Somogyi Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)
2014-07-05 / 155. szám
2014. JULIUS 5., SZOMBAT OLVASÓINK ÍRJAK 15 Megbékélés helyett árokásás köztévé Más volt filmen látni a nyugatot, s más 1989 után átlépni a határt és szembesülni A Szabdság tér '89 Rákay Philip műsora, január 8-tól minden szerdán 20.20-kor látható az Ml-en Megdöbbentettek az Ml közté- vé Szabadság tér 89 című műsorának szüntelen ismételgetett előzetesében elhangzottak. A műsorvezető Boross Péter volt miniszterelnöktől a baloldal (kommunisták) rendszerváltó szándéka felől tudakozódott, mire a volt miniszterelnök azt válaszolta: „Hogy egy bő év alatt ekkorát forduljon a meggyőződés, az nem lehet őszinte.” Ezt kénytelen vagyok cáfolni. Beleszületünk egy közegbe, ahol mindenfélére tanítanak bennünket, és mi befogadjuk a tanításokat. Ha a tanítások és élettapasztalataink jól megférnek egymással akkor igen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen stresszmentesen, kételyek, lelki vívódások nélküli telhetnek napjaink. Meggyőződésünk nem fordul se jobbra, se balra. Ha az ember egy szűk közegben mozog, akkor nagy eséllyel megingathatatlan hittel áll ki a tanítások mellett, tekintet nélkül arra, hogy azok helytállóak e avagy sem. Nem lehet rossz néven venni információktól elzárt, korlátozott mozgásterű személyektől, hogy nincsenek világmegváltó elképzeléseik... Boross Péterrel ellentétben (aki a szocialista időkben vendéglátó vállalat vezetője volt és mint ilyen a legtöbbünknél jóval korábban utazhatott, gyűjthetett fehér asztal mellett sokrétű tapasztalatot és fordíthatott meggyőződésén) az átlagpolgár számára - beleértve a rendszer támaszának, talpkövének számítókat is - csak 1988-ban nyílt ki a világ. Mindenki utazási lázban égett (de hazatért abba a Deutsch Tamás szerint „mocskos, rohadt, büdös kommunizmusba”, még maga Deutsch Tamás is). Tu- ristáskodás, rokoni, baráti látogatások összekötve kiadós beszerző utakkal.... A nyugati tapasztalatok hirtelen nagy tömegekre hatottak. Valóságos kultúrsokk párosult a kint tapasztalt árubőség bűvöletével. Korábbi hithűek érezték magukat a szocialista rendszer által becsapottnak, lettek kiábrándultak. Nincs annál nagyobb veszteség, mint mikor szertefoszlanák az illúziók! Mindenki látott amerikai filmeken az ötvenes években saját autójukban száguldozó tiniket, bevásárlóközpontokban kocsijukat telepakoló háziasszonyokat, de az nem volt más számunkra, mint mese. A személyes tapasztalat teljesen más. Akkor valami kézzel fogható, van színe, szaga, súlya. Olyan súlya, ami képes kőbe vésettnek hitt meggyőződést megváltoztatni. Bőven elég hozzá „bő másfél év”. A rendszerváltó szándékhoz jelentősen hozzájárult a TV által sugárzott Kerekasztal tárgyalások sorozata. Ezek olyan (mint később bebizonyosodott, hamis) képzeteket keltettek, hogy a résztvevők morálisan magasabb szinten állnak, mint a szocialisták. Kompromisszumra törekvést, békés, jobb világot vizionáltunk. Jómagam is megfeledkeztem kiváló történelemtanárunk intelméről: ne dőljünk be hangzatos szólamoknak, mert minden ilyen mögött kőkemény gazdasági érdekek feszülnek. Eszünkbe sem jutott, hogy az általunk befutónak ítélt párt nem lesz önállóan kormányzóképes, hiszen egypártrend- szerben szocializálódtunk. Az sem volt nyilváavaló, milyen párt-társulások jöhetnek létre. A kisember naivitásával vártuk a csodát, de helyette gőzerővel beindult az „aki kapja marja”, a javak újra felosztása, mellyel egy csapással tömegeket tettek tönkre. Az össztársadalmi érdeket feláldozták az egyéniekért. Sajnálatos, hogy a Szabadság tér 89 szakított a dokumentumfilmtől elvárható tárgyszerű hangvétellel. Az embernek az az érzése támad, hogy az egésznek legfontosabb célja: hit'elteleníteni a baloldalt, manipulálni az akkor még nem élt korosztályt, hogy a baloldalról egy vérfarkas jusson eszükbe. A szocialista időkben történt megfigyelésektől, besú- gásoktól, ügynököktől hangos a köztévé. A helyzet az, hogy a mai idők sem mások! Csakhogy ma már korszerű eszközök széles tárháza nyújthat diszkrétebb megfigyelési lehetőségeket (elég pár krimit, akciófilmet megnézni, hogy tudd)... Nyilván nem mindenki óhajtotta a rendszerváltást, de felszólításra leadta a fegyverét, teret engedett a többségi akaratnak, ahogy az egy valódi demokratához illik. Ezért meglehetősen ízléstelen, hogy a rendszerváltás után huszont évvel az akkor demokrataként cselekvőket most lekom- munistázzák, egyoldalúan, tá- gabb összefüggéseket mellőzve tálalják a történteket. Holott - mint azt az 1990. évi parlamenti választás bizonyítja - baloldali érzelmű, szocialista szavazók nélkül nem lett volna békés úton többpártrendszer. Antall József néhai miniszter- elnök mondta, s azóta gyakran idézik: „Tetszettek volna rendszerváltást csinálni!” Csakhogy nem volt rá szükség, mert akkor még közös volt az akarat, a változtatás igénye... J. Kaposváron is lehessen elhelyezni emléklakatot! Nagyon drága a kaposvári tej nyugdíjaspanasz Több pénzbe kerül a fürdőbelépő is A Somogyi Hírlap 2014. június 12-ei számában közölt Párizsi emléklakat korlát című cikkéhez kapcsolódva szeretném, ha Kaposváron is meghonosodhatna (a Dunántúlon Pécsett már sikeresen létezik) ez a szép kezdeményezés. Az idelátogatók és a szerelmesek ilyen módon is megörökíthetnék, hogy Somogy megyeszékhelyén jártak, a fiatalok azt, hogy mennyire szeretik egymást. Erre a célra szerintem nagyon jó hely lenne a Sétáló utca vagy az önkormányzati épület valamelyik oldala. Biztos, ahogyan másutt is, így nálunk is sikere lenne. Beruházást szinte nem is igényel, viszont a boltokban a lakatok jobban fognak fogyni. K. 0., Kaposvár Kaposvári nyugdíjas vagyok (66 éves). Szita Károly polgár- mester szinte naponta megerősíti a médiában, hogy a nyugdíjasok nála mindenben előnyt élveznek. Mindenben szeretné támogatni a nyugdíjasokat és kéri, hogy szíveskedjenek kaposvári termékeket vásárolni. Közlöm, hogy minap betértem a kaposvári Áruk Boltjába a nagypiacon és kértem kaposvári tejet. Az eladó hölgy közölte, hogy nem árusít kaposvári tejet, mert 300 forint körül van az ára. A környezetemben az átlag nyugdíj 60-70 ezer forint körül van. Ebből tényleg nem lehet drága tejet vásárolni. A következő is nem régen történt meg velem, a városi fürdőben. Tavaly, tavaly előtt az élményfürdőbe egy 10 napos bérlet ára 7300 forint volt. Az idén a bérlet ára 11.400 forint lett. Igaz, hogy a 11.400 forintos bérlet nem csak az élményfürdőbe szól. Nekem elég volt, hogy csak az élményfürdőt használjam, nem akarok más szolgáltatást igénybe venni, akkor miért erőltetik rám a drágább bérletet? Név és cím a szerkesztőségben | Május 31-én a görgetegi isko- j la folyosója felnőttek zsibon- ' gásától volt hangos. Megszólalt a csengő, a volt tanulók fegyelmezetten bevonultak - mint 1964-ben is - az osztályterembe. „Olyanok voltunk, mint a gyöngy Kicsik is meg nagyok is Csillogók és nem csillogók Egybefűzve egyek voltunk Szétszóródva szétszóródunk.” 50 éve volt ez, az akkori | nyolcadikasok, 27-en ballagtak el az Almamáterből. Altmann Márta szervezte meg a találkozót. 1964 óta hatan távoztak örök pihenőre. A katedrán az emlékükre most hat gyertya lángja emlékezteti. A felső tagozatos tanító tanárok közül csak kettő jelent meg, a többiek sajnos már nem élnek, béke poraikra. A volt osztályfőnököt, Mucsi Andrást Szüts Miklós három szakos nyugalmazott tanár helyettesítette. A volt tanulók elmondták ) életük főbb állomásait: a továbbtanulásaikat, munkahe- : lyeiket, családi állapotaikat. Volt, aki külföldről jött haza erre a napra. A beszámolók után felidéztük az egykori diákcsínyeket, meg hogy segítettünk az akkor épülő új iskola felhúzásában. Ajándékokat adtak át egymásnak, a megbízott osztályfőnök korabeli képekkel kedveskedett. Majd közös fényképes következett az udvaron, az eredeti tabló előtt. Ezt követte a temetőbe való vonulás, ahova virágot vittünk volt osztálytársak sírjára. Ebéd után folytatódtak a beszélgetések. Számunkra a legnagyobb ajándék az a szívet-lelket melengető érzés, az a melegség, szeretet hatott meg legjobban, hogy ötven esztendő múltán sem feledkeztek el rólunk, tanítójukról. Örömüket és gondjaikat megosztották velünk. Köszönjük a kedvességüket! Isten áldása kísérje életüket, bol- | dogan neveljék unokáikat és mondják el nekik, milyen volt az ő életük. Sok sikert kívánunk! Nagy Gyula nyugalmazott középiskiskolai kollégium igazgató-helyettes A szerelem öl, butít és nyomóiba dönt, de így is kívánjuk élethelyzet Attól még nem boldog az ember, hogy kapcsolatban él, sokan eljátsszák az örömöt, és másutt vigasztalódnak Az előző hajó már rég elúszott, a következő pedig még nem tűnt fel? Egyhelyben topogsz az árboc szélén? Körülötted csak a nagy űr, kívül és belül is a semmi. Egy pillanatra se keseredj el! Itt a nyár, a felpörög az élet, forrósággal telik meg a tested, a lelked. Ki tudja, mit tartogat a holnap számodra? Nulla életkedv, céltalanság, százszor kisírt szemek, tiszta káosz a lakásodban, az életedben. Tehetetlen vagy, persze maradt még egy-két barát, akik támogatnak, de mindig ők sem foglalkozhatnak a te problémáiddal. Meg persze a helyzetet is unalmas már ezerszer leelemezni és attól még, mert lepörgeted magadban vagy ötven- szer nem fog semmi sem változni. Ismerős ugye? Szóval akkor ideje talpra állnod, összekaparnod magad és mérlegelni a dolgokat! Hiszen bármekkora a tragédia, a játszma még közel sem ért véget. Lassan, de biztosan el kell indulni felfelé azon a lejtőn! Végtére is a szerelem öl, butít, és romokba dönt, ezt mind' tudjuk, de így szeretjük, így is kívánjuk. Elveszi az eszünket, majd padlóra küld. Főleg minket, nőket. Ha körbe nézel, mondd, mit látsz magad körül? Vajon a mai világban létezik olyan, hogy normális pár- kapcsolat? Létezik igazi társ? Szerintem igen ritka. Persze attól függ milyen a másik fél, úgy értem milyen ember. Attól még, mert valaki kapcsolatban él, még nem biztos, hogy boldog. Bár ki tudja? Helyettesít, pótol, színészke- dik. látszik örömöt, boldogságot, élvezetet, hijet, csak hogy megfeleljen a mai társadalmi normáknak. Amiknek valljuk be nagyon nehéz, már-már lehetetlen megfelelni. Zárójelben megjegyezem, teljesen felesleges is. Minek erőltetni valamit, ami nem megy? Miért lennék benne egy olyan élethelyzetben, amiben nem érzem jól magam? Ahol nem lehetek önmagam? Ideig, óráig mehet a bicikli, szenvedhetek érte, hogy menjen, de előbb utóbb úgyis pofára esés lesz a vége. A bajt pedig jobb megelőzni, ezt már megtanultuk. Túlkombinálni felesleges, hisz aki akarja, úgyis kimagyarázza magát és megoldja a dolgait. Vannak talpraesett nők és férfiak, és akadnak társak, akik el is hiszik, hogy a városban minden hétvégén konferencia van, hogy minden nap edzeni kell menni, mondván, „jól nézzek ki melletted”, hogy annak a barátnak egyből ugrani kell, amikor megcsörren a telefon. Nem mindenki ismerheti a szenvedély és a szerelem valódi érzését, nem mindenki élheti azt át. Van, akiért bármit megtennél, és mégsem leszel neki sosem elég jó. De ha mérlegeled a dolgokat, rájössz, hogy az a bármi mégsem ér meg annyit.... A szerelem mindig tanít, mindig változtat. Akarva akaratlanul mindig ragad ránk valami abból a másikból, ami által mi magunk is mások leszünk. Csiszolódunk, fejlődünk. Elvégre a hibáiból tanul az ember. Persze minden ember más, van, aki képes erre és van, aki nem. Van, akinek így jó, és álarcban boldog. Mindenki másképp csinálja. ítélkezni pedig mindenki tud. Azt a legegyszerűbb, holott minden második háznál lehetne mit söpörni. Csak azt már nem olyan egyszerű, olyankor nem nyílik ki a szája senkinek, a maga harcát mindenki csendben vívja. De ha a másik életében kell hibát találni, vagy róla kell véleményt mondani, hangos bemondó sem kellene. Tudósítanak ők mindenről. Különben is mit várhatunk egy olyan világban, ahol mindenki tud mindent a másikról? Ahol eltűnni látszik a magánélet? Pedig ez a legfontosabb dolog a világon, egy hely ahol elbújhatsz, és egy ember, aki melletted áll bármi történjék is. Minden más jelentéktelen apróság, ami nem számít. Igazából a szerelmen kívül senki nem számít. Németh N. Ötven esztendeje elballagott diákok találkoztak ismét a görgetegi iskolában
