Somogyi Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
2014-10-23 / 248. szám
14 OLVASÓINK ÍRJÁK 2014. OKTÓBER 22., SZERDA Az utasok véleménye nem lehet mellékes vasúti történetek Régen nem a felújítási munkát végző vállalkozások kényelme volt a fontosabb A Kossuth rádióban hosszabb műsor volt a MÁV-val kapcsolatosan. Elhangzott többek között: a pályaépítés sok kellemetlenséget okoz az utazóközönségnek, az építkezések folytán a vállalkozók munkásai elvágják a kábeleket, ezért a vonatok késnek. Mindenképpen el kell ismerni, hogy a jelenlegi vezetés súlyos örökséget vett át. Nincs irigylésre méltó helyzetben. Az ütemes menetrend bevezetése az utazó- közönség felé viszonylagos stabilitást sugall. A MÁV tönkretételén sokan munkálódtak. Abban teljesen biztos vagyok: amikor 1998-ban nyugdíjba vonultam nem ilyen állapotok uralkodtak. Azt is állíthatom, hogy a pályaépítés sem okozott mérhetetlenül nagy megpróbáltatást az utasoknak, ha a szervezők a helyzet magaslatán állnak. Okulásul az alábbi példákat hoznám fel. 1. Esztergomból a 17.01-kor induló vonattal utaztunk egy nyugdíjas csoporttal Dombóvárra. Esztergom állomáson és a vonaton a jegyvizsgáló értesítette a csoportot, hogy Pilisvörös- vásáron át kell szállni. Amikor megérkeztünk Pilisvörösvár- ra leszálltunk a vonatról és az utasok részére kialakított keskeny úton kigyalogoltunk az állomás előtti térre. A téren tíz méterre állt egy autóbusz, amelyiken a középső ajtó nyitva volt. Az autóbuszon az első bezárt feljáró ajtónál az ülésen ült egy fiatal vasúti egyenruhát viselő hölgy, aki az okostelefonján játszott. Amikor az autóbusz megtelt, s egyik utastársunk le akart ülni mellé, kissé ingerülten közölte, hogy foglalt, mint szolgálati hely. Ezután tudatta velünk, hogy a tőlünk húsz méterre álló két busz valamelyikére is fel- szállhattunk volna. Amikor erre lett volna módja figyelmeztetni, akkor játszott a telefonnal, később meg ingerülten közölte velünk, amit korábban kötelessége lett volna. Tovább játszott a telefonnal. Amikor a jegyeket jött kezelni, akkor tudtuk meg, hogy valójában szolgálatban van. Látta, hogy valamennyien nyugdíjasok, vasutasok vagyunk. Korát tekintve nem régen fejezte be a jegyvizsgáló tanfolyamot. Vajon mire képezték ki? Tudja-e, hogy egy vasutas szolgálatban szolgálatot teljesít? Múlt és jövő. A régi mozdony már nem pöfög sehová, de számos vonalon a modernebb mozdony sem gyorsabb ■ A kalauz az okostelefonján játszott, s bár egyedül volt, nem engedett a mellette lévő egyetlen szabad helyre leülni, merthogy az szolgálati hely 2. Budapest Keleti pályaudvarról a 11.45-kor induló IC-vel jöttünk Dombóvárra. A vonaton a jegyvizsgáló közölte, hogy Sár- bogárd-Dombóvár között vonatpótló autóbuszokkal fogunk közlekedni. Sárbogárdon az állomás előtti téren álltak az autóbuszok. Az utasokat két ügyeletes tájékoztatta: melyik autóbusz megy Kaposvárra, melyik autóbusz tér be Pincehelyre. Beszállás után 13.05-kor indultunk el és 14.35-kor érkeztünk Dombóvárra. Mivel az autóbuszok a napon álltak, kellően elő voltak fűtve. Ilyen melegben az utas csak folyadékkal tud magán segíteni. Menetközben a forróság enyhült. Ilyen hosszú távon az autóbuszon a szervezet szükséges biológiai igényeit sem lehet kielégíteni. 3. A szerzett „élmények” után ismét felutaztam Budapestre. Visszaútban Budapest Keleti pályaudvarról a 13.45-kor induló IC-vel jöttem. A korábbi tapasztalatok birtokában már jobban figyelem. Sárbogárdon most is át kellett szállni. Amikor Pincehely állomásra értünk, az állomás előtti téren öt autóbusz tartózkodott, meg akartak fordulni, de egymást akadályozták. Pincehely és Tamási között még öt vonatpótló autóbusszal találkoztunk. Aki az ilyen hosszú autóbuszozást kitalálta, elkísérném Sárbogárdtól Kaposvárig és Döb- rököztől-Rétszilasig. Az ilyenfajta megoldás enyhén szólva nem tekinthető utasbarátnak. Ekkor még nem tudtam, hol és milyen átépítési munkát végeznek. A szervezést bírálom, mert az utasok érdekeit nem vették figyelembe. Meg kell jegyezni: Dombóvár és Pincehely között éjszaka 6-7 órányi személyvonat mentes idő áll rendelkezésre. Valamikor kellő szakmai tapasztalattal és alázattal ennyi idő alatt kitérőt cseréltünk. Az utolsó és első vonatok, ha csökkentett sebességgel haladnak is át a kitérőn, mégsem kell az utasoknak átszállni. Számomra úgy tűnik az utas érdeke eltörpül a vállalkozók érdeke mellett. Korábban ha karbantartási munkák mindenképpen átszál- lásos vágányzárat igényeltek, az alábbi állomások jöttek számításba: Sárbogárd, Simontomya, Pincehely és Kurd. Többszöri érdeklődésre sem kaptam használható választ, hol milyen munkálatokat végeznek, hogy ennek segítségével tudjam az utamat megszervezni. Visz- szafelé a szerelvény utolsó kocsijának homlokfalán láthattam az építkezési helyszíneket. Amikor még korábban vágányzári tárgyalás és nem köz- beszerzési eljáráson született döntés, a következő szakaszos megoldás mellett döntöttünk volna: 1. Simontornya állomás előtti és Simontomya-Tolnanémedi állomások között folyó építés alatt Sárbogárd-pincehely között kellett volna csak autóbusz. 2. Amikor Pincehely-Sza- kály-Hőgyész között folytak a munkák, Pincehely-Dombóvár között lett volna szükség autóbuszra. ■ Valamikor kellő szakmai tapasztalattal és alázattal inkább kitérőt cseréltünk, hogy ne kelljen az utasoknak buszokra át- szállniuk 3. Amikor Kurd-Döbrököz között folyt a munka, akkor Dom- bóvár-Kurd között lett volna szükség átszállásos közlekedésre. Amikor utoljára utaztam, az összes átépített szakaszon még óránkénti hatvan kilométeres sebességkorlátozás volt. Külön kell szólni Baté és Kaposvár között folyó átépítésről. Fonyód-Kaposvár járat: ez nem a 21. század! A kaposvár-fonyód vasútvonal mentén lévő Osztopán vasútállomásán látható, hogy az oda érkező és onnan távozó vonatok előtt és után a váltókezelő az állomás előtt és végén lévő váltókat kézzel, oda-vissza kerékpárra ülve állítja át. Szegény ember ha esik, ha fúj kénytelen ezt a műveletet naponta többször is megtenni. Ha rajtam múlna szívesen odaállítanám azt a politikust aki anno kiötlöt- te, hogy a vasutat le kell építeni és nem fejleszteni. Ez a vonal amúgy megérdemelte volna már rég, hogy villamosítva legyen, és akkor Kaposvárott meg Fonyódon nem kéne mozdonyokat sem cserélni. Ezzel is g rövidebb lehetne a menetidő. K. 0. Kaposvár 1. Dombóvár-Gyékényes vonal átépítési terve 1990-ben 120 kilométeres sebességre készült. A beruházás költségeinek jelentős részét elnyelte a hodosi vonal felújítása. Korábban a vonalat 1964-65-ben újították fel, a sebességet 90 km/h-ról 100 km/h sebességre emelték. Az ívek korrekciója így lett kialakítva. Most az alépítményt ezen a nyomvonalon újították fel. Ezek szerint itt a 100 km/h sebesség marad. Ha szükséges volt a felújítás, akkor miért a nyári forgalom alatt kellett felújítani, amikor az utasok a Balatonra akarnak eljutni? A Dombóvár-alsótól Batéig terjedő szakaszon nagyon sok ív van. Ezt hogyan építik át? Lehet: a nagy átépítés után már nem marad utas. A nem utasbarát intézkedések egész sorát látjuk ugyanis. A vasutas magazin szerint, ha elkészül Dombóvár-alsó-Ba- té szakasz felújítása, akkor nem tud majd a kerékpár versenyezni a vonattal a fenti vonalon. A magazinban nem esik szó arról, hogy az érintett szakasz erőltetett átépítésekor mi lesz a sorsa Attala és Kapospula megállóhelynek. A felsőbbség véleménye az, hogy a kevés személyvonat megállítását az utaslétszám nem indokolja. Akkor a több személyvonat megállítása utas nélkül milyen megoldást jelent? Erről semmiféle egyeztetést senki sem kezdeményezett. A Dél-Dunántúlon a közlekedés nem tartozik a sikeres megoldások közé. Szólni kell ezekről a dolgokról, mert az elmúlt időszakban a Dél-Dunántúlon az utazóközönség méltatlan helyzeteket élt át. Ez elkövetkezendő időben ezen változtatni kellene. Ezért kell a másik felet is meghallgatni. A legjobb lenne Nagyberki és Dombóvár-alsó között i mintegy tíz kilométeres szakaszon új nyomvonalat kiépíteni. Ez olcsóbb. A régi nyomvonalon történő felújításhoz nem adnám a nevem. 2. Bevezetjük a Rippl Róna IC vonatokat Zágrábig. Az átépítések alatt átszállnak az utasok. Szerencsére sok nemzetközi utas vette igénybe a vonatot. Az átépítés idején miért nem a Balaton déli partján közlekedett? Ebben az esetben a sok külföldi utasnak nem kellett volna átszállni. 3. A Kaposvárra közlekedett utasok a Budapest-Kaposvár közötti 200 kilométeres távolságból Sárbogárdtól 110 kilométert autóbusszal közlekedtek. Csupán az utasbarátság miatt kellett IC-pótdíjat fizetni? ■ Pécs és a Balaton között át kell szállni buszra, majd vissza a vonatra, utána a szerelvény alig vánszorog, de ezért sebes- vonati pótdijat kérnek 4. A Pécstől a Balatonra közlekedő vonatról Dombóváron autóbuszra kell szállni, majd Kaposváron vissza a vonatra, Kapos- vártól-Fonyódig az 53 kilométeres szakaszt 75 perc alatt teszi meg a vonat, és mindezért se- besvonati pótdíjat kémek. Sokféle nyilatkozatot hallani, de a Kaposvár-Fonyód vonal korszerűsítéséről egy szó sem esik. Sőt 2020-ig nincs tervben. Hol vannak a Dél-dunántúli országgyűlési képviselők? A Siófokon folyó korszerűsítés megindításakor készült riportban elhangzott: az utasokat rövidebb idő alatt akarják a Balatonra eljuttatni. Ezzel csak egyet lehet érteni. A nyilatkozatok egy része azonban szerintem megtéveszti a közvéleményt. dr. Franc József Szabadi Békére vágyom már évek óta! belpolitika Legyen végre jobb a nem fideszes kisembernek is Kiss Vendel két kitüntetést is kapott a vitézségéért A húsospult előtt lettem rosszul, azonnal segítettek jeles vizsga Október 10-én egy kaposvári hipermarketben vásároltam, és a hosszú sorállás, ami a húspultnál volt, teljesen kifárasztott. Éreztem, ha nem tudok leülni, összeesek. Az utolsó gondoláig nehezen eljutottam és az ott lévő dolgozóktól segítséget kértem. Pillanatokon belül leültettek, vizet hoztak és három szem kockacukrot, mivel a vérnyomásom alászállt. Addig ott voltak mellettem 35 percig, míg az arcszínem újból normális színűre változott. Igen jót tettek velem. Emberségből, együttérzésből, odaadásból jelesre vizsgáztak. Köszönöm! Név és cím a szerkesztőségben Jó lenne már végre békében élni! Volt három választás, szeretném, ha elkezdődne a munka a szócséplés, egymás vádolása helyett. És azok is dolgozhassanak nyugodtan, sőt nyerhessenek akár még pályázatot is, ahol a település nem a Fi- deszesekre szavazott! Engem egyébként mélyen felháborít, hogy ott, ahol a Fidesz vesztett, egy csomó helyen nem fogadják el a választás eredményét. Még nem fogadta el az ország népe azt, hogy csak a Fidesz nyerhet! A kormányzó erő fordíthaná jóra is az erejét, nem csak a hatalma bebetonozására és a barátok helyzetbe hozására, meggazdagítására. Én évek óta ebben reménykedem. Orbán Viktort korábban nagyon okos államférfinak tartottam, de már nem tartom annak, mert egy igazi államférfi nem így viselkedik. Két dologra is nagyon kiváncsi vagyok. Az egyik: Hogyan másznak ki a slamasztikából, hogy Amerika kitiltott NAV-ve- zetőt és kormánytisztviselőt is a területéről, magyarul nem utazhatnak be az USA-ba, korrupció miatt. Azért ez nem piskóta, szerintem nem elég erre azt mondani, hogy az amerikaiak nem tudják mi a helyzet Magyarországon, vagy azt, hogy a hazai baloldaliak tüzelték föl őket. A másik: Valóban neki- áll-e a nagy rendszerek, így például az egészségügy megreformálásának a Fidesz. Bár ezzel valószínűleg veszítenek szavazókat, most három évig nem lesz választás, megtehetnék. Átalakítás nélkül nem bírja majd a finanszírozást az állam, mert az egészségügyből hiányzik a pénz, ugyanakkor mérhetetlenül pazarló is. Persze nem megszorításnak, hanem intézkedésnek nevezik majd mindazt, amit tesznek ha tesznek, ahogyan már hallottam valamelyik vezető Fideszes szájából. Csak legyen végre jobb a nem Fideszesként számon tartott kisembereknek is! N. I. ÉLETÚTNagy örömmel olvastam, hogy írtak a 44-es Gyalogezredről. Az idézett könyv 389. oldalán lehet olvasni Kiss Vendel gazdálkodóról, tizedesről. Született: Lengyeltóti, 1894. Apja Kiss Ferenc, anyja Kiss Anna. Idézek a könyvből: 1913-ban vonult be ezredünkhöz, a világháború kitörése tényleges állományban érte. Tábori ezredünk- kel ment a szerb hadszíntérre és Sábáénál esett át a tűzkeresztségen. Az ezreddel ment a 2. lem- bergi csatához is. Részt vett a kárpáti harcokban, majd harcolt Orosz-Lengyelországban. 1914. december 8-án betegen ment kórházba. Felépülve 1915. februárjában ment a kárpáti nagy téli csatához, majd részt vett az üldöző harcokban 1915. júliusáig, mikor Dobrotwornál megbetegedett. Harmadízben 1915. december 22-én ment az orosz harctérre és harcolt 1916. júliusáig, második sebesüléséig. Rövidesen ismét az orosz frontra került, majd az ezreddel a román harctérre. Az olasz fronton is harcolt, a Piave mentén, de a Montelló bevételénél 1918. június 23-án fogságba esett, ahonnan 1918. november 28-án tért haza. Két kitüntetést kapott vitézségéért. Felesége Makarész Vilma. Gyermekei Mária, Károly, László, Erzsébet. Szentgyörgyi Gyuláné Kiss Erzsébet Lengyeltóti
