Somogyi Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-23 / 119. szám

2014. MÁJUS 23., PÉNTEK OLVASÓINK ÍRJAK 15 A tűzoltók állták a sarat a viharban teuesítmény Az elmúlt napokban a favágás adta a legtöbb munkát Számtalan utcát tett járhatatlanná Somogybán az Yvette-ről elnevezett vihar, a tűzoltók vágták össze és hordták el a közlekedők elől a kidőlt fákat Nagyon hálásak lehetünk a tűz­oltóknak, mert a hatalmas máj- sui viharok alatt és után vi­szonylag gyorsan segítettek rendet tenni. Ahogyan tapasz­taltam, főképp a Balaton déli partján és Kaposváron volt na­gyon sok munkájuk. És jól elvé­gezték! Van tűzoltó ismerősöm, aki elmondta: nem is így kellene hívni már őket, mert egyálta­lán nem a tűzoltás adja nekik a munka zömét. A leginkább azt nem szeretik, amikor közúti balesetekhez, karambolokhoz kell kivonulniuk, s kivágni az autóból a sérültet, halottat. El­árulta: ilyenkor sokáig vissza­térő álma a szerencsétlenség. Viharok idején pedig a pincék­ből vizet szivattyúznak, meg kivágják az utcákra, villanyve­zetékekre, házakra dőlt fákat. Ez nem jár akkora stresszel, de gyorsaknak kell lenniük, hogy ne essen még nagyobb kár, il­Ha a banknak pénzt kell visszaadni: erkölcstelen volt letve rendeltetés szerűen lehes­sen használni mindent. Tudom, hogy most is csak a dolgukat tették, amiért fizetést is kapnak, de nagyon örömte­li volt látni, hogy milyen lelki- ismeretesen, gyorsan, hatéko­nyan és szakszerűen dolgoz­nak. H. Bálint Én jó példát mutatnék a fiataloknak buszos kalandok Egy nő közénk furakodott, a bugyis lányka a táskájával utazott 400 ezer forintért jött volna el a sztár az intézetben élő gyermekekhez... Rostás Árpád vagyok, magyar cigány és európai! Jobb életre vágyom! A fiatalok 80 százaléka el­hagyhatja országunkat, és más­hol keres megélhetést. Az idő­sebbeknek nem lesz, nincsen munka, a mostani középgene­rációnak és a fiataloknak nem lesz már nyugdíjuk, nyugdí­junk! Nincsenek európai szín­vonalú bérek, kérdem: mitől fog megváltozni ez? Mert a politi­ka ezt mondja? Eddig ezt miért nem tették meg? Az emberek életéből hosszú évek mentek el, s oda a kedvük is, nem hisznek már a csodákban. Pláne a ci­gányságon belül, ahol a díszci­gányok tönkre tették a társadal­munkat, az egész cigányságot! Cigány vagyok. Nincs európai bérem. Nincsenek európai joga­im. S a legtöbb cigánynak nincs munkája sem. Pedig szakmun­kás hiány van, s közöttünk is vannak jó szakmunkások, de le­néznek bennünket. Ha tudunk dolgozni, kevés pénzt adnak ér­te. A sztárok meg 10-12 millió forintot is keresnek egy hónap­ban, de miért, mitől sztár ma valaki? Hívtunk „sztárt" az in­tézetbe, hátrányos sorsú, a szü­leiktől távol élő gyerekekhez, s azt mondták erre, hogy 300- 400.000 forintért eljönnek. Ez pofátlanság. Szégyen. Rostás Árpád vándorasztalos Nem szabadna hagyni éhezni az embereket Törik föl a pincéket, lopják a tyúkokat. Az emberek tele vannak félelemmel. A tolvajo­kat, betörőket vagy elfogják a rendőrök, vagy nem. Jobb eset­ben kapnak pár évet. A változtatást föntről kell el­kezdeni, mert hiába is tagadják, van megélhetési bűnözés. Oko­zói azok a magyarok, akik ké­pesek a hatalom gyakorlásáért és a mérhetetlen vagyonért sa­ját szülőhazáját áruba bocsáta­ni, s hagyni éhezni tömegeket. Fel kellene ébredni a Csipke­rózsika álomból, ami meghoz­hatja számunkra a régóta várt, élhetőbb jövőt. Barcza János, Somogyszil Amikor a legjobban éreztem ma­gam a munkahelyen, eredmé­nyesnek tartottam munkámat nyugdíjba küldtek. Egyszerűen behivattak a nagyfőnökök és el­mondták, amit már én is tudtam. Két évet rádolgoztál a korhatárra már akkor elmehettél volna.- Maradjak, vagy menjek? - kérdeztem vissza.- A fiataloknak is dolgozni ké­ne...- Tehát, menjek. A hallgatás beleegyezés.- A munkádat, természetesen ünnepélyes körülmények között, méltóképpen megköszönjük... Mellbevágott a dolog, bár szá­mítottam rá. Elhatároztam, hogy nyugdíjasként is nevelek. Szemé­lyes példát fogok mutatni a fiata­loknak. Sajnos ez nem mindig si­került. A buszon régóta ingyen uta­zom. Asszonykám előtt szállók le és kezemet nyújtom neki, hogy a nem éppen alacsony lépcsőről le­léphessen. Most is minden a for­gatókönyv szerint történt. - Mon­dom, hogy ugorj mama! De amint hátra nézek egy idegen asszony­ságot patronáltam, aki bár elfo­gadta a felé nyújtott kezet, vasvil­laként nézett rám. Talán azért, mert nem volt még mama. Derűs nejemnek szemrehá­nyást tettem, de ő kivágta magát: Tehetek én arról, hogy a hölgy kö­zénk furakodott? A másik buszos történetem, már harapósabb. A déli órákban rettenetes meleg volt. Hiába vol­tak nyitva az ablakok, a rengeteg ember belehelte, párolgó testével tovább fűtötte a busz egyébként is kicsi légterét. Nekem különö­sen kellemetlen volt, mert tapa­dókorongjaimra 120 kilogramm préselődött és a kanyarokban a nyakam megérte tartani nagy tök fejemet. Arra nem számítot­tam, hogy a diákok közül valaki átadja a helyét, mert az út szélén az ablakon kívül rengeteg érde­kességet véltek felfedezni. Egy sorstársam vállamat meg­érintve a fülembe súgta, hogy ott van egy szabad hely. . Megfordultam és valóban egy alig szoknyás kislányka mel­lett, volt egy üres szék, azaz nem volt üres, mert iskolatásjákát raj­ta utaztatta. - Szabad lesz ez a hely? - mutattam az árválkodó táskára. Mindig fiatalok között éltem, talán ezért sem voltak generá­ciós problémáim, de ahogy ez a kis fehérbugyis végigmért és sziszegve felszólított, hogy ke­ressek magamnak máshol he­lyet, a meglepetéstől ráléptem a mögöttem álló lábára. Elmesze- sedő agyam kerekei szinte csi­korogtak fejemben. Elöntött a vér és eddig ismeretlen hang tó­dult ki belőlem: - Viszed innen a táskádat, vagy kivágom veled együtt! Mielőtt, még a kis hölgy repli- kázhatott volna, megszólalt egy ismeretlen nő: Kár, hogy nem utazik minden nap velünk, ta­nár úr! A kis alig szoknyás, úgy tűnt el, mint akit a darázs csípett meg. Egész úton mellettem üres hely- lyel utaztam hazáig. Nagyon szé­gyelltem magam, mert ezt a dol­got másképp kellett volna megol­dani. E.Sipos Gyula Csokonyavisonta Mélységesen felháborít a Bankszövetség elnökének minapi nyilatkozata! Sajnálkozik azon, hogy a Kú­ria döntése alapján súlyos mil- liárdokat kell visszafizetni a deviza adósok részére. Ha visz- sza kell fizetni, ez azt is jelen­ti, hogy minimum erkölcstelen módon jutottak ezekhez a pén­zekhez. A határán vannak an­nak, mint az eszkimó, aki ki­lőtte az utolsó fókát. Féktelen kapzsiságukban az emberek utolsó filléreit is begyűjtik, ezzel aláássák az egyének, s rajtuk keresztül a gazdaság stabilitását. Ha eze­ket a pénzeket otthagyták vol­na az embereknél, akkor a gaz­daság, és ezen belül a bank­szektor is jobban teljesítene. Az elmulasztott lehetőségeket az elharácsolt pénzek visszafi­zetésével sem lehet reparálni. A bankok így is túlélik, a hi­telesek meg nem szerezhetik vissza az elmulasztott életlehe­tőségeiket. A Bankszövetség elnöke hi­vatkozik arra, hogy a meg­szűnő hitelezés a gazdaság­nak kárára lehet. Ezt a kárt már idáig is elszenvedtük. A hitelezést Széchenyi a gazda­ság fellendítési forrásának, nem pedig vámszedőinek te­kintette. A nyilatkozat sajnálkozik a betéteseken, a betétek ma már nem termelnek hozamot, az értékmegőrző funkciójuk sem működik. Az is erkölcste­len, hogy a kisbetétesek fillér­jei mögé bújva védik a szintén bankokban elhelyezett lopott milliárdokat. Dicséri a Nemzeti Bankot, de nem mint a bankok bankját - ami alapvevő funkciója len­ne -, hanem mint hitelintéze­tet. Ezt a hitelt csak olyan tud­ja fölvenni, akinek egyébként nem lenne rá szüksége, vagy akinek már minden mindegy, csak belevág valamibe. Egyéb­ként, ha ebbe a Nemzeti Bank belebukna, akkor az lesz az utolsó fóka. Már-már ott tartunk ma­napság, hogy nem kell ben­nünket tovább riogatni, mert az utolsó bőrt is lehúzták ró­lunk. Feléltük tartalékainkat és folyamatosan fogyasztjuk a jövőt. Dr. Bálint Ferenc, Csombárd Tehetséges művészeink fellépéseit várják a nagyvilágban kaposvári kötődés Bartók sem tudta, hogy eljátszhatók-e a negyedhangok a hegedűversenyében, Kelemen Barnabás megcsinálta Az Egyesült Királyságból kap­tam kedves ajándékot, a szó leg­teljesebb értelmében vett hunga- rikumot! Szeretteimnek lelkesen meséltem a Hungaroton classic sorozatban megjelent Bartók Bé­la cd-ről, amelyen Kelemen Bar­nabás adja elő a szólóhegedű­re írt szonátát, és Kocsis Zoltán­nal játsszák az 1. és 2. hegedű­szonátát. A cd-ket a legjobb lon­doni és oxfordi szakboltokban is meg lehet venni. Bartók szólóhe­gedűre írt szonátája alighanem a 20. század legjelentősebb - a ve­le személyes művészi kapcsolat­ban állt Yehudi Menuhin hege­dűművész által „rendelt” - kom­pozíciója, amelynek egyes, ne­gyedhangokat tartalmazó részei az eljátszhatatlanság határát sú­rolják. Bartók sem volt biztos ab­ban, hogy a nehéz mű minden részlete eljátszható. A Bartók rádió adásából nyert információm szerint Yehudi Me­nuhin - az eddig élt egyik legna­gyobb hegedűművész - soha nem játszotta el a zongoraszonátának negyedhangokat tartalmazó vál­tozatát, csupán a Bartók által szintén megírt félhangos alter­natív formát, és így is adta köz­zé Bartók halála után.A mű kéz­irathű kiadását viszont megjelen­tette Bartók Béla fia 1994-ben. A magyar Kelemen Barnabás meg­birkózott a rendkívüli kihívás­sal, át tudta lépni az eljátszható- ság-eljátszhatatlanság fantaszti­kus határát. Ennek köszönhető­en az ajándékba kapott cd-n a IV. tétel negyedhangos változatának felvételét tartalmazza! Nem kell, mégis kell bizonygat­ni, hogy külföldön nincs ellenál­lás a magyar tehetségek nyu­gat-európai, stb. elismerésével szemben. Ezt tapasztalja az em­ber, ha csak egy hetet tölt (Mord­ban is. Nem idegenek a magyar művészek más angol nagyváro­sokban sem. Tudományos és mű­vészi körökben elfogulatlanság, nyitott kapuk fogadják az igazi értékeket, humanizmust, haladó eszméket megtestesítő magyar alkotásokat, alkotókat. Nem kell családfát bemutatni. Nem szer­veznek ellenük tüntetéseket. Ha­Kelemen Barnabás világhírű művész tásvadász, önös érdekű, lelkiis­meretlen, demagóg politikusok persze ott is vannak, de hosszú távon nem képesek ártani. Szó sincs az operett és ma­gyar nóta „terminus technikusa” szerinti „szegény kis Magyaror­szág” üldözéséről, sőt fejet hajta­nak a magyar nagyságok előtt, így Kelemen Barnabás (a csodá­latos Pertis Zsuzsa fia, Pertis Pál unokája) előtt, akinek kaposvá­ri kötődése miatt írtam a cikket. Aki feleségével, a személyisé­gét, tehetségét illetően nem ke­vésbé kiváló Kokas Katalinnal együtt évek óta főszereplője a Kaposvári Kamarazenei Feszti­válnak. Kokas Katalin zenemű­vész - Kaposvár díszpolgára - a Kaposvár kulturális életét fellen­dítő fesztivál megálmodója, mű­vészeti vezetője, nem mellesleg Bartók Duó két hegedűre című darabjának (meg persze sok-sok más zeneműnek) férjével egyen­rangú tolmácsolója. Felemelő érzés, hogy megérde­melve ezt a nívójában, karakteré­ben, hangulatában világszínvo­nalú rendezvényt a kaposvári ze­neszerető közönség a fent írtak­hoz hasonló előítéletmentesség­gel, szerető elismeréssel fogadja nyaranta a Kelemen-Kokas há­zaspárhoz hasonló kvalitású, fel­kérésükre ide érkezett magyar, és más népektől származó mu­zsikusokat Dr. Zárdainé dr. Ádám Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom