Somogyi Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-14 / 162. szám

2014. JÚLIUS 14., HÉTFŐ 5 KÖRKÉP Magyar lángosban a boldogság? kuriózum Tizenhét éve árul Koppenhágában, reklámozza a Balatont is Tóni nemzeti zászlóval díszített lángosáruldája nagyon népszerűvé vált Észak-Európa legnagyobb városának, Koppenhágának egy forgalmas pontján Dánia már 1973 óta az Európai Gazdasági Közösség, majd az EU tagja Koppenhágában a lakosok 35 százaléka kerékpárral közlekedik Évek óta a dánok a legboldo­gabbak az OECD-országok állampolgárainak boldogság­indexe szerint. Talán ezért árul lángost a magyar Tóni Koppenhágában. Jeki Gabriella Szeretik a magyar termékeket Dániában. Legalábbis ezt mu­tatja Tóni lángosának sikere, amit már tizenhét éve árul a fő­városban, Koppenhágában. A Norreport állomásnál járva la­kókocsiját fenséges illatok öle­lik körül, nem ad esélyt arra, hogy elsétáljunk mellette. Elő­ször maga a „lángos” szó tűnik fel, hiszen az „á” betűt nem is­merik Dániában, aztán beug­rik, hogy a szónak magának is van értelme, ráadásul az egyik nemzeti ételünket jelöli. A kocsi oldalán egy hatalmas szakács­figura - mintha ez is ismerős lenne - mutatja, hogy valóban igazi magyofszági kötődésről van szó. Csak ez után tűnik fel a piros-fehér-zöld zászló, ami ott lengedezik. A Toni’s lángos, ami a birto­kos szerkezetet jelölve magyar­ról magyarra úgy fordítható, hogy Tóni lángosa. Magyará­zatképpen pedig egy kiegészítő felirat: Varme sprode ungars- ke kartoffelbrod. Az arra téve­dő, dánul nem beszélő turista azért az angol-német keverék­szavakból nagyjából lefordít­hatja: meleg „valamilyen” ma­gyar krumplikenyér. Tóni épp dánoknak ad tejfö­lös, illetve tejfölös-sajtos lán­gost, közben vidáman és folyé­konyan beszélget. Természe­tesen dán nyelven. A vásárlók szemlátomást elégedettek, mi­közben végignézhetjük a továb­bi kínálatot: akad sima, Pick szalámis, de még mexikói lán­gos is.- Are you Hungárián? - szó­lítjuk meg, hogy miért angolul, azt magunk sem tudjuk, talán biztosra megyünk, mert hátha csak egy dán, aki felkapta a ma­gyar lángos árusítását.- Mindenki ezt kérdezi - vá­laszol Tóni egyszerűen és per­sze magyarul. - Szerintetek? Közelebb érve vesszük csak észre a hatalmas szalámi emb­lémát a hűtőn, és a lakókocsi hátsó falán a rengeteg magyar plakátot: megjelenik itt Buda­pest, a Balaton, és még néhány jellegzetes táj, illetve maga, a magyar nyelven íródott szöveg.- Hogy megy az üzlet?- kér­dezzük. - Szeretik a magyar lángost?- Már tizenhét éve árulom a magyar lángost Koppenhágá­ban, általában ezen a központi téren, de megjelenek különböző kiállításokon, rendezvényeken is - meséli Tóni, miközben egy újabb adagot készít elő a sütés­hez. - Egykor csak próba jelleg­gel sütöttem egy lángost, és na­gyon jó volt a fogadtatása, ezért fogtam bele az árusításba. A dá­nok nagyon szeretik, de a turis­ták csak elenyésző számmal je­lennek meg a sütödémnél. Közben a nagyon minimáli­san, de kihallható akcentusára rákérdezve kiderül az is, hogy Tóni alapvetően holland szár­mazású, de az édesanyja ma­gyar volt, akitől szinte tökélete­sen megtanulta mind a magyar nyelvet, mind a magyar hagyo­mányokat, közte például a minél ízletesebb lángos elkészítését. Egy lángos ára 35 dán ko­ronától indul, ami körülbelül 1500 forintnak felel meg, ez a feltétektől függően emelkedik. Dánia drága ország, a Forbes magazin szerint Koppenhága a világ tizedik legdrágább vá­rosa.- Milyen most otthon a forint árfolyama? - érdeklődik Tóni, és amikor megmondjuk neki, nevetve elmélkedik azon, hogy átváltva a dán koronáját milyen gazdag lehetne most Magyaror­szágon. Azt meséli, hogy nagyon ke­vés magyarral találkozik Kop­penhágában, elvétve akad egy-egy turista, de nem jellem­ző. Munkavállalás szempontjá­ból pedig még kevesebb a vál­lalkozó kedvű magyar az or­szágban. Tónit számos Internetes fó­rumon is megtaláljuk, magyar lángosának saját weboldalt is üzemeltet. A kommentelők kö­zött a dán Linda például úgy fo­galmaz: „Még soha nem ettem korábban lángost, ezért az sem tudtam, hogy mire számítsak. Ez valami hasonló, mint egy ka­nadai étel, ami egyszerre édes és sós. A legnagyobb különbség az, hogy a lángos valahogy tel- tebb és vastagabb és jó sok min­den van a tetején. A negyvenöt dán koronás ára talán egy picit drága, de megéri. Jó uzsonná­nak, de egy kisebb ebédnek is.” ■ Jeki Gabriella CIKKÜNK NYOMÁN Először nézzünk IonííI a piacon, aztán vásárolunk! reagálás A Somogyi Hír­lap július 5-ei számában megjelent írással kapcso­latban az alábbi észrevételt tesszük a becsületes őster­melők és kereskedők érde­kében. A zöldség valamint a gyü­mölcs árusítás területén a kaposvári piac szerintünk mindenkor kielégítő áruvá­lasztékot biztosít, amely mel­lé mindenkor megfelelő fris­sesség is párosul. Ez első­sorban a zöldség- gyümölcs­re szakosodott kereskedők­nek, illetve a „háztájiban” megtermelt és előző nap le­szedett, úgynevezett őster­melők által árusított kifogás­talan minőségű portékának köszönhető. A piaci árak nagymérték­ben függenek a minőség­től, a kereslet-kínálattól, de tény, hogy kisebb tételben- nagy munkaráfordítással- nem lehet olyan gazdasá­gosan előállítani egy-egy terméket, mint nagyüzem­ben. Önmagában azt állíta­ni, hogy egy termék olcsó vagy drága, azért nem le­het, mert minden termék árát elsősorban a minősége határozza meg, amelynek alapján a vásárló eldönthe­ti, hogy megvásárolja, vagy sem. Természetesen a piacon is előfordulhat, egy-egy ár irreálisan magas, ezért szokta azt mondani főleg az idősebb korosztály, hogy először körülnézünk és tá­jékozódunk, s majd csak aztán, az információk bir­tokában vásárolunk. Kel­lő körültekintéssel szin­te biztosan állítható, hogy adott minőségű termék re­ális áron megvásárolható a piacon. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy a piac valameny- nyi résztvevőjének elemi ér­deke, hogy elfogadható áron olyan minőségű, elsősorban magyar terméket árusítson, hogy a vásárló folyamato­san visszatérjen és ezen ki­tételnek az árusok túlnyomó többsége meg is felel. Ráadá­sul az is elmondható, hogy a piac az a hely, ahol alkudni is lehet. A piac bérlői Vasutasnap Kapostüskeváron: mutatós a vizsgabizonyítvány relikviák A legrégebbi egy 1888-89-es évekből származó vasútőri könyv, de vannak vasutas egyenruhák is Égy 1888-89-es évekből szárma­zó vasútőri könyv a legrégebbi darabja annak az állandó kiállí­tásnak, amely a kapostüskevári vasúti megállóhely épületében várja látogatóit vasárnaponként. S amely tegnap a 64. országos vasutasnap keretében otthont adott egy egész napos program- sorozatnak. Az állandó kiállítás keretében harci jármű makette­ket és vasútmodelleket is láthat­tak az érdeklődők, az öt négy­zetméteres vasútmodell terep­asztalon egy időben akár négy modellszerelvény is közleked­het. Látható egy 1922-ből szár­mazó vizsgabizonyítvány. Kife­jezetten a nyílt nap okán viszont vasúti egyenruhákat is bemu- Az öt négyzetméteres terepasztalon egyszerre négy vonat is közlekedhet A gyerekek voltak az állandó kiállítás és a nyílt nap legkíváncsibb vendégei I tattak időközi kiállítás kereté­ben vasárnap, akadt amelyik az ötvenes évekből származott. Kemenczei Róberttól, a ka­posvári Verebélyi László Vas- úttörténeti Egyesület elnöké­től megtudtuk: 2011-ben kezdő­dött a kapostüskevári megálló­hely épületének felújítása, azóta a vasúttársaság támogatásával, az egyesület segítségével meg­újult többek közt a peron padló­zata, az oszlopok, a váróterem. - A közeljövőben tervezzük a tűzlétra lefestését - mondta -, támogatók segítségével kültéri padok is kerülnek a peronra, s előreláthatólag rövidesen meg­oldódik a várótermi ablakok rá­csozása is. ■ Márkus Kata l

Next

/
Oldalképek
Tartalom