Somogyi Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-31 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám

2014. AUGUSZTUS 31., VASÁRNAP 13 MŰVÉ SZBEJÁRÓ „Jó érzés ennyi szeretetet kapni” komolyzene Koncerttel ünnepük a hatvanéves Hollerung Gábor zeneigazgatót Koncerttel ünnepli a 60 éves Hollerung Gábort, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar ze­neigazgatóját, Liszt-díjas karmestert, karvezetőt jö­vő vasárnap a Művészetek Palotájában a zenekar, vala­mint a Budapesti Akadémiai Kórustársaság. A művész szerint egy generáció elve­szett a komolyzene számára. Mézes Gergely- Mennyiben jelent fordulópon­tot Önnek a 60. születésnap?- Nem hiszem, hogy forduló­pontot jelent, ilyenkor inkább számot vet az ember, készül arra, hogy átadja, amit ilyen­tájt át kell. Úgy érzem, relatív szerencsés pillanatban ért a 60. születésnap, mert mindaz, ami­ért dolgoztam, működik. A ze­nekar a rendszerváltás után született, és sikerült a borzasz­tó nehéz körülmények közül kivezetni, hogy mára egy jól működő, stabil, hivatásos szim­fonikus zenekarrá váljon. Hollerung Gábort jövő vasárnap kétezren ünnepük, könyv is született, valamint két új lemez is készül- És az énekkarra nem büszke? Dehogynem. Fiatalon vet­tem át, és ma az egyetlen nagy létszámú amatőr énekkar. De említhettem volna a Zempléni Fesztivált, amelyet 10 éve vet­tem át vagy az Énekel az ország tradíciót, a kórusversenyeket...- Mire gondolt, amikor az át­adásról beszélt? Megválna a Dohnányi Zenekar vezetésétől?- A karmesterség későn érő szakma, de én nem „csak” ze­nész vagyok, hanem az együt­tes adminisztratív vezetője is. Sok szálat kell kézbe tartanom, ami nagy felelősség is. Akkor gondolkodom felelősen, ha ké­szülök arra, hogy mindaz, amit létrehoztam, képes legyen nél­külem is működni.- Tehát átadja az irányítást?- Úgy valahogy. A megbí­zásom 2018-ig tart, tehát nem most azonnal kell dönteni. Per­sze ilyet csak akkor lehet meg­tenni, ha biztonságban látom az elért eredményeket. Nem arról van szó, hogy a szakmai tudá­sunk elfogyna, de a döntéseink már nem a haladó szellemet tükrözik, nem tartjuk a lépést a felgyorsult világgal. Igyekez­tem a csapatot úgy formálni, hogy időben „agyonüssenek”, ha azt látják, nem veszem ész­re, eljárt felettem az idő.- Amikor a szakma fejcsóvál­va figyelte a közönségtoborzó filmzenei koncertjeiket például, mennyire kellett harcolnia a ze­nekaron belül a nyitás mellett?- A Dohnányi zenekart sze­rencsére erős emberi szálak fűzik össze: tisztelet, szolidari­tás, és persze esetenként barát­ságok. Ez sem volt mindig így. Ehhez az is kellett, hogy a ze­nekar képes legyen stabil meg­élhetést biztosítani a tagoknak. Annyiban viszont szerencsém volt, hogy mivel odafigyeltem a zenekar véleményére, sok öt­letet, támogatást kaptam tőlük.- Mennyi a jegybevétel és a tá­mogatás aránya?- Hatvan százalékban saját bevételünk van. Ez öt-tízsze­rese a magyar átlagnak. Sajnos elvesztettünk egy generációt, azokat, akik a rendszerváltás után váltak a középosztály tagjaivá. Utánuk pedig itt jön a fiatalság, akik teljes tanács­talansággal állnak a kultúra előtt. Velük nem lehet úgy kom­munikálni, hogy lenyomjuk a torkukon az értékeket. Nekik át kell élniük, élménnyé kell vál­nia a komolyzenének. Ezért ké­pessé kell válnunk arra, hogy azokon a kulturális kommuni­kációs csatornákon, nyelveken tudjunk megszólalni, amelyet ők beszélnek, még ha ezt a nyelvet időnként nem is érez­zük annyira a sajátunknak.- Ön szerint miért veszett el az említett generáció? Miskolctól Pécsen át a Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekarig 1954-ben született Budapes­ten. Tanulmányait a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskolán végezte karvezetés (1972-77) és karmesterszakon (1975-80). 1979-81 között a Miskolci Szimfonikus Zenekar másod­karnagya, 1978-80 között a Budapesti Akadémiai Kórustár­saság másodkarnagya, majd vezetőkarnagya, művészeti ve­zetője. 1981-83 között a Pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetemen tanított, valamint a női kart vezette. 1985-ben elő­ször rendezte meg a Budapesti Középiskolások közös hangver­senyét, mely 2006-tól országos­sá nőtte ki magát Énekel az or­szágnéven. 1980 óta a Buda­pesti Akadémiai Kórustársaság vezető karnagya. 1989 óta a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar veze­tő karmestere, 2001 óta ügyve­zető zeneigazgatója. 1988-bün megalapította a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyt és a mintájára alakult Musica Mun- di Fesztiválsorozatot, melynek művészeti vezetője. 2000 óta a Kórusolimpia művé­szeti vezetője. 2001-2008 között a Honvéd Együttes zeneigazga­tója, majd művészeti menedzse­re.- A középosztály többsége siralmas emlékeket őriz az is­kolai énekórákról, az élményte- len művészeti órákról. Az egész társadalom megsínylette a rendszerváltást. Az értelmiség, főleg a művészértelmiség meg­bocsáthatatlan módon a múlt­ban ragadt kényelmi megfonto­lások miatt. A túlfinanszírozott ágazatokban nehezen nyelték le a békát, hogy fel kell venni a versenyt, és inkább ideológiá­kat gyártottak, lobbiztak a sta­tus quóért. Nem volt koncepció arra, hogy mi legyen a kultúrá­val, így sok helyütt fennmaradt a sztálinista finanszírozási mód. Ezáltal marginalizálódik a kultúra. A művészek ma is a társadalom legfontosabb embe­reinek hiszik magukat, de a va­lóságban rohamosan csökken a szerepe a kulturális szférának. Nekem szerencsém volt, hiszen már a rendszerváltás előtt is jártam a világot, akkor már tíz éve a Budapesti Akadémiai Kórustársaságot vezettem. Az általam alapított budapesti kórusverseny az első önfinan­szírozó kórusrendezvény volt. Ez úttörő volt a világban; ma már a kórusversenyek 90 szá­zaléka önfinanszírozású.- És a zenekar esetében?- A zenekarnak az volt a ta­pasztalata, hogy a magyar ze­nésztársadalom elemi erővel akart kivetni magából minden új zenekart, pl. egy adott pilla­natban a Danubia Zenekart és a Fesztiválzenekart is. Ellen- érdekelt volt a változásban, az újonnan alakult együttesek rontották a meglévő pozíciókat. Aztán kiderült, hogy alapta­lanul, hiszen sokmilliós tőkét hoztunk be a zenei életbe.- Különleges az idei év?- Új karakterű műsorral ké­szülünk, több sorozatunk is indul. Jövőre lesz 30 éves az Énekel az ország, amely a MÜ- PA-val együttműködve nem­zetközivé válik, egy budapesti kórusünnepet szervezünk. Jól esik az is, hogy a születésnapo­mat ilyen sokan tartják fontos­nak, 7-én közel kétezer ember­rel együtt ünnepelhetek. Rá­adásul megjelent egy könyv is rólam, valamint két új felvéte­lünk is kiadás előtt áll. Jó érzés ennyi szeretetet visszakapni. HÍRSÁV Indul a BuSho rövidfilmfesztivál csak a versenyprogramban 15 órányi rövidfilmet kínál a szeptember i, és 7. között Budapest mellett több vidéki és határon túli nagyváros­ban zajló BuSho (Budapest Short) Nemzetközi Rövid­film Fesztivál, amelyen a legfrissebb magyar és nem­zetközi rövidfilmes kínálat­ba kaphatnak betekintést a nézők. Idén több mint 70 országból érkezett csaknem 1200 nevezésből 81 alkotás jutott a versenyprogramba. Japánban felvételiztet a Táncművészeti Főiskola a nagy érdeklődésre való tekintettel kihelyezett felvé­telit tart Japánban a Tánc- művészeti Főiskola. Szakály György rektor október végén több száz japán jelentkező közül választja ki a legtehet­ségesebbeket. Az MTF-en jelenleg több mint harminc külföldi hallgató tanul költ­ségtérítéses képzésen, közü­lük tíz japán. Rekord nézőszám a szegedi játékokon rekorddal zárt a Szegedi Szabadtéri Játékok, mind a látogatottságot, mind a jegy­bevételt tekintve. Az évad csúcsprodukciói a Gérard Depardieu-vel bemutatott Háry János és a Mámmá Mia! voltak. A rendezvény 26 estéjén 71 ezer néző látta a nyári produkciókat. Elő­adás nem maradt el, mind­össze egy alkalommal volt szükség esőnapra. Adonis és Yves Bonnefoy kapta a díjat A libanoni Adunis Ali Ah- mad Sa'íd Asbar, művész­nevén Adonis és a francia Yves Bonnefoy kapta idén a Janus Pannonius Költészeti Díjat, amelyet pénteken ad­tak át Pécsett. A díjazottak műveiből Gérard Depardieu és Hobo ad elő szeptember 1-jén Budapesten. Az 50 ezer euróval és egy szoborral járó kitüntetéssel olyan je­lentős életművel rendelkező költőket ismernek el, akik hozzájárultak a nemzetek, kultúrák közötti párbeszéd erősítéséhez. Kétezer fellépő a magyar dal napján kultúra Hetedszer rendezik meg a magyar zenéket népszerűsítő programot Csukás István-díjat alapított Őze Áron „A magyar dal napja nem vál­lalkozás, hanem egy álom meg­valósulása. Idén is sikerült ösz- szeszedni a szükséges pénzt a megrendezéséhez, de a tenden­cia kemény, a folyamatosan át­alakuló kultúrafinanszírozás­ba a magyar dal napja nehezen illeszthető bele” - mondta Pres­ser Gábor zeneszerző, előadó az MTI-nek. Idén a legtöbb helyen már két- vagy háromnapos rendez­vényt Hévízen, a magyar dal idei fővárosában, Martonvásá- ron, Békéscsabán, Szombathe­lyen, Szentendrén, Boldogon, Zsirán, Hajdúnánáson, Eger­ben, valamint Budapesten 12 helyszínen összesen 33 szín­padon tartják meg, mintegy kétszáz énekes, ezer zenész, a kórusokkal, népdalénekesek­kel együtt csaknem kétezer fel­lépő lesz. A rendezvény megnyitója szeptember 14-én Hévízen lesz. A fővárosi programok közül ki­emelkedik, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ődry Színpadán 20. századi magyar szerzők megzenésített verseit adják elő az egyetem és a Zene- akadémia diákjai. Az elhangzó 12 dal zenéit mások mellett Ligeti György, Kurtág György, Petrovics Emil és Kákonyi Ár­pád szerezte például Weöres | Sándor, Varró Dániel, Karinthy I Frigyes, Háy János verseire. ■ Presser Gábor szerint egyre nehezebb finanszírozni a rendezvényt csukás István nevét viselő dí­jat alapított Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója. A gyerekeknek szóló darabok elismerésére létrehozott díj ku­ratóriumának elnöke maga az író. A Csukás István-díjat meg­hívásos pályázat alapján ítélik oda. A nyertes darabot műsor­ra tűzi a Pesti Magyar Színház: az évadonként tervezett három nagyszínpadi bemutatóból ez lesz az egyik. A pályázatot október 11-én - az évad első nagyszínpadi premi­erjén, a Rév Fülöp bemutatóján - hirdetik meg - mondta el Őze Áron, aki újra pályázott a Pes­ti Magyar Színház vezetésére. A teátrum koncepciója szerint a nagyszínpadon a legkisebbek­nek játszanak, a vasfüggöny mögötti térben az ifjúsági kor­osztálynak, a stúdiószínpadon pedig a felnőttközönség szá­mára készítenek előadásokat. Göttinger Pál, a színház főren­dezője kiemelte: elkötelezettek abban, hogy a színház nagy­színpadán új magyar művek jelenjenek meg. A meghívásos pályázattal nemcsak alkotókat, hanem az ifjúsági és gyermek­irodalmi műfajban tevékenyke­dő színházakat, szervezeteket szólítanak meg. Az írásokat forgalmaznák, segítenék bemu­tatásukat, a műhelyek közötti kommunikációt - emelte ki a rendező. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom