Somogyi Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-22 / 93. szám
2014. ÁPRILIS 22., KEDD MEGYEI KORKÉP 5 Humorunkat add meg nekünk, Uram! isten szolgái Tréfálkozásukkal üdítőleg hatnak környezetükre, de néha a feleség szól: ez már sok... A hívő életet általában ösz- szekötik a szigorú komolysággal. Vannak azonban Istennek tréfás kedvű szolgái is, olyanok, akiknek van humorérzékük, akik felismerik a humorba öltöztetett igazságokat, illetve tudnak nevetni még esendő önma- gukon is. Nagy Csaba somogyi református esperes már születésekor megviccelte a reá várakozókat, hiszen 5-10 percig nem mutatott semmiféle életjelet, és szósze- rint úgy „pofozták” életre.- Jókedélyű vagyok, imádok viccelődni az emberekkel, de ha engem tréfálnak meg, elsőnek nevetek rajta - mondja. - A derűs történeteket mindig meg kell osztani a körülöttünk levőkkel, mert úgy van annak igazán értelme. Olyankor szeretem ha rám figyelnek, de tudok másokra is koncentrálni. Ha kell, még hallgatni is, ez azonban már nehezebb! A közel 40 éves lelkipásztori szolgálatom alatt nehezen értettem meg azon gyülekezeti tagokat, akik úgy vélekedtek, hogy a hívő keresztyéneknek fekete ruhában, komor ábrázattal kell járniuk. Ha tudom, hogy örök életem van, akkor azon örvendezem, s időnként „belevigyorgok” a világba, mert ez így már nem is annyira rossz. Az esperes állítja, hogy a humor is segíthet abban, hogy közelebb vigyék Isten üzenetét a telkekhez. Húsz éve már, hogy hittanórán a gyerekeknek azt a történetet mesélte, amikor Jézus a vizen jár. Ezt Péternek is meg kellett próbálnia, de nem igazán sikerült. - Elsütöttem azt a poént, amikor János odaszól a többieknek: - Mondja már meg vala- melyikőtök neki, hogy hol vannak leverve a cölöpök, mert még belefullad! Nemrég találkoztam az egyik fiúval, aki részt vett azon a hittanórán. Ma már családos ember, két gyermekét vezette, az üdvözlés után azt kérdezte tőlem: Vajon, Péter már tudja, hogy hol vannak leverve a cölöpök? Biztosan, mert megmondtam neki, csak nem felejtette el! - nyugtattam meg. - Útban hazafelé azon gondolkodtam, hogy ez a fiatal 20 év elteltével is emlékezett erre. AzSomogyudvarhelyen a templom felé, balról Nagy Csaba somogyi esperes, Köntös László dunántúli lelkészi főjegyző és Steinbach József dunántúli püspök tán megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy hányán emlékeznek egy-egy prédikációra, akár csak egy-két hónap múlva is? Hogy az ifjú szolgatársak között miért van kevés vidám prédikátor, arra azt feleli: mert túl komolyan veszik magukat. Példa erre az a régi mese, amelyben a falu kakasai sztrájkot hirdetnek. Megharagudtak a lakókra, s úgy döntöttek, hogy többé nem kukorékolnak, a Nap majd nem kel fel reggel és majd megnézhetik magukat az emberek. Ahogy közeledett a hajnal, egy-egy kakas nem tudott ellenállni a megszokásnak és elkurjantotta magát. A többiek mindig száműzték a vétkest, így jutott el az utolsó kakas a sokadik hajnalhoz. Kibírta és nem kukorékolt, de a Nap mégis felkelt. Világossá vált, nem azért mert a kakasok kukorékolnak... De azért azt mondom, szebbek azok a napok, amikor kakaskukorékolás előzi meg a napfelkeltét. ■ A latin nyelvből származó humor szavunk azt jelenti: nedv, nedvesség. Vagyis akinek van humorérzéke, az nem száraz alkat- Meggyőződésem, hogy Isten örömét telte a világ teremtésében - vallja Nagy Csaba. - Hiszen ezt alátámasztja az, hogy minden napnak a végén megállapította: amit teremtett az jó. A jókedv csodálatos tehetőségét láthatjuk meg abban, amikor az utolsó napon az embert is megteremtette; így összegezte munkáját, amit teremtett az „igen jó”. Aztán nem sokkal odébb szerepel a Bibliában a bűneset története. Tehát az ember „bele- csúfított” ebbe a jó világba... A lényeg az, hogy a teremtés óta helye van az életünkben a vidámságnak. Minden napunk egy szívből jövő mosollyal, illetve egy kicsattanó nevetéssel érjen véget.- A latin nyelvből származó humor szavunk azt jelenti nedv, nedvesség - ezt már Ma- rics József püspöki tanácsos, a Szent Gellért Lovagrend priorja magyarázza. - Ezek szerint akinek van humorérzéke, az nem egy száraz, rideg, ideges alkat, hanem olyan, akinél a vérnyomás és a mirigyek működése tökéletes. A humoros ember az életet reálisan, derűsen szemléli, ismeri az önkritikát, az öniróniát, s a maga esendőségén is tud mosolyogni. Akinek humora van, az szelíd, bölcs, óvatos, jószándékú, akivel öröm találkozni és beszélgetni. Már a régi korok bölcsei is komolyan vallották, hogy a humor erősítőszer a nehéz munkában, védi a szívet a haraggal, az ostobasággal szemben. A névtelen szerzőktől, illetve a római korból való közmondások is tanúsítják: Ha bölcs vagy, nevess a dolgokon, ne bosszankodj! Okos dolog derűsen megmondani az igazságot. A berzencei plébános hangsúlyozza, hogy' mindenkinek törekednie kell arra, hogy legyen egészséges humora. Hiszen az sokszor kivezet a gon- dok-bajok „erdejéből”, segítségünkre van a problémák megoldásában. De tanít minket arra is, hogy kiegyensúlyozott tegyen a testi, szellemi és lelkivilágunk. Mint mondja: a szenteket is általában a derűs életmód, a létek humora jellemezte a keresztek hordozása mellett. A humorra életünk végéig nagy szükség van. Boldog XXIII. János pápa napi imádságában ez az Istentől kért sajátos, de fontos fohász szerepelt: „Mindennapi humorunkat add meg nekünk ma”. ■ Vannak könnyedébb műfajú sajátosságokkal rendelkező közösségi alkalmak, mint például a mas- karás-töklámpás est A balatonkiliti református gyülekezet fiatal tisztelete- se, Bozsoki-Sólyom János már óvodás korában is feltűnést keltett, aminek az „eredménye” soha nem maradt el; sokat állt a sarokban. De tanulmányai során is az érdeklődés középpontjában állt, jópofasá- gával osztatlan sikert aratott, persze csak diáktársai körében. Lelkipásztorként se fogja vissza magát...- Mindig tudni kell, hogy kinél meddig mehetek el. Őszintén megmondom, sokszor ma sem érzem, hogy hol a határ - vallja be, majd hozzáteszi: - A feleségem azonban figyelmeztet, ha már sok vagyok... Természetesen vannak könnyedebb műfaji sajátságokkal rendelkező közösségi alkalmaink. Ilyen például, a maskarás töklám- pás-est, az ifjúsági együttlé- tek, vagy a családi napok, amelyek éppen kötetlenségük miatt nem nélkülözhetik a humort. A gyermekek és a felnőttek is szívesebben megnyílnak egymás és a lelkipásztoruk előtt, ha azt látják, hogy azért, mert valaki hivatásánál fogva Isten szolgája, még nem azt jelenti, hogy az élettől, a közösségtől teljesen elfordul, elidegenedik. Ha csak tehetem, szórakoztatok másokat. Persze olykor magam is elcsigázott, fáradt vagyok, de hiszem, hogy mosolyogni akkor is lehet, sőt kell is embertársainkra. Mindannyiunk életének olyan természetes része tegyen a humor, mint a kenyér meg a víz. No és kell még hozzá az a bizonyos jézusi „csipetnyi só”. ■ Gamos Adrienn Anekdoták papokról régen a földesúrnál versenyre kelt egymással a szupplikáló (adománygyűjtő) debreceni, pápai és sárospataki diák. Aki a legtalálóbb bibliai idézetet alkalmazza a tojásra, azé lesz nemcsak a főtt tojás, hanem még egy körmöd arany is. MEGTÖRLEK TÉGED, mint ÜZ ÜSZ- szonynak magva a kígyó fejét- mondta a debreceni. a pápai sóval hintette meg e szavakkal: Megsózlak téged a földnek savával. lássuk pataki, te mit tudsz! - kíváncsiskodott a házigazda. menj bé a te uradnak örömébe!- mondta, aztán lenyelte a tojást. ERDŐCSOKONYA REFORMÁTUS esperes-lelkésze, Halka Sándor meghívta beszélgetésre ifjú vidéki szolgatársát. Kínálta még a finom egri bikavérrel, de a vendég ezt mondta: Köszönöm, már nem kérek többet, mert egészen a fejembe szállt az itóka! HÁT ÉDES öcsém, az is oda igyekszik, ahol helyet talál! - hangzott az esperes szellemes válasza. rinyaújlak egykori néptanítójának, Arany Bálintnak mind a négy fia kitűnő tanuló volt. Amikor már a legfiatalabb is ballagott, a neves csurgói középiskola igazgatója szemrehányást tett az apának azért, mert ritkán érdeklődött gyermekei tanulmányi eredményei iránt. egyet ne felejtsen el, én láttam el húsz évig arannyal a gimnáziumot! - vágott vissza Arany Bálint. tompa Mihállyal történt az az eset, hogy valaki nem fizette a kötelező párbért, azzal indokolva, hogy ő ugyanis nem jár templomba.- barátom, nem is azért kell fizetnie mert maga nem jár, hanem azért, mert én járok! - felelte a költő-lelkipásztor. Szikora Robi a siófoki templomban tért meg a Jóistenhez egyházi zene Ő előbb szeretett minket, mi adjuk oda az időnket, boruljunk le előtte, és mondjuk azt, hogy szia Szikora Róbertról, az elmúlt évtizedek egyik meghatározó hazai zenészéről köztudott, hogy keresztény, rendszeresen jár a budapesti pasaréti ferences templomba. Nem volt mindig így.- A Balatonnál koncertezett az R-Go - emlékezett. - Hét zűrös hét után voltam, negyven fokos melegben sétáltam a siófoki Fő utcán. Amikor odaértem a templom elé, arra gondoltam, hogy odabenn kellemes hűvös tehet, be kéne menni. Bemen-’ tem. Láttam az angyalokat a falon, ismerősnek tűntek a szobrok, s teljesen átjárt a tömjén illata. Akkor tértem meg, nem a papnak hanem az Istennek.- Elsősorban keresztény vagyok, utána vagyok magyar, és csak utána zenész - ezt vallja harminckét éve magáról. - A lényeg, hogy mindig eszedbe jusson a Jóisten, akkor is, ha iszol egy pohár sört vagy eszel egy kiflit. A legfontosabb, hogy az Istennek oda tudd adni az idődet, leborulsz előtte, és azt mondod: Uram, itt vagyok, jó reggelt, szia! Járok templomba, mert szeretem a Jóistent: ő előbb szeretett minket, mi pedig viszont szeretjük őt. A szentmise határozza meg egy napomat: hálaadás a jó Istennek, és nem azért, mert ettől leszel boldog, hanem mert a szentmise maga az étet. Szikora Robi tavaly nyáron egy siófoki koncerten, a kongóján pihen Negyvenöt éve zenél NEGYVENÖT ÉVE ZENÉL Szikora Róbert 1953. december 16-án született Budapesten. GYEREKKÉNT KEZDETT DOBOLNI, gitározni. 15 éves volt, amikor első zenekarát megalapította, a One World-öt, majd egy év múlva már a Fermben zenélt. 1973-ban belépett a Hungáriába, ahol hét évet játszott, majd 1982-ben megalapította azR-GO-t. ÉDESAPJA SZIKORA JENŐ táncdalénekes, fogadott nagymamája volt Szepes Mária író, költő, akinél sokat gyerekeske- dett. Felesége, Zsuzsanna óvónő. A magyarságával kapcsolatban elárulta: - Nálunk a pasaréti templomban ki van téve Pio atya. Ő olasz származású szent, már életében az volt. A 70-es években halt meg. Ezt mondta: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában, páratlan dicsőségben tesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre! Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes tenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” ■ C. A.
