Somogyi Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-25 / 172. szám

2014. JÚLIUS 25., PÉNTEK OLVASÓINK ÍRJAK 15 A falvak tündöklése és bukása tapasztalata parlagon hagyott földet bárki bérleti díj nélkül megművelhesse! Nem kényszentett a bank devizahitel felvételére, de nem jól tájékoztatott A magyar mezőgazdaság, ezzel együtt a falvak népének sorsa, az oligarchák és az őket kiszol­gáló politikai kalandorok kezé­be került. A minap egy mezőgaz­dasági termék-értékesítő mondta nekem, hogy őneki olyan embe­reknek kell értékesíteni, akik ter­melőszövetkezeteket tudtak el­lopni és nagy állami támogatáso­kat voltak képesek lenyúlni. A fa­lu népe nem ilyen. Nem állt mód­jában termelőszövetkezetet, álla­mi gazdaságot, netán konzerv­gyárat ellopni. De erre a lelküle- te sem vitte volna rá. A pályázatokat úgy írják ki, hogy ahhoz a falu népe nem fér hozzá. A házikert tulajdonosok­tól a 100 hektárig termelőkig a kiírt pályázatokat megnyerni nincs esélyük. Érdekérvénye­sítő képessége csak a nagy cé­geknek van, a kistermelő nyíl­ván nem tudja például Kínába exportálni az egy-két sertését. Ma már ott tartunk Somogy­bán, hogy a Kométa például tíz hízónál kevesebbet nem vásá­rol meg. A falu népének természetes megélhetési közege a mezőgaz­daság. Ma még az alapvető ter­melési eszközei, köztük a ter­melési tapasztalat, tudás meg vannak. Ennek kiaknázásá­hoz központi akarat hiányzik, melynek letéteményese a min­denkori mezőgazdasági kor­mányzat. A kistermelés támogatása, a felvásárlás és értékesítés nem igényel különösebb erőfeszítést, mert ennek személyi és részben technikai feltételei már megvan­nak. Ezek a falugazdászok és a célirányosan működtethető Ag­rárkamara. Az agrárkamara el­vesztette népszerűségét azzal, hogy az önkéntesen működő ka­mara vezetését tavaly szélnek eresztették, az újonnan kineve­zett vezetők demokratizmus lát­szatával megválasztották magu­kat, immáron kötelező az agrár- kamarai tagság regisztrációs díj ellenében. Alapszabályt alkot­tak és kötelező tagdíjat állapítot­tak meg. A kötelezőségeknek ha­zánkban történelmi hagyomá­nyai vannak, ilyenek a robot, a leventébe és a templomba já­rás, valamint a TSZ-tagság. Ezek mind-mind ellenszenvesek. Ma már célravezetőbb lehet­ne egyfajta termelés beindítá­sa, mint segélyek osztogatása és közmunka szervezés. A szerve­zett termelés és értékesítés a fa­lu megújulását szolgálhatja. Ez nyilván nem érdeke a nagy gaz­daságoknak, például a nagyüze­mi tojástermelőket zavarja a falu­ról érkező tavaszi tojásdömping. A kistermelők egyenkénti jó szándékú felszólalása inkább ront, mint sem segít a piaci ér­vényesülésükön. A közelmúlt­ban egy „tsz-elnök” lenyilatkoz- ta, hogy rekord közeli őszi árpa termésük van. Ugyanakkor nyo­mottak az árak, ezért nem érde­mes most értékesíteni, inkább raktározni kell. A rekord ter­més előrevetítése szintén lefele nyomja az árakat. Még nem tud­ni, hogy milyen lesz az idei ter­més, az alföldi alacsony őszi ár­pa termésről terjednek kósza hí­rek. Ugyancsak árletörő hatása lehet, az eltörölt ukrán gabona vámnak. Ezekben az ügyekben jó lenne, ha egy minden irány­ban tájékozott és céltudatos me­zőgazdasági kormányzat szólal­na meg. A növénytermesztés nyomott árai jól jöhetnek az állattartók­nak, ugyanakkor visszavethe­ti hosszútávon a növénytermesz­tést Az időjárásnak kitett gabona­termes kiszámíthatatlan és cik­likus. Nyilván együtt kellene ke­zelni a két ágazatot. Ennek módja például az államilag garantált ga­bona árak, valamint az állami fel­vásárlás. Az állami felvásárlás a kiszámítható termelés mellett ki­szorítaná a piacról a parasztság vérét szívó spekulánsokat is. Visszatérően megjegyzik, hogy a parasztság ne sírjon, mert kap földalapú támogatást. Igen, a földalapú támogatás segíti a ter­melőket, anélkül a mezőgazdasá­gi árutermelés az elmúlt években megszűnt volna. Ugyanakkor az is igaz, hogy a mezőgazdaságnak nem lenne szüksége ilyen fajta tá­mogatásokra, mert ha terménye­ik értékükön értékesülnének, akkor a maguk lábán megállná- nak a gazdálkodók. Mezőgazda- sági támogatások - ez nemzetkö­zileg elterjedt és elismert hazug­ság. Ezek a pénzek a mezőgazda­ságon keresztül a gazdaság más ágazataiba vándorolnak át. A mezőgazdaság például a gép­ipar legnagyobb felvevő piaca. Amikor bejöttek a géptámoga­tások, azonnal felszöktek a gép árak. Az extra profiton a kereske­dők és a gépgyártók osztoztak. A Vannak fiatal gazdák, akik értelmet és örömöt találnak a munkában magyar mezőgazdaságban meg- honosult MTZ traktor 1994-ben 500 ezer foimt volt, ma 5-6 millió forint. Az olajipar szintén jól pro­fitál a mezőgazdaságból, ezt jól mutatja, hogy a nagy mezőgazda- sági munkálatok idejére felmen­nek a gázolaj árak. Szintén 1994- re utalva, akkor hatvan forint volt egy liter gázolaj, ma 420 forint fö­lött Ugyanakkor a gabona árak 1994-98-as szinten maradtak! Egy közgazdász barátom kér­dezte a közelmúltban tőlem: mi­ért nem érvényesül a mezőgaz­daságban az értéktörvény? Egy­szerű a válasz: mert mestersége­sen eltérítik. A mezőgazdasági befektetések e nemzetközi kép­mutatás nélkül rendszeresen megtérülnének és jövedelmez­nének. Ugyan csak nem érvényesül az értéktörvény a bankoknál és az olajiparban. A bankok a be­tétesek és a hitelesek megsarco­lásán keresztül saját befektetés nélkül extra profitot realizálnak. Az olaj- és gáztermelők egyed­uralkodók a piacon, kedvük sze­rint emelik az árakat, már nem tudják mit kezdjenek az összeha­rácsolt pénzzel, az óceánba szige­teket építenek és rájuk égig érő palotákat emelnek. Ezen világméretű gazdasági körülmények figyelembevételé­vel kellene ésszerű gondolkodás­sal és intézkedésekkel a magyar falut talpra állítani és az ott élő embereknek megélhetést, boldo­gulást biztosítani. Ennek egyik módja a falusi kistermelő tevé­kenység felélesztése, a terme­lés, a feldolgozás és az értékesí­tés támogatása. Ennek elvei le­hetnének a már agyonszidott ön­kéntesség, fokozatosság és álla­mi támogatás. Most annyiban vagyunk jó helyzetben, hogy az állami támogatást az EU fizeti. Adottságaink olyanok, hogy ké­pesek lehetnénk Európát gyü­mölccsel, zöldségfélével, gaboná­val, húsféleségekkel ellátni. A földalapú támogatás a jelen­legi formájában azt is szolgálja, hogy visszafogja a termelést. A parlagon hagyott földek támoga­tása egyeseknek jövedelmezőbb, mint ha bevetné. Ezzel szem­be megy azon emberek érdeke, akik termelni szeretnének és an­nak jövedelméből megélni. Ezért érdemes lenne átgondolni, hogy a parlagon hagyott szántófölde­ket évente bárki május 1-től arra az évre megművelhetné, bérleti díj nélkül. Ugyanez az eljárás ér­vényesülhetne a réteken kaszáló­kon, június 30-tól. Erre a felismerésre egy római példa vezetett rá, mely szerint voltak olyan időszakok a balká­non és Közép-Európában, ami­kor megszűnt a mezőgazdasági termelés, ezért éhínség fenyege­tett. Azt a szabályt hozták, hogy aki egy évig termel a földön, az a következő évtől tulajdonjogot szerez a megművelt földön. jelenleg tej-mizéria van ha­zánkban. A nemzetközi tejtúlter­melés következtében rövidesen a Dunában is tej fog folyni. Emiatt a tejtermelés hazánkban lecsök­ken, vagy megszűnik, a nemzet­közi kartelek pedig piacot terem­tenek saját termékeiknek. A tej árával pedig azután úgy bánhat­nak mint mások az olaj árával. Személyes példa, ami jellem­ző a mezőgazdasági értelmiségre, hogy a felsőfokú mezőgazdasági végzettségű gyermekeim tíz éve felhagytak a gazdálkodással, mert a tej literjét ötven forintért állítot­ták elő, de azt csak 31 forintért vá­sárolták fel tőlük. Ugyanezen ará­nyok érvényesültek a sertés és a juh ágazatban is. Azt mondta a fiam: itt azt tanultam meg, hogy nem érdemes dolgozni. Másoddip­lomaként közgazdász végzettséget szerzett és most azzal érvényesül Büszke vagyok rá. Ugyan fájlalom a történteket, talán belenyugszom, de nem békülök meg. Magam továbbra is kaparga- tom a hátát és a Földanya moso­lyog. Bálint Ferenc | Jó pár éve már annak, hogy hallgatom, olvasom a Bankszö­vetség elnökének és titkárának véleményét a deviza hitelekről. Védik a mundért rendesen, de engedjék meg, hogy a legille­tékesebb, a „hiteles” is közbe­szóljon. Igen, önöknek igazuk van, senki nem állt a hátam mögött puskával, amikor felvettem a hitelt abban a bankban, mely­nek főnöke focimeccseken köp- | ködi a „kozák rágót”. De ami­kor kölcsönért mentem, a bank devizahitelt ajánlott, és fele tör­lesztő részletért dupla össze­get kínált. Azt kérdeztem: miért kell de­vizához kötni? A válasz: mert a stabil valuta a biztosíték a fix kamat és törlesztő részlet éve­ken át történő megmaradásá­nak! Gyanakodni csak akkor kezdtem, amikor Horvátország, Németország, Lengyelország fél év után betiltotta ezt az uzsorát, Ausztria meg be sem engedte. Egyik szakértő barátom megnézte a papírjaimat, és ki­derült, hogy az egész rosszul van kiszámolva. Kértem a ban­kot, hogy duplázzuk meg a tör­lesztő részletet, azt még elbí­rom. Budapest válasza: nem le­het, csak X összeget fizethetek. Ezt az ügyintéző nem tudja a városi bankban. Azt sem tudja, hogy aki már ingyen utazik, annak nem lehet kitolni a fu­tamidőt. A Bankszövetség ve­zetői szerint az becsületes üz­let, hogy két milliót adnak, öt év fizetés után sem csökken az adósság, és még egy lakást is el lehet venni úgy, hogy fizet­hetünk életünk végéig. A kutya még sem itt van el- hantolva, hanem ott, hogy ami­kor egy hitelt felveszünk, ak­kor mi bízunk a bankban, a bankfelügyeletben, a Nemzeti Bankban, a Pénzügy Miniszté­riumban és minden szervben, aki önöket köteles felügyelni az adófizetők pénzéért. De ez a bizalom már oda van! Ha ezen felügyeleteket ki tudták játsza­ni, minket már nagyon köny- nyű volt. Persze engem is, pe­dig én kitanultam a kapitaliz­mus huncutságait a marxiz- mus-leninizmus esti középis­kolában. Hortobágyi Ferenc Nagyatád En mindig otthon vagyok a Balatonnál! lokálpatrióta Nincs az a rossz hír, ami engem elriasztana ennek a tónak a partjáról Balatoni lány vagyok. Akár jó a víz, akár nem, akár tél van akár nyár. El sem tudnám kép­zelni az életem máshol, nekem ez kell. A víz közelsége, a nádas susogása, a nyáron elmaradha­tatlan hekk és a sajtos-tejfölös lángos, a part menti vendéglők hangulata és úgy cakompakk a vízpart, a természet közelsége. A fények, amik a vízen játsza­nak, a hullámok habjai, amik hűsítenek, és átölelnek, vagy éppen vadul cikáznak, ha jön a vihar. És a vihar mindig jön, ahogy a rémhírek is, minden nyáron, de méginkább a szezon előtt. Nem tudom, hogy kinek jó ez, vagy mi benne az üzlet, de vala­hol valakinek valami célja biz­tosan van vele, máskülönben nem próbálnának pánikot kel­teni minden egyes szezonban az emberek között. Azért, hogy elmenjenek inkább a Tisza-tó- hoz, vagy a horvátországi ten­gerpartra? Mindenesetre számomra nincs az a rossz hír, az a rém­ség, ami engem el tudna tánto­rítani a Balatontól! Szerintem vagyunk így egypáran, akik ide születtünk. Igen, talán va­lóban nekünk a Balaton a Ri­viéra, mi szeretjük még akkor is, ha koszos a víz (az idén nem koszos, olyan tiszta, hogy le­látni a meder aljáig!), akkor is ha alig van a mederben belőle, vagy ha a nyakunkig ér. Szeret­jük a fesztiválok idején, ami­kor mindenhol üvölt a zene, és mi átvesszük a tömeg ritmusát, és valljuk be még olyankor is, amikor agyon szidjuk a népet, mert az autók okozta forgalmi dugó miatt nagyobbnak érez­zük Zamárdit is mint Pestet. Szeretjük a nyár esti, utánozha­tatlan parti hangulatot, és sze­retünk elbújni itt, megpihenni a világ zaja elől. Nem tudom, ki, hogy van ve­le, de nekem ez kell. A létele­mem. Sokszor bele gondolok, hogy milyen szerencsések vagyunk mi a Balaton környékén lakók, hogy itt van nekünk ez a cso­da. Sokszor azonban észre sem Vesszük, ki sem használjuk az adott lehetőségeket, vagy már teljesen természetes ez ne­künk, van, akinek már unal­mas is. Van ismerősöm, aki éveken át nem fürdik a Bala­tonban, pedig itt él. Nem is ér­tem, hogy lehet ez, amikor má­sok száz kilométereket utaznak hozzánk, hogy átélhessék, amit mi mindennap átélhetnénk, ha egy kicsi időt szánnánk ma­gunkra. Mert hát kellenek he­lyek, ahol megállunk egy picit, ahol megpihen a lelkünk, ahol feltöltődünk, ahol otthon va­gyunk. Hisz ez a lényeg ebben a világban, hogy valahol otthon legyen az ember! N. HIRDETÉS Hirdesse meg Eladná feleslegessé vált tárgyait? *Az ár az áfát tartalmazza, az ajánlat csak szombati megjelenésre vonatkozik, 10 sorig, 1 sor (42 karakter) br. 100 Ft/sor. Az akció csak a lakosság számára érvényes, cégek, kereskedők, szolgáltatók ajánlataira valamint lakásra, autóra nem vonatkozik. Az akció visszavonásig érvényes. Somogyi Hírlapiban! Akciós ajánlatunkért keresse irodáinkat vagy hívja a 82/528-168-as vagy a 82/528-113-as teiefonszámot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom