Somogyi Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám

8 INTERJÚ 2014. SZEPTEMBER 21., VASÁRNAP polgár judit A világ legjobb sakkozónője legyőzte Kaszparovot is. Sokat tett a sakkegyenjogúságért. Annyi képességnek jót tesz ez a játék, hogy legszívesebben mindenkit megtanítana sakkozni. ELSŐ LÉPÉSEK A TÁBLÁN KÍVÜL A világ legnagyobb sakkozóit mind legyőzte, minden idők legjobb női játékosának tartják. Polgár Judit mégis úgy döntött, hogy visszavonul. Ezután a családjával és a nevét viselő alapítványával szeretne többet törődni. Célja, hogy minél több gyerekkel megismertesse ezt a játékot, mert úgy gondolja, hogy még a világ is jobb lehetne, ha többen tudnának sakkozni. Fábos Erika- Az, hogy éppen a The Times című lapban jelentette azt be, hogy visszavonul a profi verseny­zéstől, a véletlen műve volt vagy így tervezte?- Az interjú persze nem volt véletlen, de az, hogy éppen ak­kor beszéltem erről először, nem terveztem előre. Beszélgetés köz­ben így alakult.- Harminchárom éve versenyez: éppen ezért volt könnyű vagy ettől volt nehéz ez a döntés?- Nem volt könnyű, nagyon furcsa volt kimondani is és főleg belegondolni, de csak furcsa és nem rossz érzés. Inkább izgal­mas és felszabadító. Az utóbbi években sok mindennel foglal­koztam már a versenyzés mel­lett, ezek mind fontosak lettek számomra. írtam három szak­könyvet az elmúlt négy évben, de főleg az oktatás volt az, ami egyre több energiámat lekötötte. 2010 óta dolgozunk egy progra­mon Zsófi nővéremmel, és 2011- ben Kaszparovot is támogattam, amikor az Uniónál kampányolt és kiharcolta, hogy deklarálják a sakk iskolai bevezetésének fontosságát. Ezt azóta, az alapít­ványommal itthon is elértük, hi­szen a Sakkpalota programunk bekerült a Nemzeti Alaptanterv­be. Aztán ott van a sakkfesztivá­lunk, ami számunkra egy fontos családi esemény és ugyancsak nagyon kinőtte magát az elmúlt évek alatt, annak is én vagyok a motorja. Ezek azért fontosak ne­kem, mert segítenek minél több embernek megmutatni, hogy a sakk mennyire gazdag játék, úgy, hogy még csak nem is mu­száj magas szinten tudni, hogy rengeteg öröme és haszna le­gyen belőle egy embernek. Miu­tán maximalista vagyok, emiatt egy jó ideje éreztem már, hogy nem tesz jót nekem, ha ennyi he­lyen igyekszem megfelelni.- A legnagyobb motiváció ezek közül mi volt?- A családom. Sokkal több időt szeretnék velük tölteni. A gye­rekeim 8-10 évesek és amióta megszülettek, időről időre napi­rendre kerül, hogy hogyan lehet összeegyeztetni ezeket a sakkal kapcsolatos dolgokat, a verseny­zést és a gyereknevelést. Eddig is nagy kihívás volt megoldani.- A sakk a többi sporthoz képest egy elég bennfentes világ. Például azt sem nagyon tudja egy laikus, hogy most mennyi ideje szaba­dul fel. Mennyi elfoglaltsággal jár, hogy ezen a szinten a legjobb formáját hozza egy versenyző? Mostantól Polgár Judit egyik fő célja az, hogy a sakkozást az iskolai oktatási programba integrálja az általuk kifejlesztett módszerrel- Én már régóta nem tudtam ennyit készülni, de az igazi pro­fik napi 8-10 órát sakkoznak. A felkészülés pedig elég sokrétű. Konkrét ellenfelekre is készülni kell és elméleti szinten, általáno­san is muszáj képezni magát egy sakkozónak. Ahhoz ugyanis ha­talmas tudást kell felhalmozni, hogy fáradtan, négy-öt óra játék után, idegfeszültségben pilla­natok alatt előjöjjenek az ember fejéből a lehetséges megoldások. De a sakk és a versenyzés is na­gyon sokat változott az elmúlt időben. Egy modern sakkozó ma már olyan, mint egy számítógé­pes zseni: adatbázisokat, elemző programokat használ.- Ebben is sokat változott a sakk, de azon is meglepődtem, hogy mennyi szponzor van a sportág közül és milyen komoly pénzeket fizetnek a legnagyobb versenye­ken. A golfozókról és a tenisze­zőkről tudjuk, de a sakkról nem gondoltam, hogy a legjobban fizetett sportágak közé tartozik. Mióta van ez így?- 1972-ben kezdődött egy fo­lyamat, amikor Fischer tudatta a speciális feltételeit a Nemzetközi Sakkszövetséggel. Azóta folya­matosan alakult és már a világ is elismeri, hogy hosszú évek felkészülése van abban, hogy egy játékos mondjuk világbajno­ki partit játszik, ráadásul a sakk egy rendkívül idegtépő sport. Ma valóban dollármilliókat fi­zetnek ki egy világversenyen.- Minden idők legeredményesebb női sakkozója és 25 éve vezeti a világranglistát, férfiversenyeket, olimpiát nyert. Ha választani kellene a sok közül, melyik volt a legkedvesebb sikere?- Szakmai szempontból nyil­ván az, hogy éveken keresz­tül a legjobb tízben voltam a ranglistán, akkor, amikor még a legnagyobbak - Kaszparov, Anand, Kramnyik is aktív játé­kosok voltak. Aztán az is szen­zációs volt, amikor 1988-ban gyakorlatilag egy tinicsapat­tal olimpiai bajnokok lettünk. De szerencsés vagyok, mert sok nagyon emlékezetes győzel­mem van, Szpaszkijt, Karpovot például nagy élmény volt meg­verni. Mások szerint Kaszpa­rov legyőzése nagyobb teljesít­ménynek számít, de nekem az a győzelem nem annyira a szí­vem csücske.- Úgy gondolnánk, hogy ezek a nagy játékosok zárkózott zsenik, akikkel nem könnyű. Milyenek va­lójában? Voltak, vannak közöttük barátai?- Azt azért nem mondhatnám, hogy nagyon közeli barátságok alakultak volna, inkább kelle­mes munkakapcsolat. Amikor találkozunk, jó a viszony, nagyo­kat beszélgetünk. De a sakkozók is sokat változtak. Ameddig ré­gen szakadtán jártak, minden­ki erős dohányos volt és a felké­szülés és a partik után elvonult, manapság már rengeteg ember követi a versenyeket, a partik után interjúk, sajtótájékoztatók vannak, szóval nyitottabbak és szociálisabbak lettek a média ér­deklődésének köszönhetően.- Gondolom, az elmúlt évtizedek alatt sokan szerettek volna Polgár Judittal sakkozni. Volt olyan ismert ember, akivel élmény is volt a játék?- Fischer Ivánnal többször is, de Soros Györggyel is jót sakkoz­tam. Látnivalóan napi szinten benne varrnak, jól játszottak.- De azért egyiküktől sem kapott ki?- Nem, azt azért nem, sosem hagyom magam.- Az önök családja bebizonyította, hogy a nők is világszínvonalú sak­kozók lehetnek, de azért - a Pol­gár lányokon kívül - még mindig férfi játékosokat ismerünk jobban és most is csak férfiakat emlege­tünk. Hogyan viselték, hogy nők győzték le őket?- Nem jól. Zsuzsi mondta egy­szer, amikor már hosszú évek óta játszott, hogy egészséges férfi ellen még egy partit sem nyert. Rendszerint volt valami kifogás. Az én ellenfeleimnek is gondot okozott ez. Úgy a 90-es évek végére értem el, hogy nem úgy néztek rám, hogy mivel nő vagyok, ciki, ha ők vesztenek, hanem úgy, mint egy másik fér­fi játékosra. Az, hogy a mai na­pig téma a sakkvilágban, hogy legyenek-e külön női versenyek, az ennek köszönhető. Én meg­mutattam, hogy egy nő is képes elérni olyan eredményt, amit a férfiak, és szellemi sportok ese­tében értelmetlen női meg férfi kategóriában gondolkodni.- Nemcsak az egész élete, de a gye­rekkora is a sakkról szólt. Sosem érezte, hogy lemaradt valamiről?- így volt ez természetes, nem volt hiányérzetem, sőt. Renge­teget utazhatunk például a vi­lágban, ami a 80-as években semmiképpen nem volt általá­nos. Mindennapos volt a siker az életemben, ami hatalmas él­mény és a legjobb doppingszer. Egyértelmű volt az életcélom is: tinédzserkorom óta tudtam, mi akarok lenni. Ez jó érzés volt, el­képesztő biztonság és magabiz­tosság. Én pontosan tudom, mit adott hozzá a személyiségem­hez, az életemhez a sakk. Ezért hiszek annyira abban az okta­tási programban, amit kidolgoz­tunk. Most az a legfontosabb cé­lom, hogy ezt minél több gyerek számára elérhetővé tegyem.- A sakkról azért inkább a bonyo­lult szabályrendszer jut az ember eszébe. Ez nem ijeszti el őket?- A sakk nem a legegysze­rűbb játék, de attól még játék, ezért könnyen tanítható. A cél pedig nem az, hogy minden gye­rek profi sakkozó vagy verseny­ző legyen. Úgy találtuk ki ezt a programot, hogy bárki be tudjon kapcsolódni. Sem a tanítóktól, sem a gyerekektől nem elvárás, hogy értsenek hozzá. Az a digi­tális világ, amiben manapság él­nek, ehhez képest persze kisebb kihívás, lassítja is a gondolkodá­si képességet, mert nagyon sok mindent gombnyomásra, készen kap meg a gyerek. A sakk ezt is segít kiegyensúlyozni.- Miben lesz jobb az a gyerek, aki fiatalon megismeri a sakkot?- Meggyőződésem, hogy ki­alakít egy rendezettebb gondol­kodást a gyerekekben, ami kihat a személyiségükre is. Például, nem félnek majd döntéseket hoz­ni az életben. A sakk ugyanis megtanít gyorsan alkalmazkod­ni és pillanatok alatt dönteni, aztán pedig viselni a felelőssé­get, hogy a döntés nyerni vagy veszíteni segített. Ez az iskolai munkában és a hétköznapi élet­ben is segít, azzal is, hogy fej­leszti a koncentrációt, a logikát, a kreativitást, a térbeli látást, az előre tervezés, az előre gondol­kodás képességét. Ugyanakkor jó szocializációs terep is, mert kiegyenlítheti a társadalmi kü­lönbségeket, mivel mindenkinek egyformák az esélyei, ráadásul generációkat is képes összehoz­ni, hiszen ez egy olyan sport, ahol nem számít, ki mennyi idős.- Szóval a sakk nagyon sokoldalú.- Hát, valóban, ez a játék min­denre jó, rendkívül sokoldalú és a világ is jobb lehetne, ha többen tudnának sakkozni. A sakk az elmúlt évtizedben világszinten mindenhol nagyon feltört az ok­tatásban. Argentínától Szlovéni­áig nagyon jó kidolgozott mód­szerek vannak. Ezek többsége viszont magára a sakkra kon­centrál. A mi elgondolásunkban az az egyedülálló, hogy nagyon komplexen kerül be az oktatás­ba, és amit eddig tapasztaltunk, hogy a legtöbb tantárgyban nagyobb sikerrel tudnak telje­síteni, akik ebben a program­ban részt vesznek. Külföldről is egyre nagyobb iránta az érdek­lődés, nem csupán Európából, a Névjegy 1976.július 23-án született Bu­dapesten. 9 éves volt, amikor megnyerte első nemzetközi versenyét, 12 évesen és 14 évesen korosztá­lyos világbajnok lett a fiúk kö­zött. 1991 óta férfi és női nemzetközi nagymester is. 1991-ben, 15 évesen megnyerte a férfiak szuperbajnokságát. 1989 óta megszakítás nélkül vezette a női világranglistát. női csapatban kétszeres olim­piai bajnok volt, férficsapatban kétszeres olimpiai ezüstérmes. tízszeres sakk Oscar-díjas. Budapesten él, férje Font Gusz­táv állatorvos. KÉT GYERMEKÜK VAN: Olivér 2004-ben, Hanna 2006-ban született. hobbija: a pingpong, kirándu­lás a családdal, színház, mozi. világ minden tájáról jelentkez­nek sakkozók és szakemberek is, hogy megismerjék.- Az, gondolom, költői kérdés, hogy a gyerekei, Olivér és Hanna sakkoznak-e.- Ismerik a lépéseket és játék szintjén szeretnek sakkozni. Az, hogy versenyszerűen csinálják, nem merült fel. Persze, ha job­ban belelkesedtek volna és ezt akarják, támogattuk volna, de ahhoz talán nekem is jobban kellett volna abba az irányba te­relgetni őket.- Szigorú vagy megengedő anyu­ka?- Nyitott vagyok és meggyőz­hető, de követelek is.- Van valami olyan következetes elvszerűség a gyerekek nevelé­sében, ahogy annak idején az Ön esetében?- Amióta gyerekeim vannak, még inkább látom, hogy az én szüleim mennyire önzetlenül és mennyi lemondással neveltek fel bennünket. Mi egy másfajta életformát alakítottunk ki. Az, hogy mindig tartalmasán tel­jen az idejük, az szempont volt, és igyekeztünk nagyon őszinte és jó légkört kialakítani otthon. Amit szigorúbban vettünk, az az idegennyelv-tanulás volt, azt pici koruk óta fontosnak tartjuk és kitartottunk mellette.- A gyerekek mit szóltak a dönté­séhez, megbeszélte velük?- Ők megszokták, hogy úton vagyok a versenyek miatt és any- nyi idő még nem telt el, hogy fel­tűnt volna nekik, hogy túl sokat vagyok otthon.- Furcsa azért elképzelni. Ha belegondol, nincs ott egy kisördög, hogy legalább néhány bemutatón versenyezzen majd?- Az Aquaprofit sakkfesztivá­lon október 4-én, a Müpában pél­dául 25 játékossal fogok szimul­tánt játszani. A sakkhoz ezután is közöm marad, követem az in­terneten a fontosabb eseménye­ket, néhány rapid partit majd ját­szom, de az biztos, hogy hosszú évekig nem fogok versenyezni. Persze, soha ne mond, hogy so­ha: nagymama koromban lehet, hogy újra elcsábulok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom