Somogyi Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

2014-04-30 / 100. szám

4 2014. ÁPRILIS 30., SZERDA A MUNKA ÜNNEPE somogyi gazdaság Székelyfi József szerint a gazdaságélénkítés stratégiai feladat, s a legfontosabb az oktatásba nyomni a pénzt, mivel a tanulás, a képzés az egyik legjobb befektetés REMÉNYTELEN, MUNKA NÉLKÜLI ÜNNEP Székelyfi József, az Iposz kaposvári elnöke szerint so­kak életében öröm helyett gyomorgörcsös ünnep május elseje. A sör-virsli retróérzés a múlté, a piros betűs ünnep a dolgozók megaláztatására, reménytelenségre irányítja a figyelmet, a szegények töme­ge már csak a szociális háló foszlányaiba kapaszkodik. Sokan munka nélkül ünnep­ük a munka ünnepét. Harsányi Miklós- Van ok az ünneplésre?- Szerintem nincs - felelte kérdésünkre Székelyfi József, az iparos kisvállalkozókat tö­mörítő Iposz kaposvári vezető­je. - Hogy is lenne, amikor so­kan nehezen, egyik napról a másikra élnek? Elég csak arra gondolni, hogy milyen változá­sokat indított el a közelmúltban elfogadott új Munkatörvény­könyve vagy egyéb más dönté­sek. Szerintem rengetegen bi­zonytalannak érzik helyzetü­ket, egy normális demokráciá­ban gond esetén utcára mennek az emberek, s tüntetnek. Az ér­telmiséget éppúgy sújtják a ter­hek, nehézségek, mint az alkal­mazottakat, a cégeknél dolgo­zó munkásokat vagy a kisvál­lalkozókat. Baj, hogy sokan, na­gyon sokan nincsenek megbe­csülve: se anyagilag, se erköl­csileg.- Mi az ünnep üzenete?- Részben az, hogy emlékez­tet a nehézségekre. Komoly gondnak tartom, ha egy társa­dalomban nincs erős középosz­tály. A világon szinte minden­hol a lakosság 10 százaléka a gazdagokhoz, tizede a szegé­nyekhez tartozik, de a 80 szá­zalékra tehető középosztálynak van munkája, egzisztenciája. Célokat fogalmaznak meg, tud­ják, hogy merre tartanak, s ab­ban is biztosak lehetnek, hogy a gyermekeik képesek elvégezni az iskolát. Mivel az átlagos hely­zetű családoknak évek múlva is lesz annyi pénzük, tartalékuk, hogy taníttassák, diplomát vagy szakmát adjanak a nagy­fiú, nagylány kezébe és nem na­pi filléres problémákkal birkóz­Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) kaposvári elnöke szerint a piros betűs ünnep a dolgozók kiszolgáltatottságára irányítja rá a figyelmet nak, hanem hosszabb távon is képes tervezni. Szerintem ná­lunk súlyos gond a szegénység, illetve a mély szegénység. Szé­gyen, ha egy mezőgazdasági országban akár ‘csak egy éhező gyermek él. Márpedig tudjuk, hogy ez nem egyedi jelenség.- Új keletű változás vagy hosszabb ideje tartó folyamat eredménye a mostani helyzet?- Úgy látom, hogy hosszabb leépülésről van szó. A történet még a '90-es évek elején kezdő­dött.- S hogyan folytatódott?- A gazdaság gyökerestül át­alakult, így az ipar és a mező- gazdaság is. Szétverték a jól működő termelőszövetkezete­ket, eladtak sok üzemet, gyárat, melyek nagy része rövid időn belül bezárt vagy ha tovább működött, akkor is jóval keve­sebb munkásnak adott megél­hetést, mint azelőtt. Sokan ab­ban a tévhitben ringatták ma­gukat, hogy a '90-es évek elején beígért nagy változások egyet jelentenek azzal, hogy holnap­tól mindenki aranybilibe pisil. Nem így történt. Sőt, szerintem a gazdasági élet számos terü­letén romlott a színvonal. Úgy, mint a focinál.- Mit léptek erre a vállalkozók?- Ugye, nem kell bizonygat­ni , hogy a kis- és középvál­lalkozói kör nyomasztó közeg­ben dolgozik? Komoly, kiváló­an felkészült szakmunkások, iparosok is külföldre vándorol­tak. Ha jól tudom, az elmúlt idő­szakban összességében nagyjá­ból 2-3-szor annyi távoztak az országból, mint az '56-os for­radalom után. Már vagy 400- 500 ezren külföldön élnek, je­lentős részük fiatal. Meggyőző­désem, hogy a többség nem ka­landvágyból, hanem megélhe­tési gondok, a munkanélküli­ség ment ki. ‘- Milyen következménye lehet ennek?- Aki külföldre távozott, an­nak nagy része elhelyezkedett, s egészen bizonyosan sokáig marad. Csakhogy előbb-utóbb idehaza jelentkeznek majd a társadalmi, gazdasági problé­mák. Ha Kaposváron holnap 50 magasan képzett, gyakor­lott szerszámkészítőt, géplaka­tost keresne egy gyár, az ko­moly gond lenne. Aki tehette, máshol kereste a boldogulást. Ezért különösen fontosnak íté­lem a minőségi oktatást, a szak­ember képzést: az iskola piacké­pes tudást adjon a fiataloknak, amelyre valóban szükség van. S ne ilyen-olyan tanfolyamokra ültessék be a munka nélkül ma­radt embereket, ahol napocská­kat kell rajzolni.- S ha végeznek a fiatalok, egy részük mégiscsak vállalkozónak áll. Hogyan élnek a somogyi ipa­rosok?- A társadalom állapotának képe rávetül a kis- és középvál­lalkozói körre. A lakosság zöme anyagi bizonytalanságban él, s ez jellemző a tagtársak hely­zetére is. Alig van fizetőképes kereslet, kevés a munka, elma­rad a várt bevétel, emiatt sok kisvállalkozás néhány ember­nél többet képtelen eltartani. A kkv-kör támogatása dumának jó, de ha az ember azt hallja, hogy szerte az országban gyak­ran csak a csókos nagyobb vál­lalkozások jutnak megrende­léshez, az szomorú.- Változó jogszabályok, razziák, szakmai programok. Milyen haté­konysággal védik az arra hivatot­tak a dolgozók érdekeit?- Az érdekegyeztetés rend­szere átalakult, korábban több olyan fórum volt, ahol érezhet­tük, hogy legalább a morgoló­dás jogát megkaptuk. Úgy ta­pasztalom, mostanában hiva­talos csatornák helyett inkább egymás között morgolódnak a vállalkozók. Sokan belefásul­tak a küzdelembe és mutatja a helyzetet, hogy a dolgozók se mernek demonstrálni, féltik az állásukat.- Választások után vagyunk. Mi javíthatná a dolgozók érdekét, a vállalkozások helyzetét?- ígéretekkel tele a padlás. Úgy érzem, ha az utóbbi idők programja marad továbbra is, akkor túl sok jóra nem lehet számítani. Gazdaságélénkítés­re, munkahelyteremtésre, új termelő üzemek beindítására kell törekednie az államnak, s nem csak szavakban. Beru­házások nélkül nincs előrelé­pés, ide kell csábítani a befek­tetőket. Somogy a 19 megye kö­zül számos fontos mutatóban a 16.-17. helyen van: az országos­hoz képest nálunk jóval alacso­nyabb az átlagfizetés, az építő­ipar sok helyütt vegetál, alig jön befektető. Az egyik sze­gény uniós 'régió még mindig Dél-Dunántúl, s ezen kell vál­toztatni. Úgy érzem, a somo­gyi kisiparosok jogi-gazdasá­gok változások tömegét élték át, ennek ellenére bizonyítot­ták szakmai alkalmasságukat, életképességüket. A legtöbb vállalkozó társam egyedi meg: rendeléseket vállal, igényesen dolgozik, de munka, fizetőké­pes kereslet híján nem tud pá­lyán maradni.- Milyen irányba érdemes elmoz­dulni? Milyen konkrét, megvaló­sítható javaslata van?- Szerintem az oktatásba kell nyomni a pénzt, mivel a tanulás, a képzés az egyik leg­jobb befektetés. Öröm lenne látni, ha Somogybán is minél több magas hozzáadott értékű termék hagyná el a futószala­got. Akkor például nem nyers tölgyfa exportőrként emleget­nék a megyét külföldön, hanem a drága alapanyagból gyártott bútoráról, mely a mostaninál még több pénzt hozna a gazda­ságba és sok ember elhelyez­kedhetne. Ez csak egy kiraga­dott példa a sok közül, de a lé­nyeg: van lehetőség, esély, me­lyet kutyakötelességünk kiak­názni. Azt is tudni kell, hogy Somogy fejlődése a vasút és a közút fejlesztése nélkül elkép­zelhetetlen. A modern infra­struktúra nélkül nem életké­pesek a vállalkozások, a térsé­gek, elég, ha csak Kecskemét­re, Győrre vagy Székesfehér­várra gondolunk.- Mit kell tenni?- A kevés megmaradt gőzt nem a sípokra, hanem a dugaty- tyúkra kellene vezetni, azaz ne lózungokat puffogtassanak a döntéshozók, hanem érdemi, hasznos programmal álljanak elő. S csak olyan terveket karol­janak fel, támogassanak, ami mögött van ötlet, eladható a pi­acon, ha nem ez az elv érvénye­sül, akkor nem számíthat el­mozdulásra, pozitív változásra se egy-egy szakma, se a gazda­ság egésze. Márpedig ezt vár­ják a vállalkozók, nem beszélve a fiatalokról.- Hogyan döntene, ha most len­ne pályakezdő?- Jobban megtanulnék né­metül, s valószínűleg külföld­re mennék dolgozni. Később nyilván hazajönnék, s a meg­szerzett plusztudást hasznosí­tanám. 21465 fő keres munkát A NYILVÁNTARTOTT ÁLLÁSKERE­SŐK száma Somogy megyében 21 465fő (2014. 03. 20-án). Eb­ből 55,7 százalékuk -11 953 - férfi, a nők száma 9512. A hu­szonöt éves, illetve fiatalabb ál­láskeresők aránya 18,5 száza­lék (3967fő), a 26-50 éves kor­osztályé 57,5 százalék (12 355 fő), ötven év feletti 24 százalék (5143 fő). A Somogy megyében nyilván­tartott álláskeresők 44,1 száza­léka szakképzettséget nem igénylő foglalkozásokban kí­vánt elhelyezkedni. A kereske­delem- és vendéglátóiparban például 12,4 százalékuk, az épí­tőiparban 5,6-, az irodai- és ügyviteli foglalkozásokban öt-, míg fém- és villamosipari foglal­kozásokban 4,9 százalékuk sze­retett volna dolgozni. MEGKÉRDEZTÜK MÁJUS ELSEJÉRŐL MEZEY ISTVÁN, A KAPOSVÁRI KAFFKA KFT. TULAJDONOSA:- Eltérő módon, de világonszerte ünneplik május elsejét A munká­sok, alkalmazottak védelme ki­emeltfeladat, nem véletlen, hogy manapság sok szó esik erről. Mindenki munkájára szükség van, s döntő, hogy ne csak ünne­pek idején, hanem a mindenna­pokban is érezhető legyen az anyagi-erkölcsi megbecsülés. Le­hetőségeinkhez mérten mi ennek szellemében igyekszünk eljárni. DÉKÁNY ANDOR KAPOSVÁRI alkalmazott: - Május elseje megünneplése ugyan időről idő­re változik, de hosszú évtizedek óta megtartják. Amikor még fia­talabb voltam, Kaposváron is so­kan felvonuláson és majálison vetlek részt, s szerintem ez sokak­nak ennyi idő elteltével is nagyon kedves emlék. Lényeges, hogy az ünnep tartalma ne merüljön fele­désbe: a világon mindenhol, így hazánkban is fontos a dolgozók megbecsülése. HORVÁTH ÉVA, A KAPOSVÁRI CUKORMANUFAKTÚRA STRATÉGI­AI tanácsadója: - Szerintem a közösségről, az értéket teremtő dolgozókról, a munkáról szól az ünnep. Május elseje körül cé­günk majálist szokott rendezni, ahol grillezünk, sportversenyt tartunk, s remekül érzi magát a csapat A családtagokat is meg­hívjuk, azt gondolom, hasznos, ha munkaidőn túl is együtt va­gyunk, jobban megismerhetjük egymást. Nyolc százaléknak van esélye külföldi munkára- A MUNKAERŐ-PIACI NYITÁST követően, 2011. májusától Ausztria lett a legkeresettebb országa a somogyi érdeklődők­nek - tájékoztatta lapunkat a megyei kormányhivatal munka­ügyi központja. Sokan tisztá­ban vannak azzal, hogy a ven­déglátó szektor folyamatosan lehetőségeket kínál, ezért legna­gyobb számban a turizmushoz és szállodaiparhoz kapcsolódó munkaköröket keresték (sza­kács, felszolgáló, konyhai kise­gítő, mosogató, szállodai takarí­tó). A férfiak többsége inkább az építőipar, a fémipar, a feldol­gozóipar (húsfeldolgozás) terü­letén kívánt elhelyezkedni, de nagy számban érdeklődtek a viszonylag kevés nyelvtudást igénylő gyári betanított munkák iránt is. MEGTUDTUK: komoly megyei ki-, illetve visszaáramlásról adatok, információk a munkaügyi szer­vezethez nem érkeztek. A mun­kavállalók jelentős része a ter­vezés idején legfeljebb 3-5 éves külföldi munkavégzéssel szá­mol, ezt követően újra visszatér­ne hazánkba.- Ausztrián és Németországon kívül az Egyesült Királyság te­kinthető kedvelt célpontnak, emellett Olaszország és Hollan­dia mondható még népszerű­nek. A munkaügyi szervezet nem rendelkezik adatokkal a külföldön elhelyezkedett mun­kavállalókról, ám- az egyéni készségek, képességek, kitartás alapján - összesen 7-8 száza­lékra becsüli azok számát, akik ténylegesen elnyerhetnek egy-egy külföldi pozíciót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom