Somogyi Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-16 / 191. szám

4 RIPORT 2014. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT Zöld tintával árulkodott magáról a gróf a somssichok Szarkavárt tették uradalmaik központjává, egykor a török elleni harcukkal emelkedtek ki Nagy keresztet tett rám Somssich Pongrácz gróf, mondta Nemes Gabriella, akinek ükapját a munka csalogatta Szarkavárra. Diplomamunkája témájának ezért választotta a helyszínt, aztán az 1944-ben elmene­kült család bizalmasa lett. Czene Attila- Én már ide születtem, Ka- posújlakra, a szüleim az 1970- es években jöttek el Szabásról, Nagykorpádról - emlékezett Nemes Gabriella. - A ükapám traktorozott, itt kapott mun­kát Szarkaváron. Fontos volt az is, hogy közelebb kerültek a kaposvári kórházhoz, mert a nagymamám gyakran küsz­ködött belső szervi problémák­kal. Kisgyermekként nagyon sokat játszottunk a kastély kö­rül, amiről sokáig csak annyit tudtam, hogy grófi család la­kott benne.- Később mindenképp ta­nítani akartam, de hiába sze­reztem diplomát, postásként, számlázóként dolgoztam, mert iskolában nem találtam mun­kahelyet - idézte föl. - A fér­jem beszélt rá, hogy szerezzek még egy szakot, s a történelem­tanári diplomadolgozatom té­májának választottam Szarka­várt. Szégyelltem volna, ha az időközben megszületett kislá­nyomnak nem tudnék róla me­sélni. Az 1700-1800-as években So- mogyot Somssich megyének is titulálták. A családot még Má­ria Terézia tüntette ki a török elleni harcokban szerzett érde­meikért: grófi címet adott ne­kik és birtokot Sárd központ­tal. Később is elvállaltak min­denféle feladatot, ami folyama­tos gyarapodással járt. Övék volt még többek között Mike, Somogyvár, Somogybükkösd, Babócsa és Hetes is. 1831-ben vásárolták meg Kaposújlakot, 2044 holdat, s Pongrácz kas­télyt épített a Kaposvárhoz közeli dombtetőn - az egyko­ri vár romjain -, ahol jobban tudta magát reprezentálni. Ez Szarkavár.- Az én gyerekkoromban a birkák beleestek a sírokba, a kriptát raktárként használták- mesélte Nemes Gabriella. - Megtudtam azóta, hogy 1944 után az oroszok internálótá­bort alakítottak ki, embereket kínoztak itt. Később a gödöllői mesterséges megtermékenyí­tő központ állomása lett. 1989- ben a magyar állam a kastélyo­kat fölajánlotta a települések­nek, ezt követően Kaposújlak polgármestere, Király István sokat küszködött Szarkavár tulajdonjogáért, de nem adták oda a falunak. Csak a mauzó­leumot ajánlották föl, ahogyan Somssich Pongrácznak is.- Ezt ő maga árulta el nekem, de úgy vélekedett: miért fizet­ne azért, ami az övé? - mond­ta Nemes Gabriella. - Még en­nek jóval előtte, amikor a szak- dolgozatomhoz elkezdtem mu­níciót keresni, először féltem, hogy nem tudok eleget össze­gyűjteni. Aztán az interneten megtaláltam Somssich Már­kot. Ő a németországi Düssel­dorfban élt, a dédszülei voltak Kaposújlakon eltemetve. Tu­Nemes Gabriella minden elérhető dokumentumot, ismeretanyagot összegyűjtött a Somssich családról, és rendszerezte is azokat Pongrácz menekülése 1944. DECEMBER 2-ÁN Somssich Pongrácz a szarkavári kastély emeleti szobájában Eötvös Jó­zsefnek a Dózsa-féle paraszthá­borúról írt könyvét olvassa, s azon gondolkodik: vajon érde- mes-e küzdeni? A nyitott abla­kon behallatszanak a második világháború borzalmai: az orosz csapatok aznap foglalták el a karnyújtásnyi közelségben lévő Kaposvárt. A család többi tagja már útnak indult: hat ekhós sze­kérre pakolták, ami fölfért, első sorban élelmiszert, gyógyszere­ket, s hogy meg ne fagyjanak, bundákat. Elhajtották az osztrák határ felé Hetes-Marcali-Sopron útvonalon az állatokat is. A HUSZONNÉGY ÉVES huszár zászlós, aki nemrég még a Du- na-Tisza között harcolt lóháton, még mindig nem akar elmenni. Haza csak azért jöhetett, mert bomba robbant mellette, majd­nem megsüketült, s az orvosok pihenni bocsátották. Egy piszto­lya és két kézigránátja van. Hi­heti, hogy mint az 1919-es Ta­nácsköztársaság után is, vissza­áll az ország rendje? Egyre töb­ben sürgetik, menjen már, mert ő lesz az első, akit fölakaszta­nak, s akkor végre lóra pattan. utoléri a családot, és Sopron­nál próbálnak vagont szerezni, amivel tovább indulnának, de nem sikerül. 1945 már így is Ba­jorországban találja a Somssi- chokat, ahonnét egy alkalommal visszatér, de megijed, mert min­denütt vörös zászlókat, sarlót és kalapácsot lát. Le is tartóztatják egy barátja miatt, akit lovak csempészésével vádolnak, de a vonatról leugorva megszökik. A határon úgy jut át, hogy hajnal­ban napszámosok közé áll, majd átfut. AFRIKÁBAN KEZDETT Új életet, Belga-Kongóban. írt erről egy könyvet Húsz év Afrika szívében címmel. Nem hobbiból vadá­szott, hanem húsért, hogyne haljanak éhen. Ott születtek a fiai. Az 1970-es években jött ha­za először, de nemkívánatos sze­mélyvolt, mert édesapja, László egykor a Magyar Nemzeti Bank­nak és az Országos Mezőgazda- sági Egyesületnek is sokáig alel- nöke majd elnöke volt (a szállo­da 11-es szobája volt az ő dolgo­zószobája). Belga-Kongóból tele­pült át Brüsszelbe. Közös fotó a menekülés idejéből: Katalin (balról) ma Bécsben él, Pongrácz tavaly hunyt el, Judit Brüsszelben lakik Somssich Józsefnek nagy tehetsége volt a művészetekhez. Sokáig kisebb festményeket festett, állítólag azért tért át a monumentális művekre, mert leesett a létráról, eltörte a kezét, mely utána kevéssé volt alkalmas az aprólé­kos mozulatokra. A kápolnában - mint a somogysárdi templomban is - az ő képei vannak, köztük Munkácsy Mi­hály Krisztus Pilátus előtt című művének másolata. 1874-ben elhunyt felesége, akit mauzóleuma két évvel későb­bi elkészültéig a mikei kápolnában őriztek. József tervezte a mauzóleumot, homlokzatára ezt írta latinul: Amália - a legnagyszerűbb asszonynak - József. Odabenn ők ketten nyugszanak, a kertben még őt családtag pihen. Pálra a legbüszkébbek A SOMSSICH CSALÁD OZ 1811-88 között élt Pálra a legbüszkébb. Történt, hogy az 1848-49-es sza­badságharc leverését követően az osztrák császár német nyel­vűvé akarta tenni az összes (kö­zépiskolát. Pál egészen Bécsig elment, hogy a kaposvári intéz­mény magyar nyelvű maradhas­son, s amely ezután indult fejlő­désnek. Nem értik: miért az amúgy kiváló Táncsics Mihály a névadó, akinek semmi köze nem volt Kaposvárhoz. Otpercnyi harangszó KAPOSÚJLAK LEHETNE büszkébb a Somssich örökségre. Egy utca sincs elnevezve róluk, pedig ők adták az épületet a falu iskolájá­nak, s a család kápolnájába járt imádkozni a falu népe 2006-ig. Az új lakótelepen két utca nyílt, az egyik névadója Deák Ferenc, a másiké József Attila lett. Ami­kor tavaly meghalt a harmadik Pongrácz, mindössze annyi tör­tént, hogy öt percig kongatták érte a harangot, a falubeliek pe­dig mondattak érte egy misét.. Nemes Gabriella NEMES GABRIELLA KapOSÚjla- kon nőtt föl. A kaposvári tanító­képzőt ének-zene-kommuniká- ció szakon végezte el, Pécsett szerzett történelemtanári diplo­mát. Adminisztrátor egy kamio- nos cégnél a megyeszékhelyen. Hobbija a zene, gyerekkora óta zongorázik, kántorkodott is az itteni kápolnában. Férjének, Ne­mes Vitéznek informatikai dip­lomája van, hivatásos katona­ként dolgozik, logisztikus. Lá­nyuk, Rita Jázmin hétéves. dott valamennyire magyarul - később egyébként kiderült szá­momra, hogy a család idősebb nemzedékei őrzik az anyanyel­vűket, a fiatalok is beszélik, de már nem olvassák. Küldött ne­kem anyagokat, aztán egyszer csak föltette a kérdést: De mi­ért nem kérdezed meg a gróf urat? Brüsszelben él.- Akkor fölütöttem egy bel­ga telefonkönyvet és megtalál­tam benne Somssich Pongrácz nevét - fűzte tovább a történe­tet Nemes Gabriella. - Vettem a bátorságot és írtam neki egy levelet. Nemes Gabriella arra is em­lékszik, hogy az egész falu vár­ta a választ. Postásként ugyan­is mindenkitől kérdezőskö­dött, hogy mit tudnak a csa­ládról, ami segítheti a dolgo­zatírásban. Kirajzolódott: nem is volt olyan rossz az élet itt a grófék idején, mint azt a szoci­alizmusban terjesztették.- Aztán végre megjött a vá­laszlevél - mosolyog még most is Nemes Gariella. - Mint ké­sőbb is mindig, zöld tintával ír­ta gróf Somssich Pongrácz, aki ezzel a keresztnévvel a harma­dik a családban. Négy évig le­veleztünk, egyre több fotót kül­dött, a bizalmasa lettem, velem tudta megosztani az emléke­it, az élő kapcsolatatot jelentet­tem a hazájához. Mély barát­ság alakult ki közöttünk. Két­szer is meghívott vendégség­be magához, 2011-ben szemé­lyesen adtam át neki a szakdol­gozatom díszkötésű példányát. Azóta mind több családtag láto­gat el Kaposújlakra, - legutóbb Amerikából jöttek - s csodálko­zik rá kalauzolásommal Szar­kavárra, a kastélyra, amely ma szállodaként üzemel. Aztán egy nap nagyon fon­tos csomag érkezett Belgium­ból, ami - bár így is ötöst ér­demelt -, tovább emelte volna a diplomamunka értékét. Mint kiderült: a gróf 1944-46 között naplót vezetett, amiben szinte óráról órára leírta a vele és a körülötte történteket. - Szen­zációs! - értékelte a naplót Ne­mes Gabriella. - Ennek alapján irodalmi értékű regényt sze­retnék írni, ami segítene job­ban és méltóbban megtartani az emberek emlékezetében a Somssich családot.- Az utolsó pillanatban sike­rült összegyűjteni a legfonto­sabb dokumentumokat - árul­ta el Nemes Gabriella. - Úgy érzem, Pongrácz nagy keresz­tet tett rám, bár nem bánom, cserébe nem egyszer ő tar­totta bennem a lelket. A gróf­nak egyébként három fia szü­letett, István az Európai Par­lamentben tevékenykedik, Gá­bor Spanyolországban élő hí­res építész aki olimpiai csarno­kot is tervezett, Kristóf pedig egy brüsszeli bankban dolgo­zik. Mindhárom unokája lány, fiú örökös, aki tovább vinné a Somssich nevet, nincs.- Pongrácz mindig úgy kö­szönt el tőlem: Isten áldja! - idézte föl Nemes Gabriella. - Sajnos nem tudtam tőle el­búcsúzni, mielőtt tavaly vég­leg eltávozott közülünk. Vég­rendeletében azt akarta, hogy hamvainak felét a brüsszeli te­metőben, felét pedig Szarka­váron szórják el a fiai. Ez még nem történt meg. Nagyon vá­rom őt haza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom