Somogyi Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-08 / 209. szám
2014. SZEPTEMBER 8„ HÉTFŐ Miért nincs szó számos nyelvben bizonyos illatokra? nyelvészet Ha valakitől megkérdeznék a tej vagy a papír színét, a válasz bizonyára azonnal a fehér lenne - írja Asifa Majid és Niclas Burenhult, a nijmegeni (Hollandia) Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet két munkatársa. A dolog akkor válik nehézzé, ha az illatok közös tulajdonságait kell megnevezni, ezekre ugyanis - legalábbis a nyugati nyelvekben - hiányoznak a szélesen értelmezett gyűjtőfogalmak. Ehelyett az angolban például úgy segít magán az ember, hogy valaminek flowery, azaz „virágos” illata van, vagy „penészes”, ha valamit beborít a penészgomba. Másképp fest a helyzet a ja- haioknál, egy vadászó-gyűj- tögető népnél Malajzia és Thai-föld határán. Az illatokra 15 gyűjtőfogaimat használnak, ami megfelel az európaiak színekre vonatkozó absztrakciós szintjének (fehér, vörös, zöld stb.). A régi kunyhók, a káposzta vagy az állott étel szagára a „p’us” szót használják, amelyet számos nyelvre nem lehet közvetlenül lefordítani. Honnan jönnek a jahaiok nyelvébe ezek a kifejezések? Nyilvánvalóan nem onnan, hogy a szaglásuk kifinomultabb az európai orrénál - állítják a kutatók. Sokkal meghatározóbb, az ember egy olyan társadalom tagja-e, amely az illatok közös jellemzőinek olyan jelentőséget tulajdonít, hogy kifejleszti az ennek megfelelő szókincset. Az esőerdőben élő jahaioknál ez a helyzet: számukra létfontosságú a különböző illatok értelmezése. Verbális kifejezőkészségük élesíti az érzékelésüket. ■ Spontán illatérzékelés közben ELETMOD - TUDOMÁNY Szerkesztőségünk ajánlja a most megjelent GEO magazint Elke Naters írónő szerint választott hazájában, Nyugati-Fokföldön, egy alig 200 kilométeres körzetben minden megtalálható, amit Dél-Afrika kínálhat. Néha éjszakánként, amikor nagy a csönd és a szél a szárazföld belseje felé fúj, hallom a bálnák fújtatását. A zaj pontosan úgy hangzik, mintha egy búvár fújná ki a levegőt a sznorkeléből, csak sokkal hangosabb. Ha reggelente lábujjhegyre állok a verandán, még a tengert is látom - a kékesszürke, zöldes Atlanti-óceánt, amely párás időben mintha összeolvadna az égbolttal Hermanusban élünk, a Bálnaparton. így nevezik, mert minden év júniusától idejönnek az Antarktiszról a déli simabálnák (Eubalaena australis) és a púpos bálnák (Megaptera novaeang- liae) párzani és elleni. Decemberig maradnak itt. A vemhes anyabálnák bábát is hoznak magukkal, aki a bébiket a víz felszínére tolja, hogy életükben először levegőt szippantsanak. A kertkapumtól ötpercnyire húzódik a sziklaösvény, amelyen kilométereket sétálhatok, és figyelhetem az óriásokat. Néha csak néhány méternyire csapkodnak a vízben, kiemelik a fejüket és ezüstös szökőkutat fújnak a fűszeres levegőbe. Olykor felbukkan egy hát- vagy farokúszó, sőt, ha szerencsém van, az állat még ki is ugrik a levegőbe, majd hatalmas csob- banással zuhan vissza a vízbe. Tizenegy évvel ezelőtt az életünk egészen másképp nézett ki. Akkor a férjemmel és kicsi gyermekeinkkel még Berlin- ben éltünk. Körülöttünk zajos építkezések, s a téli szürkeség volt a ráadás - vágytunk a fény, KARONGWÉT ELHAGYVA egy Óra alatt elérhető Phalaborwa, a Kurger park egyik főbejárata. Aki itt áthalad, az egy jó 20 000 négyzetkilométer nagyságú vadonba lép be, amelyben 147 emlős- , 114 hüllő- és több mint 500 madárfajéi. Az állatvilág eme gazdagsága paradox módon egy megrögzött vadásznak köszönhető: Paul Kruger, az egykori búr köztársaa nap, a meleg és a barátságos emberek után. Meglepetésünkre Dél-Afrikában kötöttünk ki. A távolságok és a táj szépsége megérintette a szívünket. Néhány kép örökre bevésődött. Amikor például a dűnéken át tekintetünket Kleinmond lagúnájára vetve a Bálnapart mentén sétáltunk. Flamingók álltak egy lábon a vízben, mögöttük a zöld hegyek elhalványultak a párában, a másik oldalon a nap éppen belemerült a tengerbe, és azt gondoltuk: itt akarunk élni. Legalábbis egy darabig. A tervezett két évből kilenc lett, a szerelem és a lelság, Transvaal elnöke, 1898-ban a Krokodil folyó mellett 2500 négyzetkilométernyi vidéket nyilvánítottvadvédelmi területté, mert attól tartott, hogy a vadorzók miatt hamarosan nem marad vadászható állat Afrika déli részén. A park első igazgatója, James Stevenson-Hamilton ebből teremtette mega Kruger Nemzeti Park csíráját. kesedés mind a mai napig megmaradt. Nemcsak az ország, hanem az emberek iránt is. Ahogy, mint Berlinben a fal leomlása előtt a határon átkelve az ember egy másik dimenzióba került, úgy jutunk Hermanusban csak néhány sarokkal odébb a townshipbe, és csöppenünk egy egzotikus világba. Az utcákon nyüzsögnek az emberek, nők, akik a bevásárlás eredményét a fejükön egyensúlyozzák, gyümölcs- és zöldségesstandok, játszó gyerekek, vihogó lányok, akik a mobiltelefonjukba írogatnak, okos fiatalemberek öltönyben és kockás sapkában - ez annak a jele, hogy már elvégezték rajtuk a körülmetélést a bozótvidéken, és most már férfiak. Fakunyhók és kis kőházak, szemétben ka- pirgáló tyúkok és porban szunyókáló kutyák. A townshipen túl városunk a maga takaros családi házaival alig különbözik a közép-európai elővárosoktól. Ami azonban kezdettől lenyűgözött minket, az az emberek és életútjuk sokfélesége. Részlet: A Geo magazin 2014/09. számából A természet gazdagságának tárháza: a Kruger-park A jövőben a mobiltelefonokat édes akksik táplálják? Fokváros és a Kruger Nemzeti Park között a természet bőkezűen osztogatta kegyeit: fenséges hegyek, dombok és bozótvidék, sivatagok és strandok Egy egész ország kicsiben dél-afrika Nyugat-Fokföldön a táj alig felfoghatóan változatos technika Mi a legjobb módja az energia tárolásának? A cukor! Legalábbis ezt gondolják a Virginia Tech College kutatói Blacksburgben. Percival Zhang elektrokémikus szerint lehetséges egyszerűen szénhidráttal tölteni a mobiltelefonok akksi- jait, éppúgy, mint az autók akkumulátorait. És ez nem csak szükségmegoldás a jelenleg használatos környezetkárosító elektrolitok helyettesítésére. „A szénhidrátok a legjobb kémiai kötések az energia tárolására” - mondja Zhang. A természetben működik: az emberek, az állatok és a növények cukormolekulákat bontanak le a szervezetükben, hogy az anyagcseréjüket működtessék. És a motorbenzin is hasonló, fosszilis szénhidrogénkötésekből származik. Zhang „cukorakkumulátora” még nem annyira fejlett, mint a A cukor mint áramtároló természetes energianyerő rendszer. Csapata azonban a külön az akkumulátorfejlesztésre berendezett laborban sikeresen lepipálta a korábbi konkurens termékek teljesítményét. A mal- todextrin nevű cukorváltozaton (a maltodextrint alkalmanként sörfőzés során is használják, javítja a sör élvezeti értékét, növeli a hab tartósságát és csökkenti az ital szárazságát) alapuló verziójuk jelentősen több elektront szabadít fel, mint más kutatócsoportok minden eddigi modellje. Ha a „cukorakksi” egy nap eléri a piacérettséget, az nagy előrelépést jelentene a környezetbarát alternatíva felé, szemben a ma használatos mobiltelefon-akkuk sokaságával. ■ Rogyadozó energiacsoda olajipar A fracking olajóriássá teszi az USA-t - de meddig? Szépséghibás élelmiszerek kereskedelem Hogyan pocsékoljuk el az ennivalót A fracking eljárással kapcsolatos műszaki fejlődés jóvoltából az amerikai vállalatok olyan gyorsan növelik kitermelési mennyiségüket, hogy az Egyesült Államok már 2015-ben letaszíthatja „trónjáról” Sza- úd-Arábiát. Az elmúlt évben az amerikai kitermelés elérte a napi 7,4 miilián} barrelt - ez 15,3 százalékos növekedés 2012-höz képest, és 2014-re is tíz százaléknál nagyobb bővüléssel számolnak. Ez a boom az USA-ban azt a reményt kelti, hogy függetlenné válhat az OPEC-államok olajszállításától, az ipar pedig alacsony gázárakban reménykedik. Az árcsökkenés azonban a beruházási kedvet is fékezi. ■ A kitermelő társaságok számára az árzuhanás veszteséges üzletet jelent 90 millió tonna élelmiszert semmisítenek meg minden évben az EU-ban. Nem mintha romlott lenne, hanem mert kisebb szépséghibák miatt egyáltalán nem is kerülnek forgalomba - például görbe uborkák, ártalmatlan foltokkal tarkított almák vagy forradásos héjú banánok. Hogy ezt másképp is lehet csinálni, azt az olyan nemzetközi élelmiszer-hálózatok mutatják be, mint a Rewe és a Coop többek között Ausztriában: ott a kis hibás zöldséget és gyümölcsöt egy erre a célra létrehozott márkanév alatt hozzák forgalomba - így kívánnak gátat szabni az élelmiszer elpo- csékolásának. ■ Az európai szem számára szokatlan édesburgonyafajta, az apache 13
