Somogyi Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-29 / 175. szám

4 2014. JÚLIUS 29.. KEDD Megállapodás: hátrányos helyzetű sorstársaikat segíthetik majd A hátrányos helyzetűek felzár­kóztatása és a gyerekszegény­ség csökkentése céljából új program indult útjára Csurgón. Kiss Istvánná, a helyi cigány nemzetiségi önkormányzat ve­zetője elmondta: varró és hímző tanfolyamukon tizenheten sze­rezhetnek OKJ-s képesítést. Ez összhangban van a Kadarkú- ti-Nagybajomi Többcélú Kistér­ségi Társulás Gyerekesély elne­vezésű, az Európai Unió által fi­nanszírozott projektjével. Az „Összefogás a Kadarkú- ti-Nagybajomi Kistérség gyer­mekeinek jövőjéért" projekt célkitűzései megegyeznek a Legyen jobb a gyermekek­nek nemzeti stratégiával, va­lamint a társadalmi felzárkóz­tatás stratégia alapvető céljai­val, mondta Nagy Katalin pro­jektmenedzser.- Első ránézésre biztos fur­csa, hogy a felnőtt nők szak­képzése hogyan segítheti a gyerekszegénység enyhíté­sét, de a programunk sokré­tű, és követhető családi mo­dell kialakítására törekszünk. Ehhez elengedhetetlen a szü­lők segítsége, ebben lehető­ség az a megállapodás, ame­lyet velük kötöttünk - folytat­ta, - hogy a Csurgón képesí­tést szerző hölgyek a jövőben már oktatóként fognak segíte­ni a projektben. A megállapodás a Somogy Megyei Roma Nemzetiségi Önkormányzat és a Kadarkú- ti-Nagybajomi Kistérség kö­zött nem jöhetne létre ha nem kapnának külső támogatást. Ebben az esetben a támogató a Nagyatádi cérnagyár (Coats Crafts Hungary Ltd.), amely az alapanyagot biztosította a csurgói képzéshez. Bogdán Pé­ter, aki az országos „gyerek­esély” esélyegyenlőségi szak­értője, mentora, elmondta, hogy a Dunántúlon két helyen vannak jelen az egyik a Ka­darkúti projekt, a másik Szi­getváron indult, és nem is vé­letlenül jöttek el Csiurgóra a szigetvári képviselők, hiszen szeretnék oda is kiterjeszteni ezt a megállapodást. Legfőbb törekvésük, hogy országos le­gyen az a modell. Természetesen az oktatás­ban részt vevők is örülnek, hogy a megszerzett tudásuk, nem vész kárba, hanem átad­hatják a hozzájuk hasonlóan nehéz sorsú társaiknak. ■ T. T. Önmagukért alkotnak Hasznos megállapodás MEGYEI KÖRKÉP Ajándék: ötven ev után ugrik újra a legidősebb ejtőernyős Négyezer méter magasból is csodálatos a Balaton Házas József megszerzett minden szükséges vizsgát, hogy újra átélhesse e különleges sport szépségeit j Biztonságos sport, ha min­denki betartja, amit tanult, akkor csupán az izgalma és a szépsége marad - vallja a siófoki Házas József, aki ma az ország legidősebb aktív, licences ejtőernyőse. Fónai Imre Majdnem kerek öt évtizedet ki­hagyott, mire újra ugrani kez­dett. Hatvanötödik születésnap­jára kapott ajándékul egy tan­demugrást a fiától, az ott és ak­kor átélt rossz élmények hatásá­ra határozta el: újra megpróbál­kozik egyedül. - Mint egy báb, úgy zuhantam, nulla adrena­lin, én, aki „fénykoromban” egy PO-2-es kétszemélyes, kétfede­lű gépből is ugrottam, úgy, hogy előtte kimásztam az ülésből a számytőre - így a 73 éves Házas lózsef. - Csakhogy az már régen volt. Elsős csurgói gimnazista­ként elméletben mindent megta­nultunk a kaposvári repülőklub ejtőernyős körében, ám hiába írtunk levelet még a hadügy­miniszternek is (1955-öt írtunk ekkor), azt válaszolta: szépek az ambícióink, de a szabály az sza­bály, 16 éves korunk előtt nem ugorhatunk, addig járjunk csak türelemmel edzésre. Jártunk is, 1956. július 22-én aztán egy fel­szállás előtt kevés volt az em­ber a gépen, a barátommal fel­vittek bennünket. Budapestről az első magyarországi AN-2-es- sel jött az elöljáró, amikor kér­dezte, hány évesek vagyunk, rá­vágtuk, hogy tizenhat. Nagy da­rabok voltunk, elméletben meg ugye mindent tudtunk. A napokban a kaposújlaki reptéren (oda jár a budapesti Vörös Meteor Ejtőernyős Sport Klub legénysége) meg is emlé­keztek róla a fiatalokkal: majd­nem napra pontosan 58 éve az első ugrásának. - Nyolcszáz mé­ter volt akkor a magasság - em­lékszik vissza Házas József, köz­ben videót mutat egy közelmúlt- béli négyezer méteres ugrásá­ról, a Balaton fölött. Hát nem cso­dálatos? - kérdi, és mivel is le­hetne felelni rá, mint azzal: de­hogynem, különösen így a kiü­ti szőlőlugas tövében, laptopon nézve. Biztonságos sport, nyug­tat meg újra, hozzátéve: ma már vész esetére szolgáló automata ernyőnyitó nélkül nem lehet ug­rani. Majd még egy ugrás visz- sza az időben: - 1956 után „ma­gára maradt” a csurgói ejtőer­nyőskor, én vettem át a vezeté­sét. De jöttek az egyetemi évek, orvos akartam lenni és az ejtő­ernyőzés elfelejtődött, egészen a hatvanötödik születésnapo­mig, tehát már nyugdíjasként tértem vissza. Megkérdeztem, van-e korhatár, milyen vizsgát kell tenni, azt felelték, orvosi pa­pír keü és a szabadesés-képzést kell teljesíteni, amerikai mintá­ra, kilenc ugrással. A vizsgán átmentem, licencet szereztem (könnyűszerkezetes kisrepülőt is vezethetnék az orvosim alap­ján) és azóta ugróm megint. Ma már a legidősebb aktív ej­tőernyős az országban. - Eb­ben a korban már tompulnak a reflexek, kevesen vágnak be­le, hogy az orvosi alkalmassá­git és a szabadesés-képzést is teljesítsék. Somogyi barátom, a nagybajomi Horváth István nálam is idősebb, ő sem tudta abbahagyni az ugrást (valaha válogatott is volt), de már csak tandemben. Én meg amolyan fatalistaként sohasem foglal­kozom azzal, hogy mi lesz ve­lem, ez nem jut eszembe. Min­dig is sokat sportoltam, napon­ta úszom. S amúgy is kaptam annyit az ejtőernyőzéstől, hogy amíg adnak orvosi papírt és amíg élvezem, addig csinálom. Emlékszem, 15 évesen a zúgó gépben, alattam a mélység és el kell döntenem: ugróm, vagy nem ugróm? Ugrottam. Ez sok másban is segített az életem so­rán, amikor azt mondtam vala­mire: meg akarom, meg tudom csinálni. Igazi jellemformáló ez a sport. A tavalyi szolnoki repülőna­pon végrehajtott háromgene­rációs ugrásuk bejárta a médi­át: Házas József ugrott először, azután 12 éves unokája, Anna tandemben, végül Gábor fia, ka­merával. - Egy gépből, egyszer­re, erre nagyon büszke vagyok - árulja el az „ugrásmentes” év­tizedeiben az orvoslás mellett a politikába is belekóstolt korel­nök, aki vitorlázógépet is veze­tett. S milyen érdekes: pont ar­ról a telekről, ahol ma a tavasz­tól őszig tartó időt tölti a kiüti szőlőhegyen, valaha a vitorlá­zógépeket indították a hajdani kiüti reptérre. A kürtöskalácsos esete a siófoki „bugyiutcában”: a faszénfüst zavarta a butikosokat, volt, aki rosszul lett Kitakarítottak a kaposvári székletgyűjtő után ► Folytatás az 1. oldalról a kereskedők azt írták, hogy a butikok és a közeli játszóház működését tönkreteszi a ka­lácssütő faszénfüstje. Az üz­letek fölött lakások vannak - így a levél -, melyek, akár csak a butikok, egész nap füstben álltak, amikor a kürtőskalá- csos működött. A felnőttek és a gyerekek egészsége is veszély­be került, akadt, aki rosszul is lett a füst miatt. A levélben azt kérték a jegyzőtől: intézkedjen, hogy a bérlő az üzlet előtti, köz­területi faszenes sütést szün­tesse be!- Ez faszénen sülő kürtös- kalács, éppen ez a különleges­sége, és nem igaz, hogy egész nap „faszenes füst" szállna, hiszen köztudott, hogy füst maximum csak a begyújtás­kor keletkezik, utána csak iz­zik - magyarázza Korolovsz- ki Norbert, hozzátéve: számos helyen árulják a faszenes kür- tőskalácsot, rendezvényekre járnak Budapesttől Hollókő­ig, de „még sehol sem hallot­tunk ilyet, hogy bárki is rosz- szul lett volna. És az alkalma­zottak, akik egész nap sütnek, azok nem lesznek rosszul?” A Kálmán-sori üzletet bérbe­adó szerint érdekes, hogy száz méternyire áruló kereskedők is aláírták a jegyzőnek szóló le­velet, netán odáig szállt a füst? Az egymásba érő üzletek között nemkívánatos a butikosok szerint egy kürtőskalácssütő- A bérlő a butikosok folyama­tos zaklatása miatt fölmond­ta a szerződést, ez kár neki is és nekem is - folytatja. - A ka­tasztrófa-védelemtől a tisztior­vosi szolgálatig minden ható­ság mindent rendben talált.- Azt szerettük volna, hogy legyen valami színfolt a „bu­gyiutcában” - teszi hozzá Ko- rolovszki Norbert. -'Egy hétnél többet nem tartottunk nyitva, erdélyi alkalmazottjaimat pél­dául „lerománozták” és folyton fényképezték a butikosok. A bérlő és a bérbeadó is írt közös levelet a városházára, melyben azt is hangsúlyozzák: amennyiben a sütő fölé füstte- relőt szerelnének, maga a sü­tés látványossága szenvedne csorbát. A sétány üzletsorán megke­restük a két közvetlen szom­szédot, akik azt hangsúlyozták: ők csak jelezték, hogy a kürtős- kalácsos nem oda való, ahhoz túl sűrűn állnak egymás mel­lett az üzletek. Ráadásul - tet­ték hozzá - a nyílt téri tüze­lés nemcsak amiatt nemkívá­natos, mert büdös, foltos lesz a portékájuk a szálló füst és per­nye miatt, hanem a tűzvédelmi előírásoknak sem tesz eleget. Egyikük azt mondta, ők nem tudják megakadályozni, hogy kinyisson a kürtöskalácsos, maga döntött a bezárásról ami­kor látta, hogy nincs forgalma.- Jöjjön és nyisson ki, csak tart- | sa be az előírásokat, ám maguk írták le a jegyzőnek szóló leve­lükben: nem hajlandók füstte- relőt felszerelni - folytatta. A másik szomszéd arról beszélt: kilencéves gyermeke lakik az J üzlet fölötti lakásban (a levelet j aláíró üzlettulajdonosok között ! nyíregyházi, győri, pécsi, nagy- kanizsai is akad - a szerző), őt is zavarta a füst, de a szemköz­ti játszóházban is prüszköltek a | gyerekek. A bérbeadó azt mondta la­punknak: akár demonstratív kalácssütés-próbát is hajlandók tartani a fogyasztóvédelmi ha­tóság jelenlétében... ■ Fónai Imre Ezer liter vizeletet és mintegy kétszáz kiló székletet szálütot- tak el egy kaposvári, Fő utcai társasháznak abból a lakásából, ahol még június elején bukkan­tak egy ott lakó férfi holttestére. A lakásban a tartozások miatt már egy éve kikapcsolták a vizet és a viüanyt, az azóta elhunyt tu­lajdonos pedig műanyag palac­kokba vizelt és szatyrokba pisz- kított, ha vécére kellett mennie. Mindezt felhalmozta a szobák­ban és a fürdőszobában. A halá­la után hetekig nem történt sem­mi, és amikor a legyek is kezdték megszállni a környéket, az áldat­lan állapotot bemutató cikkünk nyomán Szita Károly kaposvá­ri polgármester felkérte Nesz- ményi Zsolt kormánymegbízot­tat, hogy haladéktalanul tegye­nek rendet. Szombat délelőttől este 19 óráig takarított két védőfelsze­reléssel ellátott szakember a helyszínen, majd kifertőtlení­tették a lakást és a lépcsőházat. A közös képviselő engedélyével a vizeletet a hátsó udvarban egy lefolyóba engedték. A székletet tartalmazó szatyrokat és zsáko­kat egy utánfutóra rakodták, és egy közeli veszélyeshulladék-le- rakóba szállították. A szomszédoktól megtudtuk, hogy hétfőre teljesen megszűnt a szag, és az élet visszatérhetett a normális kerékvágásba. ■ K. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom