Somogyi Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-22 / 221. szám
2014. SZEPTEMBER 22., HÉTFŐ 5 Rosseb bakák hőstettei és szenvedései kuriózum A 44-es kaposvári gyalogezred teljes első világháborús története az alakulat parancskönyvéből MEGYEI KORKÉP Fel, Szerbiába! Az ezred búcsúztatása Kaposvár főterén Sok ezer somogyi katona nem úszta meg egyszerű sebesüléssel Az idén száz esztendeje, hogy kitört az első világháború. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében ott harcolt a somogyi - és tolnai - katonák alkotta legendás 44-es gyalogezred, vagy ahogyan mindenütt emlegették őket: a rosseb bakák. Akiknek parancskönyve a napokban került a megyei levéltár birtokába. Vas András A 44-es gyalogezredet már a háború elején bevetették: augusztus elején indultak útnak Kaposvárról, hogy Szerbiában harcoljanak a Monarchia dicsőségéért. Első nagy csatájukat Szabácsnál vívták, s ugyan a nyár végéig komoly veszteségeket szenvedtek, az alakulatot hamarosan átvezényelték az orosz frontra, Galíciába.- S ettől kezdve napra pontosan nyomon követhető az ezred története a parancskönyvből - mondta Csóti Csaba főlevéltáros - melyet Füzér Gábor festőművész hozott be hozzánk. Ez nem az eredeü példány, hiszen az bizonyosan németül íródott, mivel az volt a vezénylési nyelve a K. u. K. hadseregnek, hanem ez vitéz Kovács Sándor lejegyzése, aki mint az ezred egykori katonája másolta le a napi bejegyzéseket magyarul. Az első, 1914. szeptember 11-i bejegyzés alapján Schauer Lipót őrnagy és Mi- hánivics Károly ezredes vezette a gyalogezredet, az zászlóaljakat pedig Dobrovki, Zágonyi Samu, Pokomy Ágoston, Márkus István és Jaldfogel József századosok irányították. További előrenyomulás Lemberg felé. Piaski és Dorfeld vonalában az oroszok igen erős állasokban fogadják támadásunkat. A Piaskitól D-re levő Piaski erdőre az ezred többször rohamozik de eredménytelenül. Egy magasabb elöljárónak erőltetett és embertelen eljárása sem segített, az ezred ebben az erdőben felmorzsolódik, de eredményt elérni nem tud. Igen nagy a veszteségünk. (Pisaki, 1914. szeptember 11.) Hosszú ideig az első az egyetlen, előrenyomulásról szóló írás a parancskönyvben, az elkövetkező napokban folyamatos utóvédharcokkal körítve kénytelen visszavonulni az ezred. A hátrálás eleinte rendben zajlik, ám a nagy esőben - no és az orosz akciók miatt - felbomlik a rend, a különböző fegyvernemek összekeveredve, a krónikás szerint lesújtó látványt nyújtva érik el Sta- ry Sambort, ahol a kolera is felüti a fejét a katonák között. Tíz nappal az előrenyomulás megkezdése után már a magyar határig Zemplénoroszüg hátrál az ezred, majd Homonna, Sátoraljaújhely és Őrmező következik, ahonnét visszaindulnak az Uzsoki-há- gó visszafoglalására. Jellemző a hadvezetés tempójára, hogy ekkor osztják ki a szabácsi ütközet hőseinek a kitüntetéseket... Hajnalban menet Benlova felé. (...) Egész nap viharos idő havazással. Az ezred 17 óra körül ér Beniovára, majd Sianki felé támadt. (...) A legénység ruházata, lábbelije lerongyolódott, igen sok embernek a lába kilátszik a rongyos cipőből, miért is lábait ruhákkal és rongyokkal becsavarva segít magán. A kép igen szomorú, de azért a lelkesedés nagy. . (Beniova, 1914. október 4.) Vélhetően ennek köszönhető, hogy sikeres az előrenyomulás, egyre több település kerül az ezred kezére, sőt, a hónap közepére eljutnak odáig, ahonnét szeptemberben visszavonultak, s akkora az ereje a támadásnak, hogy az oroszok mindenhonnét visszavonulnak, így a korábban nagy veszteségeket szenvedő somogyi bakák gyakran üres állásokat találnak reggelre a frontvonalon. November elejére aztán ismét fordul a hadiszerencse, megembereli magát a muszka, s a hónap közepére már ismét magyar földön találja magát az ezred. Néhány nap pihenés után aztán észak felé vonaton viszik ki őket ismét a frontra, s Klepánál már újra az első vonalban harcolnak. Bernatow és Bukóvá között rossz felderítés következtében az ezred helytelen rendvonalban fejlődik a harchoz, úgyhogy az oroszok a jobb oldalát támadják. Az ezredet igen érzékeny veszteség éri. (Bernatow, 1914. december 4.) Az első háborús karácsony Krasik és Trenów elfoglalásával telik, újévkor pedig a rosseb bakák felváltják a 67-es gyalogezredet állásaiban, s beássák magukat. Február közepéig kell tartanuk magukat, ekkor megérkezik az újabb váltás, s a hónap végéig a somogyiak kevés pihenőt kapnak Magyarországon, március elsején aztán indulnak ismét a frontra. Bár csak tartalékként vetik be őket, március 15-re harmadára apad a létszám, a feltöltés után Valahol Galíciában megint az első vonalba kerülnek, de a folyamatos orosz támadások elől ismét visszavonul a határhoz. Itt komoly feladat vár rájuk, hiszen ha nem sikerül megtartaniuk vonalaikat, az oroszok előtt nyitva áll a kapu Északkelet-Ma- gyarország felé. Visszaszorítják a muszkát, s május közepére ismét benyomulnak Galíciába. Hajnali 1 órakor az ezred rohammal elfoglalja a hídfőt, s állást foglal a Búg nyugati partján. (Dobrotvici, 1915. július 24.) A Búgon csak augusztus végén sikerül átkelni, ám szeptember közepéig megállíthatatlanul nyomul előre, amikor ismét tartalékba kerül. Október 7-ig tart a nyugalma a somogyi bakáknak, ekkor az oroszok éjjel megtámadják Sapanowot, ahová a rosseb ezredet beszállásolták. Január 23-ig tartó állásharc kezdődik. Igen sok veszteséggel szakadatlan munkálatok az állások megerősítésén. Az ellenséges állások néhol 10-20 méterre vannak a saját vonalainktól. Több sikertelen rajtaüté- si kísérlet az oroszok részéről. (Sapanow, 1915. december 13.) Január végén az ezredet felváltják, s hadsereg-tartalékba helyezik február 23-ig, amikor is át kell vennie a 33. gyalogezred helyét Lopusznónál. Júniusig újabb lövészárok-csata bontakozik ki az orosszal, némi biztonságot ad a rosseb bakák számára, hogy az állásokat védő szögesdrót akadályokba áramot vezetnek. Folyamatos tüzérségi tűzben próbálják áttörni az ellenséges állásokat, ám a frontvonal megmerevedik, s július közepétől ismét a lövészárkaikba húzódnak visz- sza a felek. Augusztus 28-án érkezik a parancs a visszavonulásra, de szeptemberben ismét beássa magát a 44-es gyalogezred, ezúttal Zarkownál. Január végéig próbálják áttörni egymás vonalait a harcoló felek, november végén itt éri a hír a somogyiakat: meghalt Ferenc József osztrák császár és magyar király. Utóbbi csak egy szimpla bejegyzés a parancskönyvben... Január 18- án az ezredet egy német alakulat váltja, a 44-esek a védelmi vonalak mögé kerülnek, majd február elsején megindulnak vonattal Erdélybe, ahol a Gyergyói-ha- vasokban vetik be őket. Augusztus végén már ismét Galíciában találják magukat. Hajnalban rövid de erős pergőtűz után az oroszok betörnek a II. és IV. zászlóalj vonalába és azt széles kiterjedésben áttörik, majd nagy erőkkel, páncél gépkocsiktól kísérve erélyesen törnek előre. Az ezred saját kis tartalékával ellentámadással az oroszokat visszaveti és 13 óráig a régi állásokat birtokába veszi. Az ezredet igen súlyos veszteség éri: 30 tiszt, 1200 fő legénység, 11 géppuska és 4 aknavető. (Waschkautz, 1917. október 6.) Akkora volt a veszteség, hogy a II. zászlóaljat feloszlatják, maradék legénységét a III-ba és IV-be helyezik. Az állásharcok december elejéig folytatódnak - többek között Béhvald dandárparancsnok is életét veszti -, amikor is orosz parlamenterek érkeznek az ezredparancsnokságra. December 17-én a 44-eseket kivonják állásaikból, a karácsonyt tartalékban töltik, januárban pedig a Bécs melletti Pensingenbe kerülnek, ahol február közepéig újjászervezik és feltöltik az ezredet, melyet aztán március elején az olasz frontra vezényelnek, ahol áprilisra fokozatosan elfoglalja állásait a Piavétől északra. A rosseb bakák májusban és júniusban többször is megpróbálnak átkelni a folyón, ám az olaszok rendre meghiúsítják kísérleteiket. Óriási veszteségeket szenvednek, június közepére az eredeti ezredből már csak hetvenen szolgálnak... Nem csoda, hogy Vittorióba, majd Tolliná- ba vezénylik a 44-eseket, s szeptember végéig nem vetik be őket. Kutatók éjszakája SZEPTEMBER 26-ÁN a Kutatók Éjszakáján a 20. század két nagy háborújának és a holokausztnak kaposvári eseményeiről lesz szó a megyei levéltárban. Korabeli dokumentumok, szakértők témavezetései segítik az érdeklődőket nem csak az ismerkedésben, de önálló kutatások megkezdésében is. A levéltár ebből az alkalomból szívesen fogadja azon magánszemélyek felajánlásait, akik régi személyes, családi, érdekes dokumentumainak másolatait a levéltárrendelkezésére bocsátják. A rövidebb dokumentumok másolatait helyben, még az éjszaka során elkészítik, s az elektronikus másolatból egy példányt a dokumentum tulajdonosának rendelkezésére bocsátanak Állásharcok. Igen gyenge élelmezés, rossz ruha. (Piave partján, 1918. október 14.) Október végén aztán megindul az olasz ellentámadás, átkelnek a Piavén, a parancskönyv szerbit az ezred hősiesen küzdve, lépésről-lépésre hátrál. A katonák november 3-án értesülnek a fegyverszünetről, másnap már megindulnak a szökések... Akik maradnak, fárasztó menetben kelnek át az Alpokon Arnoldste- inig - a mai olasz-osztrák-szlo- vén hármas határig -, ahol átadják fegyvereiket az olaszoknak, majd Klagenfurton, Mariboron keresztül elindul velük a vonat. Hogy ne legyen egyszerű a háború befejezése, Csáktornyánál horvát szakadárok támadják meg a vonatot, mely november 14-én érkezik Kaposvárra, ahol „a város közönsége köny- nyes szemmel fogadja hősi házi ezredét”... 1918. november hó 14-én a 174 évig fentálló Albrecht főherceg nevét viselő cs. és kir. 44-es gyalogezred megszűnt létezni, de nem szűnt meg létezni ezen ezrednek hazafias szelleme és magyaros virtusa. Mert utódának a M. Kir. Zrínyi Miklós 7. honvéd gyalogezred minden tagjának ereiben ugyanaz a vér csergedez, mint amelyik a 44. gyalogezred neve alatt patakokban ömlött Szent hazánk védelmében. A múltból merített erények fenn tartása és fejlesztése hozza meg a várva-várt ünnep napot, amikor a Kárpátok ormain és Erdély bércein újra felhangzik majd a nóta, hogy: csak előre, rosseb, csak előre! (Kaposvár, 1930. évben) Szoboravató, katonakiállítás Marcaliban emléknap A településről kétezren vonultak be az első világháborúban Az első világháború ideje alatt Marcali egy hat-hétezer lakosú település volt. Ebből mintegy kétezren vonultak be. Ha a felnőtt férfiakat nézzük, akkor minden második marcali hadra-fogható férfi katonává vált - mondta Sütő László, Marcali polgármestere az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára rendezett ünnepségen. Huszár Mihály történész elmondta: 1914 és 1918 között jellemzően két alakulatba, a kaposvári székhelyű 44., illetve a pécsi székhelyű 19. gyalogezredbe Programokkal emlékeztek a világháború kitörésének évfordulójára vonultak be a marcali katonák, s küzdöttek különböző harctereken. A programsorozat a Csak győznötök vagy halnotok szabad! Marcali katonák az első világháborúban című kiállítás megnyitójával folytatódott a Marcali Múzeumban. A városi fürdőben pedig leleplezték a női szoborpark újabb alkotását. Az egész alakos szobrot hiteles fotók alapján Csi- náth Lajos mesztegnyői és Nagy János gyékényesi fafaragók készítették Ápolónő az első világháborúban címmel. ■ V. E. Járőrnaszád, mentőhajó, kompkoncert. A hajósok napját korábban is megtartották szeptember tájékán, ám most először nyitották ki a nagy- közönség számára. A kuriózumot a kompkoncert jelentette; a Carbonfools zenélt a kompon, mely ezúttal Siófokról indult és oda is érkezett vissza.
