Somogyi Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
2014-05-30 / 125. szám
15 2014. MÁJUS 30., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP Németül nem ért, és segítőkész sem volt a siófoki buszpályaudvaron Fonyód: kultúra és erkölcs kiállítás Tízéves a Természetvédelmi és Helytörténeti Gyűjtemény 2014.05.16.-án 9 órakor az alábbiakat tapasztaltam a siófoki autóbusz állomáson: Egy német hölgy érdeklődött az információnál, hogy mikor és honnan megy busz Tabra és mikor jön délután vissza. Sajnos a középkorú férfi nem tudott németül, ekkor kérte a hölgy, hogy írja le papírra. Azt a választ kapta, hogy nincs papír. Szerencsére nálam volt, ceruza is és felírtam a kért adatokat. Ketten álltunk az érdeklődő ablak előtt, szakadó esőben. Ez nem vendégbarát viselkedés, remélem a hölgy nem kelti városunk rossz hírét és elfelejti ezt a vendégriasztó viselkedést, név ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Elég az esőből, az összes hagymám férges lesz Én nagyon örültem az esőnek, amikor a száraz napok után végre megjött, de most már nagyon elegem van belőle! A kertben összeázik az ösz- szes hagyma, s ráadásul tele lesz féreggel. Ennél is nagyobb gondom, hogy még életemben nem csípett meg olyan sok szúnyog, mint a legutolsó hétvégén. Gondolom jót tett nekik, hogy nem volt nagyon hideg a tél, ráadásul rövid ideig tartott, most pedig a sok eső és közben a napsütés, meleg éppen a kedvükre lehet. Ez borzasztó! Ráadásul nem tudok tenni ellenük, mert nem akarom befújni spray-jel az egész házat meg a környékét, mert akkor azt kell belélegeznie a kisunokáimnak is! B. l-né Dicstelen véget ért a K. Rákóczi, várom a változást! Nem csak a pont kevesebb minden más focicsapaténál, azt sem lehet mondani, hogy mindig balszerencséje volt a csapatnak. A „játék” csapnivaló, küzdőszellem nincs. Jutott ide közpénz, de minek? lacó Boldogan jöttem Fonyódra ünnepelni. Sok kiváló művészt szerepeltetett itt már Minczinger Katalin, aki igazi népművelő tevékenységet folytat „nem középiskolás fokon”. Magam is kiállítottam itt, melyet szép emlékeimben őrzök. Az első nap, szombaton igazi szimpozion hangulat fogadott azzal, hogy kiváló kollégákkal ismerkedhettem meg, akikkel eddig személyesen nem találkozhattam. Nekem a vidéki gyűjtemények fontosságáról kellett volna beszélnem, de bevallom volt bennem valami szégyenérzet, hogy ezt bizonygatni kell. Mi segítené jobban a lokálpatriotizmust, mint ezek az intézmények, és a hazaszeretet is ott kezdődik, hogy szeretni kell a helyet ahol élünk. Itt Fonyódon ennek mint turistacsalogató helynek még forinto-. sítható jelentősége is lehet, bár ezt statisztikailag nehéz lenne kimutatni és nem is akarom. Nem akarom, mert ahogy Minczinger Katalin vezeti ezt az intézményt, világos, hogy ő a kultúrát a nemzet erkölcsi neme- sedésének szolgálatába akarja állítani. Márpedig nehogy feltegyük azt az erkölcstelen kérdést, hogy mi a fontosabb: a haszon vagy az erkölcs. A nap meglepetése és nagy ajándéka volt Szabó Ferenc János kitűnő zongoraművész és zenetörténész. Káprázatos zongorajátéka és lenyűgöző előadása Zichy Géza zeneszerzőről, aki jobb kezét elvesztve lett virtuóz balkezes zongoraművész, akit Liszt Ferenc is barátjául fogadott. Minden fonyódit sajnálok, aki nem volt ott. Nem tudják mit veszítettek! Aztán nagyon érdekes volt a világjáró Zichy Ágost utazásairól, színes élménybeszámolóiról hallani és a diaképeket nézegetni. Másnap aztán a nap fénypontja a Kossuth-díjas Udvar- di Erzsébet kiállítás-megnyitóján jó volt látni a zsúfolásig megtelt termet és hallgatni Moha Gábor előadóművész, a Magyar Rádió bemondójának ihletett versmondását, majd a csángó magyar kultúra leghitelesebb képviselőjének Petrás Máriának megrendítően szép éneklését. Korzenszky Richárd atya továbbgondolásra inspiráló szép gondolatait, melyben érezKorzenszky Richárd bencés perjel felújította, vallási, kulturális és közéleti központtá tette a Tihanyi Apátságot Zichy Géza és Liszt Ferenc zenéi csak bal kézre ni, hogy a kultúra az erkölccsel együtt csak akkor lehet igazi, ha felülről sugárzik, a legmagasabb helyről és nem a hangos többség dönti el, hogy mi a jó és mi a szép. A szép megnyitó után azonban legalább ennyire fontos lehet az is, ha valaki egyedül nézelődik a kiállításon. A békét és a csendet találja itt. A bibliai Éden- kertet sem tudjuk másként elképzelni, mint a béke és a csend nyugalmát, ahogy a görögök is így képzelték el az Aranykort. Még a leghangosabb diszkók világának élvezői is előbb utóbb megfáradnak, csendre és békére vágynak. Az pedig kiszámíthatatlan, hogy a lélekben milyen magot vet el egy- egy ilyen hatás és mint búvópatak tör elő később és teszi szebbé a világot. A kiállítás-megnyitó után Petrás Máriának vissza kellett sietnie beteg lányához. Vele mentem, útközben rettenetesen köhögött én meg csodáltam, hogy ebben a csángó asszonyban micsoda erő van, hogy a szereplése idejére képes volt még a betegségét is felfüggeszteni. „Ha én nem égek, te nem égsz, ha te nem égsz, mitől oszlik el a sötétség?” RIEGER TIBOR, MAGYAR ÖRÖKSÉG-DÍJAS SZOBRÁSZ A MÚZEUM FENNÁLLÁSÁNAK 10. évfordulója tiszteletére rendezett programsorozat záróakkordjaként a vendégek Szabó Ferenc János zongoraművész koncertjét hallgathatták meg. A koncert az 1849-ben született Zichy Géza gróf zeneszerző és színműírónak állított emléket, aki egy tragikus vadászbalesetben 14 éves korában elvesztette a jobb karját, de ennek ellenére korának ünnepelt zongoristájává vált Balkezes zongoratechnikáját tökélyre fejlesztette, Liszt Ferenccel kötött barátsága kompozíciók megírására ihlette mindkettőjüket. zichy Géza szimfonikus költeményeket is komponált. Ezek közül a legismertebb a 12 zenekari darabból álló „Egy vár története” című szvit, melyből készült zongoraátirat, s ennek három darabját hallgathattuk meg. Minden egyes részhez az adott részt jellemző rövidke költemény tartozik, melyet az előadó felolvasott A TOVÁBBI DARABOK kiválasztását is Zichy Géza és Liszt Ferenc kapcsolata ihlette. További kapcsolatotjelentett a Zichy Mihály tollrajza ihlette „Bölcsőtől a sírig” című kompozíció bemutatása. Az első tétel, „A Bölcső” a kisgyermek számára megjelenő akusztikus élményre épít. Az alakulófélben lévő emberi lélek számára meghatározó szerepet betöltő, még strukturálódás és értelmezés alatt álló hangok világa ez. „Senki földje egy újszülött szeme..." - írta Pilinszky János, ennek alapján Liszt Ferenccel együtt gondolhatjuk, egy újszülött füle ugyancsak senki földje, melyet az idő előrehaladtával a zörejekből kidesztillálódó hangok népesítenek majd be. A második tétel a „Küzdelem a létért" címet viseli, ez már a felnőtt, az értelmezésekkel felvértezett és elkápráztatott emberi lélek zaklatott világa. Az utolsó tételben „A sír: a túlvilági élet bölcsője”Liszt az örök visszatérés mítoszának megfelelően a darabot önmagába ciklikusan visszatérővé teszi. A halálra készülő emberszámára a világ egyre idegenebb, s így a hangzó univerzum értelme helyett már csak a hangok mintázatát és iramát figyeli. A bölcső hangjainak újbóli feltűnése a túlvilági újjászületésre utal. AZT EST TOVÁBBI RÉSZÉBEN ÍS gyönyörű zenéket hallottunk, nagyszerű tolmácsolásban. Köszönjük! LÉVAY PÉTER PÁL Nem voltak vendégmarasztalók a pincémők kaposvári sztori Az asztalon hagyta a hamutartót, nem ismerte a pálinkát, majd lesrácozta a barátnőmet Egy kaposvári vendéglátóhelyen történt meg velünk a következő eset. Kora este két vendég érkezik egy belvárosi vendéglátóhelyre. Kinéznek maguknak egy asztalt. A pincérnő odajön, és elkezdi leszedni az üres poharat, amit az előző vendég hagyott ott. Ekkor a férfi megszólal:- A hamutartót is vigye el legyen szíves, mert egyikünk sem dohányzik.- Én sem - mondta flegmán a pincérnő, majd anélkül, hogy felvette volna az asztalról a hamutartót, elviharzott. A két vendég, először értetlenkedve nézett egymásra, majd mosolyogtak egyet, a mikor megjelent egy másik pincérnő.- Valami probléma van?- Nem, nincs semmi probléma - kezdte a férfi higgattan, majd elmondta mi történt.- Elnézést kérek a nevében, a kolléganő nagyon fáradt - mondta, és felvette a rendelést.- Milyen pálinkájuk van? - kérdezte a férfi.- Szilva, barack, és házi pálinka.- Honnan való a házi pálinka?- Honnan tudjam, az van ráírva az üvegre, hogy „Házi pálinka”. A két vendég összenézett, majd megint mosolyogtak, és beszélgetésbe merültek. Pár perccel később megjelent az első pincérnő, majd megkérdezte, hogy mi a probléma vele, mert ő nem érti. A férfi megint elmondta a hamutartó esetét.- Ja ez? A kolléganőm nem ezt mondta, de bocsánatot kérek - mondta olyan arccal, mint aki nem is tudja, hol van.- Nyugodjon meg, ne csináljon belőle lelkiismereti problémát - mondta a férfi.- Ez a pincérnő nem nagyon van a helyzet a magaslatán - szólalt meg kicsit később a nő.- Nem nagyon, hanem nagyon nem. Mintha mi sem történt volna folytatták a megkezdett beszélgetést. 23 óra körül egyszer csak a második pincérnő odaszólt nekik.- Srácok kértek még egy kört?- Srááácoook??? - kérdezte a férfi. - Nekem mondhatod, nem érdekel, de velem szemben egy nő ül, szemmel láthatóan.- Jól van na, ti egypár vagytok, miért ne mondhatnám. Nem voltak azok, csupán két régi jó barát. A férfi harminc, a nő ötvenkét éves volt, akik négy éve nem látták egymást, és röpke pár óra alatt próbálták elmesélni egymásnak a négy év eseményeit. De úgy gondolták, hogy ezt felesleges lenne megosztani velük, és a férfi egy kacsintással jelezte a nő felé, hogy menjenek bele a játékba. Amikor kihozták az italokat, a nő is megszólalt.- Én tényleg nőnek érzem magam - mondta, majd végig nézett magán, és elégedetten nyugtázta, hogy minden a helyén van rajta. Látta a két dombot, és a közte meghúzódó völgyet, eredeti állapotában, úgy, ahogy a természet megalkotta. Majd gondolkodóba esett, és ujjaival végigsimította az állát.- Talán ha szakállam lenne, akkor nő lennék... szakállas nő! ÜDVÖZLETTEL EGY SOMOGYI HÍRLAP OLVASÓ, AKI SZERENCSÉRE HUMOROSAN FOGTA FEL AZ EGÉSZET A hatvan éve végzett osztály a cukorgyárban találkozott A 2. számú Cukor és Édesipari Technikum első alkalommal végzett hallgatói 2014. májusában tartották 60 éves érettségi találkozójukat Magyarország ma már egyetlen cukorgyárában, Kaposváron. Jó volt emlékezni a régi gyári gyakorlatokra, videón ismerkedtünk az azóta létrejött technológiával. Akkoriban kevesebb, mint napi 200 vagon répát dolgoztak föl itt, a több ezer szakember három műszakban tette a dolgát. Ma már ennek csak a töredéke dolgozik a répafeldolgozó üzemben, ez a technikai fejlődés eredménye. Ma viszont a gyár négyszer több répát dolgoz fel, mint 60 évvel ezelőtt, reméljük még sokáig. A gyárvezetéshez kéréssel fordultunk, hogy 60 év után szeretnénk látni a fejlődést és a vezetés szeretettel fogadott bennünket. Nemcsak azért, mert az új iskolánk első végzettjei voltunk, de főleg azért is mert zömmel a cukoripart választottuk. Velünk kezdődött a cukoripari szakma utánpótlása a tizenegy magyarországi gyárnak. Fogadott bennünket Hájas László vezérigazgató-helyettes, valamint Szeles Zoltán műszaki igazgató. ■ Az első évfolyam Kecskeméten Indult 120 diákkal, felük került 1950-ben a kaposvári cukorgyárba, a többiek pedig a debreceni dohánygyárba. A Cukor és Édesipari Technikumban 1950. szeptember elsején indult az első évfolyam Kecskeméten. Első tanáraink Guseo Andor és Mády B. Zoltán voltak, akik közvetlenül szervezték az új iskolát és tanítottak bennünket kémiából, biológiából és cukoripari géptanból is. A tanulók zömmel alföldi vidéki gyerekek voltak. Kaposvár fogadta be iskolánkat 1950-ben és a Cukorgyár biztosította a gyári gyakorlatokat. így jöttünk diákostul és tanárainkkal Kaposvárra, de a közel 120 tanuló fele utasításra áttért a dohányiparra. Ők Mády B. Zoltán vezetésével Debrecenben folytatták tovább tanulmányaikat. Maradt Kaposváron két osztály a Május 1. utca 2-ben, kezdetben a kollégiummal együtt. Az építményt azóta átépítették, de az elhelyezkedése, homlokzata mindenben hasonlít a régi épülethez. Jöttek új tanárok és óraadók a gimnáziumból és igazgató a cukorgyárból: Komáromi Lajos. 1953-ben az Országos Élelmi- szeripari Iskoláknak sportversenyt rendeztek Budapesten az Üllői úti FTC stadionban, s az első országos sportversenyt a Cukor és Élelmiszeripari Technikum nyerte és ezt megismételte a következő évfolyam is. Megérkezésünkkor Kaposváron a Dózsa György úton vártak bennünket több iskola diákjai. A csapat- vezető Kerekes Istvánná volt - aki mostani találkozónkkor is üdvözölt bennünket -, valamint Guseo Andor. Tanulmányainkat segítette a cukorgyárból Kriger Ödön, Erdész István, Juhász A. Tibor, a gimnáziumból Honfi tanár úr és felesége Honfiné Bors Mária, valamint Lőczy Zoltán, iskolánk második igazgatója. MOLNÁR GYULA KAPOSVÁR
