Somogyi Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)
2014-07-17 / 165. szám
4 2014. JÚLIUS 17., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP Az Adándi Népdalkor tagjai énekeltek Krakkóban A magányos csomag legendája chilei szemmel A fiatalok szerint a világ egyik legbiztonságosabb helye Kaposvár A világ másik végéről érkeztek. Az ifjú chilei focistáknak tetszik Kaposvár, szerintük a központja bármelyik otthoni nagyvásorukban megállná a helyét Az Ádándi Népdalkor Egyesület most Lengyelországban járt, tudtuk meg Házi Ferencnétől. - Fő uticélunk Krakkó volt. Mindent megnéztünk, amit lehetett! Magyar származású idegenvezetőnk szívét-lelkét kitette, hogy megmutasson minden olyan helyet, ahol a magyar történelem jeles személyiségei még jelen vannak, megtekinthetőek. így jutottunk el a Wa- welben lévő Koronázási templomba, aKazimierz negyedbe, a Mária templomba és még sorolhatnám... Az Isteni Irgalmasság bazilika Magyar Kápolnájában énekeltünk. Énekeltünk Koronázó Katedrálisban, de a legszebb és örök életre bennünk élő élmény a Mária-templom- ban való éneklésünk a kórusban a misén. A Legszebb Mária énekeket mutattuk be a lengyeleknek, akik a napi nyolc misét is végigimádkozzák! Ausch- witz, a pokol tornáca mindenkit megdöbbentett. Mi is a 70 éve történtekre emlékeztünk, koszorúztunk a magyar barakkban és énekeltünk az ismeretlen magyar áldozatok emlékét tisztelve. Ezt az „élményt” minden jóérzésű ember szívesen kitörölné az emlékezetéből! Zakopane lenyűgözött bennünket. A wieliczkai sóbánya, Szent Kinga magyar hozománya. A bámulatba ejtő földalatti világ 800 lépcsője próbára tett bennünket. Természetesen a sóbánya kápolnájában II. János Pál pápa szobránál is énekeltünk! Szent Kinga sószentélye rendkívüli hely. Minden magyarnak látni kell! Segítették tájékozódásunkat a magyar konzulátustól kapott magyar nyelvű kiadványok. A krakkói egyetemi szálloda biztosította a pihenést, a késő estébe nyúló Krakkó főterén zajló kavalkád pedig a szórakozást. ■ ► Folytatás az 1. oldalról- A bableves fenséges volt! - simogatja meg a hasát Danny Ge- rald, s társai egyetértőén bólogatnak: a keddi nagybajomi edzőmeccs utáni falatozás kiemelt helyet foglal el emlékeik között. Dannynek amúgy már van némi összehasonlítási alapja, ugyanis míg a többiek első- bálozók, addig az U14-es csapatban futballozó fiú már má- | sodszor jár Kaposváron. Az iquiqueiek pedig harmadszor. Pedig nem egyszerű mulatság eljutni az észak-chilei városból Somogyba: a valamivel több mint tizenegyezer kilométeres távolságot négy átszállással gyűrték le 18 óra alatt. Egészen pontosan Bécsig tartott ed- J dig az út, onnan buszoztak aztán a felső-ausztriai Welsbe, majd jöttek Kaposvárra. Amit nagyjából akkorának vélnek, mint otthonukat, főként, amikor megtudják, megyeszékhelyre érkeztek. Bólogatnak, Iquique is hasonló, Ta- rapacá régió egyik tartományszékhelye. Csak éppen az Ata- cama-sivatagtól nyugatra, a ; Csendes-óceán partján fek- | vő város háromszorosa Kaposvárnak, a tizenkettedik legnagyobb a dél-amerikai országban, s borítékolható, hogy a különbség inkább nőni fog a jövőben: harminc éve jó százezerrel kevesebben éltek a 19. század végén még Peruhoz tartozó, s csak a csendes-óceáni háború (1879-1883) után Chiléhez került településen. Mely elsősorban üdülőhelyként ismert a kontinensen - noha a közeli bányák rengeteg 'salétromot adnak a gazdaságnak -, a helyiek szerint a chilei Miamiként em- j legetik az óceánon túl.- Nagyon népszerű a tengerpartunk - állítja Mario Herrera, a fiatalok egyik edzője -, pedig nem veszélytelen a vidék: rengeteg a földrengés. Alig két hónapja például 5,8- as erősségű rengés rázta meg a vidéket, utóhatásai a mai napig érezhetőek, így a társaság aggódva olvassa az otthoni híreket, nehogy újabb katasztrófa történjen.- Ezt például nagyon tetszik Magyarországban - jegyzi meg Carlos itt nincsenek ilyen gondok.- És a közbiztonság is sokkal jobb, mint otthon - teszi hozzá Mario. - Ha itt leteszem a csomagom a főtéren, biztos, hogy egy óra múlva is meglesz... Utóbbiról azért lebeszélnénk, de nem lehet meggyőzni, az elmúlt évek tapasztalata szerint ez a világ egyik legbiztonságosabb helye - ebből is látszik, minden viszonyítás kérdése.- Ha lehetne, ezt haza is vinném, mármint a biztonságot - magyarázza nagy hévvel, az időjárásból viszont nem kérne hosszú távon. Náluk ugyan jelenleg tél közepét írnak, ám a hőmérséklet nem sokkal alacsonyabb, mint Kaposváron, csak éppen sokkal egyenletesebb. Néhány napja vannak még csak itt, de belekóstolhattak már a harminc- egynéhány fokba ugyanúgy, mint a tizenvalahányba.- És egyik pillanatban még hétágra süt a nap, a másikban pedig szakad az eső - értetlenkedett Miguel. Mások az ételeket kifogásolják, illetve gyorsan pontosíta- nak: furcsának találják. Állítják, túl édes a magyar konyha a chileihez képest, s odahaza nem szoktak hozzá ennyi zöld- séghez-gyümölcshöz, viszont keveslik a fogásokban a húst.- Kaposvár központja viszont simán elmenne bármelyik nagyvárosunkban - jegyzi meg Mario edző. - Talán csak a templomok hiánya lenne feltűnő, nálunk ugyanis sokkal több épült belőlük, meg aztán sok a vallási ünnep, így jobban beépülnek az emberek életébe. Míg beszélgetünk, a srácok egy része folyamatosan fotóz, mindet meg akarnak örökíteni, hogy ne csak szavakban adhassák majd vissza otthon a tapasztaltakat. Hasonlóképpen serényen dokumentáltak a keddi bajomi vendégség során is, s a képeket visszanézegetve rendre megállapítják: egy hasonló lélekszámú chilei településhez képest Nagybajom kifejezetten modern és fejlett. Ahogy általában az útközben látott falvakban is magasabb szerintük az életszínvonal, mint a chilei vidéken. S már alig várják a pénteki balatoni kirándulást, ugyanis még senki sem fürdött közülük édesvizű tóban, „csak” az óceánban...- Nagyon tetszik az országuk - veszi át a szót Juan nem véletlenül vagyunk itt már harmadszor a világvégéről. Megüti a fülünket a kifejezés, mármint, hogy a világvégéről, s nem oda jöttek, de a férfi csak bólogat. Nem mi vagyunk mesz- sze, hanem ők. Persze ez megint csak viszonyítás kérdése... ■ Vas András HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET Határvillongás Fut a pénze után: álbróker és ügyvédek csaptak be a nyolcvanéves hölgyet mindig tudtam, hogy futónövény a borostyán, de ilyen intenzív haladást azért nem vártam tőle: a balatoni kert végébe telepített Hederánk ugyanis ropogva-zizegve próbált átjutni a vasúti kőkerítésen. Hamarost kiderült, nem saját akaratából indult be, szorgos kezek tépdes- ték a túloldalról, neonzöld mellé- nyes atyafiak - lehettek vagy fél tucatnyian - estek neki a jobb sorsra érdemes, s évek óta pá- tyolgatott növénynek. Le fogják festeni a kerítést - indokolta a radikális beavatkozást az egyik tép(k)elődő, aki az ukázra hivatkozott, melyet az állomásfőnökségtől kapott: tisztítsák meg a teljes kerítésfelületet a máriafürdői peronnal szemközt. Egyben sajnálkozva széttárta a kezét: szerinte is jobban néz ki a nyaralótulajdonosok által többszáz méteren át mindenféle futóval díszített kerítés, mint a fehérre meszelt, de a parancs, az parancs. Mely- lyel próbáltam szembeszegülni, hogy megértem a feladatukat, de az éppen amortizálni kívánt növény a kertünkben kapaszkodik az anyaföldbe, s jellemzően a kerítésbe is, hát vágják le az elkanászodott indákat a túlfé- len, és hagyják a tarvágást. Úgy tűnt, sikerült megegyeznünk, ám fertályóra múltán visz- szatért az egyik atyafi, s hozta az állomásfőnök telefonszámát, inkább a magasabb körökkel egyeztessek, kis ember ő az ilyen döntéshez, bár nagy a nyesőollója. Hívtam hát a nagyembert, felvetettem a problémámat, s halkan megjegyeztem, bár mindenki számára jó lenne, de szerintem nem a máriafürdői kerítés a legkardinálisabb kérdés a társaság jelenében, így akár meg is egyezhetnénk. A vasút arculatának persze bizonyosan jót tenne az egyenfehérre meszelt beton, de legalább annyit használna neki, ha a megafon a peronon nem kérne ötpercenként szíves türelmet a várakozóktól a különféle késések miatt, nem rohadna szakmányba minden szerelvény, vegyvédelmi ruha nélkül be lehetne lépni a mellékhelyiségbe, vagy éppen valaki végre lekaszálná a combközépig érő gazt az ominózus állomáson a vágányok és a kerítés mellett. Utóbbi nélkül ugyanis okafogyott a majdani meszelés, hiszen úgysem látszik a susnyástól.. Direkt összekever egymáshoz nem illő dolgokat - állította azonnal tilosra a szemafort a fő- bakter, majd meghallgathattam egy rögtönzött kiselőadást a vasút közmunkaprogramjának fontosságáról. Készséggel elismertem ennek szükségszerűségét, de kötöttem az ebet a karóhoz - illetve a borostyánt a kerítéshez s próbáltam elmagyarázni, miért nehezményezem, ha idegenek nyesnek-metsze- nek-gyomlálnak a kertünkben. Az önök telekhatára nem a kerítés, hanem onnan számítva még nyolcvan centiméter - rökö- nyített meg a társaság embere, aki felajánlotta, készséggel be is bizonyítja mindezt, ha meglátogatom. Nem éltem a lehetőséggel, viszont ellenjavaslattal éltem: ez esetben jelezni fogom, mikor esedékes a kert végében a fűnyírás. Időben szólok majd, ígértem - eszközt némi bérleti díjért cserében biztosítok -, csak arról értesítsen, konkrétan melyik vonattal érkezik. Hogy én is fel tudjak készülni. Ha lehet, ne a záhonyi sebessel jöjjön, mert az mindig legalább fél órát késik... ■ A. V. Fut a pénze után, és úgy érzi, hogy az ügyvédek hálójába került egy 80 éves asszony. Zagy- va-Mérey Emma író-újságíróként dolgozott a Délvidéken, és az 1944-es vérengzések feltárásában működött közre, majd 15 éven át ökológiai kutatásokban és egy Nemzeti Park megteremtésében vett részt, most mégis méltatlan helyzetbe keveredett. Gyermeke milliókat bízott egy kaposvári születésű, Budapesten élő férfira, aki azt ígérte, hogy befekteti, de kiderült, hogy egy álbróker csapta be őket. A szélhámos azóta meghalt, így reményük sem maradt arra, hogy visszaszerezzék az összeget - azaz egy kicsi mégis, de mindennek az idős nő szerint a legfőbb akadálya, hogy a saját ügyvédei nem segítenek...- Az‘elhunyt férfi egyetlen öröksége Kaposváron van, egy nyaraló az Ivánfahegyen. Nyolc károsultat vert át, ők azonban, én úgy látom, lassan már kezdik féladni a szélmalomharcot, egyedül én folytatom a küzdelmet - mondta el kálváriája történetét. - Megbíztam egy kaposvári ügyvédet, aki átvett tőlem 60 ezer forintot arra, hogy a FöldhiZagva-Mérey Emma vatalból kikérje az ivánfahegyi ingatlan tulajdoni lapját. Azután elment nyaralni, a titkárnője pedig azt mondta, hogy majd intézkednek, de nem történt semmi. Amikor megtudtam, hogy a Földhivatalnál mindössze hatezer forintba kerül a tulajdoni lap kikérése, feljelentést tettem a rendőrségen. Papírokat is aláírtunk az ügyvédnél, mégis megszüntették ellene a rendőrségi eljárást, mondván nincs tanúm arra, hogy mi történt. De hát nem fogok tanúkkal menni az ügyvédemhez, ha megbízom benne... Az idős asszony panasza miatt Somogy Megyei Ügyvédi Kamara végül megrovásban részítet- te az ügyvédet, de csupán azért, mert nem kérte ki a tulajdoni lapot. Közben Zagyva-Mérey Emma egy másik kaposvári ügyvédet fogadott, de vele is megjárta.- Egy fontos találkozót beszéltem meg vele, a hagyatéki eljárás miatt mindenképpen biztonsági perfeljegyzést kell tetetnem az ingatlanra. Autóval indultunk Szerbiából, én mondtam, hogy 17 órára érünk Kaposvárra, amit az ügyvéd úr nyugtázott is. Mégis zárva találtuk az irodáját, hiába hívtam, hiába kerestem, nem tudtam elérni. Nyolcvan esztendős vagyok, mégis az autóban kellett éjszakáznom emiatt. Másnap mégis előkerült az ügyvéd, és megírta az iratot, tudatta velünk az idős hölgy, így elméletben még marad némi remény arra, hogy ingatlan árából kártalanítsák a becsapott embereket. ■ K. G. á i í i
