Somogyi Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)
2014-08-29 / 201. szám
4 2014. AUGUSZTUS 29., PENTEK MEGYEI KÖRKÉP Orbán Viktor tusnádfürdői igazságbeszéde cikkünk nyomán „Az üliberális állam építésének víziójával a miniszterelnök téved, sajnos tragikusan téved!” Orbán Viktor miniszterelnök július 26-án, Tusnádfürdőn beszélt az államépítés általa fontosnak tartott vízióiról Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Romániában, Erdélyben július 26-án a XXV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban ismét egy nagy jelentőségű beszédet mondott, és szokásához híven ismét külföldről üzent haza nekünk, magyar választópolgároknak. Elolvastam, videofelvételről többször is megnéztem, meghallgattam a miniszterelnököt, és ismét „déjá vu” érzéseim támadtak. Ez volt Orbán Viktor tusnádfürdői igazságbeszéde! A beszédnek itthon kisebb, külföldön viszont óriási visszhangja volt/van, globális nemzetközi médiaesemény- nyé vált, és sajnos tovább rontotta a miniszterelnök és Magyar- ország külföldi renoméját. A demokratikus világban, különösen az Egyesült Államokban, szinte mindenütt éles kritikával és elutasítással fogadták a miniszter- elnök helyzetértékelését és antidemokratikus téziseit. Orbán ü- liberális, vagyis áldemokráciájára Czene Attila, a Somogyi Hírlap felelős szerkesztője kitűnő jegyzetében már helyettem is megadta a választ, mert „...nekem is Európa kell a demokráciájával, kiszámíthatóságával, szabad versenyével és kultúrájával.” („Nekem most is Európa kell!”, Somogyi Hírlap, augusztus 2.) De a konzervatív jobboldali értelmiségi elit, a Fidesz holdudvarához tartozó „írástudók” több mint egyhónapos beszédes hallgatása, ismét a számítógép billentyűjéhez ültetett. A hallgatás, mint tudjuk, beleegyezés! Ezért Babits szavaival üzenem nekik, „mert vétkesek közt cinkos aki néma”, hogy a jobboldali mainstream-értelmi- ség a történelem mérlegén az Orbán beszéd kapcsán is „megmérettetett és ismét könnyűnek találtatott!” A miniszterelnök tusnádfürdői előadása az Orbán-féle kettős beszéd, a kettős mérce, a csúsztatások, féligazságok, és a valótlan tényállítások valóságos tárháza, a téves helyzetértékelésből levont megalapozatlan következtetések újabb állatorvosi lova. A beszédnek értelmezésem szerint két fő síkja volt, az egyik Orbán demokrácia felfogásáról, a másik pedig az ebből levezetett világgazdasági helyzetértékelésről szólt. A teljesség igénye nélkül, a beszéd első vetületével szeretnék röviden foglalkozni. A tusnádfürdői beszéd elemzése alapján állítom, hogy Magyar- ország miniszterelnöke nem demokrata! Egy közelebbről meg nem nevezett, „nagy elismertségnek örvendő elemzőt” idézve mondja ki saját véleményét a liberális demokráciáról: ....a liberá lis értékek ma a korrupciót, a szexet és az erőszakot testesítik meg...”. Tüdatosan csúsztat, pedig tudnia kéne, hogy a liberális demokrácia nem azonos egyes liberális, esetleg szélsőségesen liberális pártok ideológiájával, programjával és gyakorlatával. A liberális demokrácia a szabad és tiszta választásokon megszerzett legitim többségi hatalom alkotmányos korlátáit, a hatalmi ágak (törvényhozói, bírói, végrehajtói) elválasztását, a fékek és egyensúlyok rendszerét, az alapvető szabadságjogok (sajtó, szólás, gyülekezés, egyesülés, vallás...stb) védelmét, a tulajdon szentségét, a civil kontroll elfogadását, a „pac- ta sunt servanda” (a szerződéseket meg kell tartani) elvének betartását jelenti, vagyis azt, hogy jog uralkodik az emberek felett, és nem fordítva! A liberális demokrácia, amely a mindenkori hatalom korlátozásáért száll síkra, egy hosszú történelmi fejlődés eredményeként a két politikai alapelv, a liberalizmus és a demokrácia szintéziseként alakult ki. A liberális jobboldal (!) elfogadta az általános és titkos választójogot, a demokratikus baloldal pedig az alkotmányos liberalizmust. Tőlünk nyugatra ezért demokrácián 1945-től kezdődően liberális demokráciát értenek, ahol az előzőekben felsorolt elvek érvényesülését a hatalomtól független, autonóm intézmények garantálják. A történelmi tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy a mai rendkívül összetett, bonyolult, globalizált világunkban önmagában a demokrácia már kevés, több kell! Láthatjuk ugyanis, hogy a diktátorok, az autokraták is először általában törvényes választással kerülnek hatalomra. Hatalmuk kordában tartásához, leváltásukhoz kell/kel- lene a liberális demokrácia, mielőtt a kapott többségi, Magyar- országon a kétharmados felhatalmazásukat arra használnák fel, hogy leválthatatlanokká tegyék saját magukat! A társadalom hosszú távú, egészséges fejlődéséhez a többpárti választások mellett fontos, sőt sokkal fontosabb a liberalizmus, a jogállami intézmények függetlensége, szabad és autonóm működése. A Tusnádfürdőn meghirdetett Orbán-féle illiberális demokrácia, vagy más néven hibrid rendszer ennek pontosan és mindenben az ellentettje! A miniszterelnök itt nyütan kimondta, egységes rendszerbe foglalta, politikai programjává tette a liberális demokrácia felszámolását: „Az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam.” A jogállam szisztematikus, lépésről-lépésre történő lebontása a kétharmados parlamenti felhatalmazás birtokában már 2010-ben megkezdődött és a szemünk előtt, tudtunk, beleegyezésünk vagy hallgatásunk mellett zajlott/zajlik. Csak emlékeztetőül, nem feltétlenül időrendben, sorolom fel ennek a folyamatnak a főbb állomásait. Az új Alaptörvény konszenzus nélküli elfogadása, és népszavazás útján történő megerősítésének elutasítása. Az Alkotmánybíróság jogkörének drasztikus szűkítése, tagjainak antidemokratikus jelölése és megválasztása, a bírósági rendszer gyökeres átalakítása, függetlenségének felszámolása. Az önkormányzatiság és az egyetemi autonómia felszámolása, a közoktatás államosítása, a régi Költségvetési Tanács megszüntetése, a független intézmények élére (MNB, KSH, ÁSZ, Verseny- hivatal stb) „pártkatonák” kinevezése. Az új média törvény elfogadása, a sajtó-, vélemény- és vallásszabadság korlátozása, a civil szféra elleni brutális kormányzati támadás. Az új Munkatörvénykönyv, a munkavállalói és a szakszervezeti jogok korlátozása, a sztrájkjog ellehetetlenítése, és végül a magánnyugdíj pénztári vagyon államosítása. Külön is szeretnék szólni a parlamenti és az önkormányzati választási törvényekről. A regnáló hatalomnak tehát elsősorban nem a demokrácia, hanem a liberális alkotmányosság szab/szabhat korlátokat. Á legvégső korlát a szabad választások intézménye, mert ha ez is megszűnik, akkor a hatalom demokratikus úton le- válthatatlan lesz. A kormány a parlamenti és az önkormányzati választási törvény egyeztetés nélküli átírásával és elfogadásával, ad hoc módosításával az utolsó korlát, a szabad választások ellen indított frontális támadást. Emlékeztetni szeretnék mindenkit Orbán Viktor még ellenzékben kiadott harci jelszavára: „egyszer kell győznünk, de akkor nagyon!” A választási törvényeknek a Fidesz szája íze szerinti módosítgatása ennek gyakorlati leképezése. Sokak véleménye szerint Orbán Viktor választások útján már nem váltható le! Kétségtelen, hogy a magyar társadalom frusztrált, gyenge, legyőzött, megnyomorított, megfélemlített, vereséget szenvedett, már mindenkiben és minden demokratikus pártban csalódott, de azért tudja, hogy ennél sokkal többet érdemelne! Ebben a történelmi helyzetben kellene színre lépnie a véleményformáló értelmiségi elitnek, hogy felrázza népét az apátiából, és utat, irányt mutasson a nemzetnek- Sajnos még Orbán tusnádfürdői beszéde sem érte el az értelmiség inger küszöbét, sőt a jobboldali véleményformálók részéről már megkezdődött a „szerecsenmosdatás”, védik a védhetetlent. Orbán nem fogadja el személyes hatalmának jogállami korlátozását! Pedig ismernie kellene az 1215-ben kiadott Magna Chartát, vagy John Stuart Mill (1806- 1873) angol filozófus és közgazdász 1859-ben megjelent értekezését a szabadságról. Bármenynyire is meglepő Orbán számára egy liberális demokráciában a király, a fejedelem, az államelnök, sőt még a miniszterelnök hatalmának is vannak korlátái, ha bűnt követ el, ha túllépi hatáskörét, törvényes keretek között perbe fogható, felelősségre vonható, megbüntethető. A törvény előtt mindenki egyenlő! Meggyőződésem szerint a liberális demokrácia megértéséhez, befogadásához és főleg politikai gyakorlatához tudás, intelligencia és empátia is kell! Orbán és hívei képtelenek elfogadni, hogy a kétharmados parlamenti felhatalmazás, ami ugye nem azonos a választópolgárok kétharmadának támogatásával, nem jelent korlátlan hatalmat. A többség zsarnoksága ellen, mert Magyarországon erről van szó, egy polgárosodott társadalomnak igenis védekeznie kell! Az április 6-ai parlamenti választásokról szólva „jelentette” hívő hallgatóságának, hogy „a polgári-keresztény és nemzeti erők, tehát a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt” nagy győzelmet arattak. Ami természetesen igaz! De talán észre sem veszi, hogy ezzel a kiszólással politikai versenytársait zárja ki a magyar nemzetből. Ez azért súlyos probléma, mert az Orbán-féle „vezérdemokráciában” az alvezérek, a hívek, és sajnos esetenként még a hétköznapi emberek is követik a rossz mintát. Fejétől bűzlik a hal, ahogy mondani szokták! Hadd hozzak ide egy helyi példát is! Gelencsér Attila „öt diplomás” országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés elnöke a vele készült terjedelmes interjúban a következőket „bírta” mondani: „Somogy volt a legutolsó megye Magyarországon, ahol nemzeti érzelmű ember lett a közgyűlés elnöke.” Mármint ő maga! („A kórházért érdemes volt megszületni”, Somogyi Hírlap, július 25.) Ez a mondat, ez a mentalitás egy demokrata számára vállalha- tatlan és elfogadhatatlan! Kérdezem felháborodva, hogy milyen jogon zárja ki hivatali elődeit, dr. Gyenesei Istvánt és dr. Kolber Istvánt a nemzeti érzelmű emberek közül? Illyés Gyulát (1902-1983), a sajnos már régen „kidőlt hatalmas szellemi tölgyet” idézem, „nem az számít öcsém, hogy honnan jössz, hanem az, hogy hová mész!” Orbán szerint a liberális demokráciában „mindig az erősebbnek van igaza”, mert nem jelöltek ki senkit annak eldöntésére, hogy mikortól sérti valami a saját személyes szabadságunkat Egy jogvégzett embertől ez egy elképesztő blaszfémia! Vagy nem tudná, hogy egy jogállamban a törvények hatalma korlátozza a királyt, az államelnököt, a miniszterelnököt, a hivatalt, a rendőrséget, a bankot, a tőkeerősebb vállalkozót, a munkahelyi főnököt, a brutáüs férjet, a fizikailag erősebb szomszédot...stb... abban, hogy a maga kénye-ked- ve, vagy önös érdeke szerint alakítsa, változtassa meg a „status quo”-t? Még Orbán Viktor miniszterelnök sem vindikálhatja magának a jogot arra, hogy a „nemzet szakrális vezetőjeként” (S Harrach Péter) ő mondja meg mindenkinek, hogy merre menjen, mit gondoljon, és mit akarjon! Orbán „új államalapítóként” illiberális államot épít, „persze a kereszténység, a szabadság, az emberi jogok értékeit tiszteletben tartva”, mondja. Tipikus kettős beszéd! „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van...” Ahol illibe- ralizmus van, ott Uliberalizmus van, nemcsak a gazdaságban, hanem a családban, az óvodában, az iskolában, az egyetemen, a hivatalban, a munkahelyen, a közéletben, a politikában, mindenütt! A politikai és a gazdasági liberalizmus elválaszthatatlan egymástól, kéz a kézben, együtt járnak. A liberális demokrácia működési zavaraiért, a kialakult helyzetért természetesen súlyos, történelmi felelősség terheü bal liberális kormányokat, különösen a második Gyurcsány-kor- mányt. Orbán azzal zárta beszédét, hogy „A jövő lényege, hogy bármi megtörténhet”. Az üyen szavaknak Erdélyben, 'Iüsnádfür- dőn, az ott élő magyarok számára különleges üzenete van. A miniszterelnök felelőtlenül és kalandor módon Nagy-Magyaror- szágról fantáziái, politikai haszonszerzés céljából hamis illúziókat ébreszt a határon túli magyarokban. Egy européer politikus nem hergeli tudatosan és feleslegesen a nemzeti öntudatot! Összegezve, az illiberális állam építésének víziójával a miniszterelnök téved, sajnos súlyosan és tragikusan téved! Szétnézve összezavarodott, háborúkkal, súlyos vallási, etnikai konfliktusokkal, terrorizmussal, járványokkal terhelt világunkban, én csupán azt a költői kérdés teszem mindig önmagámnak: „Ki fogja itt megállítani a sok-sok Arturó Uit?” Kovács Bálint nyugdíjas Gólyatábor. Hetvenöt új hallgató vett részt a Kaposvári Egyetem egész héten át tartó gólyatáborában, ahol négy csapatot alkotva játékos vetélkedőkön ismerkedhettek meg az oktatási intézménnyel és a várossal. A tábor évtizedes hagyomány, a hallgatóknak ügyességi, sport- és városismereti versenyszámokban kellett bizonyítaniuk rátermettségüket. Bevállalósság és jókedv kellett a helytálláshoz, a ba- rátkozás után pedig szeptemberben következnek a felsőoktatás mindennapjai.