Somogyi Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-21 / 168. szám

4 2014. JÚLIUS 21., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Ötven éve lett testvérvárosa a német Glindének egy francia város A jó energia hatása a laikusokra krisna-völgyi búcsú Az idén először külföldi pár tartott menyegzőt Somogy vámoson küldöttség - Hidat építeni nemzetek és közösségek, te­lepülések, egyesületek, isko­lák, családok és emberek kö­zött, ez a testvérvárosi kap­csolat legfőbb küldetése. Ezt Szita Károly Kaposvár pol­gármestere mondta szomba­ton Glindében, ahol a házigaz- | da német város és a franciaor­szági Saint-Sébastien-sur-Lo- ire ötven évvel ezelőtt kötött partnerségét ünnepük ezen a hétvégén. Kaposvár polgármesterét a most ünneplő két település kö­zös testvérvárosának vezető­jeként kérték fel a köszöntő­re. Szita Károly emlékeztetett arra, hogy ötven évvel ezelőtt a világháborús szembenál­lás után döntött úgy a két tele­pülés, hogy újraépítik az egy­más iránti bizalmat. Ez azért is rendkívül fontos, mert Eu­rópa polgárainak a nehezebb időket is együttesen kell átvé­szelniük, s ez lehetetlen egy­más megismerése, megértése, elfogadása és tisztelete nélkül. Szita Károly egynapos láto­gatásán gratulált a nagysze­rű testvérvárosi kapcsolathoz, amely minden kétséget kizá­róan, nemzedékeken keresz­tül is kiállta az idő próbáját. ■ Fesztivál: modem táncok Balatonberényben verseny Amatőrök profi szin­ten. Tizenötödik alkalommal rendezték meg Balatonberény­ben a modemtánc versenyt a Dunántúli Amatőr Művésze­ti Fesztivál keretében. Barják- né Martin Judittól, a balatonbe- rényi művelődési ház vezető­jétől megtudtuk: mintegy hat­van műsorszámmal léptek a szabadtéri színpadra az ország tíz településéről érkező részt­vevők - az óvodástól, az általá­nos és középiskoláson keresz­tül a felnőttekig - jazz balett, rock and rock, és társas tán­cok, majorette, szabad-, vala­mint show tánc kategóriában. A szakmai zsűri arany, ezüst és bronzminősítéssel értékelte a produkciókat. ■ Vigmond E. Két évvel a somogyvámosi Krisna-völgy megalapítása után tartották első búcsúju­kat a Somogybán 1993-ban letelepedő hívek, akik a hét­végén már 19. alkalommal fo­gadtak ezreket lakhelyükön. Vas András- Húsos nincs? - döbbent meg a térdnadrágos, derékig kigombolt inges középkorú férfi, s a kérdés­sel nemcsak a kedvesen érdeklő­dő, vegaburgert, fánkot, rózsavi­zes limonádét ajánlgató tíz-tizen- kétévesforma fiút sikerült meg­lepnie, de saját asszonyát is, aki a azonnal felhagyott a főtt kuko­rica válogatásával, s kissé piron­kodva húzta ki a sátorból férju­rát, hogy aztán arrébb sétálva el­magyarázza neki a somogyvá­mosi völgyszabályok alapjait. A többség persze tisztában volt vele, húst csak a legelőkön, a ka­rámokban, illetve a kocsik elé fogva láthat: a vendégsereg na­gyobb része ugyanis hosszú évek óta visszatérőként tette tisztele­tét a Krisna-völgyi búcsún. Aho­vá a pénteki nyitónapon a koráb­bi éveknél jóval több - úgy két­szer annyi, azaz 1200 -érdeklő­dő érkezett, szombaton pedig a dél után érkezők már jókorát sé­tálhattak, hogy a parkoló túlvé- géről az érdemi programok kö­zelébe férkőzzenek. Az egyik legnagyobb látványosságról pe­dig éppen lemaradtak, ugyanis a hagyományokhoz hűen az idén sem maradt el a védikus esküvő, csakhogy a korábbi 18 alkalom­mal eUentétben ezúttal nem ha­zai krisnások keltek egybe. Serhat Sen és Gizem Atesöz Isztambulból érkeztek, s a fiata­lok vállalását nemcsak a nagy tá­volság miatt illett megsüvegelni: az egyház török szárnya ugyan­is nagyjából ott tart elismertség­ben és elismerésében, mint ma­gyar hittestvéreik a múlt század hetvenes éveiben: vékony jégen táncol a tiltott és a tűrt kategória határán, s egyelőre utóbbiról in­kább csak a hitükből adódó opti­mizmusok révén beszélhetnek...- Több somogyvámosi szer­zetes jár ki Törökországba pré­dikálni, így kerültek kapcsolat­ba az iljú párral is - magyaráz­ta Szilaj Pétemé, vagyis Szilaj Pé- terné, vagyis Gandharviká pré- ma déri dási, a hazai egyház szó­Egybekelték. A völgy történetében először külföldiek, egy fiatal török pár tartott menyegzőt a hétvégén Somogyvámoson Pihenő vivője, akitől azt is megtudtuk, nagyjából hétezer látogatót lát­tak vendégül szombaton, vagy­is annyian választották prog­ramnak a búcsút, mint ahányan szűk húsz kilométerrel arrébb átkallóztak a Balatonon. Cseppet sem mellékesen a vendégsereg elenyésző része számított kris- násnak, utóbbiak inkább önkén­tesnek érkeztek, hogy segítsenek a a 150 völgylakónak - akik kö­zül 35 a gyerek, három baba az elmúlt két hónapban született... -, illetve a Somogyvámoson élő hittársaknak.- Érzitek a jó energiákat a le­vegőben? - szippantott mélyeket a frissen kaszált fű illatától való­ban harapós levegőből egy szal­makalapos férfi, aki a parkolóból a templom felé sétálva rögtönzött filozófiai és egyháztörténeti elő­adást is tartott társaságának a tűzimádóktől a legfiatalabb val­lásokig. A részleteket helyett le­gyen elég annyi, hogy Krisnához Nem a húsuk kiatt tartják őket érve megállapította, nem vélet­len, hogy ilyen szervezett és nyu­godt a légkör a völgyben... Való igaz, tényleg úgy tűnt, profi rendezvényszervezők bo­nyolították le a búcsút: hiába a tömeg, sorokat sehol sem lehetett látni, minden érdeklődőt ugyan­olyan kedvesen igazítottak út­ba, nemhogy veszekedést, de még emeltebb hangot sem lehe­tett haüani. S a nyugodtság vala­hogyan átterjedt a vendégekre is: idehaza ilyen kultúráltan ritkán szórakozik együtt ennyi ember - persze vélhetően éppen ezért jöttek nemcsak az ország min­den tájáról, de vagy húsz helyréd Európából is, legalábbis a parko­lóban lassan átforrósodó kocsik rendszáma alapján -, azaz vala­mi tényleg lehetett a levegőben. Mármint a bazársoron füstö­lőkkel, kencékkel, gyertyákkal, olajokkal, egzotikus növények­kel - például a frangipáni fa virá­gával - keveredő kürtőskalács U­lat meUett. Utóbbin kissé meg le­pődtünk, pláne, hogy az erdélyi változatot kínálták az árusok, ám amikor az „elbúcsúsodást”, mint veszélyt megemlítettük Gánd- harviká préma déri dásinak, mo­solyogva megjegyezte: valóban nemcsak völgytermékeket árul­nak a soron, ám a kalácsot konk­rétan helybéliek készítik...- Bár a völgy egész évben nyit­va áll, a többség csak ilyenkor jön el hozzánk, sokan pedig nem is tudják, ez nem egy zárt világ - jegyezte meg. - Ezzel is azt akar­juk megmutatni, nyitottak va­gyunk mindenre és mindenkire. Ez látszott az esküvőn is, me­lyen az ifjú pár úgy ezer vadide­gen előtt kelt egybe, cseppet sem zavartatva magát, hogy a nagysá­tor első tíz sorából folyamatosan fotózták őket, rokonaik pedig le­het, semmit sem láttak a szertar­tásból a hátsó traktusból. A menyegző után a vendégek egyik része a templom, a má­Kíváncsiság sik az ételillat irányába indult, utóbbiak közül aztán sokan ref­lexszeren irányt módosítot­tak a Valóság show feliratú sá­tor felé. Bent azonban nem cele- bek várták őket, hanem a kris­nások életének négy állomása: az első helyiségben fel lehetett próbálni ruháikat, s a homlok­festést is megejthették, a máso­dikban a mantrameditációval ismerkedhettek, a harmadik­ban mindenki megsüthette éle­te első indiai kenyerét, azaz pu- riját, melyet a negyedikben fel­ajánlhatott ajándékként Kris­nának. Mindezt alig háromne­gyed óra alatt, ám a kifelé jövő­kön látszott, többet kaptak há­rom fertályórányi foglalatos­ságnál. Még a térdnadrágos, derékig kigombolt inges középkorú fér­fin is, aki láthatóan elfogadta, ez most egy húsmentes nap volt. Sok mindennel kárpótolhatta magát... A cigány emberek is meg tudják változtatni a társadalmat bolhás Fesztivált rendeztek a tolerancia jegyében, hogy a résztvevők akár szórakozva is megtanulhassák elfogadni egymást Táncban elbeszélve. Nagy tapsot kaptak a bélavárl Szabad madarak is A sok fórum, előadás után jól esik az embereknek egy kis ki- kapcsolódás, ahol egymás el­fogadásáról beszélünk. Ezen a napon egymás mellett kapcso­lódnak ki az emberek, feledve a mindennapok gondját-baját, megszabadulnak előítéleteiktől, jobban elfogadják egymás más­ságát, mondta Balogh István, a Bolhásért Érdekvédelmi Köz­hasznú Egyesülete elnöke. Az előadók is a toleranciáról beszéltek. Bogdán Péter megyei koordinátor kiemelte: a kisebb­ségnek is sok tennivalója van abban, hogy elfogadják a más­ságát. Aluliskolázott lévén nehe­zen vagy nem kap munkát. De a tanulás számukra is biztosított. Azonban kimaradt a földosz­tásból, védekezik a nehéz falusi megélhetés miatt, de még a kony­hakertjét sem műveli meg. Az is­kolában sem azért van konflik­tusa a padszomszédjával, mert az otthon ezt hallja, hanem egy héten kétszer eltűnik a szendvi­cse. Szerencsére látunk pozitív példákat is vannak. Más a hely­zet ott, ahol az egyház megfog­ja az embereket, vagy van olyan közösség, mint Bolháson, amely, segítik őket. Munkájukat látva más a megítélésük. A cigány em­bereknek is meg kell változniuk pozitív irányban, hogy meg tud­ják változtatni a maguk körül kialakult elő- és utóítéletes tár­sadalmat. Kovács Edina tanárnő a tole­ranciáról, mint viselkedésfor­máról beszélt: „tiszteletben tar­tom jogodat saját meggyőződé­sedhez és értékeidhez, még ha különböznek is az enyémtől.” A tolerancia türelmességet jelöl az embertársunk vallása, világné­zete, etnikai vagy nemzeti hova­tartozását illetően, ami nem je­lenti azt, hogy ezzel a másfajta gondolkodással egyet is kell ér­teni... Az alapelv az emberi mél­tóság tisztelete, amely minden embert megillet hovatartozás nélkül. Ha nem is fogadjuk el mindig a másik véleményét, de meghallgatjuk, és nem teszünk rá megjegyzéseket, akkor tole­ránsak voltunk. Mindannyian mások vagyunk és ezt minden­kinek illik tolerálni. Az előadásokat követően a helyi önkéntes tűzoltó egye­sület tartott tüzes-vizes bemu­tatót. A főzőversenyt a „Ben­ke brigád” nyerte szarvaspör- költjével. A színpadra késő es­tig felváltva érkeztek a fellépők, köztük a nagyatádi Obsitos da­lárda, a bélavári Szabad mada­rak. A tolerancia" jegyében lép­tek fel a zumbások és aerobiko- sok. Karczagi Sándor citera szó­lójával, Ignácz János mulatós cigánynótákkal szórakoztat­ta a közönséget. Jó hangulatot teremtett Katz Zsófi operett és musical előadása. Az est fény­pontja Bódi Csabi és Csocsesz produkciója volt. Együtt szere­pelt roma és nem roma. Jól érez­te magát ezen a napon minden­ki a tolerancia jegyében szerve­zett fesztiválon. ■ Györke József > (

Next

/
Oldalképek
Tartalom