hely­zeteket élt át. Ez elkövetkezendő időben ezen változtatni kellene. Ezért kell a másik felet is meg­hallgatni. A legjobb lenne Nagy­berki és Dombóvár-alsó között i mintegy tíz kilométeres szaka­szon új nyomvonalat kiépíteni. Ez olcsóbb. A régi nyomvonalon történő felújításhoz nem adnám a nevem. 2. Bevezetjük a Rippl Róna IC vonatokat Zágrábig. Az átépíté­sek alatt átszállnak az utasok. Szerencsére sok nemzetközi utas vette igénybe a vonatot. Az átépítés idején miért nem a Ba­laton déli partján közlekedett? Ebben az esetben a sok külföl­di utasnak nem kellett volna át­szállni. 3. A Kaposvárra közlekedett utasok a Budapest-Kaposvár kö­zötti 200 kilométeres távolság­ból Sárbogárdtól 110 kilométert autóbusszal közlekedtek. Csu­pán az utasbarátság miatt kel­lett IC-pótdíjat fizetni? ■ Pécs és a Balaton között át kell szállni buszra, majd vissza a vonatra, utána a szerelvény alig vánszorog, de ezért sebes- vonati pótdijat kérnek 4. A Pécstől a Balatonra közle­kedő vonatról Dombóváron autó­buszra kell szállni, majd Kapos­váron vissza a vonatra, Kapos- vártól-Fonyódig az 53 kilométe­res szakaszt 75 perc alatt teszi meg a vonat, és mindezért se- besvonati pótdíjat kémek. Sok­féle nyilatkozatot hallani, de a Kaposvár-Fonyód vonal korsze­rűsítéséről egy szó sem esik. Sőt 2020-ig nincs tervben. Hol van­nak a Dél-dunántúli országgyű­lési képviselők? A Siófokon folyó korszerűsítés megindításakor készült riport­ban elhangzott: az utasokat rö­videbb idő alatt akarják a Bala­tonra eljuttatni. Ezzel csak egyet lehet érteni. A nyilatkozatok egy része azonban szerintem megté­veszti a közvéleményt. dr. Franc József Szabadi Békére vágyom már évek óta! belpolitika Legyen végre jobb a nem fideszes kisembernek is Kiss Vendel két kitüntetést is kapott a vitézségéért A húsospult előtt lettem rosszul, azonnal segítettek jeles vizsga Október 10-én egy kaposvári hipermarketben vásároltam, és a hosszú sorál­lás, ami a húspultnál volt, tel­jesen kifárasztott. Éreztem, ha nem tudok leülni, összeesek. Az utolsó gondoláig nehezen eljutottam és az ott lévő dolgo­zóktól segítséget kértem. Pilla­natokon belül leültettek, vizet hoztak és három szem kocka­cukrot, mivel a vérnyomásom alászállt. Addig ott voltak mel­lettem 35 percig, míg az arc­színem újból normális színűre változott. Igen jót tettek velem. Emberségből, együttérzés­ből, odaadásból jelesre vizsgáz­tak. Köszönöm! Név és cím a szerkesztőségben Jó lenne már végre békében él­ni! Volt három választás, sze­retném, ha elkezdődne a mun­ka a szócséplés, egymás vádo­lása helyett. És azok is dolgoz­hassanak nyugodtan, sőt nyer­hessenek akár még pályázatot is, ahol a település nem a Fi- deszesekre szavazott! Engem egyébként mélyen felháborít, hogy ott, ahol a Fidesz vesztett, egy csomó helyen nem fogad­ják el a választás eredményét. Még nem fogadta el az ország népe azt, hogy csak a Fidesz nyerhet! A kormányzó erő fordíthaná jóra is az erejét, nem csak a ha­talma bebetonozására és a ba­rátok helyzetbe hozására, meg­gazdagítására. Én évek óta eb­ben reménykedem. Orbán Vik­tort korábban nagyon okos ál­lamférfinak tartottam, de már nem tartom annak, mert egy igazi államférfi nem így visel­kedik. Két dologra is nagyon kiván­csi vagyok. Az egyik: Hogyan másznak ki a slamasztikából, hogy Amerika kitiltott NAV-ve- zetőt és kormánytisztviselőt is a területéről, magyarul nem utazhatnak be az USA-ba, kor­rupció miatt. Azért ez nem pis­kóta, szerintem nem elég erre azt mondani, hogy az amerika­iak nem tudják mi a helyzet Ma­gyarországon, vagy azt, hogy a hazai baloldaliak tüzelték föl őket. A másik: Valóban neki- áll-e a nagy rendszerek, így például az egészségügy megre­formálásának a Fidesz. Bár ez­zel valószínűleg veszítenek sza­vazókat, most három évig nem lesz választás, megtehetnék. Átalakítás nélkül nem bírja majd a finanszírozást az állam, mert az egészségügyből hiány­zik a pénz, ugyanakkor mérhe­tetlenül pazarló is. Persze nem megszorításnak, hanem intéz­kedésnek nevezik majd mind­azt, amit tesznek ha tesznek, ahogyan már hallottam vala­melyik vezető Fideszes szájá­ból. Csak legyen végre jobb a nem Fideszesként számon tar­tott kisembereknek is! N. I. ÉLETÚTNagy örömmel olvastam, hogy írtak a 44-es Gyalogezred­ről. Az idézett könyv 389. olda­lán lehet olvasni Kiss Vendel gazdálkodóról, tizedesről. Szü­letett: Lengyeltóti, 1894. Apja Kiss Ferenc, anyja Kiss Anna. Idézek a könyvből: 1913-ban vonult be ezredünkhöz, a világ­háború kitörése tényleges állo­mányban érte. Tábori ezredünk- kel ment a szerb hadszíntérre és Sábáénál esett át a tűzkeresztsé­gen. Az ezreddel ment a 2. lem- bergi csatához is. Részt vett a kárpáti harcokban, majd harcolt Orosz-Lengyelországban. 1914. december 8-án betegen ment kórházba. Felépülve 1915. febru­árjában ment a kárpáti nagy té­li csatához, majd részt vett az ül­döző harcokban 1915. júliusáig, mikor Dobrotwornál megbetege­dett. Harmadízben 1915. decem­ber 22-én ment az orosz harctér­re és harcolt 1916. júliusáig, má­sodik sebesüléséig. Rövidesen ismét az orosz frontra került, majd az ezreddel a román harc­térre. Az olasz fronton is harcolt, a Piave mentén, de a Montelló be­vételénél 1918. június 23-án fog­ságba esett, ahonnan 1918. no­vember 28-án tért haza. Két ki­tüntetést kapott vitézségéért. Felesége Makarész Vilma. Gyermekei Mária, Károly, Lász­ló, Erzsébet. Szentgyörgyi Gyuláné Kiss Erzsébet Lengyeltóti

Next

/
Oldalképek
Tartalom