Somogyi Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
2014-10-11 / 238. szám
2014. OKTÓBER 11., SZOMBAT Örök visszatérés: hazaház a honvágy bolgár-törökök Negyedszázada 360 ezren menekültek el Bulgáriából - ma újra otthonra leltek KÜLFÖLD - RIPORT Exodus: még a kommunizmus végéráiban bolgárosítani kellett a nevüket, és mecsetbe sem járhattak. Aztán nemzetközi nyomásra kiengedték őket A több évtizede az otthonukból elűzött török családok közül sokan visszatértek Bulgáriába, és sikerült ismét otthonra lelniük. Nonn V. György Mikrobuszunk 120-szal szeli a dimbes-dombos tájat, alattunk jó minőségű autósztráda. Albe- nából, a 37. újságíró tenisz-világbajnokság helyszínéről haladunk észak felé. Pont 25 évvel ezelőtt jártunk erre, akkor még poros országúton, és bár az Arany Homok úgyanúgy csillogott a tengerparton, és Kossuth háza is mai állapotában várta a Sumenbe zarándokló magyarokat. jövetelünk célja akkor sem ezek meglátogatása volt. Az elátkozott török falvakba tartunk, ahogyan akkor, negyed századdal ezelőtt, amikor elnéptelenedett házak, széllengette kertkapuk, üres házak vártak bennünket, az asztalon még a sebtiben elfogyasztott utolsó reggeli maradéka, a szekrényekben a pogy- gyászba be nem fért bugyogók. 1989. szeptemberében riasztottak bennünket (újságírót és fotóriportert), hogy tragikus események zajlanak Bulgáriában, népvándorlás, exodus. A törökök százezrével vonultak dél felé, hogy elhagyják az országot, a határon tumultuózus jelenetek. Persze nem minden előzmény nélkül. Az ötszáz éves oszmán hódoltság eredményeképpen Dél- és Észak-Ke- let-Bulgária területein zárványokban élő, török nyelven beszélő muzulmánokra a hivatalos politika az mondta: pomákok. Olyan bolgárok, akiket a törökök évszázadokon keresztül kényszerítettek, hogy áttérjenek a pravoszláv hitről. Úgy találták, 1985-ben jött el az ideje, hogy ezt visszacsinálják. Ekkor született meg a nyelvtörvény, amelynek alapján a nevét mindenkinek át kellett írni. A világhírű súlyemelőt, Süleymanoglut csak úgy engedték külföldre versenyezni, hogy Szulejmanovra bolgáro- sított. Egészen addig, amíg egy melbourne-i túráról elfelejtett visszajönni, és onnantól kezdve Törökországnak gyűjtötte az érmeket. A milliós nagyságrendű bulgáriai törökségnek ez nem adatott meg - még útlevelük se volt. - Nem csak ősi nevünket kellett megtagadnunk - emlékezik Saly Suleiman Amish, egykori ellenálló -, megbüntették azt is, aki mecsetbe járt, hivatalos helyen törökül beszélt, sőt, az az orvos is hirtelen eltűnt, aki fiúgyermekeinket körülmetélte. - Tiltakozásul 1989. májusában az emberek Kaolinovo utcáira vonultak - veszi át a szót Oszmán Ne- dzsibova -, apámat ott lőtték agyon. Egy nappal később, 21-én a tüntetések a szomszédos Todor Ikonomovo- ra is átterjedtek, itt három ember halt meg. Az áldozatokra ma kopott bolgár nyelvű tábla emlékeztet. De életüket nem áldozták hiába: akkoriban az egész világot bejárták az eseményekről szóló hírek, aminek köszönhető az a nyomás, amelyet az amerikaiak gyakoroltak a Zsivkov rezsimre az emberi jogok megsértése miatt, és amely a török kisebbség kiengedéséhez vezetett. Hatszázezer ember kapott útlevelet, amely határátlépésre jogosított Törökország felé.- Egy hónap állt rendelkezésünkre, hogy mindent elintézzünk - meséli Amish Kaolinovo főterén a kávézóban. - Felmond- tuk állásunkat, amit tudtunk ingóságainból sztotinkáért eladtunk, mert csak egy autónyi cuccot vihettünk magunkkal. A házunkat korlátozott áron az állam vette meg. Éjszaka léptük át a határt, odaát a török hatóságok vártak. Akinek nem volt hova mennie, azt az edirnei táborban helyezték el, amíg képzettségének megfelelő munkát nem szereztek neki. De a többség ismerősökhöz, rokonokhoz utazott, és úgy érvényesült, ahogy tudott. Mi Isztambulban éltünk fél évet. Akkor azt mondta édesanyám: Fiacskám, szeretnék visszamenni a falumba. Apámat is honvágy gyötörte, én se találtam meg a számításomat, és a lányoknak sem tetszett, az ottani női egyenjogúság. Fogtuk magunkat, s visszajöttünk. Nem voltunk egyedül, akkorra már sokan visszatértek. Hiszen Todor Zsivkov már nem volt hatalmon, Bulgáriában is megtörtént a rendszerváltás. Házunkat ugyanazon az áron visszavehet- tük, nincs már üldözés, szabad a nyelv és a vallás gyakorlása azóta is - véli. Valóban, az elektromos müe- zin napi ötször imára szólítja fel a helység muzulmán lakóit. Az iskolában anyanyelven tanítanak, igaz, a tanárokat Sumenből kell szállítani, mert kevés pedagógus tud törökül. A Fevzi családnál teázunk, legalább öt nemzet üli körül a kerti asztalt. A feleség dobru- dzsai bolgár, aki Ukrajnából települt át. - Itt tiszteletben tartjuk mindenkinek a származását - állítja Saly Shinasi önkormányzati elnök, aki magát cigányként határozza meg. Muzulmán ő is, de mint mondja, a faluban senki sem viszi túlzásba: hetente egyszer mennek el az imámot meghallgatni. Hivatalába invitál, de nem könnyű a megközelítése - a főtéren koldulókat kell elhessegetni az útból, vendéglátóink ezt elég drasztikusan meg is teszik. - Hát ez itt a legnagyobb probléma - folytatja a polgármester odabenn. - A szegénység. Már nem üldöznek bennünket, mint régen, de akkor mindenkinek volt munkája. - A környéken 50-60 százalékos a munkanélküliség - magyarázza Yozlem Seleydim angolul. A fiatal lány a helyi munkaügyi hivatalban dolgozik, szülei szintén Törökországból tértek vissza. Nagynénje kinn maradt, tartják a kapcsolatot. Talán majd egyszer ő is odaköltözik... Azon vagyunk, hogy erre ne kerüljön sor - veti közbe Fevzi úr, a Mozgalom a logokért és a Szabadságért (DPSZ) helyi képviselője. A párt azért lépett ki a kormányból, mert nem látott semmiféle fejlődést - véli. Valóban, a koalíció azonnal össze is omlott, októberre kiírták a rendkívüli választásokat. A magát liberálisnak mondott DPSZ jó eséllyel indul, legutóbb kilenc százalékot szerzett. (A múlt vasárnapi választáson a DPSZ 15,18 százalékot szerzett /lásd keretes írásunkat/ - szerk.) - Az a vád ellenünk, hogy etnikai alapon szerveződő nacionalista párt vagyunk, pedig ezt az alkotmányunk tiltja. De hisz nincs is annyi török nemezetiségű szavazó az országban, amennyi voksot kaptunk! - érvel Fevzi úr. - Éppen ellenkezőleg: mi azért harcolunk, hogy a származás ne legyen meghatározó, sem előny, sem hátrány az egyén életében. Ha minden cigány úgy szavazna, mint én - teszi hozzá Shinasi polgármester -, a DPS Bulgária egyik meghatározó pártja lenne. Csakhogy a népes roma kisebbség voksai legalább három párt között oszlanak meg. Amikor negyedszázada Bulgáriát 360 ezer török hagyta el, súlyos munkaerőhiány lépett fel. Ma már ettől nem félnek Szófiában, és a jobboldali szélsőségesek ismét azt mondják, távozzon a kisebbség, mert mind az oktatásban, mind az egészségügyben, mind a szociális ellátásban inkább terhet jelentenek. 25 éve éppen Ankara állította le az exodust, mert már nem volt hajlandó befogadni a nincstelen tömegeket. Ma meg már elképzelhetetlen lenne, hogy menekülteket fogadjanak egy európai uniós országból. Nekünk, külföldi látogatóknak úgy tűnik, erre nem is lesz szükség. A törökök Bulgáriában ismét otthonra leltek. Bár Pris- toe falucska főtere ugyanúgy néptelen, mint huszonöt éve. De most azért, mert péntek délután van, munkaszüneti nap. A porták előtt azonban személygépkocsik parkolnak, odabenn építkezés látszik. Visszatértek. Több voksot kaptak az oktber 5-i parlamenti választáson a konzervatív Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért párt kapta a legtöbb voksot, de nem szerzett parlamenti többséget. A Bojko Boriszov volt kormányfő által vezetett jobboldali párt a voksok 32,5 százalékát kapta. A kormányzó szocialisták 15,29 százalékot értek el. A kormánykoalíció másik tagja, a török kisebbséget képviselő Mozgalom a Jogokért és a Szabadságért (DPSZ) nevű liberális párt ellenben jól szerepelt, 15,18 százalékot kapott. ■ Ma már nem üldözik őket, csak a szegénység sanyargatja őket Ukrán belügyi egységekből dezertáltak Nobel-békedíj a gyerekekért küzdőknek elismerés Ferenc pápa volt idén a legnagyobb esélyes, mégsem ő nyert Özönvíz: későn SMS-ezett a polgármester válság Két ukrán belügyi alakulat elmenekült a harcok sújtotta övezetből Kelet-Uk- rajnában - közölte pénteken Hennagyij Moszkal Luhanszk megyei kormányzó. A tekintélyes ukrán politikus, aki nyugalmazott rendőrparancsnok, kijelentette, hogy a Poltava és Szúrni megye összevont belügyi alakulata, valamint a Kijev-2 önkéntes zászlóalj arra hivatkozva hagyta magukra társait, hogy ők a belügyminisztérium és nem a védelmi tárca alá tartoznak. A dezertálás miatt a kormányzó Vitalij Jarema főügyészhez fordult, hogy vonja felelősségre őket. ■ MTI A 2014-es bNobel-békedíj győztesének kihirdetésével tegnap ismét sikerült meglepetést okoznia a Norvég Nobel-bizott- ságnak. A pakisztáni Malala Juszufzai és az indiai Kailás Szatjárti megosztva kapta az elsimerést, noha egyikük sem tartozott az igazi favoritok közé. Malalát már tavaly is jelölték, most azonban kevesen számítottak rá, hogy befut. A most 17 éves pakisztáni diáklány 2009-től írt a BBC-nek blogot, azért harcolt, hogy hazájában a lányok is tanulhassanak. A tálibok fejbe lőtték, de túlélte - azóta Angliában él. Az indiai Kailás Szatjárti (60) a kilencvenes éves óta Malala Juszufzai Kailás Szatjárti küzd a gyerekek kizsákmányolása ellen. Ő is azt vallja, hogy a kisgyereknek az iskolapadban van a helye, és nem valami sötét gyár szalagsorán. Az elmúlt két évtizedben 80 ezer gyermeket sikerült a civil szervezetek segítségével visszavezetnie a tanuláshoz. A döntés mindenképp jelképes, hiszen segítheti a sokáig egymással éles konfliktusban álló India és Pakisztán megbékélését. Az idei első számú esélyesnek Ferenc pápát tartották. Ő lett volna az első katolikus egyházfő, aki megkaphatta volna a díjat - de nem kapta. Szokás szerint rengeteg jelölt volt, ösz- szesen 278. ■ Sz. Cs. Genova Katasztrófa sújtotta területnek nyilvánították az északnyugat-olaszországi Genova városát és környékét, miután a heves esőzések miatt először víz, majd sártenger öntötte el a várost a péntekre virradó éjszaka. Genova utcáin közel kétméteres ár hömpöly- gött végig. A víz és sár magával sodorta a gépkocsikat is. Egy 57 éves férfi meghalt: hazafele tartott a zuhogó esőben, amikor utolérte az ár. Genova polgármestere arra kérte a lakosságot, ne hagyja el otthonát. A hatóságok SMS-üzenetet küldtek a helyieknek, de ez csak a katasztrófa után érkezett meg. ■ MTI 7
