Somogyi Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-20 / 220. szám

2014. SZEPTEMBER 20., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP 5 Kaszálni lehet a trombitagombát erdőjárás Nagyon vonzó a pénzkereset vagy az ingyen vacsora, de nem veszélytelen Javaslatok a 700 milliárd forint somogyi részének felhasználására Mi is szeretjük a gombát, de nem esszük meg, mert nagyon kell a pénz, ezért inkább eladjuk - mondja a nő a zselici falu buszmeg­állójában. Sárga vödörből kínálja a vargányát, kilóját most mindössze ezerötszáz forintért. Czene Attila Tavaly háromezer forint fölött is volt a vargánya kilója, de most tele vele az erdő, ezért olcsób­ban kapni. Igaz, van közte kuka- cos (de már nem olyan sok mint nyaranta), így aki nem akar so­kat eldobni belőle, az inkább ki­szárítja. Nem csak gombával, hanem emberekkel is tele az erdő ezek­ben a napokban. Szívesen dis- kurálnak azzal, aki tartja velük a lépést, mert menni kell, nézni a földet, bolygatni az avart folya­matosan, nagy ugyanis a kon­kurencia, nehogy már más szed­je össze! Csak azt kérik: a helyet azt ne írjam meg semmiképp, mert sok pénzt érő titok, hogy hol terem leginkább a gomba. A Zselicben vagyunk (ez így elég tágas). Délelőtt kilenc óra már elmúlt, ez fontos, mert előt­te tilos az erdőbe menni: életve­szélyes a vadászati szezon miatt. Gábor a közeli faluból indult na­pi felfedező útjára, az erdő szé­léről látni a háztetőket. Ráér, hi­szen már két esztendeje nincs munkája, s lassan elfogy a re­ménye is. Sokakkal ellentétben ő nagyon örült, amikor rázendített az ég, és naphosszat esett, tudta, hogy előbújnak végre a gombák. Ismeri valamennyit, csak a mér­geset hagyja a földön, azt is úgy, hogy fölrúgja, legközelebb ne csalogassa magához (ez egyéb­Az asszony Bőszénfán árulja a napi szedést, kezében kisméretű vargánya, a hazai gombák királya ként nem helyes, mert a gombák­nak, a mérgesnek is nagyon fon­tos szerepe van a korhadékok le­bontásában). - Hallottam, hogy két kilónál többet nem szabad na­ponta szedni, de most ennél sok­kal több van, csak nem hagyom itt a vadaknak! - morogja. - Na­gyon kell a pénz. A feleségem mi­nimálbért keres, s van három is­kolás korú gyerekünk. Remélem nem lesz mérleg az ellenőrnél, ha belém botlik, az ötvenezer forin­tos büntetést nem tudná kinyög­ni a családi költségvetés. Mindenféle terem most: egyes szegletekben szinte kaszálni le­het a fekete trombitagombát, lát­ni a nagyon ritka petrezselyem­gombát, rántani is kiváló az őz­lábgomba (ebből a Dél-Balatonnál szedtem egykor rengeteget, de az élőhelyet tönkretették a sztráda­építők), inkább levesbe való vagy fűszerezni az érdes tinorú, a ró­kagomba most drágább a vargá­nyánál (mert tovább, 3-4 napig el­áll), s találni rizikót is. Reggelen­te fél falvak indulnak gyűjtöget­ni, hosszan vonulnak a kanyar­gó betonszalagok szélén, hogy a maga fájánál ki-ki betérjen a sű­rűbe. Somogy a legerdősültebb megyék között van hazánkban, a Zselicen kívül én még Szán­tód környékét, a Karád-Visz kö­zötti területet ismerem (boldo­gult nagyapámmal jártam), s ta­láltam már gombát délen, Babó- csa környékén is. Most van a sze­zonja leginkább, sokan áldják a lehetőséget. Palival visszafelé találkozom, félúton. Mondom neki, hogy vé­gignézték már előtte ezt a domb­oldalt a patakmederig, de csak legyint, aztán mutatja a kosarát: félig szedte már. - Nincs olyan, hogy valaki mindent meglát - magyarázza. - Ha csak kicsit is más irányból járom be a terepet, máshogy esik a fény, és biztosan találok gombát. Kábé tíz métert tudok jól átlátni, ilyen sávokban járom be az erdőrészeket. Per­sze amelyik gomba jól mutat­ja magát, élénk színű, az legin­kább mérges - osztja meg velem tapasztalatát -, az ember számá­ra ehető megbújik a lehullott le­velek alatt, bokor aljában, vagy a kidőlt fa mögött. Hirtelen leha­jol, aztán mutatja kezében a gom­bát: - Itt van ni! Aztán a száráról bicskájával lefarigcsálja a földet, majd beteszi a kosarába. - Tavaly találtam egy gránátot is, döglött volt már, hazavittem papírnehe­zéknek a kazánházba - meséli. - Jobban örülök persze, ha szar­vasagancsba botiok - nevet. Marika inkább a réteket vá­lasztja. - Az erdőben két éve be­lém mászott egy kullancs, húsz centis körben bevöröslött a csí­pése körül a karom - mutatja. - Azóta nem reckírozok, a mező­ről hazatérve maximum a térde­mig kell magam átnézni, de a ha­jamban nem bújhat meg az a kis dög. Szegfűgombát szedek (van aki ezt csibegombának hívja), ez is nagyon finom. A sikeres gombászok kiállnak az utak mellé, vagy a falvakban bekopognak a külföldiek által la­kott házakba, így adják el porté­kájukat. Olcsóbban, mint ameny- nyiért a piacon vagy főleg üzlet­ben hozzá lehet jutni, ráadásul az ár a nap teltével is lefelé megy. Ezek az emberek értenek már valamennyire a gombákhoz, de jobb, ha a vevők óvatosak! A Zse- lickisfaludon élő Fodor István gombavizsgáló, erdész szerint sokan keverik össze a csiperké­ket és a galambgombákat, ame­lyek között van ehető és mérges is. - Válogattam már ki a kosár­ból gyilkos galócát is (ebből már egy körömnyi darab is halálos lehet!) - idézi föl. - Ez nem a pi­ros-fehér pöttyös „mesegomba” (az a légyölő galóca), ahogyan sokan tévedésből hiszik, hanem mindig zöld, zöldesbarna vagy fehér színű. Az elmúlt napokban szinte minden ismerősöm evett gom­bát. A könnyű zsákmányról hí­reket hallva egyre több amatőr is nekivág az erdőnek. A szakér­tő azt mondja: pénzkeresetnek vagy ingyen vacsorának is von­zó a gombaszedés - de kontroll nélkül nem veszélytelen. ■ Ön venne utcai árustól gombát? Szavazzon hírportálunkon A-—• ma 16 óráig: S0NLINE.hu A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük. Fesztiválozok: nem drágulhat a végtelenségig a méz édes program Az idén jóval kevesebbet pörgettek a méhészek, mint amennyit terveztek ► Folytatás az 1. oldalról Mészáros János, a kaposvá­ri Zselici Méhész Egyesület el­nöke szerint a többi fajtánál sem úgy alakult a mennyiség, ahogy azt szerették volna. így a térségünkben előállított ter­mék zömét hazánkban értéke­sítik, s ezúttal a szokásosnál ke­vesebb jut az olasz-, francia- és a német piacra.- Gyere, kóstold meg: ezt a mé­zet a Józsi bácsi méhei hozták - kínált meg egy kisfiút az olaj­retek virágmézzel megkent kif­livel Benedek József osztopáni méhész. Nagy sikert aratott a bemutató: újabb és újabb csa­ládok, diákok, érdeklődők za­rándokoltak a Kossuth téren és környékén felállított standok­hoz, s ízlelték meg az édes cso­dát. Melyből az idén jóval keve­sebbet pörgettek a méhészek, mint amennyit terveztek. Bíró Márton kaposvári mé­hész, aki elárusítóhelyén, fi­nomságok sorát kínálta, azt mondta: a szeszélyes időjárás pocsékul elbánt a méhészek­kel, megpróbáltatásokkal teli volt a szezon. Mivel kevesebb a méz, ezért drágult a portéka, melyet a növekvő felvásárlá­Pénteken már sok család felkereste a standokat a kaposvári centrumban, hogy megkóstolják az idei mézet si árak is tükröznek. Amíg ta­valy ilyenkor közel 1200-1300 forintot kaptak az akác kilójá­ért, addig most 1600-1700 fo­rint körül alakul az ára. Ezzel együtt több mézfajta átvételi ára is nőtt.- Persze nem drágulhat a végtelenségig a méz, hiszen a lakosság anyagi ereje beha­tárolt - jegyezte meg. - Rend­kívül árérzékeny a piac. S bár drágult a méz, a minőség sta­bil. A somogyi méz messze föl­dön híres, a kiima-és egyéb ter­mészeti körülmények együttes hatása sokat számít. Abban bí­zunk, hogy később eredménye­sebb lesz a szezon. Ezért is foly­tatjuk a méhészkedést, s a ha­gyománytisztelet és szakma szeretet miatt időről időre részt veszünk a mézfesztiválon. Selyemfű-, hárs-, naprafor­gó- és a klasszikus akácmézen kívül lépes méz, puszedli, s mézzel ízesített nyalánkságok sora várta a fesztivál látogató­it - az édes illat sokakat vásár­lásra csábított. Szombaton fél tíztől folytatódik a konferenci­ával és szakvásárral egybekö­tött rendezvény, melyre több ezer vendéget várnak a szerve­vők. ■ Harsányi Miklós ► Folytatás az 1. oldalról A hatékony forráslehívás ér­dekében szervezte meg a kor­mányhivatal a pénteki találko­zót. Azt egyelőre még nem tud­ni, hogy 700 milliárdból meny­nyi jut majd Somogyba, azt vi­szont igen, hogy a tervezési fo­lyamat november közepéig tart.- Az rendkívül fontos, hogy a helyi szereplők, a vállalkozások vezetői, a kutatás, az oktatás, a közigazgatás szereplői és a civil szervezetek képviselői közösen határozzák meg a kutatás-fej­lesztés, az innováció prioritása­it - mondta a workshopon Sze­nes Áron, a Nemzeti Innováci­ós Hivatal képviseletében. - A ta­lálkozón elhangzottak aztán be­kerülnek az S3 tervezetbe, ezért is fontos, hogy helyzetelemzést kapjanak a megye erősségeiről. Á találkozón az elkészült me­gyei szintű elemzések eredmé­nyeit is bemutatták. Kiderült, Somogy a megyék közt utol­só előtti a bruttó hazai termék szempontjából. Az egy lakosra jutó külföldi befektetések aránya alapján sem ért el túl jó helye­zést a megye, 15. lett a megyék közt. A kutató-fejlesztők számí­tott létszáma alapján 2012-ben 16. volt Somogy. Jó helyezést ért el, a második és nyolcadik hely között szerepelt viszont a megye a kutatás-fejlesztési, innováci­ós pályázatok tekintetében 2008 és 2014 között. Sitányi László, a Dél-Dunántúli Regionális Fej­lesztési Ügynökség ügyvezető­je úgy fogalmazott, hogy bár for­radalmian új dolgokat nem tud­nak megfogalmazni, mégis fon­tos ez a tervezési folyamat, hogy minél közelebb vihessék azt a felhasználókhoz. - Az újdonság az, hogy azokat az értékeinket, amelyeket régóta ismerünk, az erdők, az agrárium, a vizek, mi­nél jobban használjuk ki - mond­ta. - Azt már mindenki belát­ta, hogy a nagy multik, autógyá­rak nem fognak Somogyba jön­ni, azokat az értékeinket kell ki­használnunk, amelyek rendel­kezésre állnak. Ehhez kedvező folyamatok társulnak a világban; egyre több ember számára fontos, hogy mit | eszik, mit ad a gyermekének. Fontos, hogy ne nyersanyagként adjuk el a termékeinket, hanem minél nagyobb hozzáadott érték­kel. ■ M.K. Iskolai erőszak: program nagyatádi fiatalok számára MERJ TENNI ÉS SZÓLNI AZ ISKO­LAI erőszak ellen! Záró kon­ferenciával véget ért a megyei kormányhivatal, a megyei rend­őr-főkapitányság és a Klebels- berg Intézményfenntartó Köz­pont közös iskolai bűnmegelőzé­si programja a Nagyatádi Szak- képzőben.Az egy éves projekt során kifejezetten a fiatal kor­osztály sajátosságaihoz, illetve igényeihez igazodó programele­meket valósítottak meg. Közös­ségi programokat szerveztek, tájékoztató, interaktív órákat tartottak a diákoknak, valamint drámapedagógiai eszközök fel- használásával tantermi színhá­zi előadások is hozzájárultak a célok eléréséhez. ■ H. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom